rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. június 7.

Katona Tamás volt pénzügyi államtitkár, az MSZP elnökségi tagja


Bolgár György: - Az elmúlt fél órában a devizahitelesek helyzetéről és a megmentésükre készült csomagról esett szó, és bár én alapvetően nem erről kérdeztem volna Önt, de belerángatom ebbe a témába is mint pénzügyi szakembert. Mennyire jó elképzelés az, amit a kormány kidolgozott a bankokkal egyetértésben, hány embert érinthet, mennyire igazságos, miben kellene mást tenni, illetve ha az MSZP volna kormányon, akkor Ön szerint mi volna, ha nem is a megoldás, de az egyik lehetséges megoldási kísérlet erre a nagyon súlyos problémára? És utána térjünk át a másik kérdésemre.

Katona Tamás: - Előrebocsátom, hogy nem hallottam a műsort, mert vizsgáztattam, de azt szeretném mondani, hogy most olyan problémának a megoldására keres különböző utakat a kormány, amelyeket maga idézett elő. Mert normális gazdaságpolitikával nem szállt volna el például a forint. Ha megfelelő lenne az árfolyam, akkor tizedennyi probléma lenne.

- De azért nemcsak a gazdaságpolitika függvénye a svájci frank erősödése, mert látjuk, hogy az euróhoz képest is történelmi csúcson van. Ha a legtökéletesebb gazdaságpolitikát folytatta volna a kormány és 260 forint körül volna az euró –  egyébként most is viszonylag közel van hozzá –, akkor is jóval 200 forint fölött maradna a svájci frank, ami lehetetlen helyzetbe hozza a devizahitelesek egy jelentős részét.

- Körülbelül tizenöt százalékkal lehetne erősebb úgy hosszabb távon a forint, még a svájci frankhoz képest is, és az nem közömbös. De valóban, a svájci frank erősödött. De azt gondolom, hogy az a megoldás vagy legalábbis megoldásnak tűnő bejelentés, amit tett a kormány – hiszen a részleteket és a jogszabálytervezeteket nem ismerjük –, azt jelenti, hogy azok a családok, amelyek bajban vannak, kényszerhitelt vehetnek igénybe. Azért mondom, hogy kényszerhitelt, mert az a hatszázalékos kamattal kínált hitel, amelyet most felvehetnek és 2014-ig ennek függvényében 180 forintos árfolyamon számolják a svájci frankot, azt jelenti, hogy 2014 végéig türelmi idejük van, és utána mondjuk nagyjából húsz százalékkal nagyobb törlesztőrészletük lesz. Akinek eddig tizenöt évre szólt a hitele, az most húsz évig fogja fizetni. Óriási terheket kell vállalniuk.

- De ha addig az ország kilábal a gazdasági bajokból, ha beindul a normális gazdasági fejlődés, ha több embernek lesz állása, ha nőnek a fizetések, akkor ezek kezelhető terhek.

- Nem e felé haladunk sajnos. Egyelőre a munkanélküliség nem csökken, hanem nő. Most a regisztrált munkanélküliek száma nagyobb, mint volt egy évvel ezelőtt. És a gazdaság se nagyon mutatja a kilábalás jeleit. Ez a kormányzati gazdaságpolitika szintén nem ebbe az irányba halad.

- De azért annyi önbizalma lehet egy kormánynak, hogy ha nem idén, akkor majd jövőre elindul egy markáns változás, három év múlva higgyétek el, jobb lesz, addig pedig én adok nektek egy mankót. Tehát ennyiből talán fogadjuk el, hogy bíznak a saját politikájuk sikerében. Aztán hogy igazuk van-e vagy sem, azt nem tudom.

- Ez a kormány soha nem szenvedett önbizalomhiányban.

- Na látja. Ugye? De ez még mindig csak a bajbajutottak egy részén segít, azoknak, akik bajban vannak ugyan, de még nem vesztették el gyakorlatilag az esélyüket arra, hogy rendesen törlesszenek. Ám de azokon, akik már abbahagyták a törlesztést, akik mintegy százezren lehetnek, akik lényegében a lakásuk elvesztéséhez állnak már közel, azokon nem segít. Azokon legfeljebb csak annyiban, hogy talán nem engedik őket az utcára kerülni, mert a kormány ilyen, olyan vagy amolyan módszerrel vagy bérlethez juttatja őket a saját lakásukban vagy azt eladják ugyan a fejük fölül, de majd máshol gyönyörű lakótelepeket építenek számukra, ahogy a miniszterelnök ígérte. De a lényeg az, hogy számukra kevésbé megfogható a kilábalás. Az a kérdésem Önhöz, hogy ebben a mostani helyzetben egy szocialista kormány, azon kívül, hogy tegyük fel az elmúlt évben jobban gazdálkodott volna, mégis kire hárítaná a mintegy százezer adós esetleg több mint százezer adós megmentésének vagy megsegítésének költségeit? Magára vállalná, a bankokra terhelné vagy az adósokra?

