Háború és béke
- Részletek
- Vendégek
- 2011. augusztus 04. csütörtök, 04:07
- Szüdi János
A kormány harcban áll. Maga a kormányfő jelentette be, hogy csapatai megindultak az államadósság ellen, s mellesleg küzdenek a munka becsületéért, harcolnak a segélyből élők, az idő előtt nyugdíjba menekülők, a hontalanok, az egyedülállók, a gyermektelenek, az azonos nemű párt választók, a hitetlenek, a baloldali és liberális elhajlók ellen. Valójában a háború fő célja a hatalom minél hosszabb időkre szóló megszerzése. Ezért ellenség mindenki, aki erre bármilyen módon és bármilyen okból veszélyt jelent, vagy veszély jelenthet. A hadüzenetet alaptörvény formájában jelent meg. E tény felismeréséhez nem elégséges az alaptörvény szövegének megismerése. Az írott szövegnél sokszor fontosabb az, ami az Alkotmányban benne van, az alaptörvényből viszonyt kimaradt. Amit ugyanis nem rögzítettek az alaptörvényben, az más jogszabályban például, sarkalatos törvényben tetszés szerint szabályozható, hiszen nem alakulhat ki összeütközés az alaptörvénnyel.
Néhány példa azokból a kérdésekből, amelyek az Alkotmányban megtalálhatók, az alaptörvényből viszonyt kimaradtak.
Az alaptörvény nem tartalmazza az egyenlő munkáért egyenlő bérhez való jogot. Így nem ütközik az alaptörvénybe, hogy a közmunkások díjazása nem éri el a legkisebb kötelező munkabér (minimálbér) összegét. Nem szerepel az alaptörvényben az sem, hogy a kormány együttműködik az érdekelt társadalmi szervezetekkel. Így az Országgyűlés megszüntethette a munkaadók, a munkavállalók és a kormány képviselőből álló, a munka világát érintő kérdéseket egyeztető Országos Érdekegyeztető Tanácsot, és felhatalmazhatta a kormányt, hogy egyedül döntsön ezekben az ügyekben, például a garantált bérminimumról. Nincs benne az alaptörvényben a választópolgárok helyi önkormányzáshoz való joga, az önkormányzati tulajdon védelme, ezért nincs akadálya az önkormányzati rendszer felszámolásának, az önkormányzati közszolgáltatások és az ellátásukhoz szükséges vagyon államosításának. A folyamat meg is kezdődött a megyékkel.
Bases – flickr/martinpickard
Ami viszont benne van az alaptörvényben, az világossá teszi, hogy a jogállam legfontosabb garanciája, a független bírói hatalom nagy veszélyben van.
Megszűnt az a jog, hogy bárki az Alkotmánybírósághoz fordulhat. Ezzel lényegében minimálisra csökkent a kihirdetett jogszabályok utólagos kontrolljának lehetősége. A jövőben ilyen eljárásra csak a kormány, az országgyűlési képviselők egynegyede vagy az alapvető jogok biztosa kezdeményezésére kerülhet sor. (Az ellenzéki képviselők egyik frakciójának a létszáma sem teszi ki az egynegyedet.) Mellesleg az alaptörvény alapján a költségvetéssel, adókkal, járulékokkal kapcsolatos ügyekben bizonytalan ideig nem is vizsgálódhat az Alkotmánybíróság, amely ráadásul egy határozatában tovább korlátozta – el- és visszautasítva az alkotmánymódosítás érdemi vizsgálatát – saját jogköreit. Az alaptörvény meghatározta az Alkotmánybíróság mozgásterét is: az Alaptörvény rendelkezéseit ennek céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és a történeti alkotmány vívmányaival összhangban kell értelmezni. Sem a történeti alkotmány, sem a vívmányai nincsenek azonban meghatározva, és a Nemzeti hitvallásból bármi kiolvasható. Az Alkotmánybíróság egyébként az alaptörvény szándéka szerint az országgyűlés kiszolgálójává válik, miután fő feladata az elfogadott törvényjavaslatok kihirdetés előtti véleményezése lesz.
