Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. július 27.

• Nyomtatás

Részletek

2011. július 29. péntek, 03:22

Megbeszéljük

Bolgár György kérdései a 2011. július 27-ei műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy már a parlament nemzetbiztonsági bizottságának szocialista elnökét, Vadai Ágnest is beidézte a Katonai Ügyészség, feltehetően a kémügyben. Egyenként levadászva, vagy csak meghallgatva?

Aztán ismét bírálta egy amerikai kormánytisztviselő az Orbán-kormány antidemokratikus lépéseit. Nem értünk a nyugati szóból?

Következő témánk, hogy a rezidensek után a szakorvosoknak és az egészségügyi szakdolgozóknak is ösztöndíjprogramot hirdet az egészségügyi államtitkárság. A pályázati pénz elnyerésének feltétele, hogy a pályázónak legalább addig kell a közszolgálati egészségügyben dolgoznia, ameddig az ösztöndíjat kapta. És ezalatt nem fogadhat el hálapénzt sem. Ösztöndíj a megoldás fizetés helyett?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy a rendőrség szerint nekik továbbra sincs mérlegelési vagy döntési joguk a szigetfesztivál idejére bejelentett 64 vármegyés demonstrációval kapcsolatban. Ezt a Klubrádiónak írták, kérdésünkre válaszolva. A jog szerint vaknak és süketnek kell lenni?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy Schmitt Pál mégsem csinál rádióműsort. Legalábbis az erről szóló tegnapi hírt az Elnöki Hivatal és a közrádió is cáfolta. Nem is fújta a szél a zörgő harasztot?

És végül mit mondanak, mit gondolnak arról, hogy Orbán Viktor fia profi szerződést kapott a Videoton focicsapatától. Profi a családban?

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Írt ma egy cikket Európához tartozunk címmel, és ebben lényegében Orbán Viktor tusnádfürdői beszédére utal. Azzal vitatkozik, méghozzá keményen. Azt írja, hogy bosszantanak a hanyatlásvíziók, mármint az Európa hanyatlásáról szóló víziók, és mi lenne, ha inkább Európa újragondolásában, belső problémáira való megoldások keresésében vennénk részt, mintsem a reálpolitika és a határán billegő, vulgárfilozófiailag megtámogatott nenyivel leöntött Kelet-rajongásban. Hát ez akár egy balliberális vélemény portálon is megjelenhetett volna.

Rajcsányi Gellért: - Én semmiképpen nem tartom magam balliberálisnak.

– Azért mondtam, hogy jobboldali konzervatív. És csak azt akarom mondani, hogy hát tetszik Önnek, vagy sem, egyetértek Önnel.

– Nézze. Azt hiszem abban mindenképpen egyetérthetünk, hogy Európa jelenleg válságban van, illetve Amerika is válságban van, tehát hogy olyan világgazdasági válság zajlik, ami sorsfordító időket jelent. És úgy gondolom, hogy ebben az időszakban, amikor régi és új problémák merülnek fel, érdemes egyes kiélezett időszakokban letennünk a garast valami mellett, egy értékközösség mellett. Bármennyire gond is lehet valamivel, ugyanakkor ezzel az értékközösséggel együtt kell működnünk és együtt kell megoldást találnunk a problémákra.

– Ez teljesen igaz. Azt nem értem, hogy miért számít szinte kivételnek, amit Ön most ilyen egyértelműen el is mondott, le is írt a Mandinerben. Mert jobboldali alapállástól vagy konzervatív alapállástól függetlenül nem hiszem, hogy van bárkinek, egy európai jobboldali demokratának keresnivalója Európán kívül, a Nyugaton kívül. Annak számos problémájával, válságával együtt is. Nem látok olyan új eszmét, nem látok olyan új ideológiát, olyan kívánatos irányt, ami egy európai jobboldali konzervatív, akár kereszténydemokrata számára jobb lehetne, mint Európa. És mégis alig szólalnak meg. Miért?

– Nézze, mert ugye arról is beszélünk, hogy kereszténydemokrata párt. Ha visszatekintünk arra – bár lehet, hogy ez most egy kicsit leegyszerűsített történelmi visszatekintés lesz, hiszen nem történész vagyok hanem újságíró –, hogy itt Magyarországon ezer éve egy nagyon fontos válaszút az, hogy Keletet vagy Nyugatot választjuk-e. És azért bármennyi konfliktus volt is a történelmünkben, mindiga a Nyugathoz akartunk tartozni. És a Kelethez való tartozás a tatár, a törökök vagy a Szovjetunió, ezek félresiklások voltak. Ha megnézzük még a Horthy-időszakot is, azért Horthyék is ugye Nyugat felé orientálódtak erősen, és az angolszászok felé is, amennyire csak tudtak, és utána jött a világháború időszaka. És 89 után is Antallék, illetve 98-tól Orbán Viktor maga is, ő jelenítette meg a nyugatos alternatívát. És úgy gondolom, hogy most, amikor egy válságos helyzet van, és megoldást kell találnunk a problémákra, akkor válasszuk ketté a dolgokat. Ugye Kína az, ami most mindig felmerül példaként. Én úgy gondolom, hogy Kína nem példa, hanem legyünk pragmatikusak, és igen, üzleteljünk velük. Hiszen ettől fél minden más nyugati ország is, de ne tartsuk tökéletes követendő példának a kínai berendezkedést. És ráadásul ugye számos probléma van Kínában is, és a Nyugat sikerétől függ az ő sikerük is.

