rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. június 1.

Czoma László a keszthelyi Helikon kastélymúzeum leváltott igazgatója


Bolgár György: - Szóval most még igazgató, holnaptól már nem.

Czoma László: - Most még talán igen.

- De a leváltás ettől függetlenül igaz.

- Így van. A hír igaz, ahogy mondják.

- Ahogy olvasom, indoklás nélkül, azonnali hatállyal menesztették. De Önnek talán van fogalma arról, indoklás nélkül is, hogy miért?

- Igazán nincs. Már voltak előjelei ennek, ugye, hogy a várossal nem jó a kapcsolatom, hogy, bár nem városi múzeumról van szó, hanem országos múzeumról, lehet, hogy bábszakkört kellett volna csinálnom, vagy színjátszó szakkört a kastélyból, nem is tudom, hogy mit értenek ezalatt.

- Nem is a város váltotta le, hanem a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.

- Igen, de ezek az indokok egyszer már előkerültek. De hát én tudom, hogy egy olyan műemlékegyüttesről van szó, amelynek minden négyzetmétere funkcionál. Egyetlen olyan kastély Magyarországon, mondhatnám azt is, hogy Közép-Európában is ritka az ilyen, ahol az intézmény hatvan százaléka múzeum, a többi konferenciarész, és működik is. Aztán itt van Európa egyik legnagyobb hintómúzeuma, Európa legnagyobb vadászati múzeuma, több mint kétszáztíz fajjal. Olyan történelmi modellvasutat hoztunk létre ötszáz négyzetméteren, amely Brüsszelben az Európa házban ott van, azzal, hogy a büszkeségünk.

- De kinek fájt az, hogy ez egy sikeres múzeum és hogy Ön hozta ezt létre, nyilvánvalóan Ön az elsőszámú felelőse idézőjelben annak, hogy ez így sikerülhetett. Hiszen az a város büszkesége. Az országnak is büszkesége. Miért fáj az bárkinek, hogy Ön 2014-ig a szerződése alapján maradhatott volna múzeumigazgató?

- Szerkesztő úr, találgatni tudok.

- Tegye.

- Az egyik, hogy a kastélynak van százötven hektárja. Lehet, hogy esetleg ebből kellettek volna valakinek bizonyos területek. Tudom, hogy nem akkor kezdődik az időszámítás, amikor az ember valahova megérkezik, de én 6,2 hektárral kezdtem és most van százötven hektárunk.

- És mire kellene százötven hektár akárkinek? Tudjuk, hogy a föld érték, de mire lehetne használni a kastélyhoz tartozó területet?

- Mondjuk a történelmi kastélypark mögött húzódó vadasparkból lehet ipari parkot csinálni. Pillanatnyilag majdnem így működik, hiszen ott volt a rakétabázis, és azokat a hangárokat mi kiadjuk, hasznosítjuk, hogy addig se menjen veszendőbe.

- És próbáltak az elmúlt években Önnek ilyenfajta ajánlatokat vagy javaslatokat tenni és Ön határozottan elutasította a város kéréseit vagy voltak konfliktusok Önök között?

- Voltak konfliktusok, mert egyszerre indultunk el ezért a területért ezelőtt jó néhány évvel, és most a városi lapban is olvasom a múltkor, hogy mint ipari park is szóba jöhetne az a terület. Holott Magyarországon az egyetlen történelmi kastélypark, amely teljes területében rekonstruálható. Csak két mondat. 1887-ben Ernest Milner tervezte meg azt az állapotot, amit az angol kertészeti egyetemek kertépítészeti tanszékén még most is etalonként tanítanak. A Honvédség betelepedett, 59 épületet emelt. Ebből mi 57-et elküldtünk a levegőbe, és két épület maradt meg, ami hasznosítható. Egyikben van a vadászati múzeum, a másik pedig vár a sorsára.

- Magyarán Ön nem szerette volna, ha ezt a hatalmas visszaalakító munkáját valaki esetleg közvetlen gazdasági célok érdekében felrúgja.

- Pontosan így van. És ez akkora érték a jövőben is. Éppen Metternich herceget kérdeztem, hogy ha a kastélyát tatarozni akarja, mit tesz. Azt mondja, elad egy nagy szőnyeggyűjteményt. Itt ugye szőnyeggyűjtemény nincs, amit el lehetne adni, hál’ Istennek. Viszont van óriási terület, ami fedezete annak, hogy ez a kastély mindig olyan állapotban mutatkozzon és tündököljön, mint amit épp most tataroztak. Bár nagyon sok feladat van, egy évben legalább nyolcvan millió forintot rá kell költeni.

