rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. június 3.

Kónya Péter, a Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetségének elnöke


Bolgár György: Korábban a sztrájkbizottság vezetője, aztán egy hétig Árok Kornél volt az. Még mindig nem tudom egyébként, hogy miért mondott le erről. Most elmondja?

Kónya Péter: Még talán korai lenne mindent elárulni, de azt gondolom, elég beszédes az a fajta kicsit megosztottá vált sztrájkbizottság, amelyik az elmúlt időszakban képviselni próbálta az állomány érdekeit.

– Mi a megosztottság lényege? Nagyjából hol húzódnak az alapvető különbségek a különböző szervezetek között?

– Nyilvánvaló, hogy ha ennyi szervezet van egy bizottságban, akkor a szervezeteknek a mentalitása. Talán abból is fakad a helyzet eltérő értékelése, hogy más-más fegyveres rendvédelmi szervezetnél alakultak ezek a sztrájkbizottságok, illetve szakszervezetek, és nyilvánvaló, hogy másképp szocializálódtak, más a szolgálat jellege, másképp értékelnek bizonyos kérdésekben, tehát ez nyilván egyfajta véleménykülönbséget okozhatott.

– Meg talán másképp érinti őket a kormánytervezet szigorítása?

– Nem, ezt nem mondhatnám, hiszen egységes bevezetésre készül a kormány. Ugyanúgy fogja érinteni a rendőröket, katonákat, tűzoltókat, nemzetbiztonsági dolgozókat, vámosokat, és sorolhatnám tovább, tehát mindenkit egységesen érint.

– Kik a legtürelmetlenebbek Önök közül?

– Azt gondolom, hogy alapvetően nyilvánvaló, hogy azoknak a fegyveres rendvédelmi szerveknek az állománya a legtürelmetlenebb, ahol nagyobb létszámú végrehajtó állomány van, tehát akik a legrosszabb helyzetben vannak mind a szolgálat tekintetében, mind az életkörülményeiket tekintve. Az előző időszak demonstrációiból is azért egyértelműen kiderült, hogy ez a tűzoltókra és a börtönőrökre vonatkozik. Egyébként ugyanez van a rendőrségnél. A katonaságnál talán annyiban másabb egy picit a helyzet, hogy ott nagyon sok szerződéses katona van már, hiszen az állomány ötven százaléka szerződéses állományú. Őket például a szolgálati nyugdíjrendszer szigorítása alapjaiban nem érinti.

– Szóval érthető, hogy vannak bizonyos szemléletbeli, megközelítésbeli különbségek a különböző szakszervezetek között. Most, hogy egyre inkább az tűnik ki, legalábbis számunkra, akik kívülről figyeljük az eseményeket és nem vagyunk ott a tárgyalásokon, hogy a kormány eltökélte magát a lényegében kompromisszumok nélküli eredeti elképzelése végrehajtására és arra, hogy lenyomja a rendvédelmi szervezetek torkán a szükségesnek ítélt változásokat. Most sem közelednek az Önök álláspontjai egymáshoz?

– Hát azért ez így nem pontos megfogalmazás. A Széll Kálmán Tervben eredetileg megfogalmazott elképzelésekhez képest van egy elmozdulás, tehát azért azt semmiképpen nem lehet mondani, hogy nem sikerült a tárgyalások menetében elmozdulni.

– Miben foglalná össze ezt az elmozdulást?

– Például abban, hogy az eredeti elképzelés szerint minden szolgálati nyugdíjast gyakorlatilag a törvények erejével vissza akartak hozni a testülethez, miközben ma már úgy tűnik, hogy ettől a kormányzati szándéktól elálltak. Igaz, helyette viszont megadóztatnák a szolgálati nyugdíjasok nyugdíját, ami szintén nem kedvező, illetve át akarják minősíteni a nyugdíjat járadékká, ami viszont több olyan hozadékkal is jár, ami talán még hátrányosabban érinti őket, mint maga az adó, amit ki akarnak vetni a nyugdíjukra.

