Jurij Ljubimov, a világhírű moszkvai Taganka színház alapító főrendezője elbúcsúzott
- Részletek
- Szemle
- 2011. július 04. hétfő, 03:50
- Galamus-csoport
Jurij Ljubimov, az világhírű moszkvai Taganka színház nem kevésbé világhírű főrendezője a csütörtök esti előadás előtt elbúcsúzott az 1964-ben általa alapított színház közönségétől, miközben egyre több jel utal arra, hogy a moszkvai önkormányzat ezúttal elfogadja a rendező mostani, nagyon sokadik felmondását. Összefoglalónk.
Ljudmila Svecova, a polgármester illetékes helyettese közleményben tudatta, hogy nem sikerült lebeszélnie a rendezőt a távozásról, bár azt még nem közölte, hogy született-e döntés a felmondás elfogadásáról.
Ezúttal egy prágai vendégszereplésen különbözött össze a rendező a társulattal: a színészek a vendéglátóktól véletlenül megtudták, hogy a színháznak honoráriumot is fizettek, és egy szakmai közönség számára nyilvános főpróba előtt kérték a nekik járó rész kifizetését. A rendező világgá kürtölte, hogy a színészek botrányt okoztak, ám most első ízben a művészek nem hallgattak.
A Taganka ma már rég nem az, ami a Szovjetunió idején volt, amikor Ljubimov zseniális díszlettervezőjével, David Borovszkijjal a formailag a megszokottól eltérő, látványos, éles közéleti töltésű, a szovjet rendszert kitartóan bíráló és gyakran betiltott előadásaival világhírűvé tette.
Hosszabb ideje egyre súlyosabb feszültségek vannak a társulat, valamint Ljubimov és 1997 óta igazgató-helyettesként mellette dolgozó felesége, a magyar Koncz Katalin (Katalin Ljubimova) között.
Ljubimov legutóbb tavaly nyáron jelentette be távozását. A felmondó levélről szóló hír csak decemberben vált ismertté, amint az is, hogy Ljubimov benyújtása után mindent elkövetett – és el is érte –, hogy Vlagyimir Putyin kormányfő fogadja. Magyar felesége decemberben gyorsan „helyre tette” a hírt azzal, hogy a rendező nem azonnali távozásra utalt.
Putyintól a hírek szerint Ljubimov azt kérte, hogy a Taganka térhessen át a meghatározott időre szóló szerződések rendszerére – amit az orosz törvények nem tesznek lehetővé –, továbbá hogy a kormányfő biztosítsa a rendező által a Taganka mellett tervezett Nemzetközi Színházművészeti Központ építésének finanszírozását, és határozza meg benne Ljubimov alapítványának részét, no és nem utolsó sorban azt, hogy maga jelölhesse ki utódát a színház élén.
Azóta sorozatban feszültségekről, kicsinyes botrányokról számolt be az orosz sajtó.
Jurij Petrovics Ljubimov (1917–) – Wikipedia
Ljubimov a Taganka színházat a Vahtangov színház színiiskolájának egyik osztályából alapította 1964-ben. A sors iróniája: éppen Brecht a Szecsuáni jólélek című darabjával, amelynek prágai próbáján kitört a botrány.
A rendező a nyolcvanas évek elején az örökös tiltások miatt „megsértődött” Jurij Andropov pártfőtitkárra, ezt nem is titkolta, és egy angliai vendégszereplés idején közölték vele, hogy leváltották a Taganka éléről, és megfosztották állampolgárságától. A világ minden táján dolgozott, Magyarországon állampolgárságot is kapott – Budapest díszpolgára –, számos kitüntetéssel ismerték el munkásságát, de mindent elkövetett, hogy visszakerülhessen a Taganka élére. A társulat hű volt hozzá, s Ljubimov leghűségesebb tanítványait külföldről „mozgatta”, küldözgette kilincselni.
Helyére előbb a kiváló Anatolij Efroszt nevezték ki, aki hamarosan azonban nem bírta a küzdelmet a Ljubimovhoz hű társulattal, s szívinfarktusban meghalt. Ekkor Nyikolaj Gubenko foglalta el a helyet, s amikor Ljubimov Mihail Gorbacsov hívására 1988-ban győzedelmesen visszatért, a színházat megosztották: azóta a régi épületben Ljubimov, a nyolcvanas évek legelején elkészült új épületben Gubenko színháza működik.
A Taganka – Wikipedia
A Taganka körül Ljubimov száműzetése idején történtek a mai napig fennálló feszültségeket váltottak ki a több mint 150 társulatból álló moszkvai színházi világban. Akad például ma már nagynevű Ljubimov-tanítvány, aki napjainkban sem mer elmenni Efrosz fiának rendezéseit megnézni, és van olyan sztárszínész, aki éppen a Ljubimovért való kilincselés miatt anno kimaradt az aktuális kitüntetésből, s ezért azóta sem kapott semmiféle elismerést.
