A grúziai események orosz szemszögből

A tbiliszi tüntetések és az ellenzék


Tbilisziben, Grúzia fővárosában csütörtökre virradóéjszaka szétverték a napok óta tartó tüntetést. A sisakos-pajzsos belügyi kommandósok vízágyúkkal és gumilövedékekkel lőtték a tömeget. Hivatalos közlés szerint egy rendőr meghalt, elgázolta a helyszínről sietve távozó autók egyike. Sajtóhírek szerint életét vesztette egy tüntető is. Nino Burdzsanadze volt parlamenti elnök, az ellenzék egyik vezetőjének a fiát, aki megsérült, a kórházban őrizetbe vették.

Tbilisziben napok óta tüntet az ellenzék a parlament előtt. Az önkormányzat május 21-től 25-ig engedélyezte a megmozdulásokat, amelyeket Nino Burdzsanadze, az Egységes Grúzia elnevezésű ellenzéki mozgalom vezetője szervezett: az államfő lemondását és előre hozott választásokat követelnek.

A szerdai Harag napján már több ezren vonultak az utcákra, elfoglalták a tribünt, amelyről csütörtökön, a grúz Függetlenség Napján Miheil Szaakasvili elnöknek kell követnie a katonai díszszemlét, és az éjszakát is az utcán szándékoztak tölteni, sőt, mindaddig tüntetni akarnak, amíg el nem érik a céljukat.  Szaakasvili hívei azonban jelezték: a díszszemlét az ellenzék akcióitól függetlenül megtartják, és kilátásba helyezték, hogy alkalmazni fogják a vonatkozó jogszabályokat. Ez megtörtént.

A belügyminisztérium közben egy videót terjeszt, amelyen eltakart arcú, állítólagos ellenzékieknek pénzt ad át valaki, hogy gyújtogassanak rendőrautókat.

A mai Grúziában az ellenzék vezető személyiségei szinte kivétel nélkül Szaakasvili elnök korábbi közeli munkatársai.

Grúziában már 2007-ben is hatalmas tüntetések voltak Szaakasvili ellen. Akkor több tízezren vonultak az utcára, de a Komszomolszkaja Pravda című orosz lap helyszíni tudósításai szerint akkor – majd 2009-ben – a résztvevők kinyilvánították állampolgári állásfoglalásukat, és békésen hazamentek. Igaz, végül akkor is szétverték a kemény magot. Most azonban botokkal felszerelt, eltakart arcú, elszánt emberek tüntettek, mivel az elmúlt napokban az ottani belügyi kommandósoknak köszönhetően átestek a tűzkeresztségen: mindenféle fegyverekkel, köztük nuncsakuval verték őket a rendőrök, többeket meg is sebesítettek. A tüntetők berendezkedtek a védelemre, ami merőben szokatlan.

Nino Burdzsanadzénak, az ellenzék egyik vezetőjének orosz sajtókommentárok szerint nincs veszteni valója, ezért igen bátor. Május 25-én éjszakára erősítést ígért vidékről. A lap tudósítójának azt mondta: az emberek azért fogtak fegyvert – főleg botokat –, mert Grúziában csupán a lakosság 5 százaléka él jól, és a többi ezt megelégelte. És azért, mert félnek: ő maga is fél, még sofőrös autóban sem mer egyedül járni a városban.

Az elnök represszív politikája elősegíti az ellenzék egyesülését. Több szervezet nyilatkozott már úgy, hogy Szaakasvili eltávolításához és a választások kiírásához a teljes ellenzék és a nép egysége szükséges.


Szaakasvili és Moszkva viszonya

Az orosz sajtó élénk figyelemmel követi az eseményeket, és nem csak azért, mert általában is nagy figyelmet fordít az összes volt szovjet köztársaságra. Hanem azért is, mert 2008-ban Szaakasvili megtámadta a Grúziától de facto régen, ám de jure csak akkor elszakadt Dél-Oszétiát és Abháziát. Oroszország beavatkozott, visszaverte a grúz egységeket, majd elismerte a két terület függetlenségét. Oroszországot ebben mindössze négy állam követte, még a volt szovjet köztársaságok nagy részét tömörítő Független Államok Közössége tagállamai sem ismerték el a szakadár területek függetlenségét, nyilván tartva a precedenstől, mert hasonló konfliktusok számos helyen dúlnak a posztszovjet térségben.

Azóta Szaakasvili számára a fő ellenség Moszkva, ennek rendeli alá külpolitikáját, minden erejével törekszik a Nyugat, illetve a NATO felé, ahol azonban csupán ígéreteket kap, és szép szavakat arról, hogy a Nyugat támogatja Grúzia területi épségét. Oroszország viszont ingerülten szemléli Szaakasvili törekvéseit, hiszen egyik fő aggálya, hogy a NATO a látszólag jó viszony ellenére Oroszországhoz egyre közelebb terjeszkedik. Moszkva ellenségnek tekinti a grúz államfőt, nem áll szóba vele, viszont gyakorta fogadja az ellenzék képviselőit. A rossz viszonyt erősen megszenvedi a grúz gazdaság, s az ellenzék legnagyobb része javítani szeretne az Oroszországhoz fűződő kapcsolatokon.