– Hogyne. Ezer szálon kötődnek hozzá. Nyugat nélkül ez a kínai csoda nem jöhetett volna létre. Ez egész biztos. De nemcsak Kína van ám, legalábbis a nyugati vagy legalábbis a Fideszhez közelálló, mondjuk így, mainstream médiában, fősodratú médiában, hanem rendszeresen célozgatnak vagy egyenesen írnak arról, hogy mennyivel jobb, hatékonyabb mondjuk egy szingapúri vagy egy malajziai – hát nevezzük fél vagy inkább negyed demokráciának ezeket –, szóval ezek az autoriter rendszerek sokkal hatékonyabban tudnak működni, mint az elagott és nehézkes európai demomkráciák. Úgyhogy félre velük, inkább próbáljunk megcélozni valamilyen ázsiai modellt. Legyen az Kína, Szingapur, Malajzia és hasonlók.

– Ez valóban így van. Ha egy dimenzióval leszűkítjük a világot, hogy gazdaságilag ezek mennyire jól működnek és milyen áron működnek jól, akkor természetesen igen, lehet, hogy ez erősebben működik. De sem a Nyugat, sem pedig a magyar társadalom nem olyan szerintem, amelyik alkalmas lenne rá, hogy ázsiai módra gondolkodjon. Hiszen azért ebben nagyon sok szakértő egyetért, jobboldaliak és baloldaliak is egyaránt, hogy ugye a magyar társadalom az nagyon individualista társadalom. Tehát én nehezen tudnám elképzelni, hogy az ázsiai modell, tehát amit a kínai emberek tesznek, amit ők elviselnek, vagy ahogy Szingapur működik, az működni lenne képes itthon. Szerintem ha hosszú távon ez egy minél határozottabban képviselt modell lenne, kormányzati modell lenne, hogy Ázsiához közelítsünk bármilyen szempontból, ez szerintem feszültségeket fog még jobban okozni a társadalomban.

– Tehát lehet, hogy a demokrácia működne, vagy a diktatúra működne – sajnos volt rá példa Magyarországon, hogy tudott működni –, de ez nem jelent egyben gazdasági hatékonyságot. Mert a társadalom struktúrája, mentalitása nem olyan.

– Nem, szerintem a magyar társadalom elitje is és azok, akik nem elit rétegekhez tartoznak, azok is nagyon erősen individualisták, és saját maguk szeretnék megoldani a problémáikat.  Hiába sikeresebb most a Távol-Kelet, nem hiszem, hogy itt Közép-Európa közepén valamit is a társadalom szeretne átvenni ebből. Mindig is Nyugatra akartunk tartozni, és a magyar fiatalok, a kortársaim, sorstársaim közül nagyon-nagyon sokan a nagyon képzettek is vagy a kevésbé képzettek is Nyugatra mennek, ha úgy érzik, hogy valamit nem tudnak itthon megtenni, és nem a közép-ázsiai köztársaságokba.

– Ön biztos hogy sokkal inkább mozog jobboldali körökben és valószínűleg rendszeresen beszélget, vitatkozik fiatalabb és idősebb, politikával foglalkozó vagy politika iránt érdeklődő emberekkel. Mekkora, ha egyáltalán okozott megdöbbenést, de mekkorát Orbán Viktor tusnádfürdői beszéde, amikor azt mondja, hogy ez a nyugati világ, nyugati jóléti fogyasztói rendszer összeomlott, de nem kell sajnálnunk mert ez börtön, vagy legalábbis kényszerlakhely volt, nem pedig otthon a magyar nemzet számára. Nekem sokkoló. De abból amit kihallok az Ön szavaiból, talán Önnek is az lehetett. És másoknak?

– És hát ugye már többször volt utalás a Kína példára, tehát hogy bezzeg Kína a Nyugattal szemben. Én tényleg nem hiszem, hogy ennek nagyon széles táptalaja lenne Magyarországon. Mindannyiunknak fontos, hogy a magyar kormányzat jelenleg sikeres legyen, és előre tudjon menni, és azzal valóban nincsen semmi gond, ha Kínával tudunk üzletelni. De egyéb társadalmi modellben vagy kulturálisan szerintem nem lehet példa, mert nagyon távol esnek tőlünk.

– Hát például nem lehet milliószámra faluról a városokba terelni a munkaerőt, és akkor velük mondjuk i-fonokat gyártatni vagy nem tudom, milyen nyugati csodákat, száz és százmillió számra. Ez egy más modell, mások a lehetőségek, és ráadásul még mindig sokkal olcsóbb a kínai munkaerő. Szóval ez a modell azért nem átvehető.

– Hát egyrészt semmiképpen nem átvehető, és ugye mi beszélünk arról, hogy jobboldalon mennyi nyugatos vagy mennyi keletes van. Ugye tényleg ez egy nagyon régi, szó szerint értve ezeréves konfliktus Magyarországon, régebbi, mint a népi-urbánus konfliktus, és most is, a mai magyar jobboldalon is megvannak a nyugatosok, illetve a keletesek. És én úgy gondoltam, mert már régebb óta íródott ez a cikk, hogy a magunk szerény eszközeivel, amikor erre a témára terelődik a szó, akkor foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, és nyilvánítsuk ki, hogy mi a nyugati megoldásokban hiszünk, tehát a nyugati térben oldjuk meg a problémáinkat, legyünk akár konzervatívok vagy baloldaliak, vagy liberálisok, vallásosok vagy vallástalanok, mert ez az a tér, ez az a térség, amelyben Magyarország az elmúlt ezer évben részt vett. Elég sok minden utal már rá.

