rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. július 19.

Belénessy Csaba, az MTI vezérigazgatója


Bolgár György: - Azt hallottam - nem olvastam az MTI híreiben, tehát nem biztos - hogy új szabály lép életbe az MTI-nél, vagyis, hogy a magyar vonatkozású külföldi cikkeket nem fogjátok olyan részletesen ismertetni, mint eddig, hanem csak egy rövid összefoglalót adtok róluk. Ez igaz?

Belénessy Csaba: - Nem igaz. Egyben közöljük a sajtószemléket. Most éppen itt van előttem a mostani, a 19-ei. Itt négy külföldi lapot szemlézünk, így egyben mind a négyet, amelyek a gyöngyöspatai választásról, a közmunkaprogramról és a kémügyről szólnak. Egyébként közöljük mindig a linkeket is, ha internetes forrásokból dolgozunk, illetve közöljük a lapszámot is, ha nyomtatott példányból dolgozunk, hogy mikor jelent az meg. Tehát meg lehet keresni a teljes cikket, a teljes anyagot. Egyben közöljük most a lapszemléket. Illetve még azt hozzá teszem, hogy például a mai nap egy külön csomagban foglalkozunk a Képíró-perről szóló sajtóvisszhangokkal. Tehát azt külön vettük.

- Mi az oka ennek a mondjuk szisztematikus változásnak, hogy ne adjatok ki egy külön hírt például arról, hogy a Le Monde szerkesztőségi vezércikkben minősíti önkényuralomnak az Orbán-kormányzat rendszerét?

- Ez benne lesz ebben az összeállításban, de egyébként tapasztalt régi MTI-s kollégákkal beszélgettem, már régóta tervezünk itt változást. És ők azt mondták, hogy a nemzetközi gyakorlatban ez a megszokott, nem pedig az, hogy külön-külön ismertetünk cikkeket. Ez így egyszerűbb, takarékosabb, gazdaságosabb. Hozzá kell tennem, hogy viszont ingyen van, tehát május 15-e óta ezek a nagyon sokszor bíráló hangvételű cikkek az ingyenesség révén eljutnak gyakorlatilag mindenkihez. Nemcsak ahhoz, aki előfizeti. Tehát én úgy gondolom, hogy tágítottuk a kört és nem pedig szűkítettük.

- Akkor mi a takarékosság ebben?

- Nem kell annyit dolgozni vele. Hosszabb feldolgozni. Tizenegy óra körül mindenki leadja, minden tudósító, hogy hol talált érdekeset abból a hatvan lapból, amit szemlézünk. És akkor egyvalaki összeállítja az MTI-ben olyan dél és kettő között.

- Nem ez a kulcsmegállapítás, hogy nem kell hosszan feldolgozni? Sokat bírálnak bennünket mostanában, hát vonjuk össze egy kicsikét, kurtítsuk meg és akkor takarékoskodunk, meg a durva megállapításokból is kevesebb lesz.

- Az egy fikció. Ha elolvastad volna a mai lapszemlét, akkor nem mondanád ezt. Mert a sommás megállapításokat, amennyiben azok a cikkek jelentős vagy komoly részét képezik, közöljük. Még egyszer mondom, bárki hozzájuthat.

- A magyar lakosság idegennyelv-tudását ismerve ez azért keveseknek lesz a passziója, a többség arra lesz utalva, hogy ti takarékosabban és rövidebben fogtok beszámolni akármilyen éles kirohanásról is, ami mondjuk a világ egyik legtekintélyesebb lapjában jelenik meg.

- Azért az a megállapodás, hogy ha valami nagyon nagy fajsúlyú dolog jelenik meg valamelyik lapban, amelyik komoly tényanyagot halmoz fel, azt külön is fogjuk lapszemlézni. Ezeknek a cikkeknek többsége egyébként véleményt tartalmaz. Jót vagy rosszat és azt gondolom, hogy ezek nem hoznak fel új tartalmi elemeket.

- De még egyszer meg kell kérdeznem, hogy mégis mi volt az oka ennek a változtatásnak, hiszen munkaerőt meg munkában eltöltött perceket nem nagyon spóroltok vele. Az a tudósító, aki megnézte a cikket, így is úgy is lefordítja, aztán még külön gondolkoznia kell azon vagy neki, vagy a szerkesztőjének, hogyan is rövidítse, mit hagyjon benne, mit hagyjon ki. Mi az egésznek az értelme akkor?

- Szerintem egy hosszabb anyagot nehezebb megírni, több időbe telik mindenképpen mint rövidebbet.

- És nem győzték a munkát az MTI tudósítói?

