Jogalkotási „workaholic”



A munkamániának is sok fajtája van. Néha önveszélyes, máskor közveszélyes. Sajnos most közként mindannyian ki vagyunk téve egy magát „biziként” eladó kormányzat nagy munkatempónak és szorgalomnak álcázott felelőtlen jogszabály-gyártásának, amellyel éppen a lényegétől fosztja meg a törvényalkotást: a megfontoltságtól, a koherenciától és a jogbiztonság garantálásától.

Szinte minden napra jut egy újabb jogalkotási skandalum.

Az Origo hírportál híradása szerint valamennyi ellenzéki párt fel volt háborodva például az Alkotmányügyi bizottság múlt keddi akciója miatt, amikor a bizottság elnöke a délelőtti ülésen még a kormánypárti tagjait is meglepte a büntetőeljárási törvény módosítására irányuló indítvány benyújtásával, ugyanis a törvényjavaslat tartalmán mindenki megütközött.

Ám aztán, ennek ellenére, a javaslat bizottsági indítványként tárgysorozatba került, a kötelező véleményezésre kijelölt másik bizottság (Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi) pillanatok alatt alkalmasnak találta az általános vitára, így rapid módon napirendre is vették. (Mostanság a napirend kialakításakor afféle elavult dolgokra, mint hogy egy nap napszakokból áll, köztük olyanból is, amelyet az emberiség, amióta világ a világ, alvással szokott tölteni, nincs tekintettel a nagyon bizi hatalom. Hiszen vannak, ugye, akik operálnak éjjel, tüzet oltanak, járműveket vezetnek, akkor miért ne lehetne törvényeket is alkotni? A törvényhozás sztahanovistái így éjszakai műszakra kényszerítik a parlamenti ellenzék képviselőit is: ha nem akarják, hogy még szavuk se lehessen a törvényhozási dömpingben benyújtott, gyakran képtelen elképzelésekhez, akkor virrasztaniuk kell. Így eshet meg, hogy ha a törvényjavaslatok sürgősséggel kerülnek a ház elé, akár már a napirendre tűzés hajnalán le is lehet zárni az általános vitát róluk.

Az állampolgárok alszanak, addig se látják, hogy a parlament dolgozik. Aki szerdán délelőtt a Parlament honlapjára látogatott, a kedden az Alkotmányügyi bizottság által kezdeményezett javaslatról már azt találta az iromány adatai között, hogy a törvényjavaslat zárószavazásra vár. Ez azt jelenti, hogy az általános vitát lezárták róla, s ha nincs módosító indítvány, akkor részletes vitára sincs szükség, lehet az elfogadásról szavazni. Jelen esetben azonban nem lehetett tudni az általános vita lezártakor, hogy lesz e módosítási indítvány.

Az elmúlt kedd délutánján ugyanis a képviselők e törvényjavaslat kapcsán a házszabálytól való eltérésről is szavaztak. Az eltérés indoka az volt, hogy a törvényjavaslathoz a részletes vita lezárása után is lehessen módosító indítványokat benyújtani. Hogy miért? Nyilván azért, mert az előterjesztők tudták, hogy még a hajnalban lezavarják az általános vitát. Normális esetben pedig csak az általános vita befejezéséig lehet módosító indítványokkal élni. Ám ha annyira gyorsan dolgozik a parlament, hogy egyetlen nap leforgása alatt eljut egy törvényjavaslat beterjesztésétől az általános vita lezárásáig, akkor bizony a módosító indítványok benyújtásához más határidőre van szükség, különösen, ha – mint már említettük – mindenki az adott napon látja először a javaslat benyújtott szövegét. A szavazás is hasonló körülmények közt, röptében zajlott. Volt olyan ellenzéki párt, amely kedden délután sms-ben tudta csak értesíteni képviselőit, hogy újabb törvényjavaslatot tesznek eléjük, amelyről az aznapi frakcióülésen még nem hallottak. Gyorsan szavazniuk kell majd arról, hogy a házszabálytól* eltérően kezeljék. Ilyenkor a ház a jelen lévők négyötödös többségével dönthet.


Bán Béla (1909–1972): Kónyi elvtárs, a Ganz Villamossági sztahanovistája (1950) – nivo.blog.hu 

Ezek után térjünk rá röviden arra, miként nyilatkoztak az ellenzéki pártok a törvényjavaslatról a megismerését követően.

Schiffer András szerint ez „…alapvetően módosítaná a büntetőeljárási és a polgári perrendtartási törvényt is.”