– De ahogy Ön is mondta, Orbán Viktor nyugatos volt. És még a legutóbbi, még a Gyurcsány-években is keményen kikelt az ellen, hogy Gyurcsány megpróbált közeledni, gazdasági előnyöket keresve, Oroszországhoz. Hát olyan keményen támadta itthon és külföldön őt, hogy attól zengett az ország és a világ. Minek tulajdonítja ezt a hihetetlen és nagyon radikális pálfordulást? Börtön volt ez a nyugati világ a számunkra? Hát ilyet nincs vagy nem volt Magyarországon szinte, még talán a Jobbik sem mond ilyet. Bár szörnyebbeket gondol, de talán mondani nem mond ilyet.

– Erről folyik a vita, de szerintem csak értelmezés kérdése, hogy most a börtön alatt azt érti-e, hogy a fogyasztói társadalom volt börtön, és hogy ez a modell most megbukott. Mert abban egyetérthetünk, hogy vannak olyan túlnövései a fogyasztói társadalomnak, amik már nem fenntarthatók a jelenlegi állapotukban.

– Persze. Ebben is egyetértünk.

– Nem fenntarthatók. De szerintem lehet, hogy csak értelmezés kérdése vagy lehet, hogy akkor a miniszterelnök nem fogalmazott jól. De egyértelműen levezethető az is akár, hogy tényleg a nyugati értékrendszer az, ami számunkra most már nem megfelelő modell.

– Mégis meg kell kérdeznem még egyszer, hogy jobboldali körökben járva, beszélgetve, vitatkozva nem érez valamilyen megdöbbenést vagy tanácstalanságot, hogy mi történik, merre megyünk vagy hova fordulunk? Csak Ön az, aki ilyen egyértelműen állást foglal? Miért?

– Nem hiszem, egy kollégám is a tegnapi nap folyamán írt egy cikket, amelyik ugyanezzel a témával foglalkozik, és korábban is foglalkoztatunk ezzel. Itt tehát, amennyire én tudom, nyilván nagyon sokan vagyunk nyugatosok, és ezek között, tehát a jobboldalon belül is ugye megvannak a különböző lépcsőfokok, hogy ki mit gondol arról, hogy a Kelet felé hogyan kéne nyitni. Tehát ha idejönnek a kínaiak és befektetnek, annak szerintem tényleg örüljön mindenki, hiszen szükségünk van arra, hogy munkahelyek legyenek teremtve, és aztán pedig vérmérsékletünktől vagy az ideológiától függően, eszmerendszertől függően változó az, hogy ki mennyire tartja továbbra is követendő mintának a Távol-Keletet.

– Kik az erősebbek a jobboldali körökben vagy mondjuk a Fidesz közelében, vagy magában a Fideszben? A nyugatosok vagy a keletesek, vagy azok, akik azt mondják, hogy hát én hallgatok Orbán Viktorra, arra megyek amerre ő mondja.

– Nem tudom, mert itt én csak a szubjektív véleményt tudok mondani arról, hogy az én köreimben vagy a mi köreinkben, akik itt dolgokat írnak, vagy fiatal újságírók, fiatal gondolkodók körében egyértelmű a nyugatos elköteleződés. Ugyanakkor lehet, hogy ha most készülne egy felmérés, hogy pontosan a magyar jobboldalon belül mikor, ki, mit gondolt erről, akkor lehet, hogy hozzánk képes mindenképpen nagyobb arányban lennének azok, akik semmi problémát nem találnának abban, hogy Kelet felé még erősebben nyissunk. De azt gondolom erről, hogy számos problémája van a Keletnek is, és mindig is a Nyugathoz akartunk tartozni, és ha a Nyugat bajban van, vagy az európai gondolat bajban van, akkor inkább az európai gondolattal kellene foglalkoznunk, és új megoldásokat keresnünk, és nem azt mondani, vagy nem megvonni a vállunkat, hogy ez nem a mi problémánk, oldják meg ők, mi pedig szívvel-lélekkel Kína felé vagy Kelet felé fordulunk. Ezt a nézetet sokan nem osztják.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: – A BRFK a napokban derült ki vagy talán az elmúlt egy hétben, néhány hónappal ezelőtt még az év elején tudomásul vett egy demonstrációs bejelentést, amit egy magánszemély tett. Azóta kiderült, hogy a magánszemély lényegében a 64 vármegye nevű szélsőséges ifjúsági mozgalom vagy politikai mozgalom nevében akart a benzinár-emelkedések ellen tüntetést szervezni az augusztusi szigetfesztivál idejére a hajógyári szigetre. És hát azóta ez nagy hullámokat vert a magyar közéletben, hogy nyilvánvaló provokációról van szó, mi az, hogy a rendőrség ezt tudomásul veszi, és úgy tesz, hogy semmi dolga vele. A III. kerületi fideszes polgármester ugyanígy fogta fel és még sokan mások. Akartam beszélni a BRFK-tól valakivel, legalább a szóvivővel, azt a választ kaptuk, ezt most felolvasom: „Kérdésével kapcsolatban tájékoztatjuk, hogy 2011. elején érkezett a BRFK-hoz egy magánszemélytől bejelentés, miszerint demonstrációt szervezne az óbudai hajógyári sziget egy bizonyos részére 2011. augusztus bizonyos időszakában. A rendőrség az állampolgári bejelentést a törvényben meghatározott tiltásjog hiányában tudomásul vette. A kialakult joggyakorlatnak megfelelően a közterület tulajdonosát értesítette. Az időközben kialakult helyzettel kapcsolatban a rendőrségnek nincs döntési, mérlegelési vagy intézkedési jogköre.” Hát ezek szerint a jogállam azt jelenti, hogy kötelesek vagyunk süketnek, vaknak bocsánat hülyének tettetni magunkat? A hülyét csak magamra vonatkoztatom semmiképp sem a rendőrségre. Szóval?

