rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. június 1.

Gerő András történész


Bolgár György: - Orbán Viktor tegnap beszédet mondott egy Gazdasági fordulat című konferencián, természetesen megállapította, hogy Magyarországon gazdasági fordulat zajlott le az elmúlt egy évben, de másról is beszélt, és például azt mondta, hogy külföldről érkeznek majd még kritikák, dühödt támadások és harcias felszólítások is az új alaptörvény vagy a most készülő sarkalatos törvények, vagy épp a gazdaságpolitika miatt. Ám nekünk higgadtan, udvariasan, rezzenéstelen arccal és egyenes tekintettel csak annyit kell mondanunk, ez nem a ti dolgotok, ez a magyarok dolga. De mintha a magyarok tudomásul vették volna, hogy néhány hét alatt sikerült összerakni egy új alaptörvényt, egy alkotmányt, nem érzem a szellemi életben azt az izgalmat, hogy – bár minden elvégeztetett, meg van szavazva – elkezdjék elemezni, hogy mi is következik ebből az alkotmányból. Nincs valami hasonló érzésed? Vagy éppen nem gondolod, hogy a hiány pótlására neked is be kell szállnod?

- Az az igazság, hogy én éppen a te műsorodban mondtam el először az alkotmány előbeszédét illető kritikámat. És most a könyvhétre egy kis könyvet is kiadtam Eseteim az alkotmánnyal címmel, amiben benne van, hogy 2007-ben volt az első, ez Sólyom kritikája volt, a tekintetben, hogy mi volt az értékfelfogása, utána a következő elem 2009, amikor húszéves volt az alkotmány, illetve a 2011-es történet ezzel a preambulum-kritikával, amit – mondom – nálad mondtam el először. Ezt megírtam, megjelenik. Az igazság az, hogy én úgy érzem, hogy továbbra is… noha jószerével én vagyok az egyetlen nevesített civil, akinek egy felvetését befogadta a kormányzat az új alkotmányba…

-… De nem azt, hogy legyen királyság, amit korábban vetettél fel.

- Nem, habár azt írom, hogy azzal, hogy az előbeszédben az szerepel, hogy a Szent Korona megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát, miután az új alkotmányban nem szerepel a Szent Korona-tan, ha a Szent Koronáról, mint közjogi elemről, ők azt mondják, hogy alkotmányos állami folytonosságot jelképez a korona, ebből az következik, hogy a vágy megvan rá. Csak a kivitelezéshez hiányzott az utolsó lépés. Ez látszólag tréfásan hangzik, de logikailag tényleg ez következik a preambulum megfogalmazásából. De azért ezt az alkotmányt sebtében hozták össze – mondom, most csak az előbeszédről beszélek –, meggyőződésem szerint megkérdezhettek volna mértékadó, tekintélyes, hozzáértő értelmiségieket, mert egy ilyen előbeszéd nem jogászi munka, hogy egyáltalán mit gondolnak, milyen javaslataik vannak. És ezt a fázist is kihagyták. Ez tényleg arról szól, hogy kilenc hónap alatt jószerivel valami olyasmi jött létre, ami nem átgondolt, és nagyon sok idő és energia fog kelleni majd hozzá, hogy ezt meg lehessen változtatni.

- Ezek szerint te megteszed a magadét, összeállítottál egy könyvet erről, tekintsük ezt valamiféle első lépésnek. De esetleg olyan illúziód is van, hogy Magyarországon most már az új alkotmány elfogadása után elkezdődik valamilyen szellemi közéleti vita arról, hogy mit kellett volna másképpen, esetleg hogy kellene másképpen, hogy lehetséges ezen az alkotmányon változtatni, az előbeszédtől kezdve a tételes részekig?

