Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. július 19.
- Részletek
- 2011. július 21. csütörtök, 03:03
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Ön az ellenzéki összefogás esélyeiről írt ma egy nagy cikket a Népszabadságban. Kicsoda Ön? Azon kívül, hogy a Negyedik Köztársaság Mozgalom koordinátora?
Istvánffy András: - A Negyedik Köztársaság Mozgalom egy civil ifjúsági mozgalom, úgy nevezzük, hogy y generációs mozgalom. Négy évvel ezelőtt kezdtük el a tevékenységünket, akkor még a közterek visszafoglalására koncentráltunk és az élhető várossal kapcsolatos különböző ügyekre. Majd az új kormány megjelenésével kezdtünk el intenzívebben bekapcsolódni a közéletbe, mivel hogy aggasztott minket az, amilyen folyamatokat láttunk. Előbb az alkotmánybíróság jogainak korlátozása és ugye később az alkotmányozás. Így vált a 4K határozott közéleti mozgalommá a tavaszi nagy tüntetések során. És most próbáljuk megfogalmazni, hogy tulajdonképpen milyen lehetőségeket látunk magunk előtt. Ennek része volt a mai publicisztika a Népszabadságban.
- Ennyit tehát a 4K-ról, a Negyedik Köztársaság Mozgalomról. De még mindig azt kell kérdeznem, hogy és kicsoda Istvánffy András azonkívül, hogy fiatal?
- Az életrajzom nyilván elég rövid.
- Ez meg egy rövid interjú, úgyhogy nem kell izgulnia. Ha egy mondatban válaszol, az is jó. Szóval?
- 29 éves fiatalember vagyok, aki körülbelül négy-öt éve foglalkozik aktivizmussal, emellett gerilla marketinggel foglalkozom egy kis cégnél. És egyre határozottabban vizsgáljuk többedmagammal, hogy van-e lehetősége politikai szerepvállalásra egy új baloldali erőnek vagy nem. Ennyit tudok röviden elmondani.
- Szóval akkor lehet, hogy ez a bizonyos facebook-generáció elkezd bizonyos mozgalmakban, csoportokban testet ölteni mondjuk a Negyedik Köztársaság Mozgalomban? Van Önökben ilyen ambíció, hogy megteremtsenek egy gyűjtőhelyet egy politikai mozgalom számára?
- Aminek meg kell teremtődnie, az nem szigorúan a facebook-generációról fog szólni. A facebook-generáció szerintem az élén tud járni ennek a folyamatnak, mint egy olyan generáció, amelyik merész, kezdeményezni kész és használja azokat a kommunikációs technológiákat, amiknek a szerepe most nagyon felértékelődik azzal, hogy a nyilvánosság felé szűkülnek a kormány intézkedései. De azt hiszem egy jóval szélesebb mozgalomra és jóval szélesebb összefogásra van szüksége nemcsak a facebook-generációnak.
- Ráadásul a facebook csak a forma, a lehetőség, az eszköz. De nem igazán konkrétan megfogalmazható célok elérésére szövetkezett. Hiszen nagyon különböző gondolkodású, mentalitású emberek vannak ott és használják ezt az eszközt. Ahhoz, hogy a facebook segítségével és más hasonló módszerek segítségével valakik valamilyen politikai és közösségi célokat elérjenek, nyilván valamilyen ennél szorosabb mozgalomba, csoportba kell tömörülniük. Egy ilyen lehetséges csoport volna ez a Negyedik Köztársaság Mozgalom?
- Igen. Ahogy látjuk, a facebook tulajdonképpen csak eszköz, ami alapvetően konkrét célok elérésére tömörít embereket. A tavaszi Egymillióan a magyar sajtószabadságért tüntetések szervezésében a 4K is benne volt, ugye ezek teljesen konkrét, hagyományos demonstrációk, egy színpad az utcán. De hogy ezt egy civil mozgalom alulról jövő összefogással, anélkül, hogy komoly erők állnának mögötte, meg tudja csinálni, arra volt a facebook és az internet, hogy tényleg a támogatók dobják össze ezt az egymilliós költségvetést, ami egy ilyen küldetés költsége.