– Akkor úgy is lehet a dolgot értékelni, hogy lehet, hogy az eredeti formai elképzeléstől elállt a kormányzat, viszont cserébe bizonyos szankciókkal sújtja azokat, akik nem állnak be ebbe a bizonyos sorba.

– Igen, talán lehet így fogalmazni, de összességében kell kezelni ezt a problémát. Azt gondolom, meg kell érteni a szakszervezeteket, illetve akik – és talán ezzel egy picit magyarázom is a lemondásom okait –, szóval ha van az embernek két lába és odajön valaki, hogy hát most le akarja vágni mind a két lábamat, aztán elkezdünk alkudozni, és ott tartunk, hogy már csak a fél lábamat vágja le, de semmi garancia nincs rá, hogy mondjuk a másik lábamat nem vágja le fél év múlva, akkor azt gondolom, hogy erről tárgyalni sem érdemes.

– Ön ezek szerint azon az állásponton van, hogy tiltakozni kell és demonstrálni, mert ilyen feltételek mellett a tárgyalások úgysem fognak eredményre vezetni?

– Én azon az állásponton vagyok, hogy úgy kellett volna megkezdenie a kormánynak a tárgyalásokat, hogy egy olyan életpályamodellt vezet be a tervezet változásaival egyidőben, amivel vonzóvá teszi ezt a pályát, pályán tartóvá tesz, és nem törvényi eszközökkel és azzal, hogy elveszi és a törvények útján szigorítja meg azt, hogy valakik benn maradjanak a rendszerben. Hiszen ha így cselekszik, akkor nagyon rosszul teszi, merthogy egy-két év múlva majd megnézzük, hogy ennek egyébként milyen hatásai lesznek. Ugyanis hatástanulmányok nélkül végrehajtani ilyen intézkedéseket… El tudom mondani – és ez teljesen friss információ, bár részleteket nem fogok elárulni belőle –, hogy a mai nap folyamán az irodámba befújt egy Széll Kálmán nevezetű illető egy anyagot, amit nyilvánvalóan a miniszterelnök úrral folytatott tárgyalást megelőzően rendeltek meg a rendőrségnél, ami pont azt vizsgálja, hogy milyen biztonságpolitikai és milyen biztonsági kockázatokkal jár a már nyugállományú rendvédelem visszahozatala a testülethez, illetve az erőszakkal való benn tartása. És hát nagyon súlyos megállapításokat tartalmaz ez a szakmai anyag.

– De milyen szempontból közelíti meg ennek az esetleges következményeit? Milyen hangulati következményei lesznek, hogyan áll hozzá majd a testület akkor a munkához, vagy ezek az emberek, akiket visszakényszerítenek? Hogyan fogják a munkájukat végezni? Ebből a szempontból vizsgálják?

– Is. Ebből a szempontból is, illetve abból a szempontból, hogy mondjuk a már civil életbe kikerült embereknek, például az üzleti világból érkezett rendőröknek milyen kapcsolatrendszere van. Adott esetben elképzelhető az is, hogy az alvilággal vannak kapcsolatai. És ezeket az embereket most visszahozni úgy, hogy tömegesen visszahozzák a testülethez… Hiszen nincs arra apparátus, hogy nemzetbiztonsági ellenőrzés, illetve biztonsági ellenőrzés alá vegyék őket, tehát óriási kockázatokkal járhat ez is.

– Tehát ez egy valóban érdekes veszély, amire nyilván az átlagember nem is igen gondol, hogy ha egyszer rendőr volt harminc vagy huszonöt évig, akkor miért ne lehetne benne megbízni. Igen ám, de ha már öt éve nem az, és máshol kereste a boldogulást, nem is biztos, hogy a legfeddhetetlenebb körülmények között, vagy ki tudja, mire volt rákényszerítve. Nem tudjuk, nem ismerjük, mindenféle vizsgálat és mindenféle ellenőrzés nélkül az ő tömeges visszavételük valóban rejthet biztonsági kockázatokat is, meg különböző érdekkonfliktusokat is.

