rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. május 27.



Bolgár György kérdései a 2010. május 27-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy a kormány nemcsak mellőzi, de most már meg is szünteti az Országos Érdekegyeztető Tanácsot. Inkább közvetlenül a néppel egyeztetnek?

Másik témánk, hogy elküldték ugyan mindenkinek, de a médiában is hirdeti a kormány az úgynevezett szociális kérdőívet, amelynek kérdéseire választ vár a lakosságtól. Hátha így majd nő a válaszadási kedv, és alaposabban lehet hivatkozni a beérkezett véleményekre?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy tovább késik a devizahitelesek megsegítésére kidolgozott megállapodás, de vajon kell-e, vagy így kell-e egyáltalán?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy az agrárminisztérium állami támogatást nyújt a cukorrépatermelőknek. Olcsóbb lenne a cukor, ha több pénzt költenének rá a mi adóinkból?

És végül beszéljük meg, hogy nem lett győri színigazgató Eperjes Károly, sőt a városi közgyűlésen egyetlen szavazatot sem kapott. Értik ezt?


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Papcsák Ferenc, Zugló fideszes polgármestere

Bolgár György: Nem tudom, hallgatta-e a Klubrádiót az elmúlt percekben, de ha igen, akkor hájjal kenegethették. Nem hallotta?

Papcsák Ferenc: Nem hallottam, mert nemrég ért véget a testületi ülésünk, elnézést kérek, reggel óta dolgozom a képviselőtestületben.

– Megkapja tőlem a felmentést, nem kell elnézést kérnie. Tegnap is, de most a műsor első részében is egy hallgatónk betelefonált; a tegnapi hallgatót ismeri, Várnai László LMP-s önkormányzati képviselő. Most egy szocialista párti helyi elnökségi tag beszélt arról, hogy milyen együttműködési kísérletek voltak a két ellenzéki párt között, és miért nem volt ez sikeres, illetve hogy a szocialisták között milyen nézeteltérések voltak. Erre mondtam Önnek azt, hogy Önt hájjal kenegethették volna, hogy lám, itt a szocialisták esetleg még civakodnak, is – vagy vannak, akik civakodnak – a vezetéssel, meg az LMP-vel se jutnak egyről a kettőre. Hát más se kell Önöknek, mint ilyen ellenzék, nem?

– Nézze, én azt gondolom, hogy nekünk inkább a feladatokat kell megoldani. Lehet, hogy közhelyszerűnek tűnik Bolgár úr, illetőleg a hallgatók számára is, de azt gondolom, hogy Zugló az a város, az a kerület, ahol nagyon-nagyon sok feladat van, tehát az elmúlt húsz évben nagyon sok mulasztást követtek el – hogy így fogalmazzak –, nagyon sok mindenben vagyunk lemaradva más kerületekhez viszonyítva. Hogyha megnézi a konkurens kerületeket, jelesül akár az V. kerületet, vagy akár csak itt a környékben a XVI., XVII. kerületet, akkor azt lehet látni, hogy rengeteg fejlesztés valósult meg. Például volt egy városrehabilitációs pályázat, uniós pályázat az előző kormányzati ciklus alatt, amiből több milliárdot tudtak szerezni a városok. Akár a Budapest Szíve Programra gondolok, akár arra, hogy a XVII. kerület egy új főteret tudott építeni. A zuglói önkormányzat akkori vezetése, politikusai inkább egymással vitatkoztak, mintsem pályáztak volna. Ha nem így lett volna, akkor kicsit beljebb lennének. Azt gondolom, hogy nekem polgármesterként nem ezzel kell foglalkoznom, hogy a Lehet Más a Politika vagy a szocialisták egymás közt visszalépnek vagy sem, szerintem az emberekkel kell foglalkoznom meg a várossal.

– De nem ezért szerettem volna, ha nyilatkozik nekünk, hanem mert olvastam az Indexben egy meglehetősen epés beszámolót arról, hogy milyen konferenciát rendeztek Trianonról, méghozzá a cikk szerint Zugló önkormányzata tette ezt. Valóban a zuglói önkormányzat rendezett Trianon-konferenciát többek közt az Ön részvételével, és az önkormányzat állta ennek költségeit?

– Pontosan. Ugye amíg a választási ciklust követően én nem rejtettem véka alá, hogy egy ekkora, 120-150 ezer lélekszámot maga mögött tudó város, Zugló városa igenis felelős a nemzetért, felelős Budapestért, és ha tehetünk valamit az országért, akkor tegyünk! Budapesten, főleg a pesti oldalon Zuglónak nagyon erős a kisugárzása. Önmagába véve már az is bizonyítja ezt, hogy a Bolgár úr is foglalkozik ezzel a kérdéssel a műsorában, tehát hogy Zugló mit tesz!

– Nekem tetszett Tóta W. Árpád tudósítása, és gondoltam, megkérdezem az egyik szereplőjét, Önt!

