Szolgálati apró: péntektől nyári szünet
- Részletek
- Napi apró
- 2011. augusztus 10. szerda, 04:09
- Mihancsik Zsófia
Hát akkor csütörtökön még megjelenünk, aztán péntek reggeltől tíz napra bezárjuk a Galamust. Mint már korábban jeleztem.
2009. december 15-e óta először lesz tíz napunk, nekünk, a két szerkesztőnek, amikor nem kell napi sok-sok órát görnyedni a számítógép előtt, a négy fal közt. És a csoport tagjainak is lesz egy hét könnyebbségük, akik az indulás óta minden áldott héten leteszik a maguk egy vagy több írását a Galamus és az olvasók képletes asztalára.
Augusztus 22-én, hétfőn hajnalban indulunk újra.
A kül- és belföldi híreket persze ez alatt tíz nap alatt is olvashatják azok, akik nálunk tájékozódnak a világ dolgairól. A véleményekben lehet szünet, a hírekben nincs.
***
De azért nem állom meg, hogy ennek a korántsem felhőmentes és felszabadult tíz napnyi semmittevésnek az ürügyén ne tegyek egy kicsit keserű megjegyzést. Ez a rövidke nyári szünet, akárhogy vesszük is, azokról a nyomorúságos körülményekről tanúskodik, amelyek közt a Galamust készítjük. Mert az mégse normális dolog, hogy egy újság bezár egy hétre. Mindezt nem hoznám elő megint, ha a Népszabadság nem éppen most közölt volna egy értetlenkedő írást arról, vajon miért van az, hogy a „szociálliberális, haladó, zöldértelmiség” (én személy szerint egyik kategóriába tartozónak sem tekintem magam) nem dicsekedhet olyan széles, az alternatív nyilvánosságot képviselő hálóval, mint a „szabadelvű jobboldal” derék „ifjabbjai”. Pető Péter, a cikk szerzője szerint „jellemző, hogy a [cikkében felsorolt] portálok ellenpontjaként emlegetett galamus.hu-t éppen az az úgynevezett balliberális értelmiség működteti, amelynek nem alakult ki az utánpótlása az utóbbi években”.
Mielőtt továbbmennék: nem vagyunk senkinek az ellenpontja, de nemcsak hogy nem vagyunk, tudomásom szerint nem is emlegetnek bennünket így. Végképp nem vagyunk a mandiner.hu-é, de a jobbklikk.hu-é vagy a Konzervatóriumé sem. Ahogy a 168 óráé vagy a Népszaváé sem. Nem hozzájuk képest alakítjuk ki a véleményünket, nem hozzájuk képest nézzük a világot, nem hozzájuk képest szerkesztünk. Éppen azért kezdtük el a Galamust, hogy a saját jobb meggyőződésünkön kívül senkihez se kelljen alkalmazkodnunk. Ezenkívül „úgynevezett balliberális értelmiség” se vagyok (talán mondhatom úgy is: vagyunk). Kétségkívül liberális értékrendünk és világlátásunk köt össze bennünket, amelyben kétségkívül vannak erős szociális szempontok, de az is kétségtelen, hogy egy csomó mindenben konzervatívak vagyunk, megkockáztatom, konzekvensebb módon, mint ma sok, önmagát konzervatívnak valló kortársunk. De az biztos, hogy az erősen pártpolitikai kötődést sejtető „balliberális” értelmiségi kategóriába nem tartozunk. Aztán: az újságírás, a véleménymondás, a lap- és hírszerkesztés nem generációs kérdés, ahogy sok minden más sem az. Én úgy gondolom, hogy aki a nyitott gondolkozás és az odafigyelés képességét megszerezte és egész életében gyakorolta – legyen az húsz vagy negyven év –, nem az életkora alapján minősül. Amúgy az „utánpótlás” „balliberális” generációt keresse nyugodtan Pető Péter például a Magyar Narancsban. Nem szégyen papírújságot olvasni. És kereshetné nálunk is – nemcsak a több mint háromezer facebookos olvasónk közt, mert szerencsére szép számban ott vannak (a galamus.hu olvasóinak korosztályi összetételéről sajnos nem tudok beszámolni, nincs pénzünk ilyen vizsgálatra), hanem a szerzőink közt is –, ha úgy működhetnénk, ahogy az általa felsorolt „jobboldali szabadelvű” fórumok.
Mert ha úgy működhetnénk – és itt visszatérek a fősodorhoz –, akkor nálunk is lenne főszerkesztő, főszerkesztő-helyettes, ügyvezető és öt szerkesztő, vagy négy szerkesztő és kilenc munkatárs (az állandó szerzőkön kívül). És akkor nekem, a Galamus felelős szerkesztőjének, bizonyára több időm jutna a szervezésre. És amikor szerveznék, azt mondhatnám az anyagi javakban nem dúskáló liberális értelmiség ifjabbjainak és idősebbjeinek, hogy írjanak nekünk, mert a munkájukat meg tudom fizetni. Arról az apróságról nem is beszélve, hogy akkor én sem a saját tartalékpénzemet élném fel, hogy a Galamust szerkeszthessem, hanem például a 168 órától húznám a fizetésemet, ahogy a jobbklikkes Ablonczy Bálint vagy Stumpf András a Heti Választól. De ha így működhetnénk, azt azért tehetnénk, mert a Galamusban is lenne vaskos OTP-hirdetés, meg FHB-hirdetés, meg Questor-hirdetés – hogy csak az emlegetett fórumok szemmel látható pénzét említsem. Csak hát hirdetésünk meg szponzorunk nemcsak nekünk nincs, hanem mondjuk a jóval nagyobb és jóval több embert elérő cégnek, a Klubrádiónak sincs. Mostanában valahogy fura módon így alakult a hirdetési piac. Miközben a jobboldali „szabadelvű” és nem szabadelvű fórumokon ott vannak az állami és kormányközeli hirdetők. Meg nyilván azok a „meggyőződéses” jobboldali (meg persze pontos érdekfelismerő) nagy és még nagyobb vállalkozók, akik pénzt adtak a fideszes médiabirodalom minden zegzugának a kiépítéséhez és adnak ma is a működtetéséhez.
Tehát a kérdés, amelyet Pető Péternek fel kellene tennie – és amelyet én most nem fogok megválaszolni –, az az, hogy vajon miért van az, hogy a jobboldali online (és egyéb) fórumok működtetéséhez van pénz, a nem jobboldaliakéhoz meg nincs. Mert azt tekintsük természetesnek, hogy még a közéleti érdeklődésű emberek is normálisak, ifjabbak és kevésbé ifjak egyaránt, és mindenekelőtt meg akarnak élni. Nem akarnak éhenhalni azért, hogy alternatív fórumokat működtethessenek. Mi, a nem normális kivétel, csak erősítjük ezt a szabályt.
És akkor legyen az utolsó szó a nyomor büszkeségéé: hogy vannak viszont olvasóink, többnyire olyanok, amilyenek mi vagyunk. Kispénzű emberek, akik a kis pénzükből adnak annyit, hogy a nekik is fontos Galamust csinálhassuk. Legalábbis még egy ideig.
Amit augusztus 22-étől meg is teszünk ismét. És addig mindannyiunk nevében, újfent megköszönve minden olvasónk támogatását, kívánok nekik nyugodt és se hűvös, se túl forró nyarat.
(Mihancsik Zsófia)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!