- Úgy tudom, hogy most már százhúszezer fölött van ezeknek a családoknak a száma és folyamatosan növekszik. Tulajdonképpen tavaly óta nem jutottunk előbbre. Tavaly nyáron a 29 pont keretében ígérte meg először a kormány, ahogy fogalmazott: „a kormány nem enged senkit utcára kerülni”. Ezt gyakorlatilag egy kilakoltatási moratóriummal nyomatékosította. Ahhoz, hogy milyen megoldást lehetne találni, bizony komoly szakmai tevékenységet kellett volna végezni. Szinte egyedileg felmérni az adóssággal rendelkező családok helyzetét és valóban lesz, akit másik lakásba kell költöztetni, tehát felajánlani egy másik lakást, lesz akinél a bérbevétel, tehát a lakás tulajdonának az állami tulajdonba vételébe vagy valamilyen eszközkezelő tulajdonba vétele segíthet. Egyedi megoldások kellenek, azt gondolom. Lett volna egy év, hogy ezt kidolgozzák, ez nem történt meg.

- Ön szerint nagyságrendileg körülbelül mennyi költségvetési pénz kellene vagy kellett volna ahhoz, hogy egy alapvetően megnyugtató megoldást dolgozzanak ki? Olyat, amelyik nem terheli a költségeket egyértelműen a többi adófizetőre, akik nincsenek ilyen adósságbajban, mint ez a százhúszezer család, ne is terheljék egyoldalúan a bankokra, amelyeket amúgy is sújt ez a kétszázmilliárdos bankadó. És ne is egyértelműen az adósokra, akik már amúgy is többet vesztettek valószínűleg, mint bármikor gondolták.

- Igen, azt gondolom, hogy ha nem veti ki a bankadót irreális módon és ráadásul visszaható hatállyal a kormány, akkor lehetett volna egy normális megoldást találni, ahol a bankok is közreműködnek és az állam is. Ráadásul akkor még nem százhúszezer családról volt szó, hanem kevesebb mint a feléről.

- És mekkora költségvetési plusz kiadással Ön szerint?

- Akkor elég lett volna tíz-húszmilliárd forint.

- Tényleg? Azt mondja, hogy tíz-húsz milliárdos költségvetési ráfordítással meg lehetett volna állítani ezt a folyamatot?

- Szerintem akkor igen, a bankok közreműködésével. Csak azóta a bankoknak fizetniük kell az évi kétszázmilliárd forintos kamatadót.

- Igen. Tehát ha a bankokat arra lehetett volna rávenni, hogy ebben működjenek közre, akkor a terhek nagy részét átvállalhatták volna a kormányzattól is.

- Egy bizonyos részét, illetve nagyon sok család nem került volna, ahogy mondtam, olyan helyzetbe. Ez a moratórium mindenféle ígérgetésekkel sajnos családok ezreit abba az irányba tolta, hogy hagyjanak fel a törlesztőrészletek fizetésével. Most nagyon sok család azért került olyan helyzetbe, mert már nem tud kilábalni ebből. Ha akkor fizeti folyamatosan a törlesztőrészletet, akkor segítséget kap, akkor feltehetően megmenekült volna ettől a szituációtól.

– Az a kérdés, amiről szerettem volna eredetileg is kérdezni, hogy tegnap a parlamentben Orbán Viktor egy kérdésre válaszolva azt mondta, hogy jelenleg minden tíz forintnyi adóbevételből hét forint az adósságszolgálatra megy el. Én megpróbáltam utánanézni az idei költségvetésben, ennek a fele sem igaz, de Ön azért ennél pontosabban tudja rá a választ.

- Igen. Ha azt nézzük, hogy a teljes adóbevételből, illetve – ahogy szoktuk ezt fogalmazni – az adó- és járulékbevételből mennyi az adósságszolgálat, akkor pont egy krumplival kevesebb volt Orbán Viktor papírján, mert nem tíz forintból hetet, hanem száz forintból hetet kell adósságszolgálatra költeni.

