rss      tw      fb
Keres

Soros György és Jacques Delors az eurózóna válságáról



Soros György augusztus 17-én adott interjút* a Le Monde című francia lapnak, Európa veszélyben van címmel. Részletek.


Nicolas Sarkozy és Angela Merkel augusztus 16-án Párizsban találkoztak, hogy a monetáris unió országainak újabb válságára megoldásokat keressenek: megerősíteni a gazdasági kormányzást és a pénzügyi tranzakciókat terhelő közös adónemet bevezetni. És idővel talán létrehozni az eurókötvényt, hogy megosszák a tagországok adósságát. Soros György szerint ez már haladás, de messzebbre kell menni, hogy a spekulánsokkal szemben csatát nyerjenek.

„Európa veszélyben van – mondja Soros. – A helyzet súlyos, és a kormányok csak most kezdik komolyan venni a dolgot. Eddig csak a piacok sürgetésére válaszoltak. Most már hosszú távú megoldásokon is gondolkoznak. Ma nincs más megoldás, mint erősíteni az unió gazdasági kormányzását. […] Ha az euró összeomlik, az ellenőrizhetetlen bankválsághoz vezet. Akkor a világ mély recesszióba zuhan.”

„Úgy gondolom, Sarkozy elnöknek igaza van, amikor kedden azt mondta, hogy a folyamat végén meg kell fontolni az eurókötvény bevezetését. Ez kell hogy a cél legyen. Ha a tagállamok ki akarnak mászni a csávából, ésszerű áron kell tudniuk finanszírozni önmagukat. Ehhez a legjobb eszköz az eurókötvény. Ám az ördög a részletekben lakik. Ki, hogyan és milyen mennyiségben bocsássa ki a kötvényeket? Mindezt meg kell vitatni. És ez nem elég. Nem feledkezhetünk meg róla, hogy az európai bankrendszer is válságban van. Az intézmények túl gyengék. Alultőkésítettek, és az európai adósságállománynak túl sok papírja van a birtokukban, hiszen ezek az értékpapírok eddig kockázatmentesnek számítottak. Természetesen nem azok. Különösen nem a spanyol és az olasz papírok. Meg kell szüntetni ezt a kockázatot az eurókötvénnyel, és fel kell tőkésíteni a bankokat. Nehézséget okoz számukra, hogy hitelezzenek egymásnak, felszámolják a hitelkapcsolataikat. Ez Európát válságba taszítja.”

Az eurókötvényhez azonban fel kell állítani egy európai gazdasági minisztériumot és egy hitelügynökséget. „Némelyek, mint a német pénzügyminiszter, Wolfgang Schäuble és Otmar Issing, az Európai Központi Bank (EKB) volt tagja helyesen mondja, hogy az eurózónának politikai legitimitást kell adni.”

„Az eurókötvény a végső megoldás. Addig viszont az európai pénzügyminiszterek tanácsának fel kell hatalmaznia az EKB-t, hogy biztosítsa a likviditást, ami lehetővé teszi, hogy a tagállamok ésszerű módon finanszírozhassák magukat. Az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) is használható bankként, és az államok garanciájával kölcsönözhet az EKB-tól. Ez csak időleges megoldás, az eurókötvény létrehozásáig. A probléma ezt követően az lesz, hogy határt kell szabni a különböző államok kölcsönfelvételeinek.”

Soros szerint elképzelhető, hogy a piac nyer az euróval szemben. Ugyanis „az eurózónának jelenleg nincs költségvetési és pénzügyi hatalma. Amíg ez a hatalom nem jön létre, a piac úgy fogja gondolni, hogy nyerhet. Vele szemben az EKB áll, ám az ő felhatalmazása csak a likviditási problémák megoldására terjed ki, az államok fizetőképességének problémájával nem foglalkozhat.”

Soros úgy gondolja, Görögország, Spanyolország, Olaszország után Franciaország is a spekuláció célpontjává válhat. „Sőt, már azzá is vált. Hogy ez legitim dolog-e? Igen. Mert ha Olaszország és Spanyolország nincs abban a helyzetben, hogy segítse Görögországot, megemelkedik Franciaország részesedése Athén megmentésében. Pláne, ha Olaszország és Spanyolország maga is segítségre szorul. Ez a teher hozzáadódik Franciaország belső problémáihoz. Az országnak strukturális reformokra lenne szüksége.”

Meg kell engedni, hogy tagállamok kilépjenek az eurózónából. „Az euró túlélné az olyan közepes méretű országok, mint Görögország vagy Portugália kilépését. De az unió szétrobbanna, ha Olaszország vagy Spanyolország tenné ugyanezt. Még az is káoszt okozhat, ha egy olyan kis ország, mint Görögország elhagyná az eurózónát: összeomolhat a bankrendszere. Ha tehát megengedik az euróövezetből való kilépést, ezt nagyon gondosan elő kell készíteni. Biztosítani kell, hogy a hitelezőket ne fosszák ki, garantálni kell a betétesek pénzét, és meg kell oldani, hogy a bankok talpon maradjanak. És mindezt feketén-fehéren írásba kell foglalni.”

