rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. május 31.

Kovács László, az MSZP alelnöke, volt külügyminiszter és uniós biztos


Bolgár György: - Több dologról is szeretnék Önnel beszélni, de talán a legfrissebb, hogy Orbán Viktor megint tartott egy kormányzati évértékelést. Egy gazdasági konferencián azt mondta, hogy a saját problémáinkat a magunk módján kell megoldanunk, akkor is ha ez másoknak nem tetszik. Meg kell mondanunk, hogy bár külföldről érkeznek majd még kritikák, dühödt támadások és harcias felszólítások is, az új alaptörvény vagy a most készülő sarkalatos törvények vagy éppen a gazdaságpolitika miatt nekünk higgadtan, udvariasan, rezzenéstelen arccal és egyenes tekintettel csak annyit kell mondanunk, ez nem a ti dolgotok. Ez a magyarok dolga. Senkinek nincs több tudása, mint nekünk. Egy külügyminiszter ilyenkor milyen helyzetbe kerül, ha ezt az alaputasítást kapja a kormányfőtől?

Kovács László: - Ha hivatalban lévő külügyminiszter lennék, akkor égne az arcom a szégyentől. Ugyanis ez a teljesen értelmetlen provokálása a nemzetközi partnereinknek csak kedvezőtlen következményekkel járhat. Egyszerűen nem értem a miniszterelnök e kényszerét, hogy állandóan az arcukba vágja a kesztyűt a szövetségeseinknek, a partnereinknek, azoknak, akikkel egy gazdasági integrációban vagy egy szövetségi rendszerben vagyunk. Nem tudom, mit kíván ezzel elérni, de hogy semmi jót nem ér el, azt nagyon határozottan állítom. Az ilyen kijelentések, hogy harcias támadások érnek bennünket…

- Dühödt, dühödt támadások.

- Dühödt támadások. Egyelőre ő az, aki most már több mint egy éve – amióta kormányra került és kormányfőként működik – időről időre támadásokat intéz nemzetközi szervezetek ellen, sértegeti az Európai Uniót, annak tagállamait, intézményeit. Miközben őt legfeljebb a politikája, konkrét lépései miatt bírálják, de nem nevezném ezeket dühödt támadásnak. Kritikának igen.

- Akkor nézzünk egy olyan eseményt, ami a napokban történt, illetve nem történt, és amely szintén érdekes összefüggésben lehet Magyarország külföldi megítélésével. A múlt hét végén Varsóban zajlott egy csúcstalálkozó a közép- és kelet-európai államfők, illetve az odalátogató amerikai elnök között, és bár ez a húsz közép- és kelet-európai kormányfő Obama Varsóba érkezése előtt tartott egy tanácskozást, ezen részt vett Schmitt Pál köztársasági elnök is, ő azonban délután felkerekedett és elutazott Rómába, hogy részt vegyen a Liszt emlékév koncertjén a Vatikánban, együtt a pápával és együtt Orbán Viktor miniszterelnökkel. Ily módon viszont nem tudott részt venni Obama és a térség államelnökeinek találkozóján. Ez vajon normális dolog a nemzetközi diplomáciában? Sajnos, ha összejött ez a két esemény, akkor annak van elsőbbsége, akivel előbb megbeszéltük a találkozót, feltehetően ez a Liszt-koncert volt, hiszen az Obama-féle látogatást később viszonylag frissen tervezték. Vagy pedig ilyenkor célszerű mégiscsak megfordítani a dolgot vagy másképp értékelni és azt mondani, hogy Obama nem minden héten jön Európába, a Liszt emlékkoncert ugyan fontos és szimbolikus esemény, de számunkra talán fontosabb az amerikai elnökkel való találkozó? Mit tett volna hasonló helyzetben egy Ön által vezetett diplomácia és az a magyar kormány, amelynek esetleg Ön is tagja lenne?