Lövétei István: – Hát a probléma az, hogy ha nem is vagyunk korlátoltak agyilag általában mi, akik jogállamot szeretjük, azért az nem biztos, hogy a jogszabályaink olyasmit tartalmaznak, ami összességében nagyjából lehetetlen eredményre vezet. Jelen esetben itt kétféle jognak a találkozásáról van szó. Az egyik ugye a klasszikus gyülekezési jog, a gyülekezési jogról szóló törvény alapján, amely tulajdonképpen a demonstráció, utcai felvonulás és hasonlóknak a joga.

– És ezt a rendőrség nem tilthatja meg. Eddig értjük.

– Teljes mértékben igaza van a rendőrségnek, amikor azt mondja, hogy ebben az esetben neki nincs mérlegelési alapon joga megtiltani, helyesebben akkor van – és ez még a 89-es gyülekezési törvényből következő szöveg szerint van így –, ha a népképviseleti szerv vagy bíróság zavartalan működését veszélyeztetné az a bizonyos gyülekezés, vagy ha a közlekedés más útvonalon nem biztosítható. Akkor joga van a rendőrségnek 48 órán belül megtiltani. Na most ugye ezek a kitételek a szigeten tartandó demonstrációra nyilvánvalóan nem vonatkoztathatók, mert hát ott se közlekedés nincsen, se bíróság nincsen, se népképviseleti szervek nem működnek. Tehát a rendőrség joggal mondhatja, hogy neki nincs joga megtiltani. Na most a másik jog viszont egy kulturális rendezvény, esemény, ha úgy tetszik egy kereskedelmi típusú vállalkozásnak az engedélyezési joga. Ez a kettő találkozott ilyen bal módon. Hiszen az adott területet jelöli ki mind a két engedélyezés, és ebből származik a konfliktus.

– Hogy lehet ezt a konfliktust feloldani? Illetve a rendőrségnek kell-e feloldania vagy valaki másnak segítenie kell a rendőrséget ebben, hogy mégiscsak legyen szíves oldja fel, mert ez a megoldatlanság mindenkinek káros.

– Ugye itt a fő hibát az állam követte el, illetve az állam engedélyező hatóságai úgy tették lehetővé a két különböző célú rendezvény találkozását, hogy nem voltak tekintettel arra, hogy ezek összeütközhetnek egymással. Tehát mondjuk, ha jól vagyok tájékozódva, akkor először a gyülekezési jogról szóló törvény alapján történt a bejelentés, tehát itt van egy időbeli megelőzés. Amikor a sziget-rendezvény engedélyezése folyt, akkor bizony fel kellett volna hívja az engedélyező hatóság a sziget-rendezvény iránti kérelmezőt, hogy vigyázat, de itt ebben az időben ilyen és ilyen gyülekezésre kell számolni, mert ezt a jog lehetővé teszi.

– Nem az előző fázisban kellett volna a hatóságnak szólnia? Hogy már bocsánatot kérek, Ön akárkicsoda és akármilyen céllal, miért nyolc hónappal előre jelent be egy demonstrációt, amikor nem is tudhatja, hogy a benzinár akkor magas lesz-e vagy alacsony. Tehát meg kell vizsgálnia, hogy hátha ennek valamiféle más hátsó szándéka van, nem pedig csak úgy szó nélkül és bármiféle utánanézés nélkül jóváhagyni vagy tudomásul venni ezt. Mert annyira abszurd a dolog, hogy ezt nem lehet csak úgy tudomásul venni. Akkor megnézi a tisztviselő, hogy kérem szépen ebben az időszakban ott a szigetet le szokta foglalni, és ebben az évben is nyilván megteszi, egy Sziget nevű rendezvény. Akkor fogunk válaszolni az Ön bejelentésére, ha tisztáztuk, hogy ott lesznek-e vagy nem.

– Én azt hiszem, hogy ez a megjegyzés teljesen jogos, mert ilyen alapon, minthogy a gyülekezési törvényben semmiféle ilyen kitétel nincs, akár száz évre is lefoglalhatnák a területet. Tehát itt kezdődik az, hogy a jogszabály alapvetően hibás.

– De éppen ezért nem kellene demokratikus jogállami alapokon értelmeznie a hatóságnak ebben az esetben a rendőrségnek, hogy nem lehet visszaélni a gyülekezés szabadságával.

– Hát éppenséggel értelmezhetné a hatóság, és mondhatná azt is, hogy ez tulajdonképpen a gyülekezési joggal való visszaélésnek egyik, ha nem is a legabszurdabb esete, hiszen a gyülekezési jog címén már ennél sokkal abszurdabb visszaélésekkel is találkoztunk az elmúlt időszakokban. De mindenesetre mondhatná ezt. De abban az időben még nem történt meg ugye a kulturális rendezvénynek a bejelentése. Tehát mondhatta volna a rendőrség, hogy kérem ez a hely nem alkalmas arra, és gondolják át stb. De valójában tán nem is lett volna igazán jog erre.

– De most már lehetne joga?

