Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. augusztus 25.


Bolgár György kérdései a 2011. augusztus 25-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy a furcsa gépkocsibeszerzések napjait éljük. Ma kiderült, hogy a Belügyminisztérium több mint hatszáz autót akar bérelni közbeszerzés nélkül. Mégpedig nemzetbiztonsági okokra hivatkozva. Nyilván, hogy az ellenség meg ne tudhassa, mennyiért és milyen autót bérelnek például a Rendőrtiszti Főiskolának. Vagy csak hogy mi ne tudjuk meg?

Másik témánk, hogy Pécsett betiltották a Felszállott a páva előadását, nehogy kigúnyolják vele Páva Zsolt polgármestert. A cenzor a Pécsi Filharmonikusok igazgatója volt, a zenekar karmestere Peskó Zoltán tiltakozásul lemondott. 2011-et vagy 1951-et írunk?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy a József Attila Színház új igazgatója, Nemcsák Károly a felesége és a lánya által vezetett társulatok produkcióit is befogadja az angyalföld színházba. Móricz Zsigmond: Rokonok?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy nemcsak Süveges Gergő, de Veiszer Alinda és Betlen János is a Duna Tv-hez kerül az MTV-ből. Fő az alacsony nézettség?

És végül beszéljük meg, hogy az LMP-s Schiffer András nekirontott a Demokratikus Chartának, amelynek ügyvivői arra szólították fel, hogy vonja vissza a feljelentését Gyurcsány Ferenc ellen a sukorói ügyben. Az MSZP a fő ellenség?


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Bauer Tamás, a Demokratikus Charta egyik szóvivője


Bolgár György: - Írtatok egy nyílt levelet Schiffer Andrásnak, az LMP frakcióvezetőjének, legfőbb vezetőjének, arra kérve őt, hogy vonja vissza feljelentését Gyurcsány Ferenc ellen a sukorói ügyben. Amire ő nem volt rest szinte azonnal válaszolni, és jól elküldött téged is és szóvivő társaidat is, köztük Vitányi Ivánt a maga nyolcvan valahány évével. De itt nem a kor a fontos, hanem a tartalom.

Bauer Tamás: - Igen. Én is ezt gondolom. Azt tartom ebben a dologban nagyon fontosnak, hogy a szabadságot, a jogállamot minden másnál jobban fenyegeti az, ha a politikai vitát, a politikai harcot a büntetőjog területére viszik át. Tudjuk ezt a magyar történelemből, tudjuk más országok történetéből is. Ennél nagyobb baj nem fenyegetheti a szabadságot, a jogállamot, a demokráciát.

- De egy jogállamban miért ne volna helye akár a büntetőjog alkalmazásának is?

- Hogyne, természetesen, ha valaki bűncselekményt követ el, akkor a politikus sem mentesülhet a büntetőjogi felelősség alól. Azonban látjuk, hogy itt milyen erőlködés folyik, mindeddig eredménytelenül, hogy valami büntetőjogi tényállást kanyarítsanak ott, ahol nincsen. Emlékeztettünk ebben a nyílt levélben arra, hogy már nyomban a választások után a Fidesz több vezetője megpendítette azt, hogy Gyurcsány Ferencnek az igazságszolgáltatással kell szembenéznie, és most éppen Schiffer András, egy korábbi – több mint két évvel ezelőtti –, még ellenzéki, nem parlamenti párt vezetőjeként tett feljelentésével épül egy büntetőeljárás, amihez most Gyurcsány Ferenc kiadatását kérik. Arra is emlékeztettük ebben a nyílt levélben, hogy amikor Schiffer megtette ezt a feljelentést, talán még bízhatott abban, hogy Magyarországon független igazságszolgáltatás, független hatóságok vannak. Azóta a helyzet gyökeresen megváltozott, és a Fidesz bizony felszámolta az ügyészség függetlenségét, lassan felszámolja a bíróságok függetlenségét, és azon dolgozik, hogy az egész bűnüldöző, jogszolgáltató, igazságszolgáltató apparátust a maga politikai érdekeinek rendelje alá.

- Hogy ennek adjam egy konkrét bizonyítékát is – bár nyilván sokan észrevették –, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke fordult az alkotmánybírósághoz éppen tegnap, alkotmányellenesnek minősítve az új büntetőeljárási törvény több pontját. Vagyis éppen azt kifogásolja, amit te.

- Bizony, mégpedig a konzervatív Baka András, az egykori MDF-es képviselő, Sólyom László jelöltje, akit szocialistának is, liberálisnak is, és – hogy úgy mondjam – a kommunisták bérencének is nehéz lenne nevezni.

- Ha csak a kommunisták keze nem ér olyan messzire.

