Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. július 28.
- Részletek
- 2011. július 30. szombat, 02:13
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Azt olvasom az újságban, hogy szeretné felülvizsgálni az úgynevezett kémügy titkos minősítését. Milyen alapon?
Jóri András: - Hogy szeretném-e vagy nem, az nem egészen ide tartozik, de az biztos, hogy kaptam két beadványt is, amely erre irányul. Úgyhogy ha úgy tetszik, a beadványok nyomán eljárni lesz kötelességem.
- Magyarán ez független attól, hogy Ön éppen mit tart fontosnak vagy kevésbé fontosnak, gyanúsnak vagy kevésbé gyanúsnak, ha beadvány érkezik, el kell járnia.
- Így van. Ez az adatvédelmi biztos egyik fontos hatásköre egyébként, hogy minden egyes minősített adat kapcsán ide fordulhat bármely állampolgár. És ha ide fordult, akkor nekem jogom van megtekinteni ezeket az adatokat, és dönteni ebben a kérdésben, hogy indokoltnak tartom-e a titkosítást vagy sem.
- Ezt a két bármely állampolgárt, az idézett esetben tulajdonképpen akár névtelen állampolgárról vagy akár ismert politikusokról, közéleti személyiségekről van szó, vagy akár egyik, akár másik, Ön nem mondhatja meg?
- De megmondhatom, a sajtóban is közölték, ezen kívül közszereplőkről van szó. Egyrészt a nemzetbiztonsági bizottság elnökasszonya fordult ide, másrészt pedig Szilvásy György úr ügyvédje, az ő képviseletében.
- És ezeket a beadványokat Ön mennyire tartja alaposnak? Ha például nem tartaná alaposnak, akkor nem is kellene eljárnia? Vagy saját hatáskörben azt mondja, hogy tisztelt asszonyom, tisztelt uram, azt kell közölnöm, hogy nem is érdemes vizsgálatot indítanom?
- Nézze, bizonyos csekély jelentőségű ügyekben mondhatom ezt is. Tehát ha egy bagatell adatvédelmi ügy van, amiről első látásra látszik, hogy nincs jelentős érdeksérelem, akkor elutasíthatok ilyen panaszt. Ezt egyébként elég ritkán szoktam megtenni. Itt azonban a helyzet egészen más, hiszen én sem tudok erről az ügyről sokkal többet, sőt semmivel sem tudok többet, mint a hallgatók. Annyit tudok, amennyi a sajtóban megjelent. Tehát itt igényel egy vizsgálatot az, hogy ez a bizonyos titkosítás valóban indokolt vagy nem indokolt.
- Ez a kémügy, amelyben ugye eljárás indult a volt titokminiszter ellen, most tanúként beidézték Vadai Ágnest is, egy szereplő pedig őrizetben is van, mennyiben függ össze azzal a bizonyos UD Zrt. üggyel, amelyről Ön már kifejtette a véleményét, és azt mondja, hogy Ön szerint ott nem történt adatsértés?
- Azt kell, hogy mondjam, hogy mivel erről a bizonyos kémügyről én – mint már említettem – nem sokat…
-… Csak annyit tud, amennyi a nyilvánosság elé került.
- Pontosan. Ezért ezekre az összefüggésekre sem látok rá különösebben. Az egy további kérdés, hogy ha rálátnék, akkor jogom lenne-e erről beszélni. De pillanatnyilag nem ez a helyzet. Tehát én jelenleg csak annyit tudok, hogy vannak ezek a beadványok, van egy jogköröm, ami alapján megvizsgálhatom ezeket az iratokat, adatokat, és eldönthetem, hogy véleményem szerint a minősítés indokolt-e. Aztán persze tovább folyik ez az eljárás. Tehát, ha én azt kimondom, hogy indokolt a minősítés, akkor ott véget ért, ha pedig azt mondom ki, hogy nem indokolt, akkor a minősítő ott még eldöntheti, hogy bíróságon meg kívánja-e támadni az én állásfoglalásomat.
- Mi az, amit Ön kérhet, és kitől? Például, hogy ebben az úgynevezett kémügyben a Katonai Ügyészség adja át Önnek az összes eddig keletkezett dokumentumot? Vagy a dokumentumok alapján hivatkozott további dokumentumokat?
- Bármilyen iratot, ami keletkezett ezekben az ügyekben, megnézhetek, tekintet nélkül arra, hogy ezek minősítettek-e vagy sem. Illetőleg kérhetem az érintett szervek együttműködését, és ezt követően a jogköröm arra terjed ki, hogy ha én nem értek egyet a minősítéssel, akkor egy felszólításban felhívjam a minősítőt annak megváltoztatására vagy megszüntetésére.
- Abból a két beadványból, amit kapott, le lehet vonni azt a következtetést, hogy ezek szerint a gyanú alá vont egykori titokminiszter vagy a beidézett nemzetbiztonsági elnök érdeke az volna, ha semmi titok nem maradna?