- Ahogy a cikkében is írja, azért is kell a színre lépniük, mert az ellenzéki pártok nem igazán alkalmasak arra, hogy felvegyék a harcot az Orbán-kormánnyal. Igen ám, csakhogy annak az érvelésnek, aminek alapján eljut odáig, hogy új összefogásra van szükség, akár új mozgalmakra, annak hátterében az áll, hogy nem egyszerűen ezek a pártok alkalmatlanok vagy mondtak csődöt. Ez a szocialista pártra igaz, mert az LMP új, az még nem mondott csődöt, mert bekerült a parlamentbe, hanem az a balliberális világkép omlott össze, amelyik az elmúlt húsz év mondjuk demokratikus erőit többé-kevésbé egyesítette. De hát azon kívül, hogy a balliberális pártok vagy összeomlottak vagy nagyon meggyengültek, én azt nem érzem bizonyítottnak, hogy a balliberális gondolkodás és világkép is elvesztette volna a lehetőségeit és az esélyeit. Miért gondolja így?
- A cikken belül én ellenzéki összefogásról írok, ugye azt elemzem ki, hogy miközben óriási szükség lenne arra, hogy az ellenzék összefogjon és valamilyen életképes ellenzéket állítson fel, jelenleg még mindig nagyon távolinak tűnik az összefogás esélye. És azt elemzem, hogy miért alakult ki egy patthelyzet, egyrészt a két parlamenti baloldali párt, az MSZP és az LMP között, illetve az utcai civil mozgalmak között. Nem arról beszélek, hogy az MSZP-nek vagy az LMP-nek ne lenne jövője vagy, hogy ne lenne rájuk szükség egy ellenzéki összefogásban. Sőt, csak velük valósulhat meg egy ellenzéki összefogás. Mégis van egy patthelyzet, ami miatt ők nem igazán tudnak jelenleg egymással összefogni, és ennek az okaként vázoltam azt, hogy most nincs meg az a közös világkép vagy az a közös, magától értetődő paragdima, amit jobb híján nevezhetünk balliberálisnak, ami ugye még valamikor a Demokratikus Charta környékén alakult ki a 90-es évek elején. És ami mostanra futotta ki magát. Itt nem arról beszélek, hogy olyan eszmei alapértékek rendültek volna meg, mint a demokrácia, a szabadságba vetett hit, amik ennek a balliberális eszmének az alapjait képezték. Én arról beszélek és erről írtam a cikkemben, hogy ez a világtörténelmi igazodási rendszer, amire ez az oldal felépítette magát, úgy mint az EU-integráció, a globalizáció, amire azt hitték, hogy ez nyugatosságot jelent, hogy a piac mindent megold, ez a nagy koordinátor rendszer az, ami nem működik, és amelyik úgy tűnik, hogy egyfajta társadalmi kudarcot szenvedett, ami lehetővé tette azt, hogy Orbán-rendszer jöjjön létre.
- Igen. Ezzel többé-kevésbé egyet is lehet érteni, hogy legalábbis nem hozta azokat az eredményeket Magyarországon, amiket ígért és amikben reménykedtek, nyilván ez az oldal is meg a társadalom is. Európa sem tudott annyit nyújtani, az sem olyan szép, mint amilyennek kívülről látszott. Közbejött a világgazdasági válság, a piacnak is számos piszkos oldala van. Igen, látjuk mindezt. De közben a világban és Európában még mindig nem tudott ennél jobb megjelenni, és bármennyire küszködik is a világ és Európa a válsággal, azért valószínűleg nem tud és nem is akar kilépni ebből a többé-kevésbé szabad piaci és szabadságra épülő társadalmi és gazdasági rendszerből. Mert még mindig ez kínálja a legtöbbet. Hogy tud akkor Magyarországon egy új, úgynevezett paradigmára építeni az ellenzék, ha ilyen nincs a világban sem. Vagy ha van, Orbán lehet, hogy ilyenre épít, mondjuk a kínai fél vagy teljes önkényuralmi egypárt-rendszerű félkapitalizmus, akkor az nem vonzó.
