A szellem veresége


       „S felhasználva az alkalmat, felhívom a család tagjainak
       becses figyelmét a szükséges óvatosságra...”


2010 tavasza óta olyasmi történik Magyarországgal, ami végtelenül közhelyes, a régió történetében szokványos, mondhatnánk unalmas. Az epizódszerűen létező demokratikus Magyarország leépítése és visszavezetése egy autoriter nem-demokráciába nem nevezhető teljesítménynek, a tehetetlenség, az örökölt reflexek is ebbe az irányba tolják az országot. Teljesítmény a demokrácia fenntartása lett volna, ehhez ugyanis mentalitásokat kellett volna átalakítani, jobbára az elit és az intézmények példaadó működésével.

A demokrácia megszűnéséről a jogállam elsorvadásából értesülhetünk, nincs ugyanis olyan modern demokrácia, amely a jogállamon kívül létezik. És arról sincs szó, hogy a jobboldali kormányzat a jogállam új, működőképesebb alakzatát hozza létre. A Fidesz újítása egyszerű leépítés, mert nem a demokratikus intézmények korrigálását célozza, hanem a jogállami elveket kérdőjelezi meg. A közjogi berendezkedés átalakítása puszta rombolás. Ehhez a romboláshoz, a nem-demokráciák természetének megfelelően, egy alternatív valóság felépítése is szükséges. Ez az építkezés, a fogalmak értelmének átírása jóval a kormányra kerülésük előtt megkezdődött. A kormányzati propagandából már nincs kilátás, valaha világos elmék is elvesztették realitásérzéküket, észre sem veszik, hogy belesüllyedésük egy ilyen virtuális világba felszámolja a személyiségüket is. Nem azokról van szó, akiknek soha sem volt személyiségük, akiket zavart a demokratikus szabályrendszer énük kiteljesítésében, akiknek természetes állapot az alárendelődés. Hanem azokról a sokkal kevesebbekről, akik régebben képesek voltak önálló gondolatra, és érzékelték a valóságot, tudták, hogy hol vannak Magyarország határai, milyen utakon lehet haladni, és hol tartunk a demokrácia építésének bonyolult feladatában. A Velencei Bizottság jelentésének gátlástalanul hamis értelmezése, a demokratikus országok sajtójának ellenséges kezelése, a szólásszabadság jogi és humánpolitikai korlátozása egy virtuális valóság erőszakos terjesztésének jelei. Ezen az úton nincs megállás, nem lehet kicsit torzítani, a demokrácia felszámolásához teljesen, gyökeresen más valóság szükséges.


Scudding Clouds – flickr/NicholasT

Ez a kísérlet egyre görcsösebb lesz, és végső soron persze reménytelen. Lehet utasítani az MTI-t, hogy ne adjon részletes ismertetéseket arról, hogy mi jelenik meg a nyugati sajtóban Magyarországról, fel lehet számolni a közszolgálati adókban a független szellemet (sőt a szellemet általában) és pártszolgálattá alakítani a közszolgálatot, az eltávolított újságírók alkalmazását kicsinyes módon lehet akadályozni. De hosszabb távon sikeresen el lehet dugni a valóságot? El lehet menekülni a józan ész elől? Az információ korában le lehet zárni a józan érvelés csatornáit? Ebből a kísérletből nem lehet ép személyiséggel kijönni.

A magyar alaptörvény és a nyugati demokráciák összevetéséről összetákolt politikusi szöveg olvastán az lehet az ember érzése, hogy közel a vég. Ezek a mondatok nincsenek magasabb szellemi színvonalon, mint az „Amerikában meg verik a négereket” érvelése. De vegyük komolyan a bornírtságot! Annyira azért persze ne, hogy mondatról mondatra érveljünk ellene, mert az, azt hiszem, méltatlan lenne a jogtudományhoz. A jeles alaptörvényszerző európai parlamenti képviselő mindent eldobott, amit a jogrendszerek összehasonlításáról, az alkotmányos rendszerek történetéről valaha tudhatott. Ebben a szövegben csak az a félelmetes, hogy mibe „kényszeríti” a hatalom azokat, akik közel kerülnek hozzá. Egyelőre nem hiszem, hogy a nem demokratikus hatalom közelében mindenki átesett volna ezen a totális szellemvesztésen, de keserves élmény lesz visszatérni a valósághoz. Ilyen messze távolodni a józan észtől nem lehet következmények nélkül. Vagy egy egész életet fognak leélni azzal a tudattal, hogy ők birtokolják az igazságot és az egész világ ellenséges? Elfelejtve azt is, hogy az igazságot megismerni lehet, ha valaki birtokolni akarja, el is pusztítja. Ez sem lesz könnyű.

Talán érdemes lenne azokhoz fordulni, akik még érzik: valamit elrontottak a valósághoz való viszonyukban. A hatalom ölelése számukra egyre kényelmetlenebb lesz, valamikori racionális alapokon álló önképük egyre csonkoltabbá válik. Olyanoknak rendelődnek alá, akik kizárólag az erő kultuszát és a hatalom örömét ismerik, és sohasem volt igényük a differenciált gondolkodásra. Vannak még ott a hatalom közelében olyanok, akik éreznek valami feszültséget? Bizonyára egyre kevesebben lesznek. Pedig szükség lesz rájuk egy valamikori poszt-Orbán korszakban.



Fleck Zoltán                   


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!