– Bátorkodom jelezni, hogy csak a testületi ülés után tájékoztattak – hogyan fogalmazzak – ilyen hevenyészett módon, néhány szóban, hogy van egy ilyen epés megjegyzés. De én inkább azt mondanám, hogy azt az érdeklődést, amit ez a konferencia kiváltott, érdemes megvizsgálni, illetőleg azt a missziót, amit egy-egy ilyen település be tud tölteni, és…

– Na de pont ez a dolog lényege, hogy miért gondolja, hogy Zuglónak kell missziót betöltenie, miért tarthatja Ön fontosnak Trianont vagy a trianoni események következményeinek taglalását, történelmi-történeti feldolgozását vagy akármilyen megközelítést? De miért egy önkormányzat, egy kerületi önkormányzat vállalja ezt, miért nem a Történettudományi Intézet, miért nem egy olyan tudós társaság, amelyiknek ez a dolga. Miért Zugló?

– Én azt gondolom, hogy közelítsük meg onnan, hogy Zugló kulturális és sportfellegvár, tehát a pesti oldal talán legmeghatározóbb eleme. Gondoljon itt akár az országos, akár a budapesti, vagy akár a helyi értékű intézményekre: Szépművészeti Múzeum, Műcsarnok, Műjégpálya, a Városliget intézményei, Közlekedési Múzeum stb. Tehát ezek az intézmények, vagy akár a tudományos életnek az intézménye itt Zuglóban van. Az én feladatom az volt azon túl, hogy van egy kötelezően felvállalt feladat, amelyet intézmények fenntartása tekintetében kell ellátnunk… de én mindig azt gondoltam, kezdő polgármester vagyok, és ez a meggyőződésem – még ebben a hitemben senki nem ingatott meg –, hogy nekünk nem csupán a kötelezően ellátandó feladatokat kell magunkra vállalni, hanem azokat az értékeket, amelyek egy városban megmutatkoznak, hogy egy kicsit többek legyünk, mint egy egyszerű gamesz – hogy így fogalmazzak –, egy ilyen ellátószervezet, mert akkor nem kell önkormányzatot játszanunk, akkor a demokrácia szerintem nem sok mindenre való, hogy így fogalmazzak, elnézést a kifejezésért. Én úgy ítélem meg, hogy egy városnak van önként vállalt feladata is – hogy pontosan fogalmazzak –, és az önként vállalt fogalmak között az, hogy a sportot támogatjuk, kulturális eseményeket, rendezvényeket, kiállításokat. Egyet hadd mondjak, és ezzel megragadhatom esetleg az alkalmat, hogy elmondjam, hogy a kerületben született fotográfus, a nagy hírű Kinszki fotóművész kiállítását is például meg fogjuk most rendezni.

– Hát ez abszolút mértékben hozzátartozik a zuglói önkormányzat feladataihoz, de Trianon speciel nem Zuglóban van, meg a trianoni egyezmény által érintett területek se, ahogy Tóta W. Árpád fogalmazott: Zuglóból nem csatoltak el semmit!

– Hát nem, nagyon örülök, hogy nem csatoltak el egyébként Zuglóból, akkor nagyon nagy bajban lenne ez az ország. Azt gondolom, hogy nem találunk egyetlen városlakót sem, egyetlenegy magyar polgárt sem, aki ne kötődne ehhez a rettenetesen tragikus dátumhoz. Én fontosnak tartottam azt, és leginkább az ifjúság irányába – egyébként nagy érdeklődésre tartott számot ez a konferencia –, hogy az ifjúság megismerje, és levonjuk a tanulságokat, és megerősítsük magunkat abban a hitben, hogy igenis föl tudunk állni és talpra tudunk állni. Az a helyzet, hogy mi egy konferenciasorozatot tartunk. Megemlékezni nagyon fontos a városokban, mindenhol, és mi városnak tekintjük magunkat, tehát nagyon fontos megemlékeznünk a sorsfordulóinkról! A konferenciánkon beszéltünk Márton Áron püspökről, beszéltük a kommunizmus gyermekáldozatairól, terveink szerint a holokauszt áldozatairól is meg fogunk emlékezni egy konferencia keretében, tehát nagyon sok eseményt, kulturális eseményt, szimpóziumot, koncertet és egyéb eseményeket, kulturális eseményeket tartunk, amivel színesebbé tesszük a zuglóiak életét. Ez sem volt sajnos mindig így ebben a kerületben, ebben a városban. Tehát én ezt fontosnak tartom, ez egy állomás, fontos és szép esemény volt, sokan jöttek el, nem csupán zuglói polgárok és fiatalok, hanem akadémikusok, történészek…

– Azt mondja Tóta W. Árpád, és nem tudom őt cáfolni, mert ő ott volt, én meg nem, hogy bár tele volt a terem, magasabb volt az átlagéletkor, mint egy hajdúszoboszlói termékbemutatón vagy egy Munkáspárt-gyűlésen. Hol voltak a fiatalok?