A jobbikos Gaudi Nagy Tamás szerint a javaslat lehetővé tenné például, „hogy kiemelt bűnügyekben 48 órán keresztül védő jelenléte nélkül hallgassanak ki egy gyanúsítottat”. Steiner Pál szocialista képviselő szerint „ez alapjaiban forgatja fel az igazságszolgáltatás rendszerét.” Ő azt hozta fel példaként, hogy a legfőbb ügyész beleavatkozhat a bíróságok munkájába, eldöntheti, hogy egy ügyet melyik bíróságon tárgyaljanak. Bárándy Gergely még keményebben foglalt állást újságírók előtt: a javaslat „alkotmányellenes és koncepciós büntetőeljárások alapjait rakja le (…) annak a Központi Nyomozó Főügyészségnek adna további jogköröket, amelyet ’gyakorló jogászok, köztük maguk az ügyészek, stílusuk és módszereik miatt ávónak neveznek’.” Különösen elfogadhatatlannak mondta, „hogy az ügyészség jogosítványait bővítő javaslatot(…) az ’ügyészség dolgozta ki,’ mert az ügyészségnek nincs törvénykezdeményezési joga”.

A péntek délig nyitva álló határidőig számos módosító indítvány érkezett, amelyek indokolásából idézve még laikusok számára is evidens, hogy miért vélték skandalumnak az előterjesztők a törvényjavaslatot.**

A védővel való kapcsolattartás szabályainak megsértését még az elszámoltatást favorizáló Jobbik is kifogásolta. Nyugodtan leszögezhető, hogy a büntetőeljárási törvény módosítását célzó törvényjavaslat ház elé kerülésének egész története különösen jól illusztrálja azt a pszeudo parlamentarizmust, amelyet a kétharmados erőviszonyok Magyarországon kitermeltek. A benyújtás óta eltelt hét eseményei is ezt igazolják. A június 17-én pénteken délig benyújtott módosító indítványokat (34 db)a kijelölt bizottság június 20-án, hétfőn már meg is tárgyalta és részletes vitára ajánlotta, majd ugyanezen a napon a javaslat, az ellenzék egyöntetű elutasítása mellett, részletes vitára lett bocsátva, és még 20-án be is fejeződött ez a fázis. Változtatások a törvényjavaslaton csak a Fidesz képviselője által beterjesztett módosító indítványok nyomán várhatók.

Jelenleg a törvényjavaslat zárószavazásra vár. Hogy mire lehet számítani, azt meg Lázár János napirend előtti felszólalása vetíti előre: „Sokan nem értették meg, hogy a magyar választópolgárok elveszítették a közbizalmukat, a bizalmukat a régi hatalmat és politikát gyakorlókban, amink egyik oka az, hogy akik korábban bizalmat kaptak, politikai lehetőséget kaptak és hatalmat gyakoroltak az országban nyolc éven keresztül, büntethetetlenek voltak. Nem lehetett őket elkapni.”Ez a törvényjavaslat annak a próbája, hogy akik ma parlamenti képviselők, itt ülnek az országgyűlésben, merik-e politikusként a politikusokra vonatkozó büntetőeljárási, polgári peres eljárási és általában a különböző játékszabályokat megváltoztatni. Van-e a mai politikai elitben annyi bátorság, hogy szigorítsa a politikusokra vonatkozó büntetőeljárásoknak a feltételeit?”

Vagyis Lázár képviselő úr fogalmi rendszere szerint a minden állampolgárt megillető jogok megvonása szigorítás, az önkény bátorság, az emberi jogok tiszteletben tartásához való ragaszkodás pedig a bűnözők mentegetése.

„Igen, mi értjük azt, ami az ügyvédi kamara mond. De azért azzal legyünk tisztában: a védőügyvédek azért dolgoznak, hogy a politikusbűnözők megússzák.”

Mottó: a közbizalom visszaállítása.



Lánczos Vera                   


* A házszabály rendelkezéseinek ismerete nélkül persze kevésbé világos, mitől teljesen irracionális és nemcsak a jogalkotási törvény szellemével, de a házszabályéval is ellentétes ez a tempó. Érdemes ezért alaposabban szemügyre venni, hogy volt ez az elmúlt 20 évben.