- Schiffernek észre kell vennie, hogy olyan helyzet jött létre Magyarországon, amikor jó lelkiismerettel nem állhat azok mellé, akik a politikai vitát, ha úgy tetszik, a politikai küzdelmet büntetőjogi eszközökkel kívánják lefolytatni. Akkor ő ellenzéki politikusként lépett erre az útra, ma már azonban azt kell látni, hogy a totális kormányzati és parlamenti hatalom birtokosai teszik ezt. Nevezetesen a Fidesz. Észre kell vennie, hogy ha demokratának gondolja magát, akkor ezzel a gesztussal kellene világossá tennie, hogy mást gondol a jogállamról, mást gondol a szabadságról, mint a Fidesz és a Jobbik. Mert tudjuk, hogy a Fidesz és a Jobbik számára evidencia, hogy Gyurcsánynak börtönben a helye.

- Ehhez képest éppen most láttam egy fotósorozatot – talán Somogyi Zoltán tette fel a Facebookra –, hogy Schiffer András nemrégiben az egyetemisták és főiskolások országos találkozóján milyen beszélgetéseket folytatott jobbikosokkal.

- Én ezt félretenném.

- Nem, nem akarnám őt hírbe hozni.

- Én sem.

- Bár ez érdekes volt. Csak úgy látszik, úgy gondolja, hogy lehet bizonyos emberekkel beszélni, de másokkal – mondjuk a Demokratikus Chartával – legfeljebb csak vagdalkozni.

- Én azt tartom fontosnak, hogy ő is és az LMP képviselői is – akik nagyon rokonszenvesen szoktak emberi jogi kérdésekben, szociális ügyekben, oktatáspolitikában az országgyűlésben beszélni, irigylésre méltóan tisztességesen és szakszerűen – vegyék észre, hogy akármilyen vitájuk, nézeteltérésük van akár Gyurcsánnyal, akár a szocialistákkal, akár az egykori szabaddemokratákkal, bármit gondoljanak rólam, bármit gondoljanak Vitányiról, bármit gondoljanak a Demorkatikus Chartáról, azt, hogy büntetőjogi útra tereljék ezeket a vitákat, ahogy ezt a Jobbik és a Fidesz előszeretettel teszi, talán mégsem kellene csinálniuk.

- Na de azzal válaszolt Schiffer András nektek, hogy nem hiszi, hogy ne volnátok tisztában azzal, hogy ezt a feljelentést nem lehet visszavonni, hiszen közvádas eljárás folyik.

- Ő attól a feljelentését visszavonhatja, legfeljebb az ügyészség folytatja az eljárást. Hogyne lehetne! Mindent vissza lehet vonni. Ő megtehetné ezt a gesztust, és mindenképpen meg kellene tennie, ha tisztában van vele, hogy milyen helyzet alakult ki 2011 augusztusában Magyarországon, és hogy tisztáznia kell, együtt megy-e ezekben az ügyekben a Fidesszel vagy nem megy együtt. Nem mindegy, hogy van-e az országgyűlésben az érintett szocialistákon kívül egy másik olyan demokratikus párt, amelyik legalább gesztusokkal nyilvánítja ki, hogy nem ért egyet a jogállam felszámolásával ebben az egészen szélsőséges dologban, mint a politikai ellenfél beperlése, ami inkább a távoli Kelet-Európára meg sok Európán kívüli országra jellemző, semmint az európai, észak-amerikai politikai és jogi kultúrára.

- Azért sajnos a közelünkben is akad néhány, Timosenkótól Sanaderig.

- Igen, de az a kérdés, hogy ez nekünk a példa, vagy az nekünk a példa, ahol a politikai ellenfelet megbecsüljük, tiszteletben tartjuk, vitatkozunk és politikai eszközökkel harcolunk vele. Ezt kell eldönteni, a Fidesz ezt eldöntötte. Ő ebben is a nem európai utat követi. A Jobbik esetében ez természetes, erről kár is beszélnünk. Itt az a kérdés, hogy van még egy kis frakció, egy kis párt, amely azonban jelen van a magyar országgyűlésben, és megvan a felelőssége azért, hogy mi történik. A fő felelősség természetesen a Fideszé. Ez az egész nyílt levelünk elsősorban természetesen Orbán Viktorról, a Fideszről és a kormányról szól, arra hívja fel a magyar közvélemény figyelmét, hogy itt milyen veszedelmes, életveszélyes tendencia indult el. De felhívjuk a figyelmet arra is, hogy Schiffer feljelentésének ebben van szerepe, és ezt a dolgot neki időben rendbe kellene tennie.

