Nullum crimen sine lege



Ha egy gazdaságpolitika már nem egyszerűen tévesnek vagy hibásnak, netán károsnak minősíttetik, hanem egyenesen rossz szándékúnak, sőt rosszindulatúnak, akkor nyugodtan lehet gyanakodni, hogy nemcsak „szóhasználati zavarral” állunk szemben, hanem valami mással.

Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője a Tv2 Mokka című adásában nyilatkozott1, és egyebek mellett a következőket mondta:

„A napokban fejezi be munkáját az a parlamenti albizottság, amelynek az volt a feladata, hogy vizsgálja meg, hogy Magyarország államadóssága 2002 és 2011 között hogyan emelkedhetett 53 százalékról 82 százalékra2. Hogyan lehet az, hogy 50 százalékkal emelkedett az államadósság? És bizony azt kell látnunk, hogy az elmúlt 8 esztendőben rossz gazdaságpolitikai, hibás gazdaságpolitikai döntések sorozata vezetett oda, hogy hazánk a végletekig eladósodott, és ezen rossz gazdaságpolitikai döntések mögött én azt gondolom, hogy legalább olyan arányban van jelen az alkalmatlanság mellett a rossz szándék, a rosszindulat, a korrupció lehetősége és az, hogy magánérdekeket érvényesítettek a döntéshozók a közérdek helyett. És én azt gondolom, hogy ha mindenkinek viselnie kell annak a terhét, az egész országnak, minden egyes magyar embernek, minden egyes magyar családnak, minden egyes magyar vállalkozásnak, hogy az országot így eladósították, akkor pont azok nem húzhatják ki magukat a következmények alól, akik okozták ezt az egész helyzetet.
Riporter: Neveket!
Szijjártó: Nézze, én azt gondolom, hogy akiket meghallgattunk, tehát a három miniszterelnök, Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon, valamint az ő pénzügyminisztereik nem tudtak kielégítő és világos magyarázatot adni3
 arra, mi okozhatta azt, hogy egyébként nemzetközi hatásoktól függetlenül az országot ilyen módon eladósították. Magam azt fogom javasolni …ennek az albizottságnak, hogy kérjük fel a parlament alkotmányügyi bizottságát, vizsgálja meg, mint a leghozzáértőbb testület, hogy milyen jogi eszközök állnak rendelkezésre, vagy ha nem állnak, akkor hogyan teremthetők meg azok a jogi eszközök, amelyek a politikai felelősséget a jog nyelvére is lefordítják ebben az esetben.”

Szijjártó, úgy tűnik, nem hallott még a nullum crimen sine lege elvéről, és valószínűleg a jogtörténetet sem keltette fel különösebben az érdeklődését, ezért nem ismerheti a középkori büntetőjog sajátosságait. Segítünk.

A nullum crimen sine lege elve azt jelenti, hogy nincs bűncselekmény törvény nélkül. Közérthetőbben: csak olyan magatartás miatt gyanúsítható meg bárki, amely az elkövetés időpontjában már szerepel bűncselekményként megfogalmazva a Büntetőtörvénykönyvben. Ez olyan jogelv, amit a középkori önkénnyel szemben még a polgári átalakulásért, a jogegyenlőségért küzdő erők vívtak ki. Azért harcoltak, hogy a büntetőhatalom szigorú, áthághatatlan alapelvek között működjön4.

Mit is jelenthet ennek fényében az alábbi szóvivői mondat, különösen a második, aláhúzott fordulata?

Magam azt fogom javasolni …ennek az albizottságnak, hogy kérjük fel a parlament alkotmányügyi bizottságát, vizsgálja meg, mint a leghozzáértőbb testület, hogy milyen jogi eszközök állnak rendelkezésre, vagy ha nem állnak, akkor hogyan teremthetők meg azok a jogi eszközök, amelyek a politikai felelősséget a jog nyelvére is lefordítják ebben az esetben”

Nem nagyon érthetjük másképpen, mint így: egyrészt adott egy egyértelmű politikai akarat, hogy valakiket, valamiért büntetőjogi felelősségre kell vonni.

Adott egy állapot, hogy ugyanis ez az igény jogilag nem definiálható, nem ismert, hogy milyen jogi eszközökkel valósítható meg.

És adott egy határozott kívánság, hogy ennek a lehetőségét teremtsék meg.

Ha meglévő jogi eszközök hiányában az igazságszolgáltatástól azt igénylik, hogy teremtse meg a jogi felelősségrevonás lehetőségét, akkor a koncepció miatt nyugodtan lehet aggódni, különösen, ha az ember Kelet-Közép-Európában él, és tanult történelmet.


