2/3
- Részletek
- 2010. április 20. kedd, 03:49
- Gulyás András
Gulyás András
Legyen, ne legyen? Jobb lenne, ha lenne, vagy rettegjünk tőle? A kérdés persze majdnem költői, vagyis felesleges, hiszen az istenadta már alig hagyott esélyt arra, hogy egy súlyos demokráciadeficittel terhelt párt, és annak legalább ennyire súlyosan despota hajlamú vezére uralja majd – nem ok nélkül gondolhatjuk – több cikluson át az országot.
Mégis, kvázi vigaszképpen, gondoljunk bele, mire is lehet jó a minősített többség. Mielőtt ezt megtennénk, nem hiábavaló konstatálni egy héttel az első forduló után, hogy a pénz- és a nagyvilág milyen nyugodtan vette a Fidesz – igaz várható – mindent elsöprő győzelmét. El vannak foglalva azzal a neonáci, újnyilas alakulattal, ami ugyan a Fidesz mentorálása mellett nőtt naggyá, de amely Orbánék totális ellenségeként (náluk nincs ellenfél) került a Parlamentbe. (A Fidesz legújabban gyártott „igazsága” szerint a szocik botránykormányzásának eredőjeként.) Európa azt várja az új Jobbik mentes kormánytól, hogy mindent megtegyen az ordas eszmék által vezérelt párt marginalizálása, esetleges ellehetetlenítése, vagy magyaros fölszalámizálása ügyében. A Fidesz, amely maga sem ment a radikalizmustól meg a populista szólamoktól, nagyot nőne a világ szemében, ha ez sikerülne neki. És egy kétharmados többséggel miért ne sikerülne? Ha a kisgazdákat az akkori többséget biztosító koalíciós partnerként sikerült padlóra küldeniük, akkor szerintem a Jobbik kicsinálása ujjgyakorlat lesz nekik. Már persze, ha igazán akarják.
Ezután persze a kiegyensúlyozás okán következnek a szocialisták, bár ők lehet, hogy maguktól is elsüllyednek, akárcsak egykori szövetségesük. Marad még az LMP, amelynek egyéb okok mellett Sólyom Lászlót köszönheti az ország. És jöhet immár a párt neve kérdés formájában: Lehet más a politika?
Lehet – jön majd a válasz Orbán Vezértől, és lőn. De ekkor már a Lehet Más se lehet más, mint a Szövetség integráns része.
Akkor aztán megérkezünk végre oda, ahová annyira vágyunk már. A mindenről gondoskodó pártállam akolmelegébe. Mi lehetünk az Unió egyetlen demokratikus egypártrendszere (lásd: demokratikus centralizmus). Hogy aztán milyen messze vezet Európától a „magyar út”, az majd kiderül. Ha kiderül. Derűs napot! (Most éppen vigasztalanul esik.)