- De annyira nem akarja rendbe tenni, hogy szinte egyidőben ezzel a levélváltással kiderült, hogy a budapesti II. kerületben, ahol időközi választást fognak tartani Balsai István alkotmánybíróvá történt kinevezése miatt, az MSZP felajánlotta az LMP-nek, hogy indítsanak közös jelöltet, ami talán nem is volna reménytelen a mai helyzetben. Azért a II. kerületben volt szocialista polgármester nem is egyszer, akár győzhet is egy baloldali-liberális közös jelölt. Az LMP azonnal elutasította ezt, sőt prémiumot ad annak az LMP-s jelöltnek, aki megveri az MSZP-st. Nem a fideszest, mert az reménytelen, de az MSZP-st.

- Itt megint hadd pontosítsak. Ha jól olvastam, akkor a szocialisták azt mondták, hogy támogassanak egy jelöltet. Nem azt mondták, hogy közös jelöltet indítsanak. Azt mondták, hogy támogassanak egy jelöltet, ugyanazt mondták, mint amit a fővárosi főpolgármester-választás ügyében. Ez még azt is megengedné, hogy mint akkor Kaltenbach lehetett volna a közös jelölt, most is olyasvalakit válasszanak ki, aki közelebb áll az LMP-hez, mint a szocialista párthoz, és támogassa mind a két párt ezt a valakit.

- Az indítsanak és a támogassanak között mi a különbség?

- Ez nem ugyanaz. Más dolog ha, egy független jelöltet támogat két párt...

- Kaltenbach sem lett volna független vagy abban a pillanatban még azt lett volna?

- Abban a pillanatban még azt is elfogadták volna, hogy legyen ő az LMP polgármesterjelöltje és a szocialisták támogatják őt, csak ne LMP-s pártpolitikus legyen az a személy. Még ezt is vállalták volna a szocialisták, de az LMP azt mondta, nem, Jávor Benedek a főpolgármester-jelölt és ezzel lehetetlenné tették ezt a dolgot. Pedig az sem volt reménytelen. Most is azt mondták a szocialisták, támogassunk valakit együtt. Az nem közös jelölt. Az egy gyengébb formája az együttműködésnek, a szocialisták ezt ajánlották fel, és erre mondott nemet a Fidesz, hangsúlyozza az LMP, világossá téve, hogy számára ma is a szocialista párt a fő ellenfél.

- Nincs ebben politikai ráció? Hiszen ők akkor válhatnak erősebbé, ha elviszik az MSZP támogatóinak egy részét és ha úgy tűnnek fel sok bizonytalan választó körében, hogy ők nem tartoznak ehhez az elmúlt húsz évhez, ők teljesen szüzek, teljesen tiszták, ők az új erő.

- Azt hiszem, hogy ez körülbelül az a politikai ráció, ahogy a 1990-es évek elején a Fidesz elsősorban az SZDSZ ellen vívta a maga liberálisokon belüli harcát. És akkor ebbe majdnem végleg belebukott a 1994-es választásokon. Én ezt politikailag sem tekintem racionálisnak, az MSZP egymilliós szavazótábora mellett ennek nincs politikai realitása. Azt gondolom, hogy függetlenül a politikai rációtól, ennek az az üzenete, hogy az LMP nem látja vagy nem hajlandó belátni azt, hogy a Fidesz részéről a magyar demokráciát rendkívül súlyos veszély fenyegeti. A Fidesz eltökélte, hogy felszámolja azt a magyar demokráciát, ami itt húsz évvel ezelőtt létrejött. A szocialista párt rengeteg hibája, gazdaságpolitikai ballépések, korrupció és így tovább mellett is a magyar demokráciára, Magyarország európai elkötelezettségére, a magyar piacgazdasági berendezkedés alapjaira soha nem jelentett veszélyt az elmúlt húsz évben, és ma sem jelent veszélyt. A Fidesz mindenre veszélyt jelent, és az LMP ezt nem hajlandó vagy nem akarja tudomásul venni, vagy másképp látja. Számára nem ezek a fő kritériumok, hanem valami más, amiről én nem tudom, hogy micsoda. Ez itt a probléma, és én az effajta pártpolitikai racionalitást nem tudom az ország jövője szempontjából elsődleges szempontok elé helyezni. És ezért gondolom, hogy ez nagyon nagy baj, de azért hadd tegyek különbséget. Hogy hogyan dönt az LMP a II. kerületi jelölt ügyében, az egy politikai kérdés, amiben lehet az LMP-nek olyan álláspontja, amit én helyeslek, és lehet az LMP-nek olyan álláspontja, amit én károsnak tartok. De mind a kettő belefér abba, hogy Magyarországon demokratikus politika folyjék és Magyarországon jogállam legyen. Az, amit a Schiffer-féle feljelentés és annak a fenntartása jelent, az valami más. Az azt jelenti, hogy a demokrácia, a szabadság alapjait teszi kérdésessé a Fidesz, amikor büntetőjogi útra viszi a politikai harcot, és Schiffer a feljelentésével sajnos ehhez járult hozzá. Ez egy sokkal súlyosabb kérdés, mint hogy mi történik a II. kerületben vagy mi történik akár egy főpolgármester-választáson. Ezért tartottuk fontosnak, hogy erre felhívjuk Schiffer figyelmét, de annál is fontosabb, hogy az egész közvélemény figyelmét.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Róna Péter közgazdász