- Nézze, én érdekekről nem szeretnék találgatásokba bocsátkozni. Ők bizonyos adatok minősítésének felülvizsgálatát kérik korrekt jogi módon.
- És bizonyos adatok vagy minden ezzel összefüggő adat nyilvánosságra hozását, illetve titok alóli feloldását.
- Bizonyos adatok. Erre vonatkozóan kértem is egy pontosítást, hogy milyen iratokról, adatokról lehet itt szó, milyen szerveknél lehetnek ezek. Tehát ezekre az iratokra vonatkozóan kérik ezt ők ketten. És ez majd egy vizsgálat tárgyát képezi, és ennek kapcsán fogom elvégezni azt a formai és tartalmi értékelést, ami alapján kialakítom az álláspontomat.
- Ugye most itt az a furcsa helyzet van, hogy a sajtó egy része különböző kiszivárogtatott információk alapján meglengethet különböző vádakat a gyanúba hozott személyekkel szemben. Ők viszont, legalábbis így tűnik fel, nem védekezhetnek, mert azt mondják abban a pillanatban, hogy ha tartalmilag és tényszerűen próbálunk védekezni, megsértjük az államtitkot.
- Lehet, hogy ez a helyzet fennáll, lehet, hogy nem. Az biztos, hogy azért az államtitok vagy a minősített adat intézménye fontos intézmény, és az állam működésének vannak olyan szférái, amelyekben a titkosítás az állam működéséhez szükséges. Én azt gondolom, hogy fontos intézmény az adatvédelmi biztos is. Egy olyan mechanizmust biztosít ez, ami megállapíthatja egy adott esetben, hogy vajon történt-e túltitkosítás, tehát hogy itt valóban szükséges-e olyan adatok nyilvánosságra hozatala olyan érdekekből, amiket említett, vagy más érdekekből, vagy pedig itt egy normális állami működés során végzett titkosításról van szó. Én azt gondolom, hogy várjuk meg az ügy végét ezzel.
- Én benne vagyok. Mikorra lesz az ügynek vége Ön szerint?
- Azért nehéz ezt megmondani, mert én sem látom, hogy mi az ügy. Tehát ezen a ponton elég nehéz lenne felelőséggel nyilatkozni erről.
- Hány napja van a Katonai Ügyészségnek, hogy például Önnek átadja a kért anyagokat?
- A megkeresést most írtam meg, hogy ebben az ügyben tovább lépjünk. Itt sokféle határidő lesz majd az eljárás során, úgyhogy én azt mondom, hogy határidők tekintetében még nem bocsátkoznék elhamarkodott kijelentésekbe.
- Én csak elvi keretet gondoltam, hogy ha Ön hivatalosan hozzájuk fordul és pontosan megjelöli a dokumentumokat, és nekik mondjuk nincs valamiféle kifogásuk, ami miatt azt mondják, hogy ezt ezért nem kérheti, azt meg azért, tehát, ha a dolog elvileg simán megy, akkor mennyi idő alatt?
- Itt ilyen harmincnapos határidőket szoktam tűzni. Általában nem szokott egyébként probléma lenni ilyen titokfelügyeleti ügyeknél. Vagy megküldik az iratot, vagy ami még egyszerűbb, nyilván a titkosított adatoknál az is egy fontos kérdés, hogy ezeket hogyan kézbesítik és mi hogyan tároljuk őket. Tehát gyakran egyszerűbb az, ha én ellátogatok, és inkább iratbetekintés keretében történik meg az iratok megismerése. Magukat az iratokat valószínűleg viszonylag hamar meg fogom tudni ismerni. Az, hogy itt pontosan milyen ügyről van szó, milyen terjedelmű ügyről van szó, mennyi iratról van szó, hogyan lehet azt biztosítani, hogy felelősséggel mérlegeljem, hogy itt milyen nemzetbiztonsági érdekek játszanak szerepet és hogy ez milyen időbe kerül, most még kiszámíthatatlan.
- És ha minden további nélkül engedik, hogy Ön ezeket az iratokat átvizsgálja, majd megteszi az ajánlását, hogy ezt és ezt az államtitkot fel kéne oldani, akkor onnantól kezdve az egész igazságszolgáltatási eljárás is más keretek között és feltételekkel kell hogy folytatódjék?
- Onnantól kezdve vagy feloldják a titkosítást – az az egyszerűbb helyzet –, vagy pedig ezt követően egy bírósági eljárás keretei közé kerül az ügy. Tehát ha a minősítő megtámadja ezt a bizonyos felszólítást, akkor onnantól kezdve a bírósági eljárás keretei között folyik tovább az ügy.
- Tehát akkor két bírósági eljárás lesz, egy az eredeti ügyben, a másik a titkosítás feloldása ügyében. De ha feloldják a titkosságot, akkor más feltételek között folyik majd tovább az eredeti ügy.
- Így van, ahogy mondja.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!