A bíróságok sorsa még nem teljesedett be. Az azonban már ismert, hogy az alaptörvény több száz, nagy tapasztalattal rendelkező bíró, köztük számtalan bírósági vezető soron kívüli nyugdíjazását rendelte el, megteremtve ezzel a helycserék lehetőségét. Az is tudható, hogy megszűnik a Legfelsőbb Bíróság, így elnökének a megbízatása is. Helyébe lép a Kúria, feltehetően új elnökkel. Megszűnik továbbá az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, amely ellátja a bíróságok igazgatásával kapcsolatos feladatokat, köztük a bírói pályázatok elbírálását és a köztársasági elnökhöz történő benyújtását. Ezeket a feladatokat korábban az igazságügyi miniszter látta el. Az alaptörvény megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy az Országgyűlés visszaadja a végrehajtó hatalomnak korábbi pozícióit. Az alaptörvény meghatározza a bírói ítélkezés elveit is, amelyek egyben a bírói függetlenség kereteit is jelentik: „A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.” Az Alkotmánybíróság pedig felhatalmazást kapott az alaptörvényben arra, hogy alkotmányjogi panasz alapján megsemmisítse az alaptörvénnyel, például az ismertetett rendelkezésekkel ellentétes bírói döntést.
Természetesen nem lényegtelen az a változás sem, hogy a négy független országgyűlési biztos helyébe egy, az alapvető jogok biztosa lép, két neki alárendelt, intézkedési jogosítvány nélküli helyettessel, és az adatvédelmet átveszi egy kormányhivatal. Megszűnt a népi kezdeményezés joga, és szigorodtak az érvényes és eredményes országos népszavazás feltételei.
Mindezek miatt és a kulcspozíciók időtlen ideig történő megszállásának következtében az alaptörvényben deklarált hatalommegosztás elve, vagyis az az elv, hogy Magyarország jogállamként működik, nem több, mint puszta deklaráció. Ezért igazat lehet adni annak, aki azt vallja, hogy a háború addig tart, ameddig Magyarország alaptörvényét nem váltja fel ismét a Magyar Köztársaság Alkotmánya. Annak kizárásához pedig, hogy még egyszer fülkeforradalom legyen ebben az országban, a hatalommegosztás rendszerét kellene újragondolni. Ilyen megoldás lehetne például a köztársasági elnök közvetlen választása, ehhez kapcsolódóan a köztársasági elnök széleskörű, saját döntésén alapuló – bírói, alkotmánybírói, ÁSZ-elnöki, legfőbb ügyészi stb. – kinevezési jogosítványainak a biztosítása. Az országos népszavazásnak pedig helyet kellene biztosítani az alkotmányozás folyamatában.
Új alkotmányra, új köztársasági elnökre, új alkotmánybírákra van szükség az újrainduláshoz. E célok eléréséhez a kormányzásra törő politikai erőnek a következő országgyűlési választás előtt el kell készítenie és közzé kell tennie – ha módjában áll be kell nyújtania az Országgyűléshez – az alkotmány új szövegét. Így a választás egyben népszavazás is lesz az új alkotmányról, amelyet kellő választói fölhatalmazás esetén az Országgyűlés az alakuló ülésén el is fogadhat.
_____________________
A témához lásd még:
Fleck Zoltán: A normális normák tisztelete
Fleck Zoltán sorozata: Leckék kezdő demokratáknak
Krémer Ferenc: Hová vezet a kiút?
Krémer Ferenc: Hová vezet a kiút? 2. – A koncepció hiánya
Lendvai L. Ferenc: Érdemes-e szövetkezni az ördöggel?
Bauer Tamás: Kiút a semmibe
Lánczos Vera: Látlelet
Lendvai L. Ferenc: Még egyszer a legitimitásról és a szuverenitásról
Fotó: közigpress.hu
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!