– Így van. Meg hát gyakorlatilag azáltal, hogy a kormány meglebegtette, hogy valamilyen módon létbizonytalanságba taszítja azokat az embereket, akik már nyugállományúak, illetve azokat, akik bent vannak és arra számítottak, hogy öt-hat, négy-öt, tíz, akárhány év múlva el tudnak menni szolgálati nyugdíjba, miután leszolgálták az idejüket, és tudták, hogy mögöttük van az a biztonság, hogy ha mondjuk olyan egészségkárosodást szenvednek, akkor nem maradnak ellátatlanul – hát ezt most el akarja venni tőlük a kormány. Nem csoda, hogy a bent lévő állományban is óriási a feszültség. Na most ezt a feszültséget úgy megoldani, hogy az életpályamodellt meg azért nem merik letenni elénk, mert még tavaly ősszel is arról volt szó, hogy együtt fogjuk ezt tárgyalni, hogy ha szigorítanak valamit a szolgálati nyugdíjrendszeren, akkor egy új életpályamodellt letesznek. Csak éppen nincs pénz hozzá, és innen kezdve nem tudnak normális életpályamodellt kínálni.

– Azt látta valahol valamilyen tanulmányban, vagy mondta a tárgyalásokon mondjuk a belügyminiszter, hogy egyébként a rendőrség létszáma az eddiginél magasabbra emelkedik, akár a Széll Kálmán Terv ellenére is? Merthogy ezen nem spórolni fognak, hanem az esetleg visszalépőket vagy a visszakényszerített rendőröket természetesen állással fogják jutalmazni, így a rendőrségi összlétszám emelkedik – vagy nem, változatlan marad, netán még csökken is? Láttak erre vonatkozó adatot?

– Nyilvánvaló, hogy ha a kormány tartani akarja magát az ígéreteihez, ahhoz, hogy a közbiztonságon javítani akar, elsősorban mondjuk a vidéki kistelepüléseken, akkor létszámbővítésre van szüksége. Tehát egyértelmű, hogy helyük lenne az embereknek, csak miközben folyamatos költségvetési elvonások vannak, nem hogy pluszforrásokat nem kapna a rendőrség, de sorolhatnám itt az összes többi fegyveres testületet, akkor felvetődik a kérdés, hogy miből akarják ezt megcsinálni.

– Vagy mennyiért. Ugye erre az évre harmincnégymilliárd forintot vettek el a rendőrségtől. Jól emlékszem? Vagy a Belügyminisztériumtól?

– Így igaz, sőt, most már vannak olyan információink és nemcsak a rendőrségtől, talán az összes fegyveres rendvédelmi szervtől, amelyek első körben zárolásról szóltak, majd ezt a pénzt végleg elvonták, és most újabb zárolások történtek egyes fegyveres rendvédelmi szerveknél.

– Újabb zárolások? Az eredeti harmincnégymilliárdon felül?

– Nem a rendőrségnél, de tudok olyan fegyveres rendvédelmi szervet, ahol már újabb összegeket zároltak.

– És ezek milyen nagyságrendű pénzek?

– Hasonló nagyságrendűek, mint az elvonások voltak.

– Ez valóban új fejlemény, és így meg is nehezítette, gondolom, még a belügyminiszter dolgát is, amikor Önökkel tárgyalt. Azt egyértelműen leszűrhették Önök, amit mi, a televízió nézői meg a rádió hallgatói, hogy Pintér Sándor meglehetősen szoros felügyelet alatt dolgozik és tárgyal Önökkel, tehát kvázi mintha utasítást kapna a miniszterelnöktől, hogy tessék megkötni a megállapodást és kész. Ilyen feltételekkel?!