Destruction – flickr/bigbluemeanie

Még egy hónapja sincs, hogy a Tom Lantos Intézet megnyitása alkalmából Budapestre látogatott az amerikai külügyminiszter. Hillary Clinton akkor a Parlamentben elmondott beszédében, Tom Lantos munkásságát méltatva, saját demokrácia-felfogásának kifejezést adva, olyan gondolatokat is megfogalmazott, amelyek nagyon ide vágnak. Akkor, amikor Tom ebben az országban, amelyet annyira szeretett, felnevelkedett, az egyetlen vita, ami igazán számított, a szabadság és a fasizmus közötti volt, később pedig a szabadság és a kommunizmus közötti. Tom tudta, hogy hazánkban vannak pártpolitikai nézeteltérések, természetszerűleg a republikánusok és a demokraták, vagy mondjuk Reagan és Clinton elnök között, hogy csak egy példát említsek. De Tom mindig hitt abban, hogy a pártpolitikai hovatartozástól függetlenül, alapvetően mindannyian egy oldalon állunk. A szabadság oldalán. A demokrácia oldalán. És abban is hitt, hogy a vitákon keresztül, melyek során ezt néha kétségbe vonják, továbbra is azért a célért harcolunk, melyet az alapító atyák kitűztek elénk, azaz a tökéletesebb egységért.”

Itt, Magyarországon, húsz évvel a rendszerváltás után, a hatalmon lévők ismét megkérdőjelezik, hogy azok, akik ugyancsak legitim választásokon kerültek kormányra, de más pártpolitikai nézetek szerint kormányoztak, az ország érdekeit szem előtt tartva és a legjobb meggyőződésük szerint tették ezt. Sőt, keveslik a politikai felelősség vállalását, amire a választási vereség kötelezte őket: az ő céljuk a politikai ellenfél végleges kiiktatása. Ehhez van szükség arra, hogy a politikai felelősséget a jog nyelvére is lefordíttassák. És ezt azok gondolják így, akik eközben maguk bontják le a jogállami garanciáit annak, hogy a saját kormányzásukért akár csak a politikai felelősségük is számon kérhető legyen.

Clinton felidézte, mi késztette Tom Lantost Magyarország elhagyására: „Amikor … látta, mi volt a következménye a kommunista hatalomátvételnek Magyarországon, rádöbbent arra, hogy az úgynevezett szalámitaktika segítségével szép lassan egyre nagyobb szeletet hasítanak le az alapvető szabadságjogokból. És ez számára azt jelentette, hogy nem mehetett haza. De nem keseredett meg. Nem nézett hátra. Inkább azon gondolkozott, mivel tudna életében hozzájárulni a szabadságért és emberi méltóságért folytatott harc sikeréhez. Együtt dolgozott Madeleine Albright külügyminiszterrel és Robert Dole szenátorral azon, hogy Magyarország és más közép-kelet európai országok NATO-taggá váljanak. (…) A mindannyiunk székére helyezett könyvjelzőn az egyik legemlékezetesebb Lantos idézet szerepel: ’Sose feledjük, hogy a civilizáció máza hártyavékony. Mi vagyunk az őrzői, és sosem lankadhatunk’.”

Magyarország ma már tagja az Európai Uniónak és a NATO-nak, önként csatlakozott ezekhez a szervezetekhez, elfogadva azokat az értékeket, amelyeket képviselnek.

Orbán Viktor Clintonnak adott válaszában azt mondta: „Mi egy transzatlantista ország vagyunk”… Magyarország és az Egyesült Államok szoros, értékalapú szövetséget épített ki, s a cél az, hogy ezt az eddig sikeresnek bizonyult viszonyrendszert a jövőben is fenntartsák és fejlesszék.

Mégis felháborodott reakció kísér minden kritikát, amelyek éppen ezeknek az elveknek és értékeknek a sérelme miatt fogalmazódnak meg. A médiatörvény, az alkotmány és az egyházi törvény mellé most majd odakerülhet a sorba az a törekvés is, hogy a politikai felelősséget néhány ellenfél esetében „a jog nyelvére” kell fordítani.

Márpedig ilyen ambíciók nem következnek demokratikus jogállamok értékrendjéből, és főleg nem összeegyeztethetők a jogrendjükkel. Ám senkinek ne legyenek kétségei, bármennyi nemzetközi tiltakozás sem óvhatja meg Magyarországot önmagától. Csak Magyarország tehet azért, hogy többen legyenek, akik értik, hogy „a civilizáció máza hártyavékony. Mi vagyunk az őrzői, és sosem lankadhatunk”.



Lánczos Vera                   



1 - A videón a 8. perctől van erről szó.

2 - A központi költségvetés bruttó adósságának alakulásáról lásd az Államadóság Kezelő Központ honlapján elérhető táblázatot.

3 - Az egyik magyarázat, amely a kormányszóvivő szerint „nem volt kielégítő”, és Oszkó Péter februári bejegyzése blogjában, amely nem erre adott válasz, de tartalma miatt ide kívánkozik.

4 - Az ártatlanság vélelme és a védelemhez való jog – mint eljárási elvek – mellett négy büntetőjogi alapelv kristályosodott ki. A legfontosabb volt ezek közül a nullum crimen sine lege elve. A másik három alapelv: a nulla poena sine lege, azaz nincs büntetés törvény nélkül, tehát csak olyan büntetési nemet szabhat ki a bíróság, amely az elkövetéskor hatályos büntetési nem volt. A nulla poena sine crimine azt jelenti, hogy nem szabható ki büntetés valamely bűncselekmény bizonyított elkövetése nélkül. A negyedik alapelv (a ne bis in idem szabály) szerint ugyanazon magatartás miatt nem vonható ismét vád alá az, akinek ügyében egyszer már jogerős bírói ítélet született.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!