Jobboldali-e Magyarország
- Részletek
- Az olvasók írásai
- 2010. április 23. péntek, 07:14
- Olvasók
A legfőbb veszély
Sipos András
(2010.04.23)
Ungváry Rudolf: – Ami itt a választások eredményeképpen lezajlott, az már réges-régen érlelődött a magyar társadalomban, mégpedig az 1989-es felszabadulásunk óta. Akkor kezdődött el az a folyamat, amelyben a szabaddá vált magyar társadalom fokozatosan rátalált saját valóságos politikai attitűdjére, ezt több-kevesebb ingadozással folyamatosan kialakította magának, és a mostani választásokon a magyar társadalom, mint valódi arcát megmutató társadalom, tulajdonképpen révbe ért.
Ungváry vesszőparipája, évek óta visszatérő „megmondó szövege” nem tartalmaz új érvet. Vitatni sem érdemes, ugyanis attól, hogy egy párt jobboldalinak titulálja magát, ez még nem minősíti valódi irányultságát. Legfeljebb viszonyítást jelent a parlament többi pártjához. A Fidesz politikai elkötelezettségét vizsgálva egészen más szempontrendszert tekintek mérvadónak.
Hagyomány és történelem, mint a párt kötődése a nemzet múltjához. Az ős-Fidesz liberális alakzatnak hirdette önmagát, és a közvélemény néhány, az Antall-kormány idején tett gesztusuk miatt ezt el is fogadta. Miközben a párt rohamtempóban szlalomozta be önmagát meglepő politikai manőverekbe. Az Antall-örökösként kikiáltott vezér körüli untermanok az 1998-as győzelem után nem bizonyultak kormányzóképes kádereknek, ezért a jobboldal vezetőjeként szövetséget kötött olyanokkal, akik a 20. századi konzervatív nemzeti felsőbbrendűség eszméjét tűzték zászlajukra. Lehet, pragmatikus okok játszottak közre az irredenta utalások, az idegenszívűek, a Magyarországot ért sérelmek emlegetése mögött, mindenesetre Orbán határon túlról küldött üzenetei nem egyszer kiverték szomszédainknál a biztosítékot. Wass Albert, Teleki Pál és Keresztes-Fischer „szentté avatása” pontosan jelzi a gyökeres fordulatot: izomból helyreállítani egy illuzórikus, békebeli rendi országot, ahol mindenki pontosan tudja a saját helyét.
Magyarország gyors felzárkózása Európa nyugati feléhez, modernizálása, a polgári jogok kiterjesztése, gazdasági fellendülés – a 19. század hatvanas éveitől fél évszázadon át tartó prosperitás Kossuth és Deák reformkori, liberális eszméinek megvalósulását jelentette. A kiegyezés olyan államjogi helyzetet teremtett, amelyet az ország életére nézve kedvezően voltak képesek hasznosítani. Igaz, a nemzetközi szerződések csapdája, a rossz szövetségi politika később katasztrófához vezetett, végső soron egy tárgyalásos, föderációs megoldás helyett az ország szétdarabolásához. Éppen ezt a katasztrófához vezető politikai hagyományt tekinti a kormányra kerülő párt követendő útnak.
Én ebben látom a legfőbb veszélyt.