– Nem tudom, hogy az érintett úr hol tartózkodott, én láttam fiatalokat, tehát nyilván vegyes volt a közönség, mert hiszen sokakat érdekelt!

– Hány órakor tartották a konferenciát?

– Délután tartottuk, egyébként 14.30-kor kezdődött, de szerintem sokkal fontosabb arról beszélni, hogy…

– A fiatalok akkor még nem nagyon hadra foghatók, nem?

– Igen, de nekünk fontos konferenciasorozat ez, az önkormányzat támogatja, fontosnak tartja ezt a kérdést és más fontos témákat, tehát ha gondolja, akkor nagyon szívesen beszélek erről is. Tehát nem csupán egy gamesz az önkormányzat az én fogalmaim szerint, hanem egy oktatáspolitikai…

– …szellemi műhely is, ebből azt a következtetést vonom le. De ha mondjuk szellemi műhely akarnak lenni, tegyük föl, hogy van ebben valami, akkor miért nem hívnak meg egy ilyen tudományosnak szánt konferenciára nemcsak erőteljesen jobboldali elkötelezettségű történészt, hanem mondjuk olyant is, aki más szempontból nézi a világot és Trianont?

– Mi alapján soroljuk be? Ez egy nagyon fontos dolog, én nem…

– Ön is tud mondani olyan történészt, aki nem Raffay Ernő véleményén van, hanem azzal szögesen ellenkező véleményen!

– Ígéretet teszek arra, hogy a legközelebbi konferenciánkon szívesen veszek mindenféle ajánlást. A névsort nem én állítottam össze, hanem vannak szakemberek, szervezők, én a köszöntőbeszédet mondtam. Azt gondolom, hogy tiszta és korrekt volt egyébként a vonalvezetése, abszolút reálisan értékeltük a helyzetet, és leginkább a mára kiható, tehát a mai napra…

– Mi a mai, mára kiható következtetés vagy hatás?

– Nézze, én azt gondolom, hogy az egyik és legfontosabb elem, hogy ezt a traumát, amit elszenvedett akkor az ország, minden társadalmi réteget, minden társadalmi csoportot nemre, fajra, cselekedetre tekintet nélkül érintett, tehát egy rettenetes veszteséget szenvedett el az ország – erről a dologról beszélnünk kell, fel kell dolgoznunk, a 21. századi gondolkodásnak megfelelően meg kell hogy adjuk rá a választ annak függvényében, hogy az Európai Unió tagjai vagyunk! A másik oldalról pedig nagyon fontosnak tartom azt az üzenetet, hogy az azt követő kormány, bár nem minden intézkedése – hogyan fogalmazzak – volt talán sikeres, de összességében sikerült a magyarságot egy olyan társadalmi helyzetbe hozni az 1930-as évek végére, amikor már azt mondhatjuk, hogy stabilizálta az állami berendezkedést, és az emberek bizakodhattak a jövőben. Sajnos a világégés, a második világháború véget vetett ennek a polgári fejlődésnek ebben az országban. A siker mértéke vagy a siker mutatójaképpen azt tudtam közölni a jelenlévőkkel, hogy ekkor értük el, talán tizenhat évvel később, az egyik legnagyobb eredményünket az olimpiákon, ugye harmadik helyet értünk el az összérmek tekintetében, vagy rá két évre a magyar labdarúgóválogatott világbajnoki döntőt játszott, tehát talpra állt a nemzet, és ennek az üzenete az, hogy ott is romba…

– …ebből a szempontból a Rákosi-éra összehasonlítható éra, ugye helsinki olimpia meg a…

– Nagyon jó, amit mond!

– …a svájci labdarúgó-vb!

– Nagyon fontos, amit mondott, drága Bolgár úr, mert a következőt tudom ezzel kapcsolatban mondani: az a kulturális, oktatási reform és az a kulturális sokszínűség, amely a húszas évektől kezdődően megnyilvánult, tehát az 1940, 39–40-es évekig, annak a kihatása az ötvenes évekre mind a sportban, mind a kultúrában jelentősen áthúzódott, az a sport, az a kulturális, oktatási és képzési rendszer, annak a következménye mind…

– Szóval azt akarja mondani, hogy a Rákosi-korszak néhány sikerét a Horthy-korszak alapozta meg?

– Alapozta meg, így van, pontosan. Példákat is mondtam, akár a családi pótlék, akár a társadalombiztosítás rendszerének felállítására, vagy akár az úgynevezett nyugdíjas állások, az állami állások tekintetében, vagy a közmunkaprogramokat tudtam példaként hozni.

– Annyit mondjon meg még: mibe kerül egy ilyen konferenciának a megszervezése, megrendezése?