Törvényjavaslatot a köztársasági elnök, a Kormány, az országgyűlési bizottság és a képviselők nyújthatnak be az országgyűlés elnökénél, aki ezt a következő ülésén bejelenti, megnevezve egyúttal a kijelölt bizottságot. (Ha a törvényjavaslatot egy képviselő adja be, akkor csak abban az esetben kerül az Országgyűlés tárgysorozatába, ha azt a kijelölt bizottság támogatja.
A kijelölt bizottság ajánlást nyújt be az Országgyűlésnek, először a javaslat általános vitájához. Az általános vita tárgya a törvényjavaslat egésze vagy egyes részei szükségességének vizsgálata, illetve szabályozási elveinek áttekintése, továbbá részletes vitára bocsáthatóságának kérdése. A vita kiterjedhet arra is, hogy a javaslat vajon összhangban áll-e az Alkotmánnyal, továbbá más törvényekkel. Beilleszthető-e minden további nélkül a hatályos magyar jogrendszerbe. A törvényjavaslatnak és a módosító javaslatoknak indokolásukban – az általános elvárás szerint – mindig meg kell jelölniük az elfogadás esetén várható társadalmi, lehetőség szerint számszerűsített, becsült gazdasági hatásokat is.
Ha az általános vita lezárult, akkor következhet az ún. részletes vita. A kijelölt bizottság ehhez is készít ajánlást. Ismét vizsgálja, hogy a törvényjavaslat, a határozati javaslat, illetve a bizottság által támogatott módosító javaslat összhangban áll-e az Alkotmánnyal, rendelkezései egymással nem ellentétesek-e, megfelelnek-e a jogszabályszerkesztés és a nyelvhelyesség követelményeinek.
Az Országgyűlés elnöke vagy legalább tíz képviselő írásbeli indítványára az Országgyűlés határidőt szabhat a bizottsági ajánlás elkészítésére. A határidőt úgy kell megszabni, hogy a bizottságnak az általános vitára benyújtandó ajánlás elkészítésére legalább tizenöt, a részletes vitára benyújtandó ajánlása elkészítésére legalább harminc nap álljon rendelkezésére. ( Közbevetőleg: látható, hogy a házszabály nagy gondot fordít a bizottsági ajánlások megalapozottságának biztosítására.)
A szabályozás valóban lehetőséget ad arra, hogy az előterjesztő kérhesse egy törvényjavaslat sürgős tárgyalását. Erre az esetre eltérő körülmények biztosítottak. Ám a szabályozásból az is kiviláglik, hogy az ilyen helyzetet rendkívülinek tekinti: „Ha az Országgyűlés elrendelte a törvényjavaslat sürgős tárgyalását, a törvényjavaslatot – a bizottsági előkészítést is figyelembe véve – legkorábban az elrendelést követő ülésen lehet, legkésőbb a sürgősség elrendelésétől számított harminc napon belül kell napirendre tűzni.” (Vagyis az a kötelezettség is még sürgősséget szolgált egy korábbi gyakorlatban, hogy 30 napnál nem lehetett tovább várni a napirendre tűzéssel.)
Normális esetben az általános vita megkezdésének napját úgy kell meghatározni, hogy a kijelölt bizottság általános vitát előkészítő ajánlását - amennyiben az nem szóban hangzik el - a képviselők legkésőbb az ülés előtt három nappal kézhez kapják. Sürgős tárgyalás esetén ettől a szabálytól is el lehet térni.

** Találomra kiemelve vegyünk néhányat szemügyre, és képzeljük hozzá, hogy miért kellett mégis módosító indítványok beadását lehetővé tenni az általános vita lezárulását követően. Nyugodtan feltehetjük magunknak azt a kérdést is, utalva fentebb az általános vitához szükséges bizottsági ajánlásokra, hogy vajon mennyibe tettek eleget ezek az ajánlások azoknak a kívánalmaknak, amelyeket a házszabály előír.

Részlet Bárándy Gergely 3522/2 sz. módosító indítványának megokolásából:
„1 . „Kiemelt jelenőségű ügyek” eljárási szabályaival az előterjesztő egy koncepciós büntetőeljárás alapjait rakja le. Ezek a rendelkezések mind a hatályos Alkotmánnyal, mind az Alaptörvénnyel, mind pedig nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségeinkkel ellentétesek. Már az 1949-es alkotmány eredeti szövege is biztosította a bírósági eljárásban a védelem jogát, az Alkotmányt módosító és egységes szövegét megállapító 1972. évi I. törvény szerint pedig – és ma is – a büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem joga.
Ellentétes a rendelkezés az Emberi Jogok Európai Egyezményével is. A rendkívüli jelentőségű Salduz-ügyben (Salduz kontra Törökország, 36391/02, 55 . §) a strasbourgi bíróság kimondta: „ahhoz, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog kellően ’gyakorlati és hatékony’ maradjon […], az [Egyezmény] 6. cikk 1. bekezdése megköveteli, hogy főszabály szerint a terhelt rendelkezésére álljon az ügyvédi segítség a rendőrségi kihallgatás legelejétől fogva, ha csak a konkrét ügy egyedi körülményei alapján igazolható, hogy kényszerítő okok állnak fent ezen jog korlátozására. Még amikor ilyen kényszerítő okok kivételesen igazolhatóvá teszik a védőhöz való hozzáférést, ez a korlátozás – bármi is az oka – nem csorbíthatja indokolatlan módon és mértékben a terhelt 6. cikk szerinti jogait […]. Ilyen visszafordíthatatlan csorbításnak minősül, ha a védő nélkül foganatosított rendőrségi kihallgatás során tett terhelő vallomás szolgál az elítélés alapjául .”
Nyilvánvaló, hogy egy olyan szabályozás, amely bizonyos ügyekre általános jelleggel, az egyedi körülmények figyelembe vétele nélkül kizárja a védőhöz való hozzáférést a terhelt számára, ellentétes a strasbourgi mércével. Ezzel az összeurópai trenddel is szembe megy a magyar jogalkotó, ha azt a jogi hátteret, amely eddig megfelelt az Egyezmény követelményeinek, ellenkező előjellel módosítja.” 

Egy másik részlet a 3522/3 sz. Bárándy-féle módosító javaslat indokolásából:
A törvényjavaslat szerint különös méltánylást érdemlő esetben a vádemelés ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmény esetén is elhalasztható. Kérdésként merül fel, hogy a ’kiemelt jelentőségű ügyekben’ van-e összefüggés az eljárás elhalasztása és aközött, hogy az őrizet első negyvennyolc órájában a terhelt nem találkozhat védőjével. Mi történik ebben a negyvennyolc órában? A vádelhalasztással nyert idő milyen célt szolgál? Titkos vádalkura van szükség? Jogállamban megengedhetetlen a tisztességes eljárás alkotmányos elvét ilyen súlyosan sértő rendelkezésnek a büntetőeljárás szabályrendszerébe való beillesztése.”

Egy részlet Rubovszky György KDNP-s képviselő, frakcióvezető-helyettes és számos egyéb tisztség viselőjének módosító javaslataiból, például a 3522/6. számúból:
„A poligráf alkalmazása a gyanúsított vallomásának vizsgálata során csak akkor lehetséges, amennyiben a gyanúsított ahhoz hozzájárul. Teljesen indokolatlan a tanú vallomásának vizsgálata során ennek a szigorú módszernek a bevezetése.” 

Vagy a 3522/8. számú módosító javaslat
„Úgy a hatályos Alkotmány, mint az elfogadott Alaptörvény kimondja, hogy a lehető legrövidebb ideig tartható fenn az őrizetbe vétel. Vagy szabadon kell bocsátani az őrizetest, vagy bíróság elé kell állítani. Indokolatlan az általános szabálytól történő eltérés. Ugyancsak a hatályos Alkotmány, valamint az elfogadott Alaptörvény biztosítja a védelem jogát az egész eljárásban, ennek a korlátozása is mellőzendő.”

Vagy Schiffer András–Dorosz Dávid (LMP) 3522/24. számú javaslatából:
Alapvető jogállami elv, hogy az állami szervek hatáskörének és illetékességének jogszabályon kell alapulnia. A legfőbb ügyész döntése nem jogszabály, így azon bírósági illetékesség nem alapulhat, ezért a javasolt módosítás sérti az Alkotmány 2 . § (1) bekezdésében elismert jogállamiság részét képező, az állami szervek jog alá vetettségének követelményét. Az ügyész diszkrecionális joga az eljáró bíróság meghatározására az Alkotmány 57. § (1 ) bekezdésében elismert, a tisztességes eljáráshoz való jog részét képező fegyveregyenlőség követelményével is ellentétes, hiszen az egyik felet, a közvádlót olyan döntés meghozatalára jogosítja fel minden további garancia meghatározása nélkül, amely a terhelt büntetőeljárási helyzetét alapvetően meghatározza. Az Országgyűlés tavaly év végén módosította úgy a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvényt, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács a Legfelsőbb Bíróság elnökének indítványára – objektív feltételek alapján, részletesen szabályozott, több garanciális elemet tartalmazó eljárásrend szerint – az ügyteherre tekintettel azonos hatáskörű más bíróságot jelöljön ki az eljárásra. Ehhez képest nehéz alkotmányos indokot találni arra, hogy miért is kellene ugyanezt a hatáskört a legfőbb ügyésznek is biztosítani.”


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!