- És nem tudott volna kiegyezni a várossal, hogy Ön elad bizonyos területeket nekik, ha annyira szükségük van rá? Vagy ők nem szerettek volna erre pénzt kiadni?

- Nem szerettek volna pénzt kiadni, mert állami terület, kimondottan állami tulajdonban tartandó területről van szó. És ez a bizonyos harminchét hektár volt az, amelyik prédának mutatkozott. Ebből adódtak konfliktusok, és én az egyik oknak ezt sejtem. A másik pedig, hogy a kastélymúzeum jelentősebb EU-s pénzt fog kapni, és gondolom, hogy nem a mostani vezetésnek akarták odaadni, hanem másokat akarnak megbízni. Az isten tudja, de mindez csak találgatás, mert nem kaptam indokolást. Kétségtelenül az utóbbi években minimálisan csökkent a kastélymúzeum látogatóinak a száma, de nem olyan mértékben, mint az országos múzeumoké. Főleg a külföldiek maradtak el.

- De hát tudjuk, hogy bizony volt visszaesés a külföldi turisták számában.

- És válság volt.

- Igen. Nyilván a Balaton környékén meg különösen. Annyit mondjon meg még, hogy az elmúlt években a kormányzat lényegében Ön mellett állt ki, amikor a várossal vitázott és ez változott meg mostanra?

- Nem. Mindig egyedül voltam, mindig egyedül maradtam. Sőt olyannyira, hogy – ugye miután közhasznú társaságról van szó – nem is kellett volna pályáztatni még az elmúlt rendszerben az állásomat, mégis megpályáztatták. Én valójában pályázaton nyertem, nem lovaggá ütöttek, és azt mondták, hogy már pedig most holnaptól kinevezzük. Hanem kemény előcsatározások előzték meg az én kinevezésemet. Fél évig megbíztak mint igazgatót és utána kiírták a pályázatot. A pályázati időszak volt az, amelynek alapján egy egészen nagy tanulmányt írtam meg, amit én nem is bántam, mert ha belülről nem én írom a legjobb pályázatot, akkor engem azonnal el kell csapni.

- A hírek szerint a Fidesz keszthelyi szervezetének jelenlegi alelnöke, egy agrármérnök lenne az Ön utódja.

- Így igaz.

- Mennyire kell mondjuk szakértőnek lenni múzeumban, történelemben, építészetben, kertépítészetben annak, aki egy ilyen épületet és kertegyüttest megfelelően igazgatni akar?

- Nemcsak hogy nem árt, hanem bizony az nagyon jó, ha valaki jártas ezekben a dolgokban, az építészettörténetben, a családtörténetben. Mert akkor nem téved az ember nagyot, ha a múlt ösvényein indul el. És ezt szakértőkkel nem lehet pótolni, hanem ezt igenis egy embernek kell kézben tartani, egy embernek kell végigcsinálni ezeket a dolgokat. Én azt mondom, hogy adja Isten, hogy sikerrel folytassák ezt a huszonhét esztendőt, hiszen 84-ben kerültem ide, jószerével akkor volt hét vagy nyolc terem meg a nagykönyvtár, és azóta sikerült, az elmúlt években, az ország második leglátogatottabb közgyűjteményévé tenni a kastélyt.

- Hogyan közölték Önnel az indoklás nélküli leváltást? E-mailben, szóban, levélben? Megköszönte-e valaki azt, hogy huszonhét évig ott dolgozott igazgatóként?

- Igen. Megköszönték. Annyi kedves telefont kaptam, sistergett a telefon.

- Na de most a főnökeire gondolok, nem a barátaira, meg a látogatókra, meg a keszthelyiekre, hanem akár a Nemzeti Vagyonkezelőtől, akár a keszthelyi városvezetéstől valaki megszorította-e a kezét, hogy köszönjük, Czoma úr?

- Nem. Nem kaptam ilyen jellegű köszönetnyilvánítást.

- Talán holnap, nem?

- Elképzelhető, hogy holnap...

-… Vagy ne legyek ennyire naiv?

- Hát igen. Én azt tettem, hogy tíz órakor összehívtam a dolgozókat, elköszöntem tőlük, tisztességgel megköszöntem nekik azt a munkát, amivel közösen sikerre vittük ezt a kastélyt és azt mondtam nekik, hogy folytassák, hiszen mindenkit a munkája minősít, és nem szabad abbahagyni, nem szabad, hogy törés legyen abban a dologban, amit eddig együtt végeztünk. Mert azért mégis száznyolcvan embernek adtunk munkát.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!