- Mivel Obama látogatása legalább egy hónapja tudott volt, hiszen ott érintette ez Magyarországot, hogy nagyjából abban az időpontban jött Európába és látogatott el Varsóba, amikor eredetileg Budapesten, illetve Gödöllőn került volna sor az Európai Uniós csúcsra, a keleti partnerségi csúcsra. A magyarországi rendezvényt azért kellett elhalasztani és áttenni a lengyel elnökség idejére, mert ez egybeesett volna két fontos nemzetközi rendezvénnyel. A G8, G20 csúcstalálkozóval, illetve az OECD ötvenedik évfordulójával. Aztán kiderült, hogy azért nem lehetetlen ebben az időpontban egy harmadik rendezvényt tartani, hiszen a varsói államfői találkozóra pont ekkor került sor és akkor már szembesültünk azzal, hogy erre jönni fog Obama elnök is. Azt gondolom, hogy a világ legjelentősebb hatalma első emberével találkozni valóban nem mindennapi lehetőség. Schmitt Pál Magyarország nevében bemutatkozhatott volna ezen a munkavacsorán és én nagyon sajnálom, hogy végül máshogy döntött. Nem tudom, hogy a Liszt-koncert ezt megelőzően meg volt-e már szervezve, ennek semmi jelét nem láttuk, lehet, hogy igen. Nem hiszem, hogy ezt a koncertet nem lehetett volna-e egy nappal előbbre vagy egy nappal későbbre hozni. Obama látogatását nyilván nem lehetett mozdítani. Ráadásul semmi nem történt volna, ha ezen a Liszt-koncerten Schmitt Pál nem vesz részt, hiszen Orbán Viktor miniszterelnök mindenképpen ott lett volna.

- Tehát a pápa ilyenkor nem sértődik meg, ha a magyar köztársasági elnök azt mondja, hogy bocsánat, de egy hónappal ezelőtt közbejött ez a csúcstalálkozó és azon kell Magyarországot képviselnem. Ilyenkor nincs sértődés barátok között?

- Nem hiszem, de azért én nem nevezném Schmitt Pált és a pápát barátoknak.

- Baráti viszonyban vagyunk a Vatikánnal, így akartam kérdezni.

- Nos én nem hiszem, hogy ez bármiféle sértődéshez vezethetett volna, ráadásul egy nappal lehetett volna előbbre vagy későbbre halasztani, megoldható lett volna. Ami engem elgondolkoztatott, az az, hogy Boris Tadic szerb elnök nem ment el erre a rendezvényre, és nem ment el a román elnök, Basescu sem. Mind a kettőnek megvolt a maga oka. Basescunak is és Tadicnak is Koszovó vezetőjének a jelenléte volt az ok: Tadicot mint szerb elnököt sértette, Románia pedig nagyon negatívan viszonyul Koszovó elismeréséhez, hiszen nem szeretné, ha esetleg Koszovó mintájára – noha a két helyzetet nem lehet összehasonlítani – mondjuk Románia valamelyik területe is kinyilvánítaná a függetlenségét. Ezért sem ismerte el Románia Koszovót. Az, hogy Schmitt Pál végül nem vett részt ezen a munkavacsorán, azt sehol a külföldi sajtóban nem láttam. Ha most kicsit rosszindulatú akarok lenni, akkor azt mondom, hogy észre se vették, hogy nincs ott. Nem hiányzott senkinek.

- De azért az amerikaiak ezt észreveszik, nem?

- Nekik észre kellett venni és a lengyelek is észrevették, akik a házigazdái voltak. Ha én házigazdája vagyok egy vacsorának és ott, mielőtt még a vacsora elkezdődik, az egyik vendég tüntetően távozik, akkor az a többi vendégre, a fő vendégre – ez esetben Obama elnökre –, de a házigazdára nézve is sértő. A távozása és ennek a lehetőségnek a kihagyása rendkívül szerencsétlen dolog volt. Hadd kapcsoljam ezt össze néhány előzménnyel. Nem volt sajnos előzménynélküli ez az udvariatlan távozása Schmitt Pál köztársasági elnök úrnak. Ugyanis annak idején a Bush-kormánnyal kezdetben jól alakult viszony azon romlott meg azzal – és aztán nem is tudta ezt az első Orbán-kormány helyrehozni –, hogy 2001. szeptember 11-ét követően, amikor a magyar parlament megvitatott és elfogadott egy nyilatkozatot, amely elítélte a terrortámadást New York és Washington ellen, akkor Csurka István, a MIÉP elnöke felszólalásában olyasmit mondott, hogy az Egyesült Államok azt kapta, amit megérdemel. A miniszterelnök úr ezen a parlamenti ülésen jelen volt és amikor a parlament elnöke, Áder János megkérdezte, hogy kíván-e hozzáfűzni valamit az elhangzottakhoz, kíván-e reagálni, akkor azt mondta, hogy nem kíván. Tehát válasz nélkül hagyta, miközben Kuncze Gábor és én – mint két ellenzéki politikus – nagyon keményen visszautasítottuk Csurka megjegyzését. Ezt a Bush-kormányzat nem bocsátotta meg Orbán Viktornak. Ami Obamát illeti, az elnökválasztás előtt, amikor szemben állt egymással a konzervatív, tehát republikánus és a demokrata párti jelölt, akkor Orbán Viktor azt mondta Obamáról, hogy nincsenek elképzelései Amerika jövőjével kapcsolatban. Nagyon negatívan, lekicsinylően beszélt róla.