- Ez egy belső döntés volt, hogy ezt ilyen szerkesztett formában adjuk közre. De én azt gondolom egyébként, hogy ezt az elvi vitát vagy polémiát, ami most itt köztünk zajlik – békés mederben, hozzá kell tegyem – talán elnapolhatnánk arra az időre, amikor ez a lapszemle már jobban bejáródik, eltelik egy hónap, két hónap, egy hét, két hét. És akkor meg fogjátok látni, hogy semmi olyan nem fog hiányozni belőle, ami egyébként eddig benne volt.

- Csak ugye az hiányzik, hogy ha valóban megjelenik egy nagyon fontos újságban egy nagyon fontosnak minősíthető cikk, mint például ez a múlt szombati Le Monde vezércikk, akkor bele fog kerülni egy sajtószemlébe, lehet, hogy az első helyen, lehet hogy az ötödik helyen, elveszti azt a súlyát, ami pedig valójában megvan neki és amit a hírszerkesztők, tudósítók nagyon is ismernek, tudnak és értékelni képesek. Hogy tudniillik Franciaország talán legtekintélyesebb lapja igazán szokatlanul kemény hangnemben bírálja a magyar belpolitikát. Egy lapszemlében ez eltűnik. Ott lesznek biztos a fontosabb mondatok is, csak maga a súlya veszik el.

- Eddig is lapszemle volt, csak külön közöltük.

- Hát ez az, hogy önálló hírként közöltétek, önálló címmel.

- Most pedig szerkesztett formában fogjuk közölni. Még egyszer mondom, mindenki mindent megtalál. És talán elkerülte a figyelmedet az a példa, amit felhoztam pontosan a mai nap kapcsán, hogy a Képíró-per sajtóvisszhangjairól külön anyagban számolunk be. Tehát nem azt mondjuk, hogy kérem szépen arról annyi írás jelent meg, hogy nem fér be abba a négy-öt lapot szemléző összeállításba, hanem azt külön vettük és külön közöljük. Semmilyen olyan szándék nincs bennünk, ami egyébként kicsit kihámozható a kérdéseidből, hogy bármit eltitkoljunk. Egyébként is érdekes, valamelyik lapban írták, egy külföldi magyar nyelvű lapban, hogy a kormány szócsövévé silányodott az MTI. És megnéztük, hála Istennek tömegével használja fel az a lap az MTI híreit. Most akkor vagy ő is kormányszócső vagy mi sem. Én arra szavazok, hogy sem mi nem vagyunk azok, sem a másik lap. Tehát egy csomó feltételezés van itt az MTI-működéssel kapcsolatban, amiről szívesebben beszélnék. Mondjuk konkrét ügyekről.

- Nem akarok rosszindulatú lenni és nem is hasonlítanám a helyzetet a húsz-egynéhány évvel ezelőttihez, de azért az a rossz érzés megvan bennem, eszembe jutott és szerintem neked is eszedbe jutott, hogy voltak olyan idők, amikor az MTI-ből jöttek a zöld C kiadványok, a C gyűjtemények és akkor bizalmasan meg lehetett nézni, hogy milyen rosszakat ír rólunk a nyugati sajtó. És ott voltak a naponta kiadott piros csíkosak, amelyekben szintén ott voltak a nyugati hírügynökségi és sajtójelentések. Olyan dolgokról, amikről lehet, hogy lehetett írni és beszélni Magyarországon, de azért nem kibontva az igazságot és a tényeket a maguk teljes valójában. Nem jutunk vissza a piros csíkosig? Nem lesz ilyen?

- Biztos nem, már csak azért sem, mert mondjuk azt a piros csíkost, a bizalmas hírek gyűjteményét mondjuk kapta ezer ember vagy nem tudom mennyi, de gondolom valami ilyen nagyságrendű, a Magyar Távirati Iroda mostani híreit pedig mindenki elolvashatja. Tehát nagyon lényeges különbség, hogy egy zárt borítékban egy zárt kör kap-e egy kiválogatott hírcsomagot vagy mindenki elolvashatja.

- Ez nagyon lényeges különbség, igen és ezért gondolná az ember, hogy akkor a minél alaposabb és minél szélesebb körű tájékoztatást gondoljátok elsőrendű feladatnak, nem pedig az ésszerűtlen korlátok közé való szorítást. Szóval, miután ingyen juttok el mindenkihez és a minél szélesebb körű tájékoztatás a cél és ez üdvözlendő, ezért az ember nem érti, hogy akkor bizonyos tájékoztatást miért vontok szűkebbre? Nevezetesen a lapszemléket. Takarékossági okokból vagy esetleg a nem annyira teljes körű tájékoztatás miatt.

- Ezt meg tudom válaszolni röviden. Egyébként nem nagyon értem, hogy mi a probléma ezzel. Semmiféle elhallgatás, semmiféle szűkítése a tájékoztatásnak nincsen. És mondhatnám, hogy az összeállításba több anyag fér bele, több lapszemle, mintha külön-külön szerkesztenénk. Tehát én nem látok ebben semmi különöset. Egyébként pedig dönthet egy szerkesztőség úgy, hogy milyen formában adja közre az információt, összeállítások formájában vagy külön-külön. A lényeg az, hogy semmi lényeges információ ne maradjon ki.

- Hogyne dönthetne, nem a jogotokat vonom kétségbe, csak az okát szeretném megtudni, hogy miért döntöttetek így?

- Ez egy gazdaságosabb, ésszerűbb dolog. Még egyszer mondom, a kollégák azt mondták és a külföldi példa is az, hogy nem szemléznek külön-külön. Ezt én nem tudom eldönteni. De olyan emberek mondták nekem, akik az MTI-ben dolgoznak húsz éve.

- Persze nem mindegy, hogy milyen ország milyen hírügynökségéről van szó, nyilván egy Reuterst nem érdekel önmagában egy-egy lap, de lehet, hogy a lapszemle sem, mint olyan. Ők talán más alapokon működnek.

- Tényleg semmiféle hátsó szándék nincsen. És arra kérlek téged is vagy bárkit, hogyha olyat tapasztal, hogy valamit elhallgatnánk, akkor…

-… Akkor szóljak? Vigyázz, szólni fogok.

- Jó.

- Mármint ha még szólhatok. De annyit még hadd kérdezzek, hogy az MTI-t mennyire érintette ez a közmédiabeli racionalizálás vagy elbocsátási hullám?

- A racionalizálás alól mi sem vonhatjuk ki magunkat. A klasszikus MTI-t nem érintette most, pontosabban az a száznyolcvan ember, aki nálunk van státuszban, ők megmaradtak. Tehát nem küldtünk el onnan senkit. Akik az alapnál dolgoztak és nekünk dolgoztak, úgy értem, hogy a krónikákban, híradókban és a hírszerkesztőségben, őket érintette. De minimális létszámban, hála Istennek.

- És közöttük voltak olyanok, akik korábban az MTI-ben, az MTI keretei között dolgoztak? Vagy ők a rádióban, tévékben dolgoztak?

- Voltak olyanok is, akik az MTI keretei között dolgoztak. Én megbeszéltem minden terület vezetőjével, hogy ki az, akinek a munkáját nélkülözni tudja.

- Benne voltál a döntésekben, ami az MTI-s kollégákat illette vagy ezt a hírcentrumot illette?

- Mondhatom azt, hogy nem. Nem én hoztam meg a végső döntést, hanem kollégák, akik az alapnál dolgoznak. Nekik más a munkaadójuk. Ott a hírháttér műsorok főszerkesztője a munkaadó, de nem óhajtom ezt a dolgot eltolni magamtól. Tehát akik a mi csapatunkból most a listára kerültek, azokról én tudtam. Egy csomó emberért harcoltunk, sikerült, lecseréltünk, szóval egy bonyolult folyamat. De én azt gondolom, hogy egyrészt nyilván bevallom, hogy ebben részt vettem, hiszen azért vagyok ezen a poszton, hogy elismerjem azt, amit teszek. Másrészt pedig azt gondolom, hogy tisztességesen végeztük ezt az egyébként rendkívül kényes és nehéz munkát.

- És az az alaphelyzet, hogy más a munkáltató az ott dolgozók esetében és más a munkáltató az MTI-nél dolgozók esetében, hogy neked egyeztetned kell az MTVA-nál lévő vezetőkkel, hogy ugyanolyan munkát végző különböző munkáltatóhoz tartoznak, nem okoz zűrzavart? Mert elmondva is nehéz felfogni, hát még ebben működve.

- Érdekes, hogy nem. Egyébként nem csodálom, hogy ezt a kérdést felteszed. De nem. Egy csomó dolog múlik az emberi kapcsolatokon. Egyébként ez minden ilyen rendszerben így van. Tehát ha szót tudsz érteni a szomszéd portáján uralkodóval vagy gazdálkodóval, akkor rendben mennek a dolgok. És én azt gondolom, hogy nálunk így volt, tehát tudtunk egymással szót érteni. Régi ismerősök és régi kollégák, nekem talán annyi a könnyebbségem, hogy ugye az összes magyar közszolgálati médiumban dolgoztam, tehát gyakorlatilag nincsenek számomra ismeretlen emberek.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái