Az érzelemmentesség iskolája – Bauer Tamás írásához

• Nyomtatás

Részletek

2011. június 05. vasárnap, 04:36

Eörsi Mátyás

A minap olvastam az interneten egy írást, amelynek szerzője javaslattal élt mind a baloldalnak és a liberálisoknak, mind a jobboldalnak, hogy egyezzenek ki a legfontosabb nemzeti kérdésekben. A szerző a jobboldalnak azt tanácsolja, ne keressenek bűnbakot Trianonért, viszont nézzen szembe az akkori politikai elit bűneivel, a baloldalnak és a liberálisoknak meg azt, legalább ismerjék el, hogy Trianon nagy nemzeti tragédia volt. A jobboldal kliséinek kritikátlan átvételén őszintén felháborodva levelet akartam írni a szerzőnek, hogy mutasson egyetlen olyan baloldalit vagy liberálist, aki Trianont ne tartaná nemzeti tragédiának.

Most Bauer Tamásnak a Galamuson megjelent Különvélemény jeles napokon című írásának elolvasása után örültem csak igazán, hogy nem sikerült fellelnem a szerző címét. Ekkora labdát vitában nem szabad feladni: írásában Bauer Tamás azt feszegeti, hogy a trianoni béke-megállapodás miért volt helytálló, és azon miért nincs semmi gyászolnivaló.

Szögezzük le, hogy Bauer Tamásnak mindig és mindenben igaza van. Ezt a látszólag ironikus állítást valójában rendkívül komolyan mondom.  Nincs vagy alig van Bauer Tamásnak olyan írása, amellyel ne értenék egyet. Voltaképpen ilyen írás a „Különvélemény jeles napokon” is: alig van olyan mondata, amellyel vitába szállnék. Csak az egész cikk, csak azzal ne lenne súlyos bajom!

A cikk ugyanis minden igazsága mellett tökéletesen süket és érzéketlen az érzelmekre. Amikor Bauer arról értekezik, hogy a baloldaliaknak és a liberálisoknak nem kellene Trianon tragédiájáról beszélniük, úgy tesz, mintha a történelem csak és kizárólag történelmi, politikai és össztársadalmi igazságokból állna. Holott az emberek, akiktől aligha várható az összes mély összefüggés feltárása vagy megértése, csak érzelemmel képesek viszonyulni a különböző eseményekhez, és ezt éppen a műveltebb elemzőknek el kell tudniuk fogadni. Mit várjunk azoktól, akiknek a családját, a földjét vagy a baráti körét szétszakította Trianon? S miközben értjük, hogy egy országot gyakran büntetnek vezetőik miatt, nem várhatjuk el minden egyes állampolgártól, hogy hibásnak érezze magát vezetői vétkeiért.

Bauer Tamás elvárta-e a németektől, hogy helyeseljék a berlini falat Hitler miatt, vagy elfogadja-e, hogy indokolt volt legalább megemlékezni a fal nélküli Berlinről?

A ráció, a mi a helyes, mi a nem helyes dichotómia mellett léteznek érzelmek is, sőt, az érzelmek legtöbbször fölülírnak minden racionalitást. Ennyit kellene megérteni Bauer Tamásnak, semmi többet. Minden egyes mondatával (majdnem) ugyanis egyet lehet érteni, de hogy az ördögbe nem lehet belátni azt, hogy ettől még a magyarok túlnyomó többsége gyásznak tartja Trianont. Miért is kell a gyászoló fiúnak azt mondani, hogy apád egyáltalában nem volt jó ember, örülj a halálának?

Chaos and order – flickr/lightdiff

Másrészről a cikk nagyon fontos – is lehetett volna. Mert tökéletesen igaza van Bauer Tamásnak abban, hogy a mai jobboldal történelemszemlélete híján van minden bűnnel vagy akár csak hibával való szembenézésnek.  És tökéletesen igaza van abban is, hogy a mostani „lakossági igények” a megvalósíthatatlan területi igényeket helyettesítik. Ám az igazi kérdés nem a Fidesz, amely 1990-ben még kivonult a parlamentből a Trianon szó hallatán, és még csak nem is az a Fidesz, amely 2002-ig elhárította a kettős állampolgárságnak még a gondolatát is. Az igazi kérdés az a magyar választói tömeg, amely egyre nagyobb számban követi ezt a történelmünkben már többször is drámai kudarcokba fulladt politikai ámokfutást. Ismétlem: a németek is szabadjára engedték az érzelmeiket a berlini fal miatt, és eközben nem mulasztottak el megemlékezni a német felelősségről sem. Továbbmegyek: úgy vélem, a szembenézésnek feltétele, hogy átélhessük a büntetés okozta fájdalmat is.

Az „ez így helyes”, és az „ez így nem helyes” dichotómiája mellett van egy ennél cseppet sem lényegtelenebb mozgatórugó, az érzelem. Bauer Tamásnak persze jogában áll ezt figyelmen kívül hagyni. Ám ha ő egy magyarországi politikusnak az egyik fő támasza is, akkor tudnia kell, hogy lehet ezerszer igaza akár minden egyes mondatában, írásának érzéketlensége legjobban az általa támogatott politikának és politikusnak árt.

Annak a baloldalnak és liberalizmusnak, amelynek Bauer Tamás óhaja szerint fel kell tudnia venni a versenyt a jobboldal – egyebek mellett a történelmet is hamisító – kurzusával, azt is meg kell tanulnia, hogy úgy mondjon igazat, hogy eközben képes meghallani és elfogadni mások fájdalmát – akkor is, ha nincs igazuk, de a fájdalmuk elsírásával nem okoznak kárt senkinek és semminek.

Eörsi Mátyás politikus, ügyvéd

Korábban a Galamusban: G-7

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!