– Ez lényegében nekünk nem került sokba, annak a két munkatársnak a megbízási díjába került, akik ezt a konferenciát megszervezték, tehát lényegében ez egy ilyen…

– Még terembérletet se kellett fizetniük?

– Nem, úgy tudom, hogy nem kellett.

– Értem, szóval olcsó konferencia volt.

– Olcsó konferencia volt…

– …megérte a pénzét!

– …nagy, nagy jelentőséggel, mert péntek délután ebben az egyébként sokak által hallgatott műsorban is erről beszélgetünk, tehát örömmel tölt el, hogy ez…

– És igaz az, amit Tóta W. idézett Öntől, hogy Ön mindennap beszél Trianonról a gyerekeinek?

– Nézze, én azt gondolom, hogy minden szülőnek beszélnie kell a gyerekeivel ezekről a kérdésekről, és ez, amit például…

– Hát ha a gyerek kérdezi például, akkor igen, de mindennap szóba hozza?

– Nézze szerkesztő úr, most nyilván ez egy erős túlzás lehet a szerkesztő részéről, de én azt tudom Önnek mondani, hogy minden családban beszélni kell erről. Az én családom ugyanúgy, mint szerintem Bolgár úr családja vagy bármely család itt a környezetemben akár Zuglóban, akár bárhol az országban, igen erősen érintett, mert például a mi családunk Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből származik, én szabolcsi vagyok, és a családunk egy része Kárpátaljára rekedt vagy a bátyám Alsórákosról, Székelyföldről nősült, és így tovább, tehát mindannyiunkat érint ez a kérdés. És a gyermekeink sajnos nincsenek azzal a tudással felvértezve, hogy egyáltalán pontosan tudják, hogyan lehet az, hogy ha elhagyják a magyar határt 3-400 kilométerre, magyar kultúrát találnak ott. Sajnos még a felnőttek sem, tehát felnőtt egy generáció!

– De ez nemcsak rossz érzést kelthet bennük, hanem jót is, nem?

– Hát hogyne, ez egy fantasztikus dolog egyébként, mind a két gyermekem, amikor először voltam, és én mindenkinek mondom pártállásra való tekintet nélkül – és ez nem magyarkodás meg nem tudom, milyen, akármilyen érzületeket keltő dolog –, hogy menjen és barátkozzon, és kössön szövetségeket a határokon túl élőkkel. Szerintem ennek az alapjait tudtuk mi lerakni a tavalyi évben a jogszabály elfogadásával, amely a Nemzeti Összetartozás Napjának minősítette a békeszerződés aláírásának szomorú dátumát, mert ami 2004. december 5-én történt, az olyan szintű gyalázat volt, amikor az akkori regnáló miniszterelnök megtagadtatta a magyart a magyarral, ami egyébként egyetlen országban sem volt divat előtte!

– Nem, nem tagadtatta meg, hiszen mindenki szabadon vett részt vagy nem vett részt a népszavazáson, szabadon mondott igent vagy nemet!

– Ebben nem értünk egyet!

– Hát nem volt szabad a népszavazás?

– A miniszterelnök kiállt, és elmondta, hogy ő nemmel fog szavazni. Hogyan szavazhat egy magyar miniszterelnök nemmel?

– De Orbán Viktor viszont az ellenkezőjét mondta, és mind a kettő beszélhetett!

– Nézze, én azt gondolom, hogy nem lehet nagyobb szégyen, mint az akkori szabolcsi közgyűlési elnök, aki egyébként szocialista párti tag volt, aki Kassa mellől származott, és a saját nagyszüleire és unokatestvéreire mondott nemet! Tehát ez, ennél nagyobb borzalom nem is lehetséges egyébként egy nemzet életében, ezt a traumát is föl kell dolgozzuk a Trianon után! Ez a törvény egyébként, amelyet tavaly hoztunk, és erre büszke leszek valóban, tényleg egész életemben, hogy igennel szavazhattam. Hogyan lehetséges az, hogy a szocialisták ugyancsak ötvenöt nem szavazattal illették ezt az egyébként politikamentes törvényt? Mert ebben semmiféle politika nincs, hogy a magyar a magyart nem tagadhatja meg, tehát ez egy nagy elúszott lehetőség…

– Hát szerintem politika mindenben van, ebben is.

– Ebben nem lehet…

– …de ez majd egy következő beszélgetésünk tárgya lesz, talán a következő konferencia után!


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Árok Kornél, a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezetének elnöke, a rendvédelmi sztrájkbizottság új vezetője


Bolgár György: - Az előző vezető, Kónya Péter lemondott, és bár egy közleményben ismertette ennek az okait, én nem nagyon értem, gondolom, ezért a hallgatók vagy a közvélemény sem. Azt mondja, olyan többségi vélemény alakult ki az elmúlt napokban, amely az ő lelkiismeretével összeegyeztethetetlen, olyan tárgyalást, ahol jégre viszik az egyik felet, míg a másik a száraz parton áll, nem tud támogatni. Szépen hangzik, de egy szót sem értek. Meg tudná egy kicsit megmagyarázni nekünk, hogy miről van szó?

Árok Kornél: - Én azt gondolom, hogy ennek a magyarázata nem az én tisztem. Ugyanezt tudom, Péter ugyanezzel indokolta a mai sztrájkbizottsági ülésen a lemondását, én annyit tudok tenni, hogy elfogadom ezt a magyarázatot.

- Na jó, akkor fogadjuk el a magyarázatot, de akkor arról mondjon nekem valamit, hogy mi a baj, min vitatkoznak?

- Azon, hogy mindenki a saját szervezetére specifikus dolgokat szeretné egy kicsit jobban előtérbe helyezni, illetve van olyan szakszervezet, amely inkább a tárgyalóasztalnál szeretné mindenáron megoldani a dolgot, és vannak olyan szakszervezetek, amelyek nem riadnak vissza a későbbiekben akár egy ismételt utcára vonulástól sem.

- A tűzoltók melyik típushoz tartoznak?

- Én azt gondolom, már a hatodikai és a tizenhatodikai demonstrációból is egyértelműen kiderül, hogy ha arról van szó, akkor mi hajlandók vagyunk akár utcára is vonulni.

- Ebből viszont arra következtetnék, hogy Kónya Péter viszont a másik táborhoz tartozik, ellenben abból a mondatából, hogy olyan tárgyalást, ahol jégre viszik az egyik felet, arra következtetek, hogy mégsem a tárgyalások híve. Most akkor ki hol áll?

- Ez jó kérdés, még egyszer mondom, Péterrel kapcsolatba nem szeretnék nyilatkozni.

- De az nem volna érdekük mindannyiuknak, hogy egységesen lépjenek föl? Abban a pillanatban, hogy kiderül, repedések vannak tárgyalásban, álláspontokban, módszerekben, mindannyian meggyengülnek, függetlenül attól, hogy igazuk van-e, vagy sem.

- Ez a feladat vár most nyilván rám, illetve a sztrájkbizottságra, hogy azokat a közös nevezőket megtaláljuk, hogy ez jég ne repedjen, hanem hízzon és egyre erősödjön, és egyre stabilabban álljunk ezen a felületen. Ez hétfőn fog elindulni, hétfőn tíz órakor sztrájkbizottsági ülést fogunk tartani, nyilván ennek a kidolgozása és a továbblépés mindenképp kardinális feladat és elsődleges szempont.

- Ha jól értettem az elmúlt napok fejleményeit, akkor körülbelül arról volt szó, hogy a kormány egy kicsit visszatáncolt az eredeti ultimátumától, és hajlandó egy olyanfajta megegyezést kötni Önökkel, hogy azok a rendvédelmisek, akik korkedvezménnyel nyugdíjba mentek és nem érték el még a nyugdíjkorhatárt, legyenek megadóztathatók, vagyis a nyugdíjukat adóztassák meg a személyi jövedelemadó szabályai szerint. Ez nem annyira totális megoldás, mint amit a kormány elsőre akart, viszont felvet azért egy csomó kérdést és aggályt, hogy akkor mostantól kezdve vajon milyen nyugdíjak milyen alapon, hogyan lesznek megadóztathatók. Lehet, hogy ez az, ami nézeteltéréseket okoz a különböző szakszervezetek között?

- Ennek utánanéztünk, tehát EU-komfort az, hogy a nyugdíjak megadóztathatók, azonban az már a magyar alkotmánnyal is ellentétes, hogy diszkriminatívan csak egy társadalmi réteget, adott esetben a fegyveres, rendvédelmi szférát adóztatnák meg.

- Ön tehát ezzel nem ért egyet?

- Melyikkel?

- Ezzel, hogy személyi jövedelemadóval sújtanák a nyugdíjakat?

- Nézze, amennyire eddig utánanéztünk a jogszabályoknak, ezt, még egyszer mondom, jogszerűen tudnák csinálni, hogy megadóztatják a nyugdíjakat. Egy kicsit az az érzésem, mintha négy almát akarnának elvenni tőlem, azonban bedobják azt, hogy nyolcat vesznek el, és akkor örülök, hogy jaj, de jó, hogy csak négyet vettek el. Tehát egyáltalán nincs kizárva, hogy az eredeti szándék is a nyugdíjak megadóztatása volt, azonban bedobtak ennél egy sokkal súlyosabbat, és gyakorlatilag így az adóztatás zökkenőmentesen, mindenféle különösebb ellenállás nélkül átmenne és bizonyos emberek még örülnek is annak, hogy hú de jó, hogy csak megadóztatják a nyugdíjat, és nem veszik el. Azonban hozzá kell hogy tegyem, amit az előbb elkezdtem, hogy abban az esetben, ha csak a fegyveres és rendvédelmi szférát adóztatnák meg, ez a magyar alkotmánnyal ellentétes, diszkriminatív, ebben az esetbe perelni fogjuk ezt a dolgot és nyilván meg is fogjuk nyerni. Tehát itt egyértelműen az a cél, hogy minden magyar állampolgár, aki korkedvezmény, illetve a ráeső öregségi nyugdíj alatt nyugdíjat kap, nyugdíjat folyósítanak számára, nyugdíját meg fogják adóztatni, senki ne ringassa magát abba, hogy ezt nem teszik meg.