– Most már nem lehet joga, és itt a probléma igazi magva, hogy a rendőrség a kulturális rendezvényre tekintettel nem tilthatja meg, hogy jaj de kérem, hát most már ott közben lett egy kulturális rendezvény engedélyezve, ezért a gyülekezési jog bejelentésének a tudomásul vételét visszavonom, és kérem, hogy másutt óhajtsanak demonstrálni. Tehát joghézag vagy joghiba van itt, és hát ugye ezt hogy lehet megoldani.

– Itt a terrorveszélyre például nem lehet hivatkozni? Itt volt az oslói tragédia, ott is sok fiatal, persze más céllal gyűlt össze, ezt valaki kihasználta és halomra lőtte a szerencsétlen fiatalokat. Itt most valaki provokatív céllal valamilyen demonstrációt szervez. Ez veszélyes lehet, nem azért, mert valaki halomra akarna ölni másokat, hanem azért, mert a kialakult helyzet alkalmat adhat erőszakra, összetűzésekre, akár valamiféle terrorista cselekményre is, ha valaki ezt akarná. Kihasználva a zűrzavart. No? Nem hoztam elő valami jó érvet?

– Hát elvileg erre mód van, hiszen akadálya lehet a rendezvény megtartásának.

– Hát igen, azt fúrná meg leginkább ugye, mert arra sokan elmennének.

– Igen, akkor azt jelenti, hogy megoldjuk a helyzetet, de ezzel mindenki rosszul jár. Tehát nem hiszem, hogy ez…. Tehát van még egy kitétel, ugye gyülekezés nem járhat bűncselekmény elkövetésével, ha ilyen veszély áll, vagy ennek a valószínűsége fennáll, akkor persze a rendőrség közbelép, feloszlatja. Tehát vannak ilyen esetek, de így előzetesen azt mondani, hogy hát azért biztosan tudjuk, hogy ott terrorveszély áll fenn és bűncselekményt fognak elkövetni…

– Nem, hát csak a veszélye, ennek az esélye áll fenn. Mondok egy jobbat. Nem vonják vissza a gyülekezésre adott engedélyt vagy tudomásulvételt, de ezek ott elkezdenek gyülekezni. A rendőrség pedig a megadott helyen vár, és amikor látja, hogy gyűlnek a magas benzinár ellen tiltakozók, miközben körülöttük tízezrek szeretnének zenét hallgatni, akkor ezeket szépen körülveszi, mintegy megvédve őket a szigeten fesztiválozók haragjától, és kiviszi őket a sziget szélére, hogy kérem szépen itt békésen tüntethetnek, ott viszont Önöket fenyegeti veszély, úgyhogy a saját testi épségük védelmében Önöket elviszem innét.

– Hát ezt lehetséges, csak akkor a probléma az, hogy jutnak be a gyülekezők a rendezvényre. Hát de azt nem lehet tudni, nem lesz rájuk kiírva, hogy ők 64 vármegyések vagy benzinár…

– Igen, de a rendezvény, tehát a kulturális sziget programja szerint a szigetre az léphet be, akinek aki megváltotta a jegyét. Ugye? Vagy esetleg valamilyen VIP-engedéllyel.

– Hát akkor még egyszerűbb a dolog. Ha a tüntetők be akarnak menni ingyen, akkor nem engedik be őket.

– Igen, de akkor a tüntetők azt fogják mondani, hogy őket a gyülekezési jogukban korlátozzák és ez jogellenes.

– Tessék a jövő héten jönni a problémával és a reklamációval. Tehát mindenesetre per pillanat ebben az esetben a rendőrség mint igazságtevő helyzetmegoldó hatóság kezéből igazából ki van véve a lehetőség. Tehát nincs a kezében a megoldás kulcsa, hiszen a rendőrség itt a gyülekezéssel kapcsolatban csak akkor léphet fel már aktívan, ha ezek a bizonyos bűncselekményi vagy egyéb olyan okok, amelyeknek fel kell oszlatni a rendezvényt, fennállnak, és hát az pedig, hogy azok fennállnak, csak a rendezvény megtartása pillanatában fog igazából kiderülni. Tehát ezt így nem lehet. Hát én azt tudom mondani, hogy ha a jogszabály ilyen konfúzus, akkor két megoldás van.

– Pénteken benyújtunk egy egyéni képviselői indítványt, jövő héten megszavazzuk.

– Azt is lehet. Bár nem valószínű, hogy ebben az esetben, amikor a parlament egyébként pihenget, akkor ezt megoldják. Másrészről pedig azt lehet, hogy hát én magam részéről úgy gondolom, hogy mivel itt anyagi jogokról van szó, akkor az anyagi jogok, az, hogy valaki pénzért mehet be a sziget rendezvényére, erre van egy apparátus, amelyik ezt a jogot érvényesíti. Na most abban a pillanatban bármilyen furcsa, hogy ilyeneket mondok, de ezt a jog hozza elő. Ha a gyülekezési joggal élni kívánók nem óhajtanak ezért fizetni, és erőszakosan akarnak bemenni a területre, akkor keletkezik egy erőszakhelyze, és ebben az esetben már felléphet a rendőrség.

– Egy kollégám megemlítette, hogy bezzeg nemrégiben egy rendvédelmi demonstráción a rendőrök nem engedték a Sándor palotához vonulni a tüntetőket, pedig az nem népképviseleti szerv.

– Hát vannak ilyen ellentmondások.

– Ja, értem. Az élet azért bonyolultabb a jogszabálynál.

