Tisztelt Liszits Ferencné!

Karda Mária

A "Béke veletek" című olvasói levélre, minden bántó szándék nélkül…


Tisztelt Liszits Ferencné!

Néhány gondolatával vitába szállnék.

Ön azt írja, jobboldali szimpatizáns, és „nekem soha nem lesz hiteles az, aki képes egyik napról a másikra más nézetet vallani.” Ennek alapján kérdezem: hiteles-e Önnek Orbán Viktor, aki ezt megtette? Aki ismerte a rendszerváltáskor feltűnt, őszinte, harcos, egyenes Orbánt, az már régóta nem ismer rá.

Azaz, az Ön szavaival élve „nekem soha nem lesz hiteles”, és emiatt csodálkozva, értetlenül nézem, hogy szelídnek tűnő, valódi konzervatív értékekhez ragaszkodó, kulturált emberek tömege képes őt követni, elhinni a szavait kétkedés nélkül. Eltűrni az arrogáns stílusát, erőszakos megnyilvánulásait, nyilvánvaló hazugságait és az őt kiszolgáló embereket, akik a közéletet hosszú idő óta mérgezik.

Az őszödi beszéd kapcsán írja: „Ez egy miniszterhez baráti körben sem illendő megszólalási mód.”

Ismét kérdezem: az ennél sokkal bántóbb, agresszívabb, gyűlölettől fűtött és arra uszító Orbán-beszédek miért nem zavarják? Ön és a jobboldalon állók miért tűrték el, hogy egy ilyen hangadójuk legyen? Miért fogadták el, hogy gyűlölniük kell a másikat Orbán szerint, ha nem az Önök pártján áll? Miért fogadták el és hagyták, hogy ezzel a stílussal megossza a magyarokat itthon és a szomszéd országok magyar lakta területein is?

Ugye sok a miért? Feltette-e valaha ezeket a kérdéseket önmagának, vagy csak vakon hisz a „vezér” szavaiban, akárha templomban lenne?

Ön büszke édesapjára, aki „minden évben beíratott bennünket hittanra - nem érdekelte, hogy esetleg nem vesznek fel bennünket a középiskolába, egyetemre...” Én 1957-ben kezdtem az első osztályt Budapest egyik nagyon egyszerű általános iskolájában. Minden hátrányos megkülönböztetés nélkül járhattunk ott két féle hittanra is. Főiskolát végeztem, és soha nem kérték tőlem számon, jártam-e és miért valaha is hittanra. Nem értem, miért kell ezekre az évekre másként emlékezni, megtagadni, megmásítani az akkor történteket.

Nem a Rákosi-korszakról beszélek, mert arra még nem emlékezhetek vissza, hanem az azt követő, az átlagember számára viszonylag konszolidáltan élhető időszakról.

Tudom, ma ifjú „történészek” nagyon máshogy „emlékeznek”, mert ezt várják el tőlük, és ezt sulykolják beléjük.

Jó szándékát feltételezve, Önt is arra biztatom, gondolja át, ne fogadja el vakon azt, amit egy gátlástalan, hataloméhes vezér próbál elhitetni, kihasználva a jobboldaliak jóindulatát!

Üdvözlettel

Karda Mária


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!