rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. június 2.

Molnár Péter, a Közép-Európai Egyetem Médiakutató Központjának kutatója


Bolgár György: Két dologban szeretném a véleményét hallani. Az első, amivel eredetileg hívtuk és kerestük, hogy a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság üzemeltetni fog egy forródrótot, amelyen be lehet jelenteni az interneten fellelhető, úgynevezett káros tartalmakat. Erőszakos, félelemkeltő, idegengyűlöletet, pedofíliát megjelenítő tartalmakat soroltak fel ezek között. Ez mennyire médiaszabadsággal összeegyeztethető lépés vajon? De közben tudomást szereztem egy másik dologról, ami Önt még közvetlenebbül érinti. És erről is szeretném a beszámolóját meg a véleményét. Ma a parlament emberi jogi bizottságában ott volt az ENSZ médiaügyi megbízottja, aki természetesen a magyar médiaszabadságról, médiatörvényről tájékozódik nálunk, és azt kérte, hogy hívjanak meg a bizottságba különböző civil szervezeteket, szakembereket, akik ezzel foglalkoznak. De a fideszes többség többeket kihúzott erről az általa beterjesztett listáról. Végül az ENSZ-megbízott mégis magával vitte Önt, csakhogy nem kapott szót. Mi volt ez a cirkusz?

Molnár Péter: Hát kezdem talán ezzel az utóbbival. Valóban egy nagyszerű guatemalai emberi jogi aktivista és szakértő, aki a szólásszabadság és az információszabadság szakértője – és már három éve az ENSZ szólásszabadság-raportőre, most hosszabbítják meg a megbízatását újabb három évre –, tehát ő itt volt egy konferencián, ami arról szólt, hogy a nemzetbiztonsági szempontok a közérdekű adatokhoz való hozzáférést milyen kivételes esetekben és milyen eljárási garanciák mellett korlátozhatják. És a múltkori látogatásakor felajánlotta nagyon segítőkészen, hogy szívesen konzultál a civil társadalom képviselőivel, és az emberi jogi bizottság tagjainak hasonló felajánlást tett. A parlament emberi jogi bizottságának ma volt egy ülése, ahova várták őt, és ő valóban jelezte ott is, hogy szívesen venné, ha a sajtószabadsággal foglalkozó civil szervezetek képviselői jelen lennének. És akkor továbbították némely szervezet és azok képviselőinek a nevét, de nem volt világos, hogy az ülés mennyire nyilvános, hogy egy bizottsági ülésnek nyilvánosnak kell lennie, és hogy ezt előre mennyire kell egyeztetni, ki hogyan szólhat.

– Hogy a média szabadságáról szóló ülés ne legyen nyilvános, az mondjuk kicsit pikáns, de hajlandó vagyok ezt is elfogadni. Biztos van valami, ami azt indokolja, hogy ne legyen annyira nyilvános.

– Nem, nem volt zárt ülés, nyilvános volt az ülés, csak nem, hogy mondjam, nem nagyon…

– Nem nyitották meg meghívottak számára.

– Nem, nem nagyon lehetett tudni róla. Érdeklődött például egy újságíró, akinek először azt mondták, hogy nincs ma az emberi jogi bizottságnak ülése. És nyilván nem azért, mert valaki ezt le akarta tagadni, de valahogy nem volt ez kellőképpen, azt hiszem, végiggondolva.

– Hát talán azért, mert ez az ENSZ-raportőr kellemetlen talán a kormányzat számára. Már korábban is járt itt, és eléggé keményen kritizálta a magyar médiaszabályozást.

– Nem tudom, én legfeljebb feltételezésekbe tudnék bocsátkozni.

– Jó, jó, nem akarom, hogy feltételezésekbe bocsátkozzék. Hogy került Ön erre a bizottsági ülésre? Azt mondta Önnek, hogy jöjjön, megyünk együtt?

– Persze. Én vele évek óta különféle ügyekben együtt dolgozom, már 2008-ban egy nagy nemzetközi információszabadság-konferenciát szerveztünk a Közép-Európai Egyetemen, és azon is itt volt. Engem is és még más szakértőket is hívott, a TASZ részéről Szigeti Tamás is ott volt. Részben félreértésről van szó, mert én az Egymillióan a magyar sajtószabadságért nevű Facebook-csoport részéről szóltam volna hozzá mint szakértő, a leadott listán viszont nem ebben a minőségben szerepeltem.

– Na de mind a két Molnár Péter egy és ugyanaz. Ezt nyilván a parlamenti képviselők is tudták az emberi jogi bizottságban, de nem akartak Önnek szót adni?

– Hát a bizottság vezetője, Lukács Tamás döntött így. Amikor ahhoz a részhez értünk, a képviselők közül néhányan elmondták a mondandójukat, és utána válaszolt erre. És amikor ahhoz értünk, hogy akkor a megjelent szervezetek részéről is hangozzanak el hozzászólások, és én is jelentkeztem egy ponton, akkor jött ez a kérdés, hogy akkor én most hozzászólhatok-e vagy nem, és én jeleztem, hogy én az Egymillióan a magyar sajtószabadságért Facebook-csoport szakértőjeként, tagjaként kívánok hozzászólni. És akkor erre volt az a válasz, hogy nem lehet, hogy nincs az előre meghívott szervezetek között ez a csoport. Erre én mondtam, hogy hát ez egy nyilvános ülés, nem? És hát ez egy speciális szervezet, mert nem egy formális szervezetről van szó, tudjuk, hogy a Facebook milyen komoly szerepet játszik más országokban is a nyilvánosságról és egyéb közügyekről folyó vitákban. Tehát ez egy informális, de közismert szervezet. Az volt a válasz erre, hogy kilencvenvalahány-ezer más civil szervezet is van az országban, és nem szólhat mindegyik hozzá. Szóval a lényeg az, hogy egy kis rugalmasságot igényelt volna, hogy az előzetesen leadott listán nem szerepelt a Milla, tehát az Egymillióan a magyar sajtószabadságért mozgalom…

– …ezért a kereszténydemokrata elnök úgy döntött, hogy Ön nem szólalhat meg. És mások szólhattak?

– Mások szólhattak, tehát a TASZ képviselője, illetve Szigeti Tamás a TASZ részéről, Jeney Orsolya az Amnesty International részéről hozzászólt, a Katolikus Újságírók Szövetsége részéről volt hozzászólás, a MÚOSZ részéről.

– Mit mondott az ENSZ-megbízott?

– Az ENSZ-megbízott egyrészt felajánlotta újra és a korábbiaknál is határozottabban a közreműködését egy széles körű konzultációval kapcsolatban, tehát hogy nagyon szívesen újra ellátogat Magyarországra, és minden, érdemben a médiatörvénnyel kapcsolatban hozzászólni kívánó szereplő részvételével ő nagyon szívesen részt venne egy olyan konzultációban, ami széles körű vitára ad módot. Azt javasolta – tudva arról, ez a bizottság ülésén is elhangzott, hogy a törvény újabb módosítása van előkészületben, nem jelentéktelen, bár nem is alapvető módosításokkal –, hogy erre a konzultációra még a törvény újabb módosítása előtt kellene hogy sor kerüljön. Ez egy nagyon nagy dolog. Egy olyan személyről van szó, aki a világ összes országával kapcsolatban figyelemmel kíséri a szólás szabadságának és a sajtó szabadságának az alakulását, tehát ennek szerintem alapvetően örülni kell, hogy ő időt és…

– Hát biztos nagyon örül a kormány, hogy a médiatörvényével ilyen nagy terjedelemben, sok időben sokféle szervezet, sokféle hivatalos ember, sokféle szakértő foglalkozik szerte a világon. Látszott ez az öröm a kormánypárti képviselőkön?

– A bizottság elnöke azt az észrevételt fogalmazta meg, hogy szerinte a mai ülésen kezdett változni a helyzet, tehát hogy többoldalú véleményeket kezdtek megfogalmazni. Az ő meglátása szerint az ENSZ szólásszabadság-raportőre egyoldalú információkat kapott. Szerintem ez az állítás nem megalapozott.

– Az ENSZ médiaügyi raportőre ajánlatát, hogy hajlandó Magyarországon valamiféle tárgyalásokat folytatni vagy egyeztetésre megszervezni a különböző érintett feleket arról, hogy változzék-e vagy hogyan a médiatörvény és a médiaszabályozás, hogyan fogadták ezen az ülésen?

– Hát én remélem, hogy nyitottan. Tehát az emberi jogi bizottság elnöke, ahogy említettem, azt a véleményét fejezte ki, hogy szerinte az ENSZ raportőre többoldalú véleményeket kell hogy halljon, mert túlnyomó részben a médiaszabályozást, a hazai médiaszabályozást bíráló szervezetek véleményét hallotta eddig. A raportőr válasza erre az volt, hogy ő örömmel hall minden véleményt. És ekkor javasolta hangsúlyosan, ekkor is, az ülés végén azt, hogy szívesen visszatér egy olyan konzultációra, ahol még a médiatörvény újabb, illetve a médiatörvény-csomag újabb módosításai előtt van mód arra, hogy a legkülönfélébb civil szervezetek, egyetemi kutatóközpontok és más lehetséges szakértők vagy egyszerűen csak a közönség, vagy az újságírószakma véleményét-észrevételeit képviselő szervezetek hallathassák a hangjukat, elmondhassák a véleményüket. Ezt nagyon szorgalmazta.

– Szóval bízzunk benne, hogy ebből akár lesz vagy lehet is valami, ugye?

– Igen. És csak egy mondat arról, hogy ő az emberi jogok iránt elkötelezett. Sokáig száműzetésben volt, amikor olyan volt a helyzet az országában, Guatemalában. Egy olyan emberről van szó, aki ismeri azokat a nehézségeket és problémákat, mint amikkel egy olyan, a diktatúra ugyan már jó húszéves örökségével, de mégiscsak itt élő terheivel küzdő ország, mint…

– Tehát a  demokrácia mellett elkötelezett. De ENSZ-hivatalnokként nem is lehet más, ugye?