- Nem. Ennek nyomát sem látom, persze bármikor előjöhet. Szóval az a helyzet, hogy itt az alkotmány kapcsán – és a miniszterelnök is ezzel él – tulajdonképpen két elbeszélésmód formálódik. Az egyik a miniszterelnök elbeszélésmódja, ami azzal indul, hogy itt tavaly forradalom zajlott le. Mert annyira rossz volt minden, hogy gyakorlatilag egy forradalmi lépés kellett ahhoz, hogy ezt megváltoztassuk. A következő elem ebben gyakorlatilag az új államalapítás, az újjászületés, ez maga az alkotmány. Tehát új alkotmány kell az országnak. Ebből az is következik, hogy ebben a narratívában az előző húsz év kudarctörténetként szerepel. Egyébként ez most is előjött a miniszterelnök beszédében. Az előző húsz év a kudarcok története. Megjegyzem, hogy annak az alkotmánynak, amit ő a kudarctörténet elemének lát, hiszen azt írta a Magyar Nemzetben áprilisban, hogy nem tudott minket semmitől sem megvédeni, azért kudarc az előző alkotmány, szóval bizonyos értelemben ő is részese volt ennek, hiszen erre az alkotmányra pontosan hatszor esküdött fel képviselőként, és erkölcsileg súlyosbító tényezőként kétszer miniszterelnök is lett ennek az eskünek a nyomán. Tehát itt van egy ilyen narratíva: a minden rossz volt, és most jön az új államalapítással a felívelés, a Kánaán.

- Na de ez tipikus politikusi narratíva, ha úgy tetszik, minden politikus igyekszik úgy beállítani, hogy most majd minden megváltozik, mert én vagyok hatalmon.

- Igen, csak itt az a kis különbség van, ami egy demokráciában szokatlan, hogy az egész országot kell totálisan újra szervezni. Mindent.

- Sőt mi több, az új alkotmány, illetve a sarkalatos törvények következtében úgy kell újjászervezni, hogy utána már legfeljebb csak kétharmaddal lehessen változtatni szinte mindenen.

- Így van. Na most van egy ellen-elbeszélésmód is, amelyik azt mondja, hogy tulajdonképpen a régi alkotmány jobb volt, régen szabadabbak voltunk és minden, ami most jön, csak rosszabb lesz. Tehát egy negatív megfelelője ennek a pozitív elbeszélésmódnak. Őszintén megmondom, egyik sem áll hozzám túlzottan közel, de az nagy kérdés, mondjuk az egyik kutatási területem nekem a magyar szimbolikus politika, hogy képesek-e a küzdő felek ezeket az elbeszélésmódokat áttenni egy folyamatos elbeszélésmódba. Nevezetesen, hogy az alkotmány a továbbiakban is egy ilyen kruciális, egy ilyen döntő ütközési pont marad-e. Mert ha a miniszterelnöki elbeszélésmódot nézem, neki szüksége lesz továbbra is az alkotmányra mint hivatkozási pontra. Akik az ellenfelei, azoknak meg szükségük lesz arra, hogy bebizonyítsák, hogy ez maga a hanyatlás, az ország semmibe hullása és a többi.

- Sőt, ezt az alkotmányt el kell söpörni ahhoz, hogy valódi változás következhessék be.

- Így van. Tehát egy szimbolikus politikai konfliktus kezd kirajzolódni, nagy kérdés, hogy mennyire lesznek következetesek a résztvevők, hogy ezt végigjátsszák. Ez nagyon érdekes számomra. Tartalmilag persze, mondom, mind a két elképzelés nagyon távol áll tőlem, én sosem hittem a világi megváltókban, most sem hiszek.

- De akkor miben hiszel? Hogyan kéne például erről az alkotmányról vitatkozni?

- Szerintem vissza kéne térni a racionalitáshoz. Tudom, hogy ez így több száz évvel a felvilágosodás után talán…

-… Ez már nem újdonság, ugye?

- Igen.

- Csak már mintha el is felejtettük volna.

- Igen, de vissza kéne térni. Másrészt vissza kéne térni ahhoz, hogy valami olyan nyelvet teremtsünk meg, ahol a fogalmak ugyanazt jelentik. Tehát, hogy fogalmilag pontosan mondjuk el azt, amit mondani akarunk, mert meggyőződésem, hogy – persze értékrendek különbségéről is szó van, de – ha van egy közös fogalmi nyelv és emellé egy racionális megközelítés, akkor bármekkorák az értékkülönbségek, szót lehet érteni. De itt én azt látom, hogy mindenki érzelmileg motivált. Széchenyi is megírta ezt, hogy egy ilyen érzelmi motiváltságba belehajszolt szuperlatívusz kultúrába, illetve egy mindent kritizáló kultúra irányába mozdulunk el, és ebből semmi jó nem sül ki.

- Mindenesetre, ezek szerint, Gerő András egy új könyvvel megpróbál racionalitást csempészni a mai irracionális világba.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!