Arra a kérdésre, hogy egy állam csődbe mehet-e:

„Igen, ez nagyon is lehetséges. Ha „szervezett államcsődről” van szó, akkor nagyon is elképzelhető az adósság egy részének eltörlése. Görögországnál ez a helyzet. Ha nem is nevezik államcsődnek. A július 21-ei megállapodás ezt úgy oldotta meg, hogy ne okozzon a dolog földrengést.”

Az eladósodottság és a gyenge gazdasági növekedés egymást erősítő tényezők. „Vegyük Spanyolország esetét. Ha egy országban a munkanélküliség 20 százalékos, muszáj emelni a szociális juttatásokat, hogy az ország ne süllyedjen recesszióba. Ha nem tudja növelni az adósságát, csapdába kerül.”

„Görögországban és Spanyolországban strukturális reformokra van szükség. Sokkal rugalmasabbá kell tenni a munkaerőpiacot, versenyképessé kell válni. De a belső keresletet is ösztönözni kell. Fel kell állítani azokat a szabályokat, amelyek megengedik egy államnak, hogy deficites maradjon, ha magas munkanélküliséggel küszködik. A baj az, hogy Németországnak téves elképzelései vannak ez ügyben. Azt szeretné, ha minden ország költségvetése egyensúlyban lenne.”

***

Jacques Delors, az Európai Bizottság elnöke volt 1985 és 1994 közt. A Le Soir című belga, a Le Temps című svájci és a The Times című angol lapnak adott interjút augusztus 18-án.

Delors a mai európai vezetőket, mindenekelőtt Nicolas Sarkozyt és Angela Merkelt túlságosan bátortalannak tartja, így a 16-ai találkozójukat is haszontalannak ítéli. Hasonlóan kritikus azzal a javaslattal szemben, amely közös pénzügyminiszteri posztot akar létrehozni az eurózónában. Részletek.


Arra a kérdésre, hogy hisz-e az eurózóna jövendőbeli „gazdasági kormányzásában”, amit Merkel és Sarközy javasolt:

„Miről beszélünk? Egy általános értelmű elkötelezettségről? Vagy egy új kormányközi berendezkedésről, amelyet arra szánnak, hogy biztosítsa a minimális együttműködést és elejét vegye minden implicit szuverenitás-átruházásnak? Ez így nem jó semmire. […] Merkel asszony megint nem tett semmiféle lényeges engedményt. A másik homályos ötlet, az eurózóna pénzügyminiszteri posztjának megteremtése ugyanígy csak egy hóbortos ötlet. Az európai diplomácia talán jobban működik, amióta a Lisszaboni Szerződéssel létrehoztak egy pszeudo uniós külügyminiszteri posztot? Nyissuk már ki a szemünket végre! Az euró és Európa a szakadék szélén táncol. És hogy ne zuhanjon le, a választás, szerintem, egyszerű: vagy elfogadják a tagállamok a megerősített gazdasági együttműködést, amit én mindig is szorgalmaztam, vagy többletjogosítványokat ruháznak át az unióra. Minthogy ezt a második lehetőséget a huszonhetek többsége elvetette, marad az első.”

Delors az eurózóna államai adósságának részleges, egyenlő arányú megosztása mellett teszi le a voksát, ami „a GDP-jük 60 százalékáig terjedne”. „Az államadósság egyenlő arányú megosztása jelentené a tűzoltófecskendőt, amellyel elolthatnánk a tüzet és újra értelmet adhatnánk a közösségi együttműködésnek. A tagállamoknak egyidejűleg fel kell adniuk az utolsó ellenvetéseiket is a gazdasági kormányzásról szóló hatrészes törvénycsomaggal szemben, amelynek tartalmát az Európai Parlament logikusan megszigorította, hogy a költségvetési elcsúszások esetén érvényesülő szankciókat automatikusabbá tegyék.”

„Mindig mondtam, hogy Európa sikere gazdasági értelemben hármas alapon nyugszik: a verseny, amely stimulál, az együttműködés, amely megerősít, és a szolidaritás, amely egyesít. Cselekedni kell. Mert ha nem tesszük, a piacok továbbra is bizalmatlanok lesznek. Elítélem a híreszteléseket, amelyek megrázzák a tőzsdéket, de mindig pragmatikus voltam. Márpedig az európai vezetők a válság kezdete óta elmennek a valóság mellett. Hogy gondolhatták, hogy a piacok majd hisznek az eurózóna csúcstalálkozóján, július 21-én tett ígéreteknek, ha egyszer szeptember végéig kell várni, hogy ezek cselekvésbe forduljanak át?”