Már jó ideje szinte minden neves színész otthagyta a színházat, négyen maradtak csak azok közül, akik a híres Taganka alapítói között voltak.
Ljubimov mindig is rendezői színházat épített, vasfegyelmet követelt a társulattól, és kevés alkotói szabadságot hagyott színészeinek. Emlékezetes, hogy sokszor a nézőtér utolsó sorából, zseblámpával vezényelte az előadást. Csakhogy ezt ma már nem fogadják el szó nélkül a tagok. Annál is kevésbé, mert ma már oda a régi hírnév, lehet jegyet kapni a Tagankára, és számtalan kiváló, érdekes színház van Moszkvában és Oroszországban.
Ljubimov rendezései ma is igen látványosak, de a legutóbbiak már a kritikát sem lelkesítették. Az előadásokból szinte kiveszett a közéleti tartalom és hév, mintha a Szovjetunió összeomlásával, az új keletű nagy szabadságban, amikor már szinte semmit nem tiltanak – és a rendszer bírálata egyet jelentene bizonyos személyek kritizálásával –, elfogyott volna Ljubimov mondandója.
Ljubimov nem engedte meg, hogy színészei a színházban tartsanak sajtóértekezletet, így a művészek hétfőn az utcán mondták el az újságíróknak: addig nem lesz béke, amíg a színházat a rendező magyar felesége, Koncz Katalin irányítja.
Arra panaszkodnak, hogy a feleség, aki 1997 óta a színház igazgatóhelyettese is, sokszor nyomdafestéket nem tűrő módon rendszeresen megalázza, szidalmazza őket, és teljesen magához ragadta az irányítást. A színészek azt mondják: tisztelik Ljubimovot, és értik, hogy rendezői színházban dolgoznak, de jobbágyszínházban érzik magukat; a kettő nem ugyanaz, és nem akarnak lenyelni több megaláztatást.
Hangsúlyozták: máskor sem kaptak vendégszerepléseiken honoráriumot, noha a meghívók gyakran fizetnek, de nem feltételezik, hogy Ljubimovék maguknak akarták volna megtartani a pénzt, hanem bizonyára a színházat támogató Ljubimov-alapítványba akarták volna tenni.
Az önkormányzattól a társulat azt kérte: Ljubimov maradjon a színház főrendezője, de nevezzenek ki új igazgatót. Az illetékesek hajlottak a megoldásra, de Ljubimov ezt kategorikusan elutasította.
Az orosz sajtóban is hatalmas hullámokat vert az elmúlt napokban Jurij Ljubimov bejelentése. Az értékelő írások mind egyetértenek abban, hogy Ljubimov a rendezői színház híveként a Tagankát mindig kemény, tekintélyelvű alapon, sőt, zsarnoki módon irányította, nem hagyott semmi alkotói szabadságot színészeinek, ezzel sokakat elűzött, és a nem a legkiválóbbak maradtak ott. Mindezzel együtt a Szovjetunió leginkább közéleti töltésű, harcos, formailag legérdekesebb színházát teremtette meg és tette világhírűvé. A legtöbb írás szerzője úgy látja, a társulat türelme végleg elfogyott. A cikkek elismerik, hogy Ljubimov és neje igen kemény karakter, de tragikusnak tartják, hogy a kiváló rendező maga rombolja le a színházat, amelyet létrehozott. Ugyanis nem tudni, mi lesz a Tagankával Ljubimov távozása után.
Maga a rendező színházát tavaly egy japán kollégára akarta bízni, aki pálcával veri a színészeket.
Nyikolaj Gubenko Viszockij-estje a Taganka színházban – Wikipedia
Vitalij Tretyjakov, a Politikai osztály című folyóirat főszerkesztője, a Lomonoszov Egyetem Televíziós Iskolájának rektora a Tagankáról a múlt héten írt cikkében megállapította:
„Valaha Jurij Ljubimov nagy és rettegett volt. Nagy volt – bár ez egyesek szerint túlzás –, és mindenesetre a legbátrabb szovjet színházi rendező volt. És rettegett volt, hiszen rettegésben tartotta a szovjet bürokratákat, miközben éppen e bürokraták között voltak a védelmezői is. Ő maga senkitől és semmitől nem félt.