- Vagy legalábbis megadóztathatják.

- Igen.

- Mert az egyikből következik a másik, ugye ezt mondja Ön.

- Gyakorlatilag igen, tehát adót fognak vonni a nyugdíjakból, teljesen egyértelmű ez a szándék! Egyszerűen kísérleti nyulak vagyunk, akiknek ha a torkán ezt le tudják dugni, utána mindenkién le fogják.

- Mi az, amiben a kormány még változtatott a korábbi álláspontjához képest, van-e olyan momentum, van-e olyan eleme ennek, amit például az Ön szakszervezete vagy Ön személy szerint el tud fogadni?

- Például a visszatérés, a visszafoglalkoztatás, hogy csak és kizárólag önkéntes alapon történhet meg. Tehát az, hogy fűnyíróelven ötvenhét év alatt mindenkit visszafoglalkoztatok, elfogadhatatlan számunkra. Van egyébként több olyan pont, amihez ragaszkodunk és szeretnénk megtartani, s vannak olyan pontok, amiben kompromisszumkészek vagyunk, ezt nyilván az egyeztetésen még csütörtökön megpróbáljuk a miniszterelnök úrral megértetni, elfogadtatni.

- Tehát az önkéntes visszafoglalkoztatás az egyik olyan pont, amiben Önök kompromisszumkészek. Mi van még ilyen?

- Például a tűzszabályok áttekintése.

- Milyen szabályok?

- Tűzszabályok, tehát ez az egészségügyi nyugdíjba menetel, hogy vannak olyan munkahelyek, hogy aki mondjuk lőfegyveres szolgálatra nem alkalmas, de még hivatásos szolgálatra igen, akkor ezt nézzük meg, és ezeket az embereket ne engedjük el. De ez nem visszamenőleg, tehát ez csak úgy működhet, hogy január elsején hatályba lép, és onnantól érvényes például.

- Tehát a lényeg az, hogy az Önök álláspontja szerint tulajdonképpen mindenről lehet tárgyalni, de tárgyalni kell, megegyezni kell, kompromisszumot kell kötni és nem visszamenőleg rendelkezni egyoldalúan. Ez a dolog lényege?

- Visszamenőleg semmiképpen sem lehet rendelkezni, én azt gondolom, az egy hibás politikai döntés lenne, ha ebbe nyúlnának bele. És minderről természetesen – ahogy eddig is hangsúlyoztuk – hajlandóak vagyunk tárgyalni, a célunk az, hogy asztalnál oldjuk meg ezeket a kérdéseket és ne az utcán.

- Ezek szerint nem sztrájkban gondolkodnak, bár Ön a sztrájkbizottság vezetője, hanem tárgyalásban és megegyezésben.

- Elsősorban tárgyalásban és megegyezésben gondolkozunk.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Raskó György agrárközgazdász


Bolgár György: - A Vidékfejlesztési Minisztérium bejelentette, hogy a kormány mintegy 2 milliárd forint támogatást ad a cukorrépatermesztőknek, tonnánként körülbelül 2600 forintot, mégpedig azért, hogy fennmaradjon a magyar cukorgyártás. Őszintén szólva, sok dolgot nem értek. Az egyik – kezdjük a legegyszerűbbel, mert nyilván nem ismerem az erre vonatkozó szabályokat, de Ön biztosan –, hogy egyáltalán adhat-e a magyar kormány ilyen támogatást az Európai Uniós szabályok szerint?

Raskó György: - Pontosan az európai uniós szabályok szerint adhat. Az a lényege a dolognak, hogy az unió az alapárat olyan alacsony szintre vitte le, 26,3 euróra tonnánként, ami nagyon sok tagországban nem fedezi a cukorrépatermelés költségeit. Tehát ahhoz, hogy ott termelés legyen – és ilyen országokról van szó, ahol persze van cukorkvóta –, ad uniós kiegészítést és lehetővé teszi, hogy a nemzeti költségvetésből kiegészítsék ezt a támogatást. Ez jelen pillanatban úgy néz ki, hogy 6 eurót ad az Európai Unió és 4-et a magyar költségvetés, az 10 euró. Ez pont akkora összeg, amely már a cukorrépatermelést úgymond helyzetbe tudja hozni más olyan szántóföldi növényekkel szemben, amelyek jelen pillanatban sokkal nagyobb jövedelmet biztosítanak.