- Tehát ha ezzel azt akarta kifejteni, kifejezni vagy alátámasztani a miniszterelnök, hogy milyen nehéz helyzetben van az államháztartás, hiszen az adóbevételek sajnos adósságszolgálatra mentek, ezért kell háborút indítani az eladósodás ellen, akkor egy nullával mellélőtt.

- Pontosan. Száz forintból nagyjából stimmel is. A bruttó hazai terméknek olyan négy százaléka az adósságszolgálat, ezt szokták nézni nemzetközileg is. Egyébként ez nagyon hosszú ideje azonos, sőt az első Orbán-kormány idején is – ők most utólag arra hivatkoznak, hogy milyen kicsi volt az adósságállomány –, nagyjából ennyi volt az adósságszolgálat. Hiszen nem mindegy például, hogy milyen feltételekkel veszünk fel hitelt.

- Igen. Ha alacsonyabbak a kamatok, akkor például kisebb az adósságszolgálat.

- Így van. Az Orbán-kormány például az elmúlt hónapokban egészen rémes feltételek mellett tudott kötvényt kibocsátani.

- Még egy dologról kérdezném, mert látom itt a friss híreket. Kijöttek a májusi államháztartási adatok, megint majdnem hatvanmilliárdos hiány volt és ezzel minden idők legrosszabb május végi adatát produkálja a költségvetés. Százöt százalék fölött van az egész évre tervezett hiánynál. Tehát nagyobb hiány gyűlt össze májusban. De nem is ez az igazi dráma, hanem azt olvasom, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium előrejelzése szerint ebben a hónapban majdnem ötszázmilliárd forintos további hiány érkezik. Ez elképesztő. Hogy lehet, hogy a hatodik hónapban majdnem annyi összejön, mint az első ötben együttvéve?

- Ennek több oka van. Maga a költségvetés tulajdonképpen februárban fejre állt, akkor jelentették be először, hogy kétszázötven milliárdos zárolást alkalmaznak azért, mert a nemzetközi helyzet esetleg – ha szabad így fogalmazni – fokozódhat, aztán utána bejelentették, hogy ezt végleg zárolták. A költségvetésnek van egy sajátossága. Abból építkezik, hogy a magánnyugdíjpénztári vagyon lenyúlásából származó pénzből ötszázharminc milliárdot betolnak az idei költségek fedezetére. Ez a pénz azonban még nem érkezett be az államháztartásba, illetve ebből még csak a második félévben lesz valamikor pénz. Ez azt mutatja, hogy az igazi hiány –ahogy ezt szoktuk mondani szakmailag, a strukturális hiány – nem három százalék alatt lesz, hanem olyan öt és fél százalék körül.

- Ezt még csak értené az ember, mert erről többször beszéltek és írtak is az elmúlt hónapokban. Na de miből jön össze majdnem ötszázmilliárd plusz hiány ebben a hónapban? Milyen költségvetés ez? Hogy áll össze? Miből tevődik ez össze? A spórolások ellenére.

- Egyrészt, ahogy az előbb említettem, kétszázötven milliárdot zároltak, de ahogy én eddig láttam a négyhavi adatokból, ennek egy része nem realizálódott. Tehát ezt nem zárolták valójában és az intézmények költései, a költségvetési intézmények kiadásai nem csökkentek ennek arányában. Ahol lehetett, ott zároltak, mondjuk felsőoktatási intézményeknél, az egészségügytől elvettek negyvenmilliárdot; ha összehasonlítjuk – én az első négyhavi adatokat mondom, mert arról vannak részletes adatok – negyvenmilliárd hiányzik az első négy hónap finanszírozásából. Ez látszik is, nem véletlen, hogy az egészségügyi intézmények meg persze a betegek is érzik. De más vonalon az adminisztráció kiadásai nőttek, és bizony hiányzik a személyi jövedelemadó.

- Szóval lehet, hogy sokkal jobban felültervezték a bevételeket, mint amennyi valójában bejön, és ezért lehet, hogy júniusban egy plusz ötszázmilliárdos hiány jön össze? Még mindig nem tudom felfogni ennek a méreteit. Hát ez óriási.

- Igen, mondjuk itt van egy szezonalitás is, az kétségtelen.

- De messze nem ekkora volt korábban.

- Valóban. Már nem igen mondható, hogy transzparens lenne az államháztartás. A részletadatokat nem ismerjük, prognózist nem szoktak adni, ezt megszüntették. Egy ilyen összefoglalt prognózist adtak az elmúlt két hónapban. Ezt megelőzően még ezt sem. Erre mondom, hogy ők az ötszázharminc milliárddal együtt tervezték a költségvetést, ez most hiányzik.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!