Az már csak hab a tortán, hogy a Moszkovszkij Komszomolec csütörtöki írása szerint Alekszandr Bortnyikov, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB, lánykori nevén KGB) igazgatója közölte, tudja, hol van Doku Umarov, a neves csecsen terrorista, aki nem annyira iszlám szélsőségesként, mint az azóta kipusztult csecsen szeparatisták vezéreként robbantgat, legalábbis vállal minden robbantást. A lap az FSZB-forrásból úgy tudja, hogy Grúzia fogadta be a többször halottnak hitt Umarovot.


Az ország két részre szakadt – Szaakasvilit bíróság elé is állíthatják

Szergej Markov politológus szerint Szaakasvili tekintélyelvű stílusa, ellenfeleivel szemben tanúsított pökhendi magatartása az ellenzéket ingerli, és folyton a barikádokra viszi. Az ország két részre szakadt, és egyelőre nem tudni, melyik fél készült fel jobban a folyamatos szembenállásra. „Az erők egyensúlyban vannak, és több forgatókönyv jön számításba. Könnyen lehet, hogy az ellenzék ezúttal is kifullad, és követeléseiből semmit nem tud megvalósítani. Nem zárható ki azonban az a lehetőség sem, hogy rá tudják kényszeríteni Szaakasvilit a távozásra, és bíróság elé állítják egyebek között Zurab Zsvanija volt grúz miniszterelnök megölésének vádjával, és hazaárulással is megvádolhatják mindazon lépéseiért, amelyek a 2008-as háborúhoz, továbbá Dél-Oszétia és Abházia elvesztéséhez vezettek. Emellett vádat emelhetnek ellene korrupció miatt is, amely Grúziában az utóbbi időben az alsó szinteken jelentősen csökkent, de a vezetés szintjén virul” – mondta a politológus. Hozzátette azonban, hogy az aktív lakosság körében kevesen támogatják az elnökkel szembeszegülőket, s az ellenzékiség főleg a nagyobb városokban élénk.

A felső szinteken folyó korrupcióra egyébként Iraklij Okruasvili, volt védelmi miniszter a koronatanú, akit rákényszerítettek, hogy külföldre meneküljön, de aki azt tervezte, hogy szerdán visszatér.


Egy másik látószög: Szaakasvili azt teszi, amit Grúziában tenni lehet

Julija Latinyina neves publicista a Novaja Gazeta című ellenzéki orosz lapban megjelent cikkében azonban védelmébe vette Szaakasvilit azzal, hogy egy működésképtelen országból élhető, működő államot csinált. Latinyina szerint az államfő kénytelen a reformokat véghezvinni, mint annak idején Nagy Péter orosz cár, különben Grúzia eltűnik a Föld színéről. A publicista azonban úgy látja, hogy Oroszország folyamatosan fenyegeti a grúziai reformokat. Az első ilyen fenyegetés a dúsgazdag Badri Patarkacisvili volt, aki szeretett volna tovább vesztegetni, hogy a vezetés mindent aláírjon, amit ő akar, s amikor ez nem sikerült, az ellenzéket kezdte pénzelni, és indult az előrehozott elnökválasztáson. Szaakasvili 2007-ben szétverette a tüntetőket, de előrehozott választásokat írt ki, amelyeken azonban Patarkacisvili alig 7 százalékot szerzett. Latinyina a 2008-as orosz-grúz háborúban is a Kreml Szaakasvili megdöntésére irányuló törekvését látja. Ez majdnem sikerrel járt, mert a grúz hadseregről kiderült, hogy nem olyan jó, mint az izraeli, mert Európa Grúzia reményei ellenére sem sietett Tbiliszi segítségére, mert nem akart összeveszni Vlagyimir Putyin mai kormányfővel, Oroszország erős emberével, de az orosz hadsereg sem bizonyult elég jónak. Az ellenzék 2007-ben már nyíltan provokált, s mindenáron el akarta érni, hogy szétverjék, de ez nem sikerült. „Emellett korábban nem voltak nyilvánvalóak az ellenzék Moszkvához fűződő kapcsolatai, de ma már azok. Burdzsanadze mellett többször járt Moszkvában Zurab Nogaideli mai ellenzéki, volt miniszterelnök, és a hírek szerint a legutóbbi napokban megfordult az orosz fővárosban Okruasvili külföldre kényszerített és azóta Párizsban élő volt védelmi miniszter is. De nem az a helyzet, hogy ezek az emberek Moszkvába jönnek, és ezért elveszítik a hitelüket, hanem éppen fordítva van: elvesztik a hitelüket, ezért jönnek Moszkvába.”

Latinyina szerint az ellenzéknek semmi esélye nincs rá, hogy a mandátuma végéig, 2013-ig hivatalban maradni akaró Szaakasvilit megdöntse, akinek nagy szerencséje, hogy a Kaukázuson túl Putyin uralkodik. „De bármi megtörténhet: néha a bot is elsülhet. Megölhetnek egy ellenzéki vezért vagy pokolgépet robbanthatnak valahol, és mondhatják, hogy ezt Szaakasvili véres rezsimje tette. Hiszen hosszú orosz nyomvonallal bíró kisebb terrorakciók történtek már máskor is Grúziában” – figyelmeztetett a publicista.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!