- Tehát ez a 2600 forint/tonna részben uniós támogatásból és kisebb részben magyar költségvetési pénzből áll össze. Na már ennyivel is többet tudunk és ennyivel is beljebb vagyunk. De a másik kérdésem az, hogy ha az unió huszonhat eurós alapárat határozott meg egy olyan cukormizériában, ami most alakult ki a piacon, pontosabban az elmúlt hónapokban alakult ki a piacon, miért nem megy föl ennél jóval magasabbra az ár? Hát nem a piaci keresleti-kínálati viszonyok határozzák meg, hogy mennyi lesz a cukorrépa ára? Ha keresik a cukrot és a cukorgyárak is keresik, akkor drágán lehet majd eladni a cukorrépát is.

- Remélhetőleg ebben az évben ez az emelés meg is történik, mert ugye a cukorrépatermesztés úgy történik, hogy szigorú, zárt rendszerben minden termelőnek van kvótája, répakvótája, a cukorgyárnak van cukorkvótája. Senki nem termel répát kvóta nélkül...

-… Csak úgy a szabad piacra, hogy van cukorrépám és majd eladom valahogy…

- Ilyen nincsen. Tehát a répatermelők szerződést kötnek valamelyik cukorgyárral, jelen esetben a Magyar Cukorral, amelynek Kaposváron van egy nagyon korszerű feldolgozója. Ez a feldolgozó, tehát a Magyar Cukor az alapárat természetesen megadja, és aszerint, hogy mennyi szerződést tudott kötni, időnként ad felárat is, tehát ösztönző egy-két eurót pluszban adni azért, hogy a támogatással együtt meglegyen az a cukorrépa-vetésterület, ami kell ahhoz, hogy üzemeltesse a gyárat. Csak hát ez egy évvel ezelőtt történt. Tehát a cukor ára tavaly szeptemberben kezdett fölmenni, addigra már ott voltunk a cukorrépa-betakarítás elején, a szerződéseket meg januárban kötik meg a cukorgyárak. A cukorgyárak sem számítottak arra, hogy az ár, mint ahogy a kukorica, búza és növényi olajok ára, közel százszázalékkal emelkedett tavaly, és ez szerencsére ebben az évben is, mármint a termelők számára szerencsére ebben az évben is kitart. Tehát ha a Magyar Cukor azt szeretné, hogy a teljes termelési kvótáját maximálisan kihasználja, akkor valószínűleg ebben az évben ad ösztönző felárat még az alapáron felül. Például, ha magas a cukorrépa cukortartalma, akkor szoktak fizetni prémiumot, ezt megteszi a Magyar Cukor is, tehát ő így az általa, neki engedélyezett 105 ezer tonna cukrot természetesen ebben az évben is le fogja gyártani.

- De hogy ez biztos legyen, ezért az Európai Unió, illetve a magyar kormány még tíz eurót rátesz.

- Igen. Mert ha nem tenne, és ez a lényeg, akkor egy hektáron se vetnének cukorrépát, mert más növények sokkal nagyobb jövedelmet adnak.

- Miért van ez? Ha egyszer a cukor ára ennyire fölment – én értem, hogy van egy fáziskésés a szerződések megkötése és aztán a piaci viszonyok kialakulása között, de hát most már egy ideje tart ez a piaci cukorár-emelkedés –, akkor a cukorrépa-termelők nagyjából biztosak lehetnek abban, hogy legalább a következő évben magas áron lehet értékesíteni az ő terményüket, hiszen a cukorgyárak abban lesznek érdekeltek, hogy keressék ezt a cukorrépát és feldolgozzák.

- Ha elvonatkoztatunk a világpiactól, akkor nagyon igaz, amit Ön mond, de a világpiacon más szereplők sokkal olcsóbban állítják elő a cukrot – nádcukorról van természetesen szó. A cukornádból készített cukor előállítási költsége nagyjából 35-40 százaléka a répacukor előállítási költségének, tehát a nádcukor sokkal versenyképesebb, ebből adódóan az unió, miután nem fizethet exportszubvenciót a harmadik országokba történő eladásokhoz, nem érdekelt abban, hogy a cukor mennyisége több legyen, mint ami a belső uniós fogyasztás. Ráadásul vannak a Mercosur-államokkal és más fejlődő országokkal olyan megállapodásai, például Szerbiával, hogy Szerbia és Horvátország igen jelentős mennyiségű cukrot preferenciális vám mellett vihet be az unióba, gyakorlatilag ez a világkereskedelmi megállapodás.

- Ezt látjuk a magyar üzletekben is gyakran. Ugye az ember leveszi a polcról a cukrot, és látja, hogy ezt Szerbiában gyártották.

