Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. július 27.

• Nyomtatás

Részletek

2011. július 29. péntek, 03:22

Megbeszéljük

Bolgár György: – A BRFK a napokban derült ki vagy talán az elmúlt egy hétben, néhány hónappal ezelőtt még az év elején tudomásul vett egy demonstrációs bejelentést, amit egy magánszemély tett. Azóta kiderült, hogy a magánszemély lényegében a 64 vármegye nevű szélsőséges ifjúsági mozgalom vagy politikai mozgalom nevében akart a benzinár-emelkedések ellen tüntetést szervezni az augusztusi szigetfesztivál idejére a hajógyári szigetre. És hát azóta ez nagy hullámokat vert a magyar közéletben, hogy nyilvánvaló provokációról van szó, mi az, hogy a rendőrség ezt tudomásul veszi, és úgy tesz, hogy semmi dolga vele. A III. kerületi fideszes polgármester ugyanígy fogta fel és még sokan mások. Akartam beszélni a BRFK-tól valakivel, legalább a szóvivővel, azt a választ kaptuk, ezt most felolvasom: „Kérdésével kapcsolatban tájékoztatjuk, hogy 2011. elején érkezett a BRFK-hoz egy magánszemélytől bejelentés, miszerint demonstrációt szervezne az óbudai hajógyári sziget egy bizonyos részére 2011. augusztus bizonyos időszakában. A rendőrség az állampolgári bejelentést a törvényben meghatározott tiltásjog hiányában tudomásul vette. A kialakult joggyakorlatnak megfelelően a közterület tulajdonosát értesítette. Az időközben kialakult helyzettel kapcsolatban a rendőrségnek nincs döntési, mérlegelési vagy intézkedési jogköre.” Hát ezek szerint a jogállam azt jelenti, hogy kötelesek vagyunk süketnek, vaknak bocsánat hülyének tettetni magunkat? A hülyét csak magamra vonatkoztatom semmiképp sem a rendőrségre. Szóval?

Lövétei István: – Hát a probléma az, hogy ha nem is vagyunk korlátoltak agyilag általában mi, akik jogállamot szeretjük, azért az nem biztos, hogy a jogszabályaink olyasmit tartalmaznak, ami összességében nagyjából lehetetlen eredményre vezet. Jelen esetben itt kétféle jognak a találkozásáról van szó. Az egyik ugye a klasszikus gyülekezési jog, a gyülekezési jogról szóló törvény alapján, amely tulajdonképpen a demonstráció, utcai felvonulás és hasonlóknak a joga.

– És ezt a rendőrség nem tilthatja meg. Eddig értjük.

– Teljes mértékben igaza van a rendőrségnek, amikor azt mondja, hogy ebben az esetben neki nincs mérlegelési alapon joga megtiltani, helyesebben akkor van – és ez még a 89-es gyülekezési törvényből következő szöveg szerint van így –, ha a népképviseleti szerv vagy bíróság zavartalan működését veszélyeztetné az a bizonyos gyülekezés, vagy ha a közlekedés más útvonalon nem biztosítható. Akkor joga van a rendőrségnek 48 órán belül megtiltani. Na most ugye ezek a kitételek a szigeten tartandó demonstrációra nyilvánvalóan nem vonatkoztathatók, mert hát ott se közlekedés nincsen, se bíróság nincsen, se népképviseleti szervek nem működnek. Tehát a rendőrség joggal mondhatja, hogy neki nincs joga megtiltani. Na most a másik jog viszont egy kulturális rendezvény, esemény, ha úgy tetszik egy kereskedelmi típusú vállalkozásnak az engedélyezési joga. Ez a kettő találkozott ilyen bal módon. Hiszen az adott területet jelöli ki mind a két engedélyezés, és ebből származik a konfliktus.

– Hogy lehet ezt a konfliktust feloldani? Illetve a rendőrségnek kell-e feloldania vagy valaki másnak segítenie kell a rendőrséget ebben, hogy mégiscsak legyen szíves oldja fel, mert ez a megoldatlanság mindenkinek káros.

– Ugye itt a fő hibát az állam követte el, illetve az állam engedélyező hatóságai úgy tették lehetővé a két különböző célú rendezvény találkozását, hogy nem voltak tekintettel arra, hogy ezek összeütközhetnek egymással. Tehát mondjuk, ha jól vagyok tájékozódva, akkor először a gyülekezési jogról szóló törvény alapján történt a bejelentés, tehát itt van egy időbeli megelőzés. Amikor a sziget-rendezvény engedélyezése folyt, akkor bizony fel kellett volna hívja az engedélyező hatóság a sziget-rendezvény iránti kérelmezőt, hogy vigyázat, de itt ebben az időben ilyen és ilyen gyülekezésre kell számolni, mert ezt a jog lehetővé teszi.