Bolgár György: - Öntől hangos mostanában a magyar média, mert a devizahitelezés az egyik központi problémájává vált az országnak, és Önnek ebben is vannak szokatlan javaslatai. Néhány héttel ezelőtt volt például egy, hogy állítsanak fel egy független vizsgáló testületet a helyzet és okainak kivizsgálására, ehhez képest most Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter a napokban az európai bankfelügyelethez fordult, és kérdéseket tett fel nekik. Hogy ezek mennyire valódi és mennyire álkérdések, az egy dolog. De az Ön válaszai, gondolom már megvannak, akár Matolcsy kérdéseire is.

Róna Péter: - Először is nyilvánvaló tény, hogy a devizahitelezéssel kapcsolatos tényekről nagyon is homályos és nagyon is megbízhatatlan az információhalmaz, ami a társadalom rendelkezésére áll. Egyszerűen nem tudjuk, hogy a törlesztőrészleteket a bankok hogyan számítják ki. Egyszerűen nem tudjuk, hogy milyen további kockázatok rejlenek ebben a szerkezetben, és egyszerűen a magyar társadalom tagjai nem tudják kiszámítani, nem tudják rendezni az életüket és így tovább.

- Tehát azt mondja, a helyzet tisztázásához legelőször is az kellene, hogy erről pontos számot adjanak a bankok. Nem akárkinek, hanem mondjuk egy független testületnek.

- Igen. Mielőtt orvosol egy orvos egy betegséget, diagnózist végez és felméri, hogy miről van szó. Ez a mai napig a devizahitelezéssel kapcsolatban nem történt meg. Nincs hiteles, megbízható felmérés.

- De ez azon a problémán vagy azon a betegségen nem segít, hogy kétszáznegyven forint egy frank.

- Az nem biztos, hogy nem segít, mert van itt egy feltételezés, hogy a devizahitelek törlesztőrésze pontos arányban van a frank árfolyamának alakulásával. Ez nem igaz. A törlesztőrészek kiszámítását és a frank árfolyamának az alakulását, ha egy lapra vetítjük, akkor a két görbe jelentősen eltér egymástól, azaz az élet folyamán a törlesztőrészek sokkal nagyobb mértékben növekedtek, mint ahogy a frank árfolyamának az alakulása alátámasztotta volna.

- De talán olyasmi is közrejátszott ebben, mint ez a mai hír, hogy a magyar csődkockázati felár a 2009-es szintre emelkedett vissza.

- Itt van a kutya elásva, hogy talán közrejátszott.

- Nem vagyok bankár, de feltételezem, hogy emiatt a magyar bankok drágábban vesznek frankot. Nem?

- Én ilyesmit nem tételezek fel, ez ténykérdés. Ténykérdésekhez nem szokás feltételezéseket tenni. Ténykérdéseket fel kell deríteni és meg kell állapítani.

- A felderítéssel szerintem senkinek nem lehet baja.

- Így van.

- Vagy már volt valakinek valamilyen ellenvéleménye? Akár bankoknak, akár a kormányzatnak?

- Én 2007-ben tettem szóvá először a nyilvánosság előtt a devizahitelezéssel kapcsolatos aggályaimat, azóta itt teljes ködösítés folyik. Amelyben részt vesz a Bankszövetség, részt vesznek a bankok, részt vesznek az egymást követő kormányok és részt vesz a PSZÁF. Tehát itt valami nagyon-nagyon nem stimmel. Tiszta vizet kell önteni a pohárba első lépésként. Ez most már világos mindenki számára, hogy itt nagy a baj. Elkezdődött egy folyamat, hogy Matolcsy úr levelet intéz az európai bankfelügyeleti hatóságnak, hiszen nagyon jól tudja, hogy a kérdés előbb-utóbb ott fog landolni.

- Komolyan ott fog landolni? Miért?

- Egész biztos.

- Milyen eszközök vagy módszerek vezetnek egészen az európai bankfelügyeletig?

