rss      tw      fb
Keres

Számtanóra kezdőknek és haladóknak

Szeretem a Helyi Témá-t. Modellek, tévésztárok között mindig elfér egy-két jól irányzott cikk arról, micsoda orbitális gonosztevők irányítják ma Magyarországot, és hogy mennyi virágot ültetett mindezzel dacolva az egyszerű emberek szeretetétől övezett önkormányzat, már ha a Mi önkormányzatunk.

A cikkek nem érik be ennyivel: világgazdasági kitekintést is adnak a kozmetikai tanácsok mellé, és egyúttal egy forradalmian új matematika alapjait is lerakják. Az egyik márciusi számban Járai Zsigmond valamikori/jövőbeni pénzügyminiszter világítja meg, hogy Magyarország nemzeti jövedelme a rossz kormányzás miatt egynegyedével marad el a lehetségestől, illetve régióbeli társaiétól, mivel ezen országok nemzeti jövedelmének növekedési üteme az EU-csatlakozás óta negyedével haladja meg Magyarországét.

Érdekes összefüggés. Az olvasó kissé tanácstalan: ha Magyarország és szomszédai, például Szlovákia egy főre jutó nemzeti jövedelme 2004-ben azonos volt (vagy nem?) és a magyar nemzeti jövedelem átlagosan 3 százalékkal nőtt, a szlovák pedig egynegyedével többel, tehát 3,75 százalékkal, hagyományos számolással 2009-re legfeljebb 4 százalékos különbség alakulhatott ki Szlovákia javára. Ez nem jó, de mégis kevesebb, mint hatoda a Járai vizionálta 25 százalékos különbségnek. Vagy a szocialista kormányzat a négy alapműveletet is elsikkasztotta és suttyomban eladta a japánoknak?

Elintézhetnénk a dolgot annyival, hogy a Fidesz szokásos reggeli eligazítóin, ahol kiosztják, ki mit fog mondani ma, érdemes lenne néhány számtanleckét is beiktatni, mert ha a pénzügyminiszter így számol, hogyan számolhatnak a többiek. De most ne intézzük el ennyivel.

A Fidesz egy központból irányított, 1998 és 2002 között szárba szökkent médiabirodalma a kormányváltás óta szívósan próbálja elhitetni, hogy 2002-ben még éltanuló országunk a bűnöző és hazug kormányzat miatt a pokol kapujába jutott. Magyarország immunrendszere nincs igazán felkészülve ilyen koncentrált, évtizedek óta nem látott gleichschaltolásra. Mert az igaz, hogy Szlovákia az egy főre jutó nemzeti jövedelmet tekintve megelőzte Magyarországot (és ebben a főszerep a válság előtti, előnyös korona-árfolyamon történő euroövezeti-csatlakozásé), de az már nem, hogy  Magyarország a környező posztszocialista országok (a visegrádi négyek és Szlovénia) között az élen állt, és az sem, hogy jelenleg az utolsó. Az is igaz, hogy a nemzeti jövedelemhez viszonyított államadósság jelentősen nőtt, de az már nem, hogy a két és félszeresére, ahogy azt a Fidesz választási brosúrája állítja, egybemosva az inflációs növekedést, a nemzeti jövedelem növekedését, s csak úgy reflexből meghamísítva a munkanélküliségi adatokat is.

A hitelek hátán egyensúlyozó ország közvéleménye 2006-ig nem igazán törődött ezzel a propagandával, de azóta beállt az apály, s nincs az a manipuláció, amely ne találna utat a kiábrándult és dühös választóközönség jórészéhez. A közhangulat az elmúlt év konszolidációja ellenére hisztérikus: így akár tényekkel is lehetne választási propagandát csinálni, de attól  a médiabirodalom pravdái már úgy elszoktak, hogy talán nem is lennének rá képesek. Ilyen számtantudással biztosan nem.

Pedig a manipuláció ma már nem a kormányzó szocialistákat gyengíti, hanem a Fidesz saját táborát, és hátulütőit a karmesterek hamarább fogják megtapasztalni, mint gondolnák. A válság és a 2002 óta egymást követő baloldali kormányok vargabetűi eltérő mértékben érintették a magyar lakosságot: az ország jó része – bár nagyon különböző mértékben – alkalmazkodott a piaci versenyhez, egy jól körülhatárolt részét viszont közvetlenül fenyegeti, ha nem érte el máris a harmadik világba lecsúszás réme, a lét- és közbiztonság nyomasztó hiánya, a jogrendszer összeomlása. Ezen a területen a változtatás nem évek kérdése, mint ahogy ezek az állapotok sem az utóbbi nyolc év alatt alakultak ki.

Ha a Fidesz mesedélutánja véget ér – márpedig most véget ért –, és az ország lecsúszott rétegei megtapasztalják, hogy a víz a nemzetiszínű gálya alatt is ugyanolyan zavaros, a vihar azon a kapitányi hídon fog végigsöpörni, ahonnan nyolc éve sulykolják, hogy a korrupt, adathamisító kormányzat felel mindenért. Akkor a trikolórlobogtatás nem lesz elég, mert  ebben a régióban – hasonló okokból – mások is buzgón lengetik a nemzeti zászlót, nálunk is ügyesebben. Kiderülhet, hogy a magyarságát konok következetességgel védő, de a realista gondolkozást létszükségletként  gyakorló szomszéd-országbeli magyarok nem is kapkodnak annyira az állampolgárságért. Kiderülhet, hogy bár az egészség valóban nem üzlet, de a betegség még mindig óriási; s  az egészségügy köztehenét nem kell feltétlenül hazavinni ahhoz, hogy megfejjük, elég bevinni a csöbröt napközben, és megfejni munkaidőben. Kiderülhet, hogy a szépen viruló vármegyerendszerből is csordogálnak a milliárdok, s nem lesz olyan egyszerű rendet rakni a forrásnál lajtkocsikkal állók között, hogy a felét csak úgy hazazavarjuk. (A kommunizmus is tovább tartott volna, ha nem fogynak el a Svábhegyen a villák olyan tüneményes gyorsasággal).

A Fidesz talán még most sem ébredt rá teljesen, hogy piacgazdaság ellenes prófétáinak elszabadulása, a közélet kriminalizálása, a parlament bohózattá züllesztése, az ország nemzetközi fórumok előtti – légből kapott állításokkal történő – lejáratása egy szempillantás alatt őt magát helyezheti a trónbitorló szerepébe. A barikad.hu emberei már régen nem a kormányzatot, hanem az egész berendezkedést támadják, és sok-sok éves tapasztalataik vannak arról, milyen pénzből és milyen mechanizmusokkal működik a lejáratás és az uszítás gépezete.

Ahogy a várost - csodák csodájára szinte ingyen – elborító plakáterdő hirdette: Itt az idő. Bizony, itt az idő egy adag realizmust felrakni az étlapra. Mert lehet, hogy akár néhány hónap múlva késő lesz pótolni az elmaradt számtanleckéket.

(Endrődi Gábor)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!