– Nem az előző fázisban kellett volna a hatóságnak szólnia? Hogy már bocsánatot kérek, Ön akárkicsoda és akármilyen céllal, miért nyolc hónappal előre jelent be egy demonstrációt, amikor nem is tudhatja, hogy a benzinár akkor magas lesz-e vagy alacsony. Tehát meg kell vizsgálnia, hogy hátha ennek valamiféle más hátsó szándéka van, nem pedig csak úgy szó nélkül és bármiféle utánanézés nélkül jóváhagyni vagy tudomásul venni ezt. Mert annyira abszurd a dolog, hogy ezt nem lehet csak úgy tudomásul venni. Akkor megnézi a tisztviselő, hogy kérem szépen ebben az időszakban ott a szigetet le szokta foglalni, és ebben az évben is nyilván megteszi, egy Sziget nevű rendezvény. Akkor fogunk válaszolni az Ön bejelentésére, ha tisztáztuk, hogy ott lesznek-e vagy nem.

– Én azt hiszem, hogy ez a megjegyzés teljesen jogos, mert ilyen alapon, minthogy a gyülekezési törvényben semmiféle ilyen kitétel nincs, akár száz évre is lefoglalhatnák a területet. Tehát itt kezdődik az, hogy a jogszabály alapvetően hibás.

– De éppen ezért nem kellene demokratikus jogállami alapokon értelmeznie a hatóságnak ebben az esetben a rendőrségnek, hogy nem lehet visszaélni a gyülekezés szabadságával.

– Hát éppenséggel értelmezhetné a hatóság, és mondhatná azt is, hogy ez tulajdonképpen a gyülekezési joggal való visszaélésnek egyik, ha nem is a legabszurdabb esete, hiszen a gyülekezési jog címén már ennél sokkal abszurdabb visszaélésekkel is találkoztunk az elmúlt időszakokban. De mindenesetre mondhatná ezt. De abban az időben még nem történt meg ugye a kulturális rendezvénynek a bejelentése. Tehát mondhatta volna a rendőrség, hogy kérem ez a hely nem alkalmas arra, és gondolják át stb. De valójában tán nem is lett volna igazán jog erre.

– De most már lehetne joga?

– Most már nem lehet joga, és itt a probléma igazi magva, hogy a rendőrség a kulturális rendezvényre tekintettel nem tilthatja meg, hogy jaj de kérem, hát most már ott közben lett egy kulturális rendezvény engedélyezve, ezért a gyülekezési jog bejelentésének a tudomásul vételét visszavonom, és kérem, hogy másutt óhajtsanak demonstrálni. Tehát joghézag vagy joghiba van itt, és hát ugye ezt hogy lehet megoldani.

– Itt a terrorveszélyre például nem lehet hivatkozni? Itt volt az oslói tragédia, ott is sok fiatal, persze más céllal gyűlt össze, ezt valaki kihasználta és halomra lőtte a szerencsétlen fiatalokat. Itt most valaki provokatív céllal valamilyen demonstrációt szervez. Ez veszélyes lehet, nem azért, mert valaki halomra akarna ölni másokat, hanem azért, mert a kialakult helyzet alkalmat adhat erőszakra, összetűzésekre, akár valamiféle terrorista cselekményre is, ha valaki ezt akarná. Kihasználva a zűrzavart. No? Nem hoztam elő valami jó érvet?

– Hát elvileg erre mód van, hiszen akadálya lehet a rendezvény megtartásának.

– Hát igen, azt fúrná meg leginkább ugye, mert arra sokan elmennének.

– Igen, akkor azt jelenti, hogy megoldjuk a helyzetet, de ezzel mindenki rosszul jár. Tehát nem hiszem, hogy ez…. Tehát van még egy kitétel, ugye gyülekezés nem járhat bűncselekmény elkövetésével, ha ilyen veszély áll, vagy ennek a valószínűsége fennáll, akkor persze a rendőrség közbelép, feloszlatja. Tehát vannak ilyen esetek, de így előzetesen azt mondani, hogy hát azért biztosan tudjuk, hogy ott terrorveszély áll fenn és bűncselekményt fognak elkövetni…

– Nem, hát csak a veszélye, ennek az esélye áll fenn. Mondok egy jobbat. Nem vonják vissza a gyülekezésre adott engedélyt vagy tudomásulvételt, de ezek ott elkezdenek gyülekezni. A rendőrség pedig a megadott helyen vár, és amikor látja, hogy gyűlnek a magas benzinár ellen tiltakozók, miközben körülöttük tízezrek szeretnének zenét hallgatni, akkor ezeket szépen körülveszi, mintegy megvédve őket a szigeten fesztiválozók haragjától, és kiviszi őket a sziget szélére, hogy kérem szépen itt békésen tüntethetnek, ott viszont Önöket fenyegeti veszély, úgyhogy a saját testi épségük védelmében Önöket elviszem innét.