- Akármelyik magyar állampolgár fordulhat az európai bankfelügyeleti hatósághoz, aki úgy érzi, hogy a devizahitelezés őt sértette. Minden további nélkül.

- Tehát még csak a magyar felügyelethez sem kell fordulnia? Hanem rögtön mehet Európába.

- Rögtön mehet. Ez előbb-utóbb meg fog történni. Nagyon valószínű, hogy az európai bankfelügyeleti hatóság a magyar bankrendszerre vonatkozólag hátrányos döntést, álláspontot fog kialakítani.

- Miben? Azt fogja mondani Ön szerint, hogy a bankok megtévesztették a hitelfelvevőket? Vagy a felügyelet nem figyelmeztette?

- Ez is lehet. De van itt egy teljesen alapvető kérdés. Az európai jogrendszer ismereteim szerint ilyen szerződést nem ismer, amelynek alapján az egyik fél, nevezetesen a bank, hónapról hónapra, mindenféle áttekinthetőség és ellenőrzés nélkül újra és újra megállapíthatja a másik fél, az adós kötelezettségét. Az efféle dokumentumot, írást az európai jogrendszerben nem nevezik szerződésnek.

- Akkor sem, ha a másik fél is aláírta?

- Teljesen függetlenül attól, hogy aláírta. Ha valaki aláír egy úgynevezett szerződést, hogy ő a prostitúciót választja mint életmódot, attól még a bíróságok nem fognak támaszt adni az efféle szerződésnek.

- Na de abból aztán beláthatatlan következmények születnek, ha véletlenül – azért ne szaladjunk ennyire előre, de mégis tételezzük fel – az európai bankfelügyelet azt mondja, hogy ezek a szerződések semmisek. Nem megoldás, hanem katasztrófa. Ön pedig nyilván a megoldás érdekében beszél.

- Nem, én a tények, a valóság, a hiteles tények feltárása érdekében beszélek. Lehet, hogy lesz belőle katasztrófa, de amiből a valós katasztrófa a nemzetek, az országok, társadalmak életében kialakul, az a sumákolás.

- Nem lehet, hogy az európai bankfelügyelet is úgy gondolja, hogy lehet, hogy ezek a szerződések támadhatók, itt vagy ott vagy ebben vagy abban, de nem akarok katasztrófát a magyar gazdaságban, hanem inkább sumákolni akarok, és ezért kisebb-nagyobb kiigazításokkal jóvá fogom hagyni őket?. Vagy felhívom a figyelmet arra, hogy a jövőben ne így…

- Lehet. Minden lehet. De az, hogy a dolog az európai bankfelügyelet elé kerül előbb-utóbb, szerintem elkerülhetetlen. Matolcsy György ennek a ténynek a tükrében hirtelen ír egy levelet a bankfelügyeletnek, amiben teljesen irreleváns és hamis kérdéseket tesz fel abban a reményben, hogy ezekkel a kérdésekkel elterelheti a figyelmet a valós kérdésekről.

- Mi lenne neki a valós kérdése, illetve miben kellene neki válaszokat adnia?

- A valós kérdés az, hogy a Magyarországon alkalmazott valutahitelezés gyakorlata és dokumentációja megfelel-e az európai jogi normáknak, avagy sem.

- De nem az a valós kérdés a magyar kormány számára, hogy ha a svájci frank árfolyama tartósan magas marad, akkor tömegessé válhat az adóscsőd?

- Ez egy teljesen másik kérdés.

- Na de az az alapvető probléma, az érinti a gazdaság és a társadalom stabilitását. Nem?

- Nem. Az alapvető probléma az, hogy a magyar pénzügyi rendszer, beleértve a felügyelő hatóságot, jégre vitte a magyar társadalmat egy olyan hibás termékkel, amit soha nem lett volna szabad rászabadítani az országra, a nemzetgazdaságra.

- De ezt a hibás terméket Horvátországban is, Lengyelországban is, másutt is alkalmazták.

- Ez nem igaz.

- Miért nem igaz? Vettek fel ott is svájci frank alapú hiteleket.

- Nem. Svájci frank hiteleket.

- Svájci frankban kapta meg a lengyel adós?

- Bizony.

- És aztán ő elment a bankba és átváltotta zlotyra?

- Ott helyben átváltotta a saját bankjánál vagy csinált vele, amit akart, de svájci frankban van a hitel folyósítva, megnevezve.

- Mennyivel jobb ez?

- Az európai bankrendszerben, pénzügyi rendszerben kétféle termékről lehet szó a háztartások, a családok hitelezése esetében. Az egyiket úgy hívják, hogy fix kamat, a másikat pedig úgy hívják, hogy referenciakamat. A fix kamat az, hogy ez hat százalék fix, és annyi. A referenciakamat pedig az, hogy referenciának vesz egy alapkamatot – legyen az a svájci nemzeti bank alapkamatja –, és ahhoz hozzáad egy marzsot, legyen az akármennyi. Mindkét esetben a hitelfelvevő pontosan tudja, hogy mennyivel fog tartozni. Ráadásul az árfolyam kiszámításnak megvan a rögzített, előírt módszere. Milyen napon, milyen árfolyamon, milyen időszakra kell ezt a kalkulációt elvégezni. A magyar rendszerben egy teljesen más formula lett kidolgozva, amely szerint a bankra van bízva, hogy állapítsa meg, az adós mennyivel tartozik. Ez egyedülálló Európában. Lehet, hogy ez még akkor is baj lenne, ha a svájci frank emelkedéséről kellene csak beszélgetnünk.

- Természetesen baj lenne, mert a százötven forint most kétszáznegyven meg kétszázötven, ez nagyon sokakat lehetetlenné tesz.

- De nem feltétlenül, nem világos, hogy ekkora baj lenne, mint amekkora lett.

- Még mindig nem értem persze azt, hogy miért is van jobb helyzetben a horvát hitelfelvevő? Lehet, hogy svájci frankban kapta meg azt a hitelt, de azonnal átváltott a kunára, és azt a kunát öt évvel ezelőtt az akkori jóval alacsonyabb svájcifrank-árfolyamon váltotta át és használta fel, most pedig a sokkal magasabb svájcifrank-árfolyamon kénytelen megvenni a svájci frankot, hogy törlesszen.

- Azért van előnyösebb helyzetben, mert pontosan tudja, hogy mi a kötelezettsége.

- És most nem tudja a magyar hitelfelvevő, azért mert svájci frank alapon vette fel. És mert a bankra van bízva, hogy milyen költségeket, milyen kamatozást, milyen…

- Kezelési díjat, milyen alapot, és így tovább.

- Ön tehát azt mondja, hogy ezt tessék kivizsgálni egy testületnek. Van ötlete arra, hogy milyen testület? Ki állítsa össze ezt a testületet?

- Van. Most elkezdődött egy politikai játék, a Fidesz ilyen bizottságot akar, a szocialisták olyan bizottságot akarnak, a politika nem akarja a kezéből ezt a témát kiengedni. A politika viszont ebben a kérdéskörben hiteltelenné vált. Itt a szocialisták, a Fidesz, a KDNP, minden eddigi kormány és kormányzó párt ludas. Ludas a PSZÁF és ludas a Nemzeti Bank. Itt egy olyan testületre van szükség, amelyik teljesen független, és amelyik szabadon megállapíthatja, hogy mi micsoda, és nem kötődik egyetlenegy politikai, illetve hatósági érdekszférához sem.

- Hol vannak Magyarországon olyan bankszakemberek vagy bankszakmához értő jogászok, akik függetlenek akár az államtól, akár a Nemzeti Banktól, akár a bankoktól?

- Szerintem fel lehetne kérni, meg lehetne bízni a Védegyletet, példának okáért Sólyom László egy erre tökéletesen alkalmas személy, egy tekintélyes és tapasztalt jogász.

- Még akkor is, ha közgazdasághoz és a pénzügyi joghoz nem ért?

- Azt nem mondanám, hogy a pénzügyi joghoz nem ért, és azt sem mondanám, hogy a közgazdasághoz sem ért. De nem arról van szó, hogy neki kell értenie, hanem arról van szó, hogy ő képes létrehozni egy olyan szakmai testületet néhány órán belül, ahol ezek a szakmai képességek majd a rendelkezésre állnak.

- Értem. Tehát Sólyom László eléggé tájékozott és eléggé független ahhoz, hogy meg lehessen bízni az ő judíciumában, állítsa ő össze ezt a testületet, és akkor azt talán minden érintett résztvevő elfogadja.

- Igen. És ha nem Sólyom László, akkor keresünk valaki mást, akinek megvan az ilyen jellegű tekintélye, aki független, és akinek megvan az a szakmai háttere és képessége, amely segítségével egy ilyen független testület létrejöhet. Én ide meghívnám, mint szakmai tanácsadót, az Európai Bankfelügyeleti Hatóságot, hogy segítsen.

- És akkor mindjárt közvetlen tapasztalatokat szerezhet a helyzetről.

- Így van.

