Nehéz átmenet vár az Aszad utáni Szíriára

Részletek

Külföldi hírek - 2011/3. negyedév

2011. augusztus 20. szombat, 17:19

MTI 2011. augusztus 20., szombat 17:09

Úgy tűnik, Bassár el-Aszad szíriai elnök kudarcra van ítélte, ha katonailag nem is, de politikailag mindenképpen, és minél tovább ragaszkodik nyers erővel a hatalomhoz, annál nehezebb lesz a normális átmenet és a romba döntött gazdaság talpra állítása.

A 45 éves vezető nem mutat hajlandóságot arra, hogy lemondjon hivataláról. Egy katonai puccs, illetve a hadseregen, a biztonsági erőkön és Baasz párt elitjén belüli vita véget vethet a patthelyzetnek, másképp elkerülhetetlennek látszik a további vérontás.

Ellenzéki vezetők, közöttük a 80 éves Haiszam Mále bíznak benne, hogy az Aszad utáni Szíriában demokrácia jöhet létre, és elkerülhető a 2003-as amerikai invázió utáni irakihoz hasonló káosz. "Nem félünk azoktól az emberektől, akik készek átvenni a kormányrudat" - mondta az idős emberjogi aktivista. "Szíria más, mint Irak, Irakot lerombolták. Szíriában népi demokratikus lázadás van, az emberek aktivista csoportokat hoznak létre és készülnek".

Az elmúlt öt hónapban szíriaiak százezrei követelték Aszad bukását nem törődve a letartóztatással, kínzással, sortűzzel és harckocsi-támadással, ám mégsem voltak képesek megdönteni. Aszadnak az alavita kisebbség vezette katonai és biztonsági apparátusa szintén képtelen volt az arab világ nagy részén átsöprő lázadások ihlette népfelkelés elnyomására. Damaszkusz külföldről támogatott fegyveres bandáknak tulajdonítja a felkelést, és a szunnita többség mellett élő alaviták, keresztények és ateisták félelmeire játszik, holott a tiltakozók csak ritkán hangoztatnak iszlamista jelszavakat.

A héten Washington és európai szövetségesei is csatlakoztak az Aszad távozását követelőkhöz. Még Törökország, Damaszkusz egykori szövetségese és Szaúd-Arábia, a szunnita iszlám bástyája is Aszad ellen fordult, bár nem követelték a távozását. Oroszország, amelynek haditengerészeti támaszpontja van Szíria földközi-tengeri partvidékén, azt hangoztatja, hogy több időre van szükség a reformok megvalósításához.

A mélyülő nemzetközi elszigeteltség meggyőzhet számos, eddig semleges szíriait, hogy meg vannak számlálva Aszad elnökségének napjai.

"Mindez nem mindegy az összeesküvő lelkületű emberek számára, közöttük néhány alavita vezető számára is, akik azt gondolják, ha az amerikaiak szerint Aszadnak mennie kell, akkor előbb vagy utóbb menni is fog, és nekik célszerűbb elhagyniuk a süllyedő hajót" - mondta Volker Perthes, a Nemzetközi és Biztonsági Tanulmányok Német Intézetének igazgatója.

A szíriai ellenzéken belül ott van a Muzulmán Testvériség, ateista liberálisok, nacionalisták, kurdok, ismeretlen helyi vezetők, az Aszad-ellenes tüntetéseket az ország városaiban megszervező fiatal aktivisták. Csak örülnének annak, ha Egyiptom és Tunézia mintájára a tábornokok megcsömörlenének attól, hogy fegyvereiket a saját népük ellen fordítsák, és felszólítanák Aszadot a távozásra. Egyesek abban reménykedtek, hogy az Aszad által augusztusban menesztett alavita Ali Habib volt védelmi miniszternek jut ez a szerep.

Akár a hadsereg mozdítja el Aszadot a posztjáról, akár mások, a 2000 civil és - hivatalos bejelentés szerint - 500 katona életét követelő lázadás után a nép polgári kormányzásba vezető átmenetet akar, és bele akar szólni Szíria jövőjébe. Júniusban mintegy 300 ellenzéki vezető, közöttük a betiltott Muzulmán Testvériség több tagja találkozott Törökországban, hogy a szíriai demokratikus átmenetet támogassa, és konzultatív tanácsot válasszon. A közöttük lévő nézetkülönbséget elismerve elszánták magukat a közös munkára, elutasították a külföldi beavatkozást és - az alavita kisebbséget megnyugtatandó - hangsúlyozták, hogy a békés lázadás nem irányul egyetlen felekezet ellen sem.

A szíriai másképp gondolkodókat az Aszad-család, a Baasz párt, a titkosszolgálatok és a kedvezményezett üzleti elit hosszú évtizedeken át elnyomták, jelentéktelenként tüntették fel. Közülük többen, mint Mále, Rijád Szeif volt képviselő és más köztiszteletnek örvendő ellenzéki vezetők szerepet játszhatnak az átmenetben.

A lázadást fiatal vezetők és aktivisták szították, akik a föld alatt szervezték meg a tiltakozó akciókat és tették közzé világszerte a megtorlásról készült felvételeket műholdas telefon és internet segítségével.

"Csodálatos, amit véghezvittek egy olyan rendszer ellen, amely jóval elnyomóbb volt a kezdetektől fogva, mint Hoszni Mubarak egyiptomi elnöké" - mondta Perthes. Az elemző szerint a szervezők és az őket pénzzel ellátó támogatóik által megszerzett tapasztalat megóvhatja Szíriát attól, hogy Aszad távozása után anarchiába süllyedjen. Legyenek bár kevésbé hatékonyak és gyakran korruptak a szíriai intézmények, a bürokraták nem szeretik politikai mestereiket, még ha nem is mernek velük dacolni.

Bármilyen jövőbeli kormánynak feladata lesz a gazdaság újjáélesztése, amely már a lázadás előtt is rossz állapotban volt, a lázadás pedig sokkolta a beruházókat, romba döntötte az idegenforgalmat és növelte a költségvetési hiányt.

"Ha katonailag győz is, Aszad politikailag akkor is veszít, mert elszigetelődik" - mutatott rá Perthes, aki szerint ez még tovább súlyosbítja a gazdasági gondokat, és újabb alkalmat ad az elszegényedett, munkanélküli embereknek, hogy az utcára menjenek.

A Bejrútban dolgozó Rami Húri kommentátor szerint Aszadnak két módja van a távozásra: vagy az ellenzékkel egyeztetett mélyreható reformokat hajt végre, vagy mindhalálig harcol a saját népével. "Ha leállítja a katonai műveleteket, a következő tüntetéshullám elmozdítja a hivatalából. Ha továbbra is erőt alkalmaz a saját állampolgárai ellen, a kitartó állampolgári lázadás, valamint a növekvő regionális és nemzetközi nyomás szintén eltávolítja őt posztjáról".