– Hát ezt lehetséges, csak akkor a probléma az, hogy jutnak be a gyülekezők a rendezvényre. Hát de azt nem lehet tudni, nem lesz rájuk kiírva, hogy ők 64 vármegyések vagy benzinár…

– Igen, de a rendezvény, tehát a kulturális sziget programja szerint a szigetre az léphet be, akinek aki megváltotta a jegyét. Ugye? Vagy esetleg valamilyen VIP-engedéllyel.

– Hát akkor még egyszerűbb a dolog. Ha a tüntetők be akarnak menni ingyen, akkor nem engedik be őket.

– Igen, de akkor a tüntetők azt fogják mondani, hogy őket a gyülekezési jogukban korlátozzák és ez jogellenes.

– Tessék a jövő héten jönni a problémával és a reklamációval. Tehát mindenesetre per pillanat ebben az esetben a rendőrség mint igazságtevő helyzetmegoldó hatóság kezéből igazából ki van véve a lehetőség. Tehát nincs a kezében a megoldás kulcsa, hiszen a rendőrség itt a gyülekezéssel kapcsolatban csak akkor léphet fel már aktívan, ha ezek a bizonyos bűncselekményi vagy egyéb olyan okok, amelyeknek fel kell oszlatni a rendezvényt, fennállnak, és hát az pedig, hogy azok fennállnak, csak a rendezvény megtartása pillanatában fog igazából kiderülni. Tehát ezt így nem lehet. Hát én azt tudom mondani, hogy ha a jogszabály ilyen konfúzus, akkor két megoldás van.

– Pénteken benyújtunk egy egyéni képviselői indítványt, jövő héten megszavazzuk.

– Azt is lehet. Bár nem valószínű, hogy ebben az esetben, amikor a parlament egyébként pihenget, akkor ezt megoldják. Másrészről pedig azt lehet, hogy hát én magam részéről úgy gondolom, hogy mivel itt anyagi jogokról van szó, akkor az anyagi jogok, az, hogy valaki pénzért mehet be a sziget rendezvényére, erre van egy apparátus, amelyik ezt a jogot érvényesíti. Na most abban a pillanatban bármilyen furcsa, hogy ilyeneket mondok, de ezt a jog hozza elő. Ha a gyülekezési joggal élni kívánók nem óhajtanak ezért fizetni, és erőszakosan akarnak bemenni a területre, akkor keletkezik egy erőszakhelyze, és ebben az esetben már felléphet a rendőrség.

– Egy kollégám megemlítette, hogy bezzeg nemrégiben egy rendvédelmi demonstráción a rendőrök nem engedték a Sándor palotához vonulni a tüntetőket, pedig az nem népképviseleti szerv.

– Hát vannak ilyen ellentmondások.

– Ja, értem. Az élet azért bonyolultabb a jogszabálynál.

– Az élet ennél bonyolultabb, mint egy jogszabály, amit igyekeztek nem teljes mértékben a lehetőségekre tekintettel átgondolva meghozni annak idején.

– Igen. A másik kérdésem pedig, ami nem erre vonatkozik: nemrégiben Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a külföldön, illetve a határon túl élő magyarok állampolgárságával kapcsolatban azt mondta, hogy bár nagyon sokan kértek és kapnak is állampolgárságot, azért a folyamat nem olyan gyors és könnyű, hiszen olyan adminisztratív kérdéseket is rendezni kell, hogy az illetők okmányaiba mondjuk nem a romániai Cluj nevet írják be születési helyként, hanem a magyart Kolozsvárt. Vagy nem a Romániában használt nevét, hanem esetleg egy magyar nevet. Ez mennyire jogszerű vagy mennyire normális vagy milyen galibákat okozhat, ha az illetőnek van egy román útlevele, román személyi igazolványa, román városnévvel vagy román névvel, és aztán kap tőlünk egy magyar útlevelet magyar városnévvel és így tovább.

– Hát ez egy óriási probléma halmaz. Tudniillik egyrészt itt van bizonyos uniós jogi probléma. Ez a névviselés és a név anyakönyvezése és az erről szóló okmányok kiállítása mint az adott ország jogának a terrénuma és az uniós jog összefüggése ad valamilyen komoly probléma tömeget. Tehát ugye az alapelv az, hogy minden ország ebben a vonatkozásban szuverén, a saját jogát érvényesíti, és még ez akkor is így van, ha ezek a jogok bizony nem teljesen korrektek, mert hát azt mondja a román jog, hogy hát azt ma Clujnak nevezik, ugye?

– Igen. De tegyük fel, hogy ez az illető ott is született, mert akkor már Romániához tartozó Clujnak nevezett város volt.

– Igen. De ugye itt arról van szó, hogy például valaki mondjuk igazolni akarja, hogy az édesapja valamikor magyar állampolgár volt vagy az édesanyja, annak idején ugye, még a világháború megelőző korszakban az anyakönyvezése a szülőknek ugye magyar nyelven történt, majd a gyerek anyakönyvezése pedig – mondjuk az apja István a gyereket azonban már Stefánnak fogják anyakönyvezni. A román anyakönyvvezetési szabályok Stefánt fognak mondani vagy Stefanusz én nem is tudom pontosan. És hát ugyanezt megtaláljuk mondjuk az északi szomszédainknál is ugye Szlovákiában. A női nevek, az -ová például. Valójában persze nem úgy hívják tradicionálisan, de az ottani szabályok ezt mondják. Most elvben minden államnak joga van a saját szabályai szerint eljárni. Akkor is, ha mondjuk egy magyar nemzetiségű azt mondja, hogy hát miért hívnak engem Stefánnak, mikor valójában az összes ősöm István volt. De ebbe még önmagában nem lehet belekötni, mert ez az országok szuverenitásának a joga és az európai jognak ez a alapjogi rétege. Tehát az alapjoga, hogy az identitás mondjuk a névviselés szabályában és a névviselésnek az anyakönyvezésében is kifejeződjön, ezt jelenleg nem tartalmazza az uniós jog. A magyar jog persze tartalmazza, mert a magyar jog az ebből a szempontból igen liberális, azt mondja, hogy a nemzetiségi és etnikai kisebbségek névhasználata szerint kell anyakönyvezni. Tehát azt a magyar jog tiszteletben tartja, de hát a probléma nem a magyar joggal van. Hanem az onnan idejövők jogával. Na most az unió bíróságának van egy ilyen ítélete, hogy ha hátrány származik abból, hogy különböző állampolgárságok különböző néven különböző papírokkal lettek anyakönyvezve, akkor ez viszont a jogba ütközik. Ez az uniós jogba ütközik. Az uniós jog ebből a szempontból az előírja, hogy a szabad mozgás megvalósítása érdekében mindenkinek azonos legyen a joga, azonos legyen az elnevezése. Mégpedig az, amit az illető felvállal. Tehát ilyen alapon az uniós jog szerint ki kéne tudni küszöbölni mondjuk, hogy akit Stefánra keresztelnek vagy Stefánt írnak a román anyakönyvbe, akkor ő bizony István. Ha Magyarországon őt magyar állampolgárként is regisztrálják. És akkor ez az állampolgárság, ez a különböző papírok, különböző anyakönyv, különböző útlevelek megnevezéseiben való különbség eltűnjön.

– Vagyis a probléma akkor lesz majd igazán látható, ha ezek az emberek elkezdik a különböző névre kiállított útiokmányaikat használni: van nekik román, van nekik magyar, az egyikben nem ugyanazon a néven szerepelnek mint a másikon, na ekkor kerülnek ők összeütközésbe az európai joggal. És mi lesz a feloldás vagy mi lesz a következménye ennek?

– Hát a bíróságnak a döntése szerint ki kell javítani a rossz anyakönyvezést. Tehát mondjuk aki azt mondja, hogy ő nem akar Stefán lenni, hanem István akar lenni, és nem Kovac akar lenni, hanem Kovács akar lenni, ő ezt mondjuk igényli, hogy akár Romániában, akár Szlovákiában helyesen írják, ő ezt igényelheti, és a szlovák hatóságoknak vagy a román hatóságoknak akkor is ki kéne javítani, ha az ő joguk ilyet nem tartalmaz, mert ez már uniós jog, és ebben a vonatkozásban az uniós jog megelőzi a saját nemzeti jogot.

– És az uniós jog az alany, az egyén kezébe adja annak eldöntését, hogy őt hogy hívják.

– Ebből a szempontból az egyénnek van identitási joga. Igen.

– És aztán majd nekik kell harcolniuk a saját hatóságaikkal mondjuk Szlovákiában vagy Romániában, hogy ezt elismerik-e vagy sem.

– Így van pontosan.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >