Portré: Julija Timosenko, az ukrán "Vaslady"
- Részletek
- Külföldi hírek - 2011/2. negyedév
- 2011. június 24. péntek, 16:14
MTI 2011. június 24., péntek 15:55
Az Ukrajnát 2004-ben megrázó nyugatbarát "narancsos forradalom" lelkét, Julija Timosenko volt miniszterelnököt az ukrán belpolitika "Vaslady"-jének tartják, kinek karrierjét helyenként sötét foltok tarkítják.
Pénteken Kijevben per kezdődött ellene, azzal vádolják, hogy a 2009-es orosz-ukrán gázszerződések megkötésekor visszaélt a hatalommal. Ha bűnösnek találja a bíróság, akár 10 éves börtönbüntetéssel is sújthatják, ennek ellenére a bíróság előtt a megszokott népi stílusú hajfonattal a fején és krémszínű kiskosztümben megjelenő volt kormányfő most sem látszott izgatottabbnak, mint volt politikai karrierje korábbi eseményein.
Kötélidegzetének tanújelét adva, ügyelve a magáról kialakított képre, az 50 éves Timosenko tüntetően keresztet vetett, mielőtt letette az esküt.
Májusban lakhelyelhagyási tilalmat rendeltek el ellen, és akkor sem tett egyetlen megjegyzést sem, amikor hét órán át bent tartották a kijevi ügyészségen.
A "narancsszínű forradalom" idején elhangzott szónoklataitól kezdve, egészen a volt KGB-ügynök, Vlagyimir Putyin orosz kormányfővel való moszkvai találkozásokig és a 2010-es elnökválasztásig, amelyen vereséget szenvedett a valaha bántalmazásért elítélt Viktor Janukoviccsal szemben, ez az apró termetű asszony hozzászokott ahhoz, hogy miként kell mozogni a férfiak között.
2001-ben már a börtönt is megjárta, egy hónapot töltött a rács mögött - szintén egy orosz gázügylet miatt.
"Nem vagyok érzelem nélküli szörnyeteg. Ugyanúgy, mint minden normális ember számára, számomra sem ismeretlen a félelem. Lehet azonban uralkodni rajta" - mondta nemrégiben a francia hírügynökségnek nyilatkozva Timosenko.
Kijevi luxusirodájában Jeanne d’Arc-szobrocska, Margaret Thatcher volt brit kormányfő emlékiratai, egy Madeleine Albrightról, a volt amerikai külügyminiszterről szóló könyv minden beszédnél jobban tanúskodik politikai referenciájáról és ambícióiról.
Mások viszont opportunistának tartják, és rámutatnak a karrierjét tarkító sötét foltokra.
Julija Timosenko 1960. november 27-én született, a szovjet időkben szerzett mérnök-közgazdász diplomát, majd egy fontos energiacég élére kerül, amely Ukrajna függetlenné válása után (1991) monopóliumot kap az orosz gáz importjára. Innen kapta közszájon forgó ragadványnevét, a "gázhercegnőt".
Emiatt az állás miatt, amelyet a csalásért és pénzmosásért az Egyesült Államokban börtönben ülő Pavlo Lazarenko exkormányfőnek köszönhetően kapott meg, Ukrajnában és Oroszországban is bírósági eljárás folyt ellene azzal a váddal, hogy kenőpénzt fizetett az orosz védelmi minisztérium vezetőinek. Ezeket az ügyeket 2005-ben zárták le homályos körülmények között.
Politikai karrierjét Timosenko 1997-ben kezdte, amikor parlamenti képviselővé választották. 1999-ben, Leonyid Kucsma elnöksége alatt az energiaiparért felelős miniszterelnök-helyettes volt későbbi szövetségese, Viktor Juscsenko akkori miniszterelnök kormányában.
Menesztése, majd letartóztatása az ellenzék karjaiba taszítja, 2004 végén, a "narancsszínű forradalomban" csatlakozik Viktor Juscsenkóhoz. A hatalomra kerülve a két vezető korrupciós vádakkal egymást marja.
Timosenko férjezett, egy lánya van, aki 2005-ben Sean Carr brit zenészhez, a kemény rockot játszó Death Valley Screamers frontemberéhez ment feleségül.