- Ha lenne még egy bizottság, ideális esetben tegyük fel, hogy jól is végezné a dolgát, és néhány hónap alatt jutna valamire, addig azonban lehet, hogy tízezrek válnak fizetésképtelenné. Azt olvasom a mai New York Timesban, hogy az Obama-kormány azon gondolkozik, hogyan segítse az ott is tömegesen fizetésképtelenné vált vagy ezzel a helyzettel szembenéző jelzálogadósokat, hogy a fix kamatozású jelzálogkölcsönöket a mai alacsonyabb kamatokon – úgy mondják ezt – refinanszírozzák. Vagyis az állam adna lényegében segítséget ahhoz, hogy alacsonyabb áron törleszthessék a korábbi hiteleiket. Nem ezen kellene gondolkozni Magyarországon is? Hiszen a konkrét válságból kell valahogy kiutat találni. Az, hogy ki volt a hibás, az talán egy következő fázis.

- Megint ott vagyunk, hogy kell a tényfeltáró bizottság. Ugyanis a mi esetünkben e hitelek finanszírozási alapja nem a forint, hanem feltehetően a svájci frank. Amerikának ilyen problémája nincs.

- Ez a probléma náluk nincs. Náluk más volt a probléma.

- Náluk más a probléma, de ők dollárban finanszíroznak, és az adósok dollárban vannak eladósodva. Tehát ott ilyen devizakülönbözet probléma nem létezik.

- Na de ha az állam mégis közbelép, az mégiscsak az állami szerepvállalást jelenti Amerikában.

- Hogy lépjen közbe.

- És Magyarországon?

- Magyarországon egy olyan fizetőeszközre vonatkozólag, ami nem a miénk…

- Úgy, hogy a kockázatok egy részét átvállalja a bankokkal együtt. És akkor nem egyedül az adósra van áthárítva.

- Akkor itt kezdődik a komplikáció, amelynek a felelősségteljes kibogozására, tényekre van szükségünk.

- Értem. Szóval vissza a kályhához.

- Vissza a kályhához. Tehát mi nem látjuk világosan, hogy a magyar bankrendszer a svájcifrank-hiteleket hogyan finanszírozza.

- És ha ezt majd látjuk, akkor talán a megoldáshoz is közelebb kerülünk egy lépéssel.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Esztergályos Cecília, színésznő


Esztergályos Cecília
: - A félreértések elkerülése végett minden jóindulatommal szeretném támogatni azokat a nézőket, akik szeretnének továbbra is bennünket látni a József Attila színházban. Nem fognak. Mert csak olyan lehetőségeink vannak, hogy majd januártól esetleg lesz két bemutatónk, de az még nagyon messze van. A bérleti előadások három Turay Ida színház bemutatóra szólnak, amelyek már a Duna másik oldalán lement darabok. Tehát azt mondta Nemcsák Károly nekünk, hogy a játszott darabokat nem lehet bérletbe betenni még egyszer, mert már látták őket a nézők. Vagyis nem vidéki színházak jönnek, hanem a Turay Ida színház, amelynek a székháza a Duna másik oldalán van.

Bolgár György: - De hát itt van ráadásul egy családi kapcsolat is Nemcsák és a Turay színház között.

– Ez fájó pont az embernek, de hát ilyenkor arra lehet gondolni, hogy az ember irigykedik, hogy az ő férje nem színházigazgató. Ezért erre nem szeretnék kitérni. Mindenesetre a negyedik bemutató a soproni színház égisze alatt játszott darab. Mert ők megmentik a színházunkat. Nem a színházunkat mentik meg, hanem a társulatot nem akarják. Ez nagyon fájó pont, mert a társulat ötven éve visz sikerre darabokat. Tehát mi felajánlottuk, hogy boldogan próbálunk ingyen most. Elkezdünk egy próbát, saját bemutatót, tehát saját rendezővel.

– Tehát hogy ne legyen drágább a saját bemutató sem, mint az importált.

– A saját bemutató nullszaldós. Egy valódi bemutató, mondjuk, huszonnégy millió, ez meg ötmillió. De ötmillióba se kerül, de én nem értek a pénzügyi dolgokhoz.

– Tehát ha ingyen próbálnak, az azt jelenti, hogy gyakorlatilag olcsóbbá teszik a saját produkciójukat.

– Így van, de ezt nem fogadta el az igazgató úr, ez szerinte nem jó megoldás. Felajánlottuk, főleg én beszéltem, hogy azoknál a színházaknál – most bontsuk le az egész országra, vidéki színházakra –, amelyek feljönnek megmenteni a színházat, mi meg lemegyünk megmenteni a vidéki színházakat. Nem viccből, hát az életünk forog kockán. Vége van az életünknek, hát én például speciel Kossuth-díjra vártam a Mici néni két élete bemutatója után, olyan kritikákat és olyan cikkeket és olyan éljenzést kaptam, június 19-én játszottam utoljára, fél óráig tapsoltak és sírtak. Majd másnap azt mondták, hogy viszontlátásra.

