rss      tw      fb
Keres

Der Standard: Paul Lendvai és a bécsi magyar nagykövet írása

Paul Lendvai: Magyarország útja


Martonyi János magyar külügyminiszter Magyarország európai identitása mellett állt ki a göttweigi apátságban tartott Európa-fórumon – írja Magyarország útja című cikkében Paul Lendvai.

A göttweigi apátságban tartott, immár hagyományos Európa-fórumon Robert Menasse író nyomatékosan és szenvedélyesen óvott a nacionalizmus EU-beli újjáéledésétől. Különös feltűnést keltett ebben az összefüggésben Martonyi János magyar külügyminiszter improvizált beszéde, amelyben Menasse nyomában hitet tett Magyarország európai identitása, a nacionalista tendenciák visszautasítása, és egyben az unión belüli nyílt határok védelme mellett. A sokat bírált magyar soros uniós elnökség utolsó szakaszában a budapesti diplomácia nagymestere a súlyt a Duna-stratégia, az európai romák helyzetének javítását célzó nemzetközi projekt és Horvátország uniós felvétele támogatására helyezte.

Az olyan fellépések nemzetközi közönség előtt, mint Martonyié, éppen azért nagyon fontosak Magyarország arculata szempontjából, mert Magyarország elsősorban az Orbán Viktor által misszionárius hévvel hajtott hatalmi konszolidáció, és nem egy „baloldali liberálisok által hangszerelt média-összeesküvés” miatt szenvedte el „1989 óta a legnagyobb nemzetközi presztízsveszteséget”, éppen a soros elnöksége idején (írta a Neue Zürcher Zeitung). Sajnos éppen most következett be egy jelkép értékű és a magyar zsidóság számára fájdalmas új lépés, amely messzemenően alátámasztja a Schiff András zongoraművésztől Konrád György és Esterházy Péter írókig a kormányt bíráló gondolkodók, írók, művészek óvását az elszabadult nacionalista propaganda aggasztó következményeitől.

A budapesti Holokauszt Dokumentációs és Emlékközpontban végrehajtott tagosítás, beleértve az igazgató indoklás nélküli elbocsátását, Gál András Levente, a magyar igazságügyi minisztérium illetékes államtitkárának nyilatkozata miatt felháborodást keltett nagy tekintélyű történészek körében, így többek között Deák Istvánnál, a New York-i Columbia egyetem  magyar származású professzoránál. Gál ugyanis az állandó kiállítás megváltoztatását követelte, azzal az egyenesen hihetetlen érvvel, hogy történelmi „csúsztatás”, hogy a magyar csapatok bécsi döntés utáni, Horthy alatti erdélyi és szlovákiai bevonulásának köze lenne a magyar zsidók ellen elkövetett tömeggyilkossághoz. Ezt az egyébként az új alkotmány preambulumával is egybehangzó verziót, amely szerint az 1944. márciusi német bevonulás után elkövetett iszonyatos bűntettért a magyar állam nem volt felelős, cáfolja minden magyar és külföldi szakkönyv és dokumentáció.

Eichmann maga mondta el pere során, hogy a magyarok nélkül a deportálások nem lettek volna lehetségesek. Deák professzor joggal van azon a véleményen, hogy a zsidók megsemmisítésében a magyarok nem viselkedtek sem rosszabbul, sem jobban, mint sok más állam, és éppen a már-már hisztérikus ragaszkodás a nemzet örök ártatlanságához rontja Magyarország érzékelését a külvilágban.

***

Szalay-Bobrovniczky Vince bécsi magyar nagykövet: „Magyarországon nincs új történelemértelmezés”


A Válasz az Orbán-kormányt érő legújabb bírálatra alcímmel megjelent írásában Paul Lendvai Magyarország holokausztban betöltött szerepéről szóló írásához szól hozzá a magyar nagykövet

Engedjenek meg nekem csupán néhány rövid megjegyzést a fenti íráshoz.

1) Történelmi tény, hogy a zsidókat Magyarországról csak az ország német megszállása után deportálták – a kormány segítségével is. Ezt mértékadó magyar helyeken soha, senki nem tagadta. Történelmi tény, hogy a budapesti zsidók többsége túlélte a holokausztot, így a budapesti zsidó hitközség ma szerencsés módon Európa egyik legnagyobbja.

2) A Holokauszt Emlékközpont alapításáról az első Orbán-kormány határozott 1999-ben. Egyszerűen nem korrekt a mai Orbán-kormányról feltételezni, hogy tulajdonképpen új szempontból nézi az akkor történteket. Hogy a magyar történelmet illető állítólagos új orientáció bizonytékaként egy bűnöző (A. Eichman) kijelentésének kell szolgálnia, az Magyarország szidalmazásának új minősége.

3) A magyar kormánnyal kapcsolatban újra és újra a nacionalizmus vádját hangsúlyozzák, amit a leghatározottabban visszautasítok. Egy nacionalista más nemzetek hátrányára definiálja önmagát, s ezt Magyarországon nem teszi egyetlen komolyan veendő politikus sem.

4) Harsányi Lászlót, a Holokauszt Emlékközpont igazgatóját e testület kuratóriuma bocsátotta el, nem a magyar kormány. Minthogy – amint fentebb már jeleztem – nincs Magyarországon új történelemértelmezés, ezért Haraszti Györgynek semmihez nem kell alkalmazkodnia. Szita Szabolcs történész, aki Haraszti Györggyel és velem együtt közös menetben emlékezett meg Mauthausenben a holokauszt áldozatairól, nem „nem rossz”, hanem nagyon jó hírnévvel rendelkezik – ez azonban nem illett volna bele K. Lauer koncepciójába. . [Lásd a Der Standard: Vita Magyarország holokausztban betöltött szerepéről című szerdai cikkünket – a szerk.]

5) Igaz, hogy Magyarországot – véleményem szerint alaptalanul – nagyon sokszor bírálták a médiatörvény miatt. Nem igaz viszont, hogy az igen sikeres soros magyar uniós elnökséget sokat bírálták volna. Valójában csak dicséreteket kaptunk tevékenységünkért Spindelegger alkancellártól Merkel kancellárig.

Politikai párthovatartozástól függetlenül Magyarország demokratikus, nyitott és Európa-barát ország, amely mindig a külföldiek és a külföldi beruházások rendelkezésére állt, és alkotmányos rangra emelte nemzeti kisebbségeit – mindegy, hogy mit próbálnak bemagyarázni itt, Ausztriában az embereknek.

Akik Magyarországot, Ausztria szomszédját és barátját a tekintélyelvű rezsimek közül való banánköztársaságnak akarják bemutatni, és ezzel feszült légkört akarnak kialakítani Budapest és Bécs között, azoknak ezt saját lelkiismeretükkel kell elrendezniük.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!