– Azt tudjuk, hogy másfél héttel ezelőtt, amikor egy egész hétvégét végigtárgyaltunk a belügyminiszter úrral, akkor egy jóval kedvezőbb variáció lett közös álláspontként elfogadva. Mondjuk ez túlzás, hogy elfogadva, hiszen a szakszervezeti oldal azt sem tudta elfogadni, de mindenesetre egy lényegesen kedvezőbb variációval ment be a miniszter úr a kormányhoz, és a kormányülés után azzal jött ki, hogy egy szigorítás van benne, amit el tudtunk fogadni. A szigorítás ahhoz képest, amivel bement, arról szólt, hogy akit feketemunkán, foglalkoztatáson elkapnak, azt követően amíg el nem éri az öregségi nyugdíjkorhatárt, addig megszüntetnék a nyugdíj folyósítását. Ez olyan szigorítás volt, amire azt tudtuk mondani, hogy ne mi legyünk azok a fegyveres rendvédelmi testületeknél, akik egyébként a feketemunkát erősítjük. Tehát ez egy olyan szigorítás volt, ami alapvetően elfogadható lett volna számunkra. Ugyanakkor voltak kedvező lépések, amikről tájékoztatott bennünket a miniszterelnök úr, illetve a miniszter úr. Ehhez képest a hétfői, miniszterelnök úrral folytatott tárgyalást követően már a belügyminiszter úr egy lényegesen kedvezőtlenebb változattal állt elő.

– Lát arra esélyt és milyen feltételekkel, hogy végül meg tudjanak egyezni? Melyek volnának azok a feltételek, amelyekbe még Önök bele tudnának menni?

– Alapvető feltétel lenne, hogy vonják vissza az alkotmánymódosítási javaslatot és ezt követően kezdjük elölről a tárgyalásokat. Kezdjük elölről a tárgyalásokat, de egy életpályamodellel párhuzamosan. Egyébként én nem gondolom, hogy elfogadható bármilyen módon ez a javaslat. Arról nem beszélve, hogy sajnálatos módon, amire a civilek még nem gondolnak, de hát egyértelműen kiderült a miniszterelnök úrral folytatott tárgyaláson is – azóta egyre több olyan jel utal arra, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, akiknél ezt a szigorítást be fogják vezetni. Arról tájékoztattak engem, hogy a miniszterelnök úr egyértelműsítette azt, hogy ha a fegyveres rendvédelmiek korengedményes nyugdíját megadóztatják, akkor ugyanúgy a civileknél is meg fogják ezt tenni.

– Mi történik akkor, ha az Önök minimális feltételeit sem teljesítik, hanem a kormány ragaszkodik az eredeti tervéhez? Akkor mit tudnak tenni a rendvédelmi dolgozók, milyen fellépés lehetséges még? Halljuk itt már, hogy a miniszterelnök házának védelmét is megerősítették. Meddig mehetnek el egyáltalán a rendvédelmi szakszervezetek?

– Hétfő reggelre összehívtam a Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetségének rendkívüli elnökségi ülését. Egyértelmű, hogy bátor döntésre van szükség, amit meg kell hoznunk. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy be kell tartanunk az alkotmányban rögzített feltételeket és az eskünkhöz híven és ahhoz méltón kell megtalálnunk azokat az eszközöket, amivel kikényszerítjük az igazunkat.

– Egy kicsit konkrétabban: mit tehetnek?

– Minden olyant, amit biztosítanak a törvények.

– Sztrájkba nem léphet a rendőr.

– Nem kívánok részletekbe bocsátkozni. De hamarosan biztos hogy elő fogunk lépni azzal, hogy mit kívánunk tenni. Nagyon kevés lehetőségünk maradt, ez egyértelmű, de csak előre tudunk menni. Ezt is meg kell értenie mindenkinek!

– És ha a rendőrök előremennek, abból mi lesz?

– Békésen próbáljuk megoldani a dolgokat.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!