– Az ember azt gondolná, hogy Esztergályos Cecília nagyon befolyásos. Nemcsak híres és ismert és szeretett színésznő, de befolyásos asszony is. Nyilván vannak olyan ismerősei még a politikai életben is, akik meghallgatják Önt. Nekik nem mondta el ugyanezt, ugyanígy?

– Nem tudtam még elmondani. Nem volt rá módon. Tehát mi felajánlottuk ezt a cserét, mindent felajánlottunk. Nem lehet. Na most mindenkinek ugye megszűnik a státusza, tehát nincs pénze. Ha nincs pénze, nem tud fizetni. Ha nem tud fizetni, kirakják a lakásából, házából. Arról nem beszélve, most a műsort is hallgatva, hogy egymillió ember vett fel kölcsönt. Én hatvannégy éves voltam, amikor a házat építettünk, Makovecz Imre házát, tehát ő tervezte, mert én azt mondtam, nem halok úgy meg, hogy ne élhessek egy házban. Hát ezek szerint lehet hogy hamarosan meghalok, mert…

– Mert kifizetni meg nem bírja.

– Nem, hát nem. Hát ha nincs keresetem, miből? Festek, meg kerámiázok, meg közben verset mondok, fejen állok, mindent megcsinálnék, de ha nincs, nem lehet, tehát becsukódnak az ajtók, akkor nem lehet.

– És mit mondott Nemcsák Károly, amikor gondolom, nemcsak Ön, hanem a színésztársai is elmondták ugyanezt. Nemcsak azt, hogy milyen helyzetbe kerülnek, hanem hogy a józan ész is azt mondatja Önökkel, hogy ezt a színházat folytatni kell. Ha egyszer nyitva tartják, akkor miért nem folytathatják?

– Igen. Megmentik a színházat, passz. Tehát valami félreértés történt a gépezetben. Na most elég egy fogaskerék, ami nem úgy megy, ahogy kéne, és kisiklik százezer ember. Tehát én még egyszer elmondom és felajánlom, hogy mindenben tudunk segíteni, megértjük, hogy azoknak a színészeknek is, negyven, ötven emberről van szó, akik odajönnek játszani, játszaniuk kell. Játsszanak. Havonta fele-fele megosztásban. De hát hagyjanak bennünket is szóhoz jutni.

– Hagyják élni Önöket. Nem?

– Hát ha nem szólhatok, be van tapasztva a szám, akkor nem tudok szólni. Az épület kell, a társulat nem kell. Akkor hogy legyenek ők lojálisak? Nem örülök neki, hogy beleestem ebbe a szórásba. Nem örülök, mert az életem vége felé járok, és felfelé szerettem volna szállni és nem sírni. Tehát kérem azokat akik ezt meghallják, hogy jóindulattal, boldogan dolgoznánk, hagyjanak bennünket dolgozni. Mi is hagyunk másokat. Ne mellébeszélve, hanem egyenesen. Mert megkapjuk a felmondásunkat augusztus 30-án, ha a közgyűlés elfogadja és Isten nevében.

– Nem, nem, Istent nem emlegetik. A pénzt emlegetik csak.

– Igen. Nem, ezt én mondtam. Bocsánat, be van ígérve, hogy októbertől négy darab marad a színlapon, tehát én kettőt játszanék a Legyen a feleségemet és a Mici nénit, de még nem tudnak választ adni, hogy mikor, hogyan, hányat. Na most színházi ember lévén, tudjuk, a szervezésnek egy-két hónappal, három hónappal előtte tudni kell, hogy a jegyek elkeljenek. Na most ha utolsó pillanatban derül ki egy-két héttel előtte, akkor…

– Akkor abból vagy bukás lesz, vagy már vagy már valakik tudják, hogy nekik akkor lesz egy darabjuk a József Attilában, csak Önök nem tudják, hogy kik azok.

– Nem, most már megvan a műsor, tehát négy darab megy az ő égiszük alatt, és mi majd januárban szólhatunk új darabban, de bérlet nélkül, és majd Isten segítségével – ezt megint én mondom – akik benne vannak például Az elveszett paradicsomban, négy kis szerepet játszhatnak a Turay Ida színház égisze alatt.

– Szóval Esztergályos Cecília és még sokan mások a József Attila színházból élni akarnak és játszani akarnak.

– És dolgozni. Örömet szerezni a nézőknek, akik miattunk jöttek be. Most jöjjenek be mások miatt is, de mi is szeretnénk részt venni, úgy, ahogy eddig. Megbecsülve.

– Nem látom az okát, hogy ez miért ne történhetett volna így. De mégis így történik, úgy látszik.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!