– Az élet ennél bonyolultabb, mint egy jogszabály, amit igyekeztek nem teljes mértékben a lehetőségekre tekintettel átgondolva meghozni annak idején.

– Igen. A másik kérdésem pedig, ami nem erre vonatkozik: nemrégiben Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a külföldön, illetve a határon túl élő magyarok állampolgárságával kapcsolatban azt mondta, hogy bár nagyon sokan kértek és kapnak is állampolgárságot, azért a folyamat nem olyan gyors és könnyű, hiszen olyan adminisztratív kérdéseket is rendezni kell, hogy az illetők okmányaiba mondjuk nem a romániai Cluj nevet írják be születési helyként, hanem a magyart Kolozsvárt. Vagy nem a Romániában használt nevét, hanem esetleg egy magyar nevet. Ez mennyire jogszerű vagy mennyire normális vagy milyen galibákat okozhat, ha az illetőnek van egy román útlevele, román személyi igazolványa, román városnévvel vagy román névvel, és aztán kap tőlünk egy magyar útlevelet magyar városnévvel és így tovább.

– Hát ez egy óriási probléma halmaz. Tudniillik egyrészt itt van bizonyos uniós jogi probléma. Ez a névviselés és a név anyakönyvezése és az erről szóló okmányok kiállítása mint az adott ország jogának a terrénuma és az uniós jog összefüggése ad valamilyen komoly probléma tömeget. Tehát ugye az alapelv az, hogy minden ország ebben a vonatkozásban szuverén, a saját jogát érvényesíti, és még ez akkor is így van, ha ezek a jogok bizony nem teljesen korrektek, mert hát azt mondja a román jog, hogy hát azt ma Clujnak nevezik, ugye?

– Igen. De tegyük fel, hogy ez az illető ott is született, mert akkor már Romániához tartozó Clujnak nevezett város volt.

– Igen. De ugye itt arról van szó, hogy például valaki mondjuk igazolni akarja, hogy az édesapja valamikor magyar állampolgár volt vagy az édesanyja, annak idején ugye, még a világháború megelőző korszakban az anyakönyvezése a szülőknek ugye magyar nyelven történt, majd a gyerek anyakönyvezése pedig – mondjuk az apja István a gyereket azonban már Stefánnak fogják anyakönyvezni. A román anyakönyvvezetési szabályok Stefánt fognak mondani vagy Stefanusz én nem is tudom pontosan. És hát ugyanezt megtaláljuk mondjuk az északi szomszédainknál is ugye Szlovákiában. A női nevek, az -ová például. Valójában persze nem úgy hívják tradicionálisan, de az ottani szabályok ezt mondják. Most elvben minden államnak joga van a saját szabályai szerint eljárni. Akkor is, ha mondjuk egy magyar nemzetiségű azt mondja, hogy hát miért hívnak engem Stefánnak, mikor valójában az összes ősöm István volt. De ebbe még önmagában nem lehet belekötni, mert ez az országok szuverenitásának a joga és az európai jognak ez a alapjogi rétege. Tehát az alapjoga, hogy az identitás mondjuk a névviselés szabályában és a névviselésnek az anyakönyvezésében is kifejeződjön, ezt jelenleg nem tartalmazza az uniós jog. A magyar jog persze tartalmazza, mert a magyar jog az ebből a szempontból igen liberális, azt mondja, hogy a nemzetiségi és etnikai kisebbségek névhasználata szerint kell anyakönyvezni. Tehát azt a magyar jog tiszteletben tartja, de hát a probléma nem a magyar joggal van. Hanem az onnan idejövők jogával. Na most az unió bíróságának van egy ilyen ítélete, hogy ha hátrány származik abból, hogy különböző állampolgárságok különböző néven különböző papírokkal lettek anyakönyvezve, akkor ez viszont a jogba ütközik. Ez az uniós jogba ütközik. Az uniós jog ebből a szempontból az előírja, hogy a szabad mozgás megvalósítása érdekében mindenkinek azonos legyen a joga, azonos legyen az elnevezése. Mégpedig az, amit az illető felvállal. Tehát ilyen alapon az uniós jog szerint ki kéne tudni küszöbölni mondjuk, hogy akit Stefánra keresztelnek vagy Stefánt írnak a román anyakönyvbe, akkor ő bizony István. Ha Magyarországon őt magyar állampolgárként is regisztrálják. És akkor ez az állampolgárság, ez a különböző papírok, különböző anyakönyv, különböző útlevelek megnevezéseiben való különbség eltűnjön.

– Vagyis a probléma akkor lesz majd igazán látható, ha ezek az emberek elkezdik a különböző névre kiállított útiokmányaikat használni: van nekik román, van nekik magyar, az egyikben nem ugyanazon a néven szerepelnek mint a másikon, na ekkor kerülnek ők összeütközésbe az európai joggal. És mi lesz a feloldás vagy mi lesz a következménye ennek?

– Hát a bíróságnak a döntése szerint ki kell javítani a rossz anyakönyvezést. Tehát mondjuk aki azt mondja, hogy ő nem akar Stefán lenni, hanem István akar lenni, és nem Kovac akar lenni, hanem Kovács akar lenni, ő ezt mondjuk igényli, hogy akár Romániában, akár Szlovákiában helyesen írják, ő ezt igényelheti, és a szlovák hatóságoknak vagy a román hatóságoknak akkor is ki kéne javítani, ha az ő joguk ilyet nem tartalmaz, mert ez már uniós jog, és ebben a vonatkozásban az uniós jog megelőzi a saját nemzeti jogot.