- Ez világos és pontosan ezzel az Orbán-féle paradigmával szemben kell megfogalmazni egy olyan alternatívát, ami megoldást jelent az egyre nagyobb szegénység és az egyre inkább fenyegetett középosztály egzisztenciális válságára. Itt nem arról van szó, hogy most talán a szabadpiaci rendszert kéne bármilyen alternatívával felváltani, itt egy olyan működést kell kitalálni, ami valódi társadalmi integrációt biztosít. Ezért választottuk a Negyedik Köztársaság nevet még évekkel ezelőtt, mielőtt még ennyire markáns jelentéssel telítődött volna meg – ugye most már Negyedik Köztársaság az Orbán rendszer utáni konszenzusos alkotmány lesz –, mert úgy éreztük, hogy ahogy ez a harmadik köztársaság kialakult 89-ben és amilyen keretek között, az nem teremtette meg azt a fajta társadalmi integritást, olyan társadalmi integráló képességet, mind gazdasági, mind pedig demokratikus értelemben, amit valamilyen szinten magukénak éreznének a tömegek. Hogy egy stabil demokráciát hozna létre és fel lehessen váltani valamivel, ahhoz szerintem szükség volna arra, hogy egy új közös minimálprogramot fogalmazzon meg az ellenzék. Tehát hangsúlyozottan az LMP, az MSZP és az utcai civil összefogás együtt. Ha ez nem történik meg és pusztán azért nem tud összefogni egymással az MSZP meg az LMP, mert nincsenek meg azok a közös alapok, amivel össze tudnak fogni, akkor jelennek meg az ilyen groteszk gondolatkísérletek, hogy valamilyen módon a szélsőjobbal fogjanak össze.
- Igen. Na de akkor például ennek a Negyedik Köztársaság Mozgalomnak van-e néhány olyan alapvetése, amely Önök szerint megfelelhetne egy hagyományos baloldalnak, egy modernebb baloldalnak, egy liberális, zöld mozgalomnak vagy pártnak és azoknak a mondjuk centrumhoz tartozó demokratáknak is, akik nagyon elégedetlenek mindazzal, ami most itt kialakulóban van. Vannak-e olyan új alapvető elképzelései, amelyek különböznek az elmúlt húsz év gyakorlatától, de nem állnak szemben a legjobb európai példákkal?
- De belül nyilván csak egy hangot akar képviselni, tehát nem a saját teljes értékrendjét próbálja ráerőszakolni bárkire. Itt a lényeg nyilván a közös minimum megtalálása.
- De ehhez Önöknek elő kéne terjeszteniük valamit, hogy legyen mihez viszonyulniuk a többieknek, nem?
- Tervezünk ilyen lépést. De mondok egy pontot, ami lehet, hogy közös pont. Vegyük azt, hogy ugye itt azt látjuk, hogy a rendszerváltás óta kialakult egy több pólusú világrend. A rendszerváltással megszületett egypólusú világrend, az euroatlanti tengely tűnt a világon a legerősebbnek, illetve az diktálta számunkra a feltételeket. Most folyamatosan abba az irányba haladunk, hogy egy több pólusú világrend jön létre. Magyarországnak nyilván ebben kell most navigálnia, úgy, hogy ennek az euroatlanti szövetségnek a része. És ezt a navigációt az Orbán-kormány már elkezdte, de úgy tűnik, hogy a lehető legrosszabb módon, egy olyan módon, ahol a kínai állam fogja finanszírozni a magyar gazdaságot, a magyar államadósságot, ami egy potenciális csapdahelyzet lehet és egy olyan kiszolgáltatottságot jelent, ami sokkal erősebb, mint ami mondjuk az IMF-nek való kiszolgáltatottság volt korábban. De ugyanúgy egy több pólusú világrendben kell gondolkodnunk és egy több pólusú világrendben kell felépíteni Magyarországnak mind a diplomáciai erőfeszítéseit, mind a gazdaságpolitikáját. Hiszen ez egy olyan új alap lehet, ugye hogy több pólusú világrendben próbáljon Magyarország egy autonóm politikát folytatni, aminek most pont a Fidesz felel meg a legkevésbé.
- Nem akarok Önnek tanácsot adni, meg nem is tudom, hogy milyen erősek, hányan vannak, milyenek pontosan az ambícióik, de ahhoz, hogy megszerezze az ellenzék különböző erőinek nem is a támogatását, de legalább a jóindulatát, valamilyen zászlót kellene bontaniuk. Hogy a 4K ezt és ezt akarja és ezt javasolja a nála nagyobb, hagyományosabb, erősebb pártoknak, csoportoknak, mozgalmaknak. Hogy észrevetessék magukat és bedobjanak egy követ abba a mostani állóvízbe, amelyet csak a Fidesz borzol fel minduntalan.
- A mai publicisztika a Népszabadságban már ennek a folyamatnak a kezdete.
- Én észrevettem, hogy a víz megmozdult, ezért is adok Önnek szót, csak ennél több kell, hogy mi ketten beszélgessünk.
- Ez nyilvánvaló és nyilván ez csak egy folyamat lehet. Tehát intenzíven gondolkodunk ebben és lesznek következő lépések. Ezt tudom most így július közepén mondani a hallgatóknak.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!