- A lényeg az, hogy nem érdeke az uniónak, hogy túltermelés legyen az unión belül.

- De ez gazdaságilag racionális, nem? Nyilván kell egy biztonsági, egy stratégiai tartalék, lehet talán így is nevezni, hogy nehogy véletlenül egy olyan helyzet alakulhasson ki, hogy az unióban nincs cukor, mert nem tud hozzájutni a világpiacon, de ezen felül nincs értelme ezt erőltetni vagy külön támogatni közös adópénzből, hiszen a világon általában sokkal olcsóbban lehet ehhez hozzájutni, nem?

- Igen. Ugye a cukor árát az húzta föl részben, hogy az unióban hatmillió tonnával csökkent a termelés. Ezt a világpiaci szereplők persze tudták, de ez egy tudatos lépés volt az unió részéről. A másik pedig az, hogy az úgynevezett etanolgyártás – tehát a cukornádból készült etanol, vagyis denaturált szesz, amit aztán etanollá feldolgozva üzemanyagként használnak – azáltal, hogy a kőolaj és kőolajszármazékok ára a világpiacon ilyen drasztikusan megugrott, nyilvánvaló, hogy dél-amerikai cukornád-termelőket és feldolgozókat abban tette érdekeltté, hogy finomított kristálycukor helyett denaturált szeszt, vagyis etanolt gyártsanak, mert annak a szabadpiaci ára jóval nagyobb jövedelmet hozott, mintha cukorként adták volna el.

- És ha ez így marad, akkor nem lehet, hogy a nádcukor ára is föl fog menni, mert kevesebb lesz belőle, vagyis mégis csak érdemes lesz akkor cukorrépát termeszteni az Európai Unióban is?

- Azt mondom Önnek, miután én nagyon komoly cukorrépatermesztő vagyok, hogy én ebben bízok.

- Ezt nem is tudtam, hogy még személyesen is érdekelt ebben.

- Örülnék neki, ha az unió esetleg egy magasabb minimálárat határozna meg és egy plusz kvótát adna a tagországoknak. Magyarországnak lehet, hogy 10-15 százalék plusz cukorkvóta jól jönne. Ezt mint agrártermelő mondom, tehát mint cukorrépatermelő, de mint agrárközgazdász mindjárt meg is cáfolom magam, mert nagyobb érdeke fűződik Magyarországnak ahhoz, hogy az izoglukóz-kvóta emeléséért harcoljon, mert abban Magyarország abszolút versenyképes.

- Az kukorica alapú, ugye?

- Ez a kukorica alapú glukóz, izoglukóz-gyártás, ami egyben kapcsolódik az etanolgyártáshoz is. Ez, miután kukoricát bőven lehet Magyarországon termelni, sokkal jövedelmezőbb növény, mint a cukorrépa, ezért ha mi, a magyar kormány Brüsszelben nem a répacukorkvótáért lobbizna, hanem az izoglukóz-kvóta emeléséért, akkor az Magyarországnak nagyon komoly forintokban, milliárdokban mérhető előnyt biztosítana.

- Na de ha ez ilyen egyszerű, miért nem értik meg, hiszen ez egy nagyon könnyen bebizonyítható, igazolható tétel volna? És ha Önnek mint cukorrépa-termelőnek is érdemesebb volna mást termesztenie a földön, mint cukorrépát, akkor miért nem világos ez a magyar agrárpolitika számára?

- Azt gondolom, azért, mert inkább belpolitikai ügyet kreáltak ebből a cukorkérdésből. Tehát nem racionális érvek alapján folyik a vita a médiában erről a dologról, hanem inkább nem mondom milyen más célzattal.

- Mintha attól olcsóbb lenne a cukor, ha itt többet állítanának elő.

- Igen. De ha a minisztérium racionálisan gondolkozik, akkor Brüsszelben az izocukor-kvóta emeléséért valóban jól alátámasztható érvekkel tudna harcolni, és egyébként hozzáteszem, hogy az uniónak is jobb lenne, ugyanis az izocukor, izoglukóz előállítási költsége is alacsonyabb és az ára is alacsonyabb, és minden további nélkül helyettesíthető a répacukorral, például ugye a Coca-Cola és a Pepsi-Cola izoglukózt használ édesítésre.

- És nem rosszabb ettől a minősége? Mert ilyet is lehet olvasni, hogy az bizony rosszabb, mint az igazi cukorból készült.

- Akkor a Coca-Cola nem használna izoglukózt, és Egyesült Államokban egyébként a teljes cukorfelhasználásnak több mint ötven százaléka kukorica alapú izoglukóz, míg Európában ez az arány nem éri el a tíz százalékot.

- No akkor most föl van adva a lecke, ha nem is nekünk, de az agrárkormányzatnak, méghozzá Raskó György agrárközgazdász és cukorrépatermelő részéről.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!