- Tehát egyértelműen kiállt McCain mellett és Obamával szemben.

- Igen. Amire nem lett volna szükség, nem volt egy okos dolog. Még azt is megtehette volna, hogy dicséri McCaint. De hogy Obamát lesajnálja, leminősíti? Miért kellett Obamát megsérteni? Nyilatkozhatott volna attól még McCain mellett és nem kellett volna ehhez Obamára ilyen sértő megjegyzéseket tenni. Nem használt a magyar-amerikai viszonynak mindaz, amit az Orbán-kormány a demokrácia, a jogállamiság lerombolása, a sajtószabadság korlátozása terén tett. Ezt amerikai részről nagyon negatív érzésekkel is figyelemmel követték.

- Igen. Az Amerikában élő Charles Gati írta néhány héttel ezelőtt, hogy Orbánnak gyakorlatilag egy barátja maradt, Berlusconi.

- Aki most két súlyos csapást szenvedett el.

- De nem ezért szeretjük.Még egy dologról szeretném kérdezni. Ön levelezésben áll Orbán Viktorral és Martonyi János külügyminiszterrel is, legalábbis küldött nekik levelet, hogy választ kap-e, azt nem tudom. Ebben azt kifogásolja, hogy újabb – Ön szerint – politikai célzatú elbocsátási hullám kezdődött a Külügyminisztériumban. Miből gondolja, hogy politikai alapokon?

- Abból gondolom, hogy most már tulajdonképpen több mint egy éve, amióta az Orbán-kormány hatalomra jutott, több hullámban igen sok diplomatát bocsátottak el a külügyből és vettek fel helyükre gyakorlatilag pályakezdőket. A mostani hullámban közel negyven diplomatát küldtek el és ezek között ott voltak a legutóbbi húsz év magyar külpolitikájának sikercsapatát alkotó diplomaták, helyettes államtitkárok, nagykövetek. Akik fontos szerepet játszottak olyan dolgokban, mint a szomszédokkal, Szlovákiával, Romániával való alapszerződések megkötése, Magyarország csatlakozásában az OECD-hez, a NATO-hoz az Európai Unióhoz. A magyar-amerikai, a magyar-orosz, a magyar-kínai kapcsolat megerősítésében, Magyarország nemzetközi tekintélyének a megerősítésében.

- Akik az Antall-kormány és az első Orbán-kormány alatt is maradtak a Külügyminisztériumban?

- Így van, pontosan. Mivel a diplomata a hazáját szolgálja és nem feltétlenül a hivatalban lévő kormányt, ők nagyon aktív és abszolút pozitív szerepet játszottak az Antall-kormány, aztán a Horn-kormány, az Orbán-kormány, a Medgyessy-kormány, a Gyurcsány-kormány és a Bajnai-kormány idejében.

- Csak legfeljebb Önök jobban szerették őket, mint mondjuk az Orbán-kormányzat? Ebből gondolja, hogy ez politikai alapú kirúgás sorozat lehet?

- Nem. Abból gondolom, hogy semmiféle szakmai oka nem lehet. Semmiféle szakmai oka, hiszen a magyar külpolitika legjobbjait küldték el. Ennek vannak persze személyes szempontjai, hogy huszonöt, harmincéves, sikeres diplomáciai életutakat törtek ketté, arról nem is beszélve, hogy hová megy egy ötven év körüli vagy a feletti volt helyettes államtitkár, volt nagykövet. Ráadásul, akik maradtak a külügyi apparátusban és jöttek újabb pályakezdők, azokat elbizonytalanítja az ilyen váratlan eltávolítás. Szembeállítja az újakat és a régieket, és mindez rontja Magyarország megítélését. Európában én kétszeres külügyminiszterként, európai biztosként sehol ilyen fajta tisztogatásra nem láttam példát. Természetesen távozik a miniszter, távozik a politikai államtitkár. De hogy ilyen mélységig szinte mindenki, méghozzá olyanok, akik nagyon tisztességesen és sikeresen szolgálták Magyarország érdekeit, ilyenek eltávolítására nem láttam egyetlen példát sem. Ez végső soron a külpolitika hatékonyságának árt és Magyarország érdekeit sérti.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!