– Igen, tehát itt tényleg arra lenne szükség, hogy minden oldalról nyitottan hallgassák az ő véleményét. Remélem, lesz rá alkalom máskor a bizottság előtt. De azért sajnálom, hogy nem tudtam hozzászólni, mert én arra akartam felhívni a figyelmet, hogy nagyon fontosak a szólásszabadsággal, a sajtószabadsággal foglalkozó nemzetközi tisztségviselők és szervezetek véleményei, és ezekre nem jó, nem okos frusztráltan reagálni, hanem érdemes odafigyelni. És ha tévednek, akkor persze ki lehet igazítani őket, de a megalapozott kritikát meg el kell tudni fogadni. De szerintem Magyarországon közben nekünk magunknak is megvan az alapunk arra, hogy rendbe tegyük ezeket a dolgokat, hiszen a sajtó szabadságához és a szólás szabadságához elég, ha csak a tizenkét pont közül az elsőre gondolunk, 1848-ból. Ehhez egy nagyon erős hagyomány fűződik Magyarországon, és ennek a hagyománynak szerintem egyértelműen része az Alkotmánybíróság azon 1992-es döntése, amely kimondja, hogy semmilyen politikai vagy más társadalmi csoportnak nem lehet meghatározó befolyása a média felügyeletére. Na most ez egy nagyon egyértelmű alapelv, itt nem lehet azt emlegetni, hogy most akkor milyen csoportok befolyásolták és kinek a véleményét. A mi alkotmánybíróságunk, a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága szögezte le ezt az alapelvet, és nem tette hozzá azt az Alkotmánybíróság, hogy ha bármilyen politikai többségnek, kormánytöbbségnek – és engem egyáltalán nem érdekel ebből a szempontból, hogy milyen színezetű, világnézetű, politikai irányvonalú kormánytöbbségről van szó –, tehát ha bármilyen kormánytöbbségnek kétharmados többsége van, akkor ez az elv arra ne vonatkozna, vagyis hogy egy kétharmados kormánytöbbségnek viszont lehet meghatározó, vagy akár kizárólagos befolyása. Ez egy napnál világosabb elv.

– Ebből a szempontból szerettem volna akkor megkérdezni, hogy mit szól ahhoz, hogy a médiahatóság üzemeltetni fog egy forródrótot, amelyen be lehet jelenteni az interneten megtalálható, úgynevezett káros tartalmakat, erőszakos, félelemkeltő, idegengyűlölő, szóval mindazt, amit egyébként joggal utálunk és akár még eltávolítandónak is tartunk. De az, hogy a médiahatóság, technikailag legalábbis, részt vesz abban, hogy egy ilyen forródróton bejelentsék ezeket és minél gyorsabban eltávolítsák az ilyen tartalmakat, bennem legalábbis kérdéseket vet fel. Ez a médiahatóság dolga volna?

– Hát szerintem az internetes tartalmakkal kapcsolatban először is, amit csak lehet, önszabályozás útján indokolt megoldani. És amennyiben az úgynevezett társszabályozás, tehát amikor az önszabályozó szervezetek valamilyen módon egy médiahatósággal együttműködnek, felmerülhet, ott viszont egy nagyon alapvető elsődleges követelmény az, hogy annak a médiahatóságnak, illetve az azt felügyelő tanácsnak, amelyik egy ilyenfajta együttműködésbe próbál bocsátkozni, annak nagyon hitelesnek, minden olyan meghatározó befolyástól mentesnek kell lennie, amit az Alkotmánybíróság említett döntése is kizár. Hiszen ez, hogy nem lehet meghatározó befolyása semmilyen társadalmi csoportnak a médiát felügyelő testületre és hatóságra, ez nem egy elvont alapelv. Ennek nagyon kézzel fogható jelentése van. Ez az alapelv az önkény lehetőségét zárja ki. Ez azt zárja ki, hogy bármilyen többség vagy egyéb befolyásos csoport, ami a média felügyelete felett meghatározó befolyást szerezne, az ilyen befolyás esetén, ha éppen a kedve úgy tartja, akkor önkényesen dönthet, önkényesen azt mondhatja, hogy ez a tartalom szerintem káros. Tehát abban a pillanatban, ha az önkény lehetőségének ilyen árnyéka vetül a médiahatóságra és a médiatanácsra, abban a pillanatban már nem lehet bízni abban, hogy egy ilyen mechanizmus megnyugtató módon tudhat működni. És ezért tényleg a médiaszabályozás helyrehozatalának az a kiinduló pontja, hogy a médiahatóságot, illetve a médiatanácsot kell az Alkotmánybíróság által lefektetett említett alapelvnek megfelelően bármilyen csoport meghatározó befolyásától függetleníteni.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!