Arra a kérdésre, hogy mi a véleménye az ellenkező lehetőségről, vagyis a görög adósság átalakításáról és a legsérülékenyebb országok kiválásáról az eurózónából:

„Ki a hibás? Egyedül Görögország? Nem, ez így túl egyszerű lenne. Megvan a felelősségük az eurózóna pénzügyminisztereinek is, akik nem számoltatták el az athéni hatóságokat vagy nem kértek megerősítésként statisztikai auditálást. Miért hagyták, hogy Spanyolország növelje a magánadósságait vagy Írország indokolatlan mértékben előnyben részesítse a saját bankjait? Időben intézkedni kellett volna, de nem tették, miközben ezzel párhuzamosan a közösségi intézmények, kezdve az Európai Bizottsággal, egyre jobban meggyengültek. Ha Görögország kilépne az euróövezetből, az általánossá vált diszfunkcionalitás következtében csak még jobban aláaknázná a közös pénzt. Ami pedig azokat illeti, akik a leginkább érintett országokban a nemzeti valutához, azaz az infláció és a leértékelés szinonimájához való visszatérés mellett kardoskodnak, megértem az álláspontjukat és a reményeiket, hogy így visszanyerik a versenyképességüket. De ki tudja biztosan állítani, hogy a görög drachma jó egyensúlyra áll be? Meggyőződésem, hogy az általános elszegényedés, amely a kilépéssel együtt járna, nagyobb lenne, mint a kilépés nyújtotta előnyök. Végül egy politikai megjegyzés: az euró kollektív kaland. Rosszul bántak vele, korrigálnunk kell. De folytassuk együtt.”

A stabilitási alap megerősítéséről és hitelképességének növeléséről, illetve az eurókötvényről:

„A stabilitási alap, amely 2013-tól állandó intézményesül, jó dolog, de én erősen amellett vagyok, hogy az eurókötvényeket ettől elkülönítve kell kibocsátani, csak a jövőbeli tervek megvalósításának finanszírozására. Gondoljuk el, hogy egy innovációra szánt 20 milliárd eurós kölcsön mekkora stimulációt jelentene az EU-nak! De e tekintetben is a szakadék szélén állunk.”

Arra a kérdésre, hogy az euróban sokan csalódtak, a németek nem akarnak többé fizetni, a kiábrándulás nyilvánvaló, nyugtalanítja-e ez:

„Újra mondom: a felelősség ezért a válságért közös. Elszántság kell a megoldásához. Ma azt kockáztatjuk, hogy az eurózóna 17 tagja, akikre minden figyelem irányul, megbénítja az európai tervet. Az Európa előtt álló kihívások hatalmasak: jövőbeli kapcsolatai az Egyesült Államokkal vagy Oroszországgal, a világméretű kereskedelmi egyezmények, a ’zöld’ növekedés modelljének kidolgozása, a balkáni bővítés, a Törökországgal zajló vita – e tekintetben megismétlem: nem lett volna szabad megfellebbezhetetlen nemet mondani. Félmegoldásokkal nem lehet nekimenni egy ilyen helyzetnek. Az ajtót is tudni kell bevágni, és azt mondani: ebből elég. A többi európai vezetőnek, mindenekelőtt a bizottság elnökének harcolnia kell a konkrét együttműködések megerősítéséért, mint amilyen a részleges adósságmegosztás, amelyet Angel Merkel nem akar, Nicolas Sarkozy nem mer követelni. És mindenekelőtt beszélni kell a németekkel, és meg kell őket érteni. Szeretem Németországot. Szociális piacgazdasága, kis- és középvállalatainak globalizált dinamizmusa, fejlett parlamentáris demokráciája, szövetségi rendszere, amely – mint Svájcé is – kikényszeríti a hatalommegosztást és mindenki számára „kéznél lévő” demokráciát működtet, példa értékű. Mindez azonban nem ok arra, hogy elutasítsák a szükséges engedményeket, amelyek az együttélés folytatásának feltételei.”

Delors szerint nem lehet kizárni, hogy Európa mégis a szakadékba zuhan. „Akkor meg kell próbálni megmenteni a becsületet, és a jelenlegi uniót egy nagy szabadkereskedelmi térséggel helyettesíteni. Lesz egy nagy piacunk – lyukakkal – egy nagy Európa helyett. Tudom, erre azt fogják mondani, hogy a távozásom óta sok minden megváltozott. Elismerem. Az én brüsszeli időszakom sokkal könnyebb volt. Akkor még nem létezett, mint ma, az individualizmus erősödése, amely aláaknázza a kollektív kalandot, nem volt a lokális és a globális ütközése, amely táplálja a félelmeket és a szűklátókörű nacionalizmust, vagy az azonnaliság diktatúrája, amely nem számol a politikailag szükséges idővel.”

_______________________________

* Soros György több interjút is adott, illetve cikket írt az elmúlt napokban: Financial Times, Handelsblatt, Der Spiegel, illetve egy bécsi felszólalása, a múlt héten pedig újra a Der Spiegelnek nyilatkozott.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!