– És az uniós jog az alany, az egyén kezébe adja annak eldöntését, hogy őt hogy hívják.

– Ebből a szempontból az egyénnek van identitási joga. Igen.

– És aztán majd nekik kell harcolniuk a saját hatóságaikkal mondjuk Szlovákiában vagy Romániában, hogy ezt elismerik-e vagy sem.

– Így van pontosan.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: – A Fidesz lemondásra szólította fel Önt. Szerintük nyilvánosságra hoztak egy tavaly ősszel készült hangfelvételt, ahol a polgármester tisztségeket ajánlott fel fideszes politikusoknak, ha azok leállíttatják a város ellen folyó számvevőszéki vizsgálatot, és különben is, eladósította a várost. Egyenként fogják leszalámizni a még életben lévő szocialista politikusokat? Ön is a szalámi szeletek közül az egyik?

Schwartz Béla: - Hát valóban így néz ki a helyzet, hogy minden szocialista politikus ellen központilag vezényelve eljárás folyik. Ezt ugye nekünk itt a helyi prominensek árulták el, hogy ők bizony nem így cselekednének, de a központ így vezérli őket. Úgyhogy valószínűleg én is a szalámi része vagyok.

– De azért akár a központ utasítására, akár saját felbuzdulásból valamilyen hangfelvétellel álltak elő, hogy Ön arra próbálta őket rábírni, hogy állíttassák le ezt a bizonyos város ellen folyó számvevőszéki vagy a város gazdálkodásával kapcsolatos számvevőszéki vizsgálatot. De ez így volt, ilyen egyszerű ez, vagy a dolog azért kicsit bonyolultabb?

– Hát azért ez nem így volt. Ugye még az önkormányzati választások előtt mi kaptunk a Magyar Hírlap és a Magyar Nemzet hasábjain olyan figyelmeztetést, hogy készüljünk itt többféle ÁSZ-vizsgálatra. Ugye ezt az akkori egyik országgyűlési képviselő, akit a Fidesz helyi képviselőjévé választottak, tette közzé, és hogy ő kérni fogja ezt a lehetőséget.

– Ez Ékes József volna?

– Igen, ez ő volt, és csodák csodája, szeptemberben kaptunk is egy tervezett, olyan értelemben tervezett, hogy rendszerszemléletű vizsgálatot, amit időközben bejelentésekkel is kiegészítettek. Mert ugye ki lehet egészíteni állampolgári és egyéb bejelentésekkel a vizsgálatot, de ehhez az ellenőrzött szervet tájékoztatni kell, megjelölve a témát és az ellenőrzött tárgyanyagot. Na most ezt a bizonyos módszert mi megkifogásoltuk, és kértük, hogy jelöljék meg a témát. Ugyanis egy országos rendszer vizsgálatát terjesztették ki néhány ajkai szemponttal, és ezt megírtam a főigazgatónak, hogy mi itt természetesen együttműködünk az ÁSZ-szal, de kérjük, hogy ezeket a szempontokat jelölje meg és válaszolja meg. Hát ez nem történt meg. Erre én nem adtam ki az ezzel kapcsolatos anyagokat, mondván, hogy nem tettek eleget a törvénynek.

– És közben megpróbálta megkérni a helyi fideszeseket, hogy ha már ilyen befolyásosak, akkor próbálják leállíttatni vagy megváltoztatni ezt a vizsgálatot?

– Nem, nem. Tehát ugye közben jöttek az októberi helyhatósági választások, és hát Ajkán a baloldal győzött, többségünk van az önkormányzatban. Sokat szenvedett mindkét fél itt a korábbi torzsalkodásoktól, és mi békejobbot nyújtottunk, mondván, hogy működjünk együtt. Még egy nagykoalíció esélye is felmerül. És ennek kapcsán tartottunk, ha jól emlékszem, kettő vagy három olyan megbeszélést, nem négyszemköztit, hanem szinte a teljes frakció mindkét részről jelen volt, és ott különböző kérések hangzottak el, és ennek kapcsán vetődött az fel, hogy rendeződjön a két párt közötti viszony. De ezt ne mérgezzék olyan jellegű dolgokkal, mint amilyeneket ugye megszellőztettek a sajtóban.

– Be vagy feljelentésekkel ne mérgezzék a viszonyt. Ugye?

– Így van, így van. És ez valóban elhangzott. De ez nem a folyamatban lévő ügyre vonatkozott.

– Hanem hogy ők állítsák le azt, amit ők kezdeményeztek.

– Amit ők maguk próbáltak korábban gerjeszteni. És hát mi nem tudtunk arról, hogy ezeket a megbeszéléseket ugye Ékes József országgyűlési képviselő kezében egy magnóval felveszi. Ezt mi nem tudtuk. Ezt onnan tudtuk meg, hogy márciusban az ügyészség meghallgatott három képviselőnket, ahol ez volt a fő szempont, hogy valóban történte egy befolyásolási kísérlet.

– Ja, hogy akkor még rendőrségi ügy is lett belőle.

– Hát persze. Hát ez egy régi ügy. És a mi információink szerint ezt az ügyészség megvizsgálta, és elutasította az ő feljelentésüket, mondván, hogy itt nem történt bűncselekmény.

– Maximum egy politikai egyezkedés lett volna, de abból sem lett semmi.

