A dilettáns akarnok teljes csődje



A második negyedéves nulla növekedés ékesen bizonyítja az orbáni, Matolcsyval folytatott gazdaságpolitika bukását. A legdinamikusabb ágazatok és a bankok megadóztatása a beruházások visszafogását, az évi 500 milliárdos adóajándék a legmódosabbnak pedig a hazai fogyasztás stagnálását okozza.

Orbán még mindig a legnyomorultabbak megrövidítésén fáradozik gőzerővel, és a Munka Törvénykönyve abszurd, 19. századi szintre való visszaalakításával próbál kedvezni a nagyvállalkozóknak, noha már rá kellett volna jönnie, hogy csupán a klientúra megnyerésével nem lehet választást nyerni. Korábbi, legbutább szavazói is látják már, hogy ez a gazdaságpolitika nem az ő érdeküket szolgálja.

A rossz adat nyilvánosságra kerülése után Orbán semmitmondó nyilatkozatban ismerte el: fogalmuk sincs róla, mit fognak csinálni, de azt jó előre leszögezte, hogy az „arányos” adórendszert fenntartják. A kiszivárgott hírek szerint a félszuper-bruttósítás beígért eltörlésének halasztását tervezik, ami megint a kiskeresetűeknek jelent jövedelemcsökkentést. Ezeknek az ügyeknek pedig semmi köze a kormány által mentségként felhozott euróválsághoz.

Persze egy őszinte beismerés egy végtelenül öntörvényű, öntelt embernek nagyon nehéz lenne, de ha vannak józan pillanatai, be kell látnia: ha nem akar csúfos vereséget szenvedni 2014-ben, változtatnia kell. Vissza kell hozni a kétkulcsos adót, mielőbb ki kell vezetni a különadókat, és megpróbálni visszaemlékezni arra, hogy mi mindent ígért nyolc év alatt: egymillió munkahelyet, több pénzt az egészségügybe, korrupciómentes államigazgatást.

Új munkahely szinte nincs, az egészségügy végelgyengülésben szenved, és ami a legfontosabb: katasztrofálisan gyenge (kirúgásokkal legyengített) apparátusának halvány fogalma sincs arról, hogy a nagy elosztó rendszereket hogyan kellene átalakítani. Csak egyet tanult meg az általa mélyen tisztelt Széll Kálmántól: újabb és újabb adókkal terhelni a gazdaságot.

Ez már maga a csőd, és akármilyen béna is az ellenzék, a következő választásokat elveszíteni nem tudják. A félelmetes diktátorból pedig így három év múlva előnyugdíjas, szatyros nyugdíjas lesz, olyan, amilyennek a televíziók vágóképei az időseket (nagy tisztelettel) ábrázolják. Így múlik el a világ dicsősége.

(Bauer Péter)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!