Mi több, a Taganka nemcsak a Szovjetunió legpolitikusabb, hanem egyidejűleg leginkább szovjetellenes színháza is volt. Ljubimov becsmérlői és ellenfelei sehogy nem tudták felfogni a paradoxont, hogyan létezhet egy ilyen színház. De létezett. Ez azt jelenti, hogy Ljubimov rettegett volt. Annyira, hogy még a Szovjetunió vezetői is féltek tőle. És ezért volt nagy: zsarnokok ellen fellépő, velük egyenlő harcos.
Nagyként Ljubimov védelmezte színészeit, sztárokat csinált belőlük, és az előadásaikat legendássá tette, híressé az országban, és – ami azokban az időkben ritka volt – a világban.
A nagy Ljubimovnak a színészek megbocsátották, hogy számukra is rettegett volt. Nélküle védtelenek lettek volna, és ezt tudták. Már pusztán csak azért is, hogy Vlagyimir Viszockij Ljubimovnál dolgozott, és hogy Ljubimov védte Viszockijt, a színészek megbocsátották Ljubimovnak a többi színészhez való, igencsak megvető viszonyát, amelyet soha nem is rejtett véka alá.
Igaz, akkor a Tagankán a színészek is nagyok voltak.
De ma nincsenek a színházban nagy színészek. Nincsenek az egész országot és az egész világot megrázó nagy előadások. Még olyan előadások sincsenek, amelyek eseményszámba mennének. Nincs telt ház, és nincsenek suttogott hírek, hogy mi készül megint a Tagankán. Nincsenek előadások, amelyeket betiltanának. Nincs dicsőség. És pénz sincs, amelyet egész jól helyettesíthet a dicsőség. Ljubimov pedig nagy és rettegett ma is, amikor már mindent lehet, nagyság és az alárendeltek szemében a rettegettség nélkül is. Csak most Ljubimov minden nagysága és rettegettsége nem a Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottságát és a párt moszkvai bizottságát nyomasztja, hanem a védtelen színészeket. Cserébe pedig nem ad semmit, még pénzt sem.
Jurij Petrovics Ljubimov túlélte dicsőségét, nagyságát és rettegettségét. Túlélte a cenzúrát, és azt, hogy a cenzúra elleni harchoz szükséges volt a nagyság és a rettegettség. Ennyi az egész.
Furcsa, hogy ez a történet még ilyen hosszan elhúzódott.”
***
Valerij Zolotuhint kinevezték a Taganka élére
MTI 2011. július 1., péntek 15:23
Valerij Zolotuhint, a színház veterán színészét nevezete ki a moszkvai önkormányzat a világhírű Taganka színház élére pénteken, miután Jurij Ljubimov főrendező-igazgató a hét elején benyújtotta felmondását.
Zolotuhin megbízott vezetői kinevezését a RIA Novosztyi hírügynökség jelentette, de az önkormányzatnál a hírt egyelőre nem erősítették meg. A hírügynökség úgy tudja, hogy a Tagankát már a hétvégétől Zolotuhin irányítja, Ljubimov ugyanis szabadságra megy, de a tisztséget a megbízott vezető hivatalosan csak július 16-án, a Ljubimov távozása utáni napon veszi át.
Tamara Zolotuhina, a színész felesége kijelentette: férje nem foglalja el Ljubimov helyét, csupán ideiglenesen, a jövő szezon elejéig veszi át a vezetést, mert a rendező távozásával a színház teljesen vezetés nélkül marad.
Továbbra sem teljesen világos azonban, hogy Zolotuhin kinevezése az alapító főrendező-igazgató tényleges távozását is jelenti-e egyben. A színészek ugyanis azt kérték, hogy Ljubimov maradjon főrendező, és nevezzenek ki mellé új igazgatót. Zolotuhin kinevezése azonban – a RIA Novosztyi híradásában – nem tartalmaz konkrét funkciót.
Maga Ljubimov a közönségtől búcsúzva azt mondta: a színházban kialakult sajnálatos helyzetről tud a legfelső vezetés, és igyekszik megoldást találni. A moszkvai illetékesek pénteken azt közölték: még nem adták fel a reményt, hogy meggyőzhetik Ljubimovot.
A társulat tagjai pénteki sajtóértekezletükön leszögezték: nem akarnak tovább rabságban élni. Az új igazgatótól elsősorban azt várják, hogy elbocsássa Ljubimov feleségét, a magyar Katalin Ljubimovát igazgató-helyettesi tisztségéből, s hosszabbítsa meg annak a 34 színésznek a szerződését, akiket Ljubimov – már felmondása után – elbocsátott. Hozzátették: előbb vagy utóbb mindennek vége szakad, a régi Tagankának vége, új színház lesz, de nagyon sajnálatos, hogy a zseniális rendező finoman szólva nem elegánsan távozott.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!