– Pontosan. Egyébként az ügyészség is ugyanezt a kifejezést használta, Bolgár úr, Ön telibe találta ezt a kérdést. Önben egy jogász veszett el úgy látom. Hogy ez egy politikai egyeztetésnek volt a része.

– Szerencsére egy ügyész is elveszett bennem.

– És lényegében itt egy politikai egyeztetésről van szó. És azokat a pozíciókat, amit itt a Hírtévében meg nem tudom hol össze-vissza beszélnek, ezeket nem mi ajánlottuk fel, ők jöttek ilyen konkrét, egészen pontosan megfogalmazott kérésekkel. Amit aztán meg is szavaztak, csak időközben módosítottuk a szervezeti szabályzatot, és hát egy részük most már nem…

– Hát úgy látszik, hogy a Fidesz mindenesetre nem nyugszik bele abba, hogy Ajkán a szocialisták vannak többségben, nem nyugszik bele abba, hogy Esztergomban kétharmaddal nyert egy polgármester. Próbálkoznak különböző módon. De mennyi igazság van abban, hogy Ön eladósította a várost?

– Nézze, ez, amit most itt összehordtak, ez lényegében két-három évnek a termése. Most a lehető leglogikátlanabb dolgokat is felvonultatják. Nem tudom, tegnap este a Hírtévében látta-e az egyik képviselőnek a szereplését.

– Igen.

– Aki egy újabb magnófelvétellel áll elő, mondván, hogy eddig még nem játszottak ki mindent. Hát ugye ez nem így működik. Azért azt tudjuk, hogy a legrosszabb lehetőségeket próbálják meg eladni. Most itt ugratják az embereket, lényegében az ország egyik felének a médiafelületét lefoglalták hazug állításokkal és csalásokkal. Azért mondom, hogy hazug állításokkal meg csalásokkal, mert ezt a botrányt most aktuálisan két tényező motiválja. Az egyik ez a gyöngyöspatai ügy, hát ugye a jobboldalnak ez az indítéka, hogy akkor most hozakodjanak elő egy szocialista polgármesternek az ügyével, idézőjelben. A másik pedig a helyi tényező: azért került erre sor, mert – az Ön műsorában is már korábban szerepeltem ezzel a kérdéssel – mi visszavettük a középiskoláinkat a megyei fenntartásból. Három középiskoláról van szó. Azokat összevontuk, és létszámcsökkentéseket hajtottunk végre. És a létszámcsökkentéseknek az az eredménye, hogy néhány embert elbocsátott az újonnan kinevezett egyik igazgató.

– Hát még ha csak néhányat bocsátott volna el. De a helyi fideszes elnököt is.

– Hát pontosan, ugye ez itt a dolognak a lényege, hogy a helyi fideszes elnököt el merte bocsátani, aki hát ugye olyan mélységig merítette ki a távol levés gondolatát, hogy a gyerekek saját maguk tartottak testnevelési órát. Ő tornatanár ebben az intézményben.

– Ja és egyéb bokros teendői miatt nemigen ért rá.

– A megyei közgyűlés tagja az egyik szorgalmazója volt a megyei fenntartásba adásnak. Az egyik szorgalmazója volt annak, hogy a régi igazgatót, aki harminchét éve dolgozik az intézménynél, és a pedagógusok nyolcvan százaléka támogatta, hogy őt rúgják ki. Hát ugye most érdekes módon ez az igazgató került vissza a pozíciójába, és már nem nézte el Stollár Mihálynak az eddig végzett negatív tanári munkáját.

– Szóval akkor itt élesbe fordult a helyi MSZP és Fidesz közötti harc.

– Így van.

– Csak hát országosan a Fidesz az erősebb. Nem Ön fogja húzni a rövidebbet?

– Nem hiszem. Ajkán engem a harmadik ciklusban választottak meg, ilyen ellenszélben, ami itt az országban van. Ugye ha jól tudom, a tízezernél nagyobb városok tekintetében hét van ilyen. És én úgy látom, hogy például ez az iskola-visszavételt a lakosságunknak nagyon széles köre támogatta, még a fideszesek jó része is támogatta. És mindenki tudja, hogy egy sértődött ember verziójáról van szó. Telehinteni az országot valami egészen mással.

– És ebbe belefér az is, hogy azt mondják, hogy hétmilliárd az adósság, miközben Önök szerint messze nem ennyi? Kevesebb mint a fele?

– Hát a mi adósságállományunk, Bolgár úr, a hárommilliárdot sem éri el.

– Akkor hogy lehet hetet mondani?

– Hát én ezen nem is csodálkozom, mert Ékes úr például a választási kampányban kilencmilliárdot mondott. Ugye nekik nem számítanak a számok. Össze-vissza vagdalkoznak, hát egy korrekt jelentést nem láttunk vagy elképzelést tőlük. A mi gazdálkodásunk annyira jó, hogy mi az alsó egyharmadában vagyunk azoknak az önkormányzatoknak, ahol az egy főre eső adósságállományt mérik: ugye ez a hárommilliárd százezer alattit jelent egy lakosra. Hát például Hódmezővásárhelyen ötszázhatvanezer. Esztergomról nem is beszélek.

– Igen, ahol huszonöt milliárdos.

– Meg az V. kerületről. Úgyhogy ez egy ilyen, hogy is mondjam, elterelő dolog. De itt a környezetünkben a miénk sokkal jobb mint Veszprémé vagy Pápáé, ugye ez szintén egy fideszes mintaváros. Tehát ez egy ilyen légből kapott valami, úgyhogy ne higgyenek a rádióhallgatók ezeknek a számoknak.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >