Nyílt levél Baka Andrásnak
- Részletek
- 2011. máj. 13. péntek, 04:02
- dr. Kende Péter
Javaslat Dr. Baka Andrásnak,
az OIT és a Legfelsőbb Bíróság elnökének
igazgatási és munkáltatói intézkedések megtételére
Tisztelt Elnök Úr!
Ügyvéd vagyok, tehát az igazságszolgáltatás függetlenségének, igazi önállóságának tántoríthatatlan híve és érdekeltje. Ügyfeleimet csak akkor segíthetem hatékonyan, ha legalább némi halvány reményt ígérhetek nekik a pártatlan ítélkezésre.
Ma, amikor a rendőrség és az ügyészség politikai függetlenségére kevéssé számíthatunk – legalábbis mindazok, akik nem vagyunk kiszolgálói vagy kegyeltjei a jelenlegi kormányzatnak –, a bírói kar szuverenitása lehet az utolsó mentsvárunk.
Sajnos a bíróság autonómiája sokszor sérült már belülről is – most inkább hagyjuk a konkrét példákat. Ön többet tett majd hároméves hivatali ideje alatt, mint elődje hat év alatt (különösen a belső demokratizmust, a bírák személyi függetlenségét, az átláthatóságot erősítő stratégiájával, és ennek a 2010. decemberi törvénymódosításba beépült elemeivel), de még mindig nagyon keveset.
Olykor az előző kormányok is támadták, rohamozták a jog legszilárdabb erődjét, a bírói kar pártatlanságát. Ám nagyjából egy éve egészen különleges ostrom indult a bíráskodás „vára” ellen. Azzal a nyilvánvaló célzattal, hogy bevéve a szuverenitás tán utolsó bástyáját, bizonyos egyeduralom teljességgel szétterülhessen a bíróságokon és a szabadság, az emberi jogok érvényesülése elenyésszen a demokrácia megmaradó díszletei között. A 2006-os ítéletek elleni támadások, köztük a semmisségi törvény, az Alkotmánybíróság hányattatásai, az új Alaptörvény hiányai és sejtetései nem sok jóval kecsegtetnek a bírói függetlenség jövőjére nézve, sőt.
Egyre inkább annak vagyunk tanúi, hogy a bírói kar és a bírósági rendszer legázolása, bekebelezése, a hatalomnak nem tetsző emberek menesztése és a saját emberek vezetői posztokba beültetése folyik. Mindennek pedig csak egyetlen oka lehet: az ítélkezés befolyásolása, a hatalomnak tetsző ítéletek születésének garantálása, a bíróság és az igazságszolgáltatásnak immár aligha nevezhető jogszolgáltatás totális bekebelezése.
A sors kegyelméből sok bírónak lehetek barátja vagy legalább őszinte beszélgetőpartnere. A közelmúltban próbáltam is a magam módján tenni valamit (ld. „A jó Niccolò tanácsai a Fejedelemnek – és a bíráknak” című írásomat és a Helyreigazítást a galamus.hu-n) – a megszokott nulla eredménnyel. Jelen dolgozat jelentős részét nem is én írtam, hanem ők, gyakorló bírák, akik azonban – okkal-joggal félve a megtorlástól – nevükkel nem vállalhatják ezt az álláspontot. Gyakorló ügyvédként a szokott módon először a lényeget (a petitumot) írom, s csak utána az indokolást.
Amit tehát javasolok Önnek – bíró kollégái nevében, érdekében és védelmében –, az az Ön itt következő intézkedése.
*
Alulírott Dr. Baka András, az OIT és a Legfelsőbb Bíróság elnöke tájékoztatom a Magyar Köztársaság bíráit, illetve a Magyar Köztársaság, valamint az Európai Unió polgárait, a Nemzetközi Bírói Egyesületet és más nemzetközi szervezeteket, hogy jelenleg a magyar bírák és bírósági titkárok számára a feladataik megfelelő ellátásához szükséges – a bírói függetlenség elvével kapcsolatos – feltételeket (a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. tv. (Bjt.) 25. §-ának (2) bekezdése értelmében), rajtuk kívül álló körülmények folytán, sem az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és a Legfelsőbb Bíróság elnöke, sem az OIT, sem más bírósági vezető nem képes teljesíteni.
Megállapítom, hogy a bírák kényszernyugdíjazásáról szóló alaptörvénybeli rendelkezés, az ezzel összefüggésben a jogalkotó részéről elvont kellő felkészülési idő, a fokozatos bevezetés mellőzése, az összeférhetetlenségi pótlék hiánya, az ún. semmisségi törvény – s a bíróságokat, a bírákat elbizonytalanító hatásuk – miatt a bírói feladatellátáshoz szükséges következő feltételek nem biztosíthatók.
A Magyar Köztársaság e pillanatban még hatályos Alkotmányának (Alk.), illetve a bírók jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvénynek (Bjt.) e tekintetben releváns előírásai:
„Alk. 2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja. (3) Senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.
3. § (3) A pártok közhatalmat közvetlenül nem gyakorolhatnak. Ennek megfelelően egyetlen párt sem irányíthat semmiféle állami szervet. A pártok és a közhatalom szétválasztása érdekében törvény határozza meg azokat a tisztségeket, közhivatalokat, amelyeket párt tagja vagy tisztségviselője nem tölthet be.
50. § (1) A Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit.
3) A bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak.
70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti. (3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.
Bjt. 26. § (1) A bíró minden ügyben befolyástól mentesen és részrehajlás nélkül köteles eljárni. (2) A bíró a döntés befolyásolására irányuló minden kísérletet köteles elhárítani és arról a bíróság elnökét tájékoztatni.”
Mindezekre figyelemmel az OIT és a Legfelsőbb Bíróság elnökeként közvetlen (a Bjt. 62. §-ának (1) bekezdése b.) pontja szerinti) munkáltatói jogkörömben – a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvénynek a Bjt. 129. §-a folytán alkalmazandó 107. §-ának g.) pontja második fordulata alapján – az összes legfelsőbb bírósági bírót és bírósági titkárt határozatlan időre mentesítem munkavégzési kötelezettsége alól – addig, amíg a fenti feltételek biztosítására objektív lehetőség nyílik. Elrendelem, hogy jelen utasítást a legfelsőbb bírósági bírákkal, bírósági titkárokkal az Mt.-nek a Bjt. 129. §-a folytán alkalmazandó 6. §-a szerinti kézbesítéssel közöljék.
Irányítási jogaimmal élve (a Bszi., azaz a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. tv.) 46. §-ának (1) bekezdése h.) pontja, 63. §-ának (1) bekezdése g.) pontja alapján) elrendelem, hogy az ítélőtáblai és a megyei (fővárosi) bírósági elnökök a jelen intézkedésben foglaltakkal azonos tartalmú igazgatási (munkáltatói) utasítást hozzanak az összes beosztott bíró, bírósági titkár, helyi bírósági elnök vonatkozásában.
Határozati javaslatot nyújtok be az OIT-hoz a kinevezési jogkörébe tartozó bírósági vezetők (a Bjt. 62. §-ának [1] bekezdés a.] pontja szerinti) munkavégzés alóli mentesítésére, a testület megfontolása szerint, akár a munkáltatói jogkörnek az OIT elnökére való átruházásával és az OIT elnöke által történő elrendeléssel.
A munkavégzés alóli mentesítés remélhető leghamarabbi feloldása esetére – a zökkenőmentes munkavégzés előkészítése érdekében – a bírósági vezetők munkavégzés alóli mentesítése nem terjed ki az igazgatási feladatok ellátására, csak a bírósági vezetők ítélkezési feladataira.
A munkavégzés alóli mentesítés közlése (Mt. 6. §-a) előtt a bírónak és a bírósági titkárnak el kell látnia feladatát, ellenkező esetben törvénytelen sztrájkot valósít meg.
A mentesítés ideje alatt a bíráknak és a bírósági tikároknak a munkahelyükön nem kell megjelenniük, az illetmény és minden pótlék, juttatás jár nekik.
Dr. Orbán Viktorral, a Magyar Köztársaság miniszterelnökével egyeztetést kezdeményezek a bírói függetlenség alkotmányos garanciáinak visszaállítása, fejlesztése érdekében, hogy a munkavégzés alóli mentesítés feloldása a jogkereső polgárok érdekében minél hamarabb lehetővé váljon.
Kérem a hazai igazságszolgáltatás leendő és jelenlegi ügyfeleinek türelmét és megértését.
Dátum (lehetőleg még a következő, május 19-ei OIT-ülés előtt)
Aláírás: Dr. Baka András
Fistful of measures – flickr/phooky
Nos, ezt javaslom Önnek, Elnök úr, és megpróbálom röviden megindokolni, miért – valamint miért nyilvánosan – teszem ezt. Ha megengedi, leplezetlen őszinteséggel, mi több, olyan szókimondással írom meg érveimet, ami Magyarországon – szerintem sajnálatosan – ritka.
Miért is fordulok Önhöz e nyílt levéllel? Két fő okból.
Először mert úgy vélem: eljutottunk oda, hogy ezen kívül ma már nem létezik más megoldás, amely megakadályozhatja a bíróságok totális kisajátítását, az ítélkezés befolyásolási lehetőségének teljessé válását. A petíciók, tüntetések, évekig tartó pereskedések semmilyen eredményt nem érnek el, a kormány vállvonogatva legyint rájuk; sztrájkolni pedig tilos a bíráknak. Lehet persze – sőt, erre nagyobb az esély –, hogy ebből se lesz semmi. De ha ez sem, akkor tényleg semmi sem vezet eredményre, s akkor a magyar bírói kar megérdemli a sorsát, megérdemli, hogy legázolják, letiporják és bábfigurát csináljanak belőle.
Másodszor azért, mert más nem teszi meg. Nem nekem kellene megírnom ezt a levelet, hanem a 2800 bíró vagy legalább a kényszernyugdíjazásban érintett 228 bíró egyikének. Csakhogy ők félnek – és a baj az, hogy okkal félnek. Félnek a kormánytól, a parlamenttől, az összes párttól, és sajnos félnek Öntől is. Nem azért, mert Ön rászolgált erre (ellenkezőleg!), hanem azért, mert zömmel így szocializálódtak, mert sokuknak ilyen a mentalitása. E tekintetben lesz majd, aki azt mondja: – Lám, újabb bizonyíték, hogy tényleg ki kell rúgni mindet! –, de azt ő sem tudja majd megmagyarázni, hogy miért a kényszernyugdíjazás vezetne az általános szervezeti attitűd kívánatos megváltozásához, hogy ennek az attitűdnek milyen közvetlen köze van az ítélkezéshez, s hogy ez miért adna alapot arra, hogy 62 évesen szenilis hülye kommunistának tekintsék őket.*
Ne aggódjon, Elnök Úr! Sem a bírósági vezetők, sem a bírók becsületes – bizonnyal nagyobb – része már nem dől be, nem hisz senkinek; és nem adjak el a becsületét, se harminc, se ezer ezüstpénzért.
Mértékadónak tűnő információk szerint a jelenlegi kormány szemében Ön már megbukott, a menesztés küszöbén áll, már csak ennek az időpontja kérdéses – amint nemrég a legfőbb helyről hallottuk: csupán ütem, ritmus dolga, hogy mikor passzolják le. Nem tudhatom, ez igaz vagy sem, szakmai berkekben naponta ezt hallani, s mivel Ön a legelső helyen írta alá a kényszernyugdíjazás ellen tiltakozó petíciót, logikusan is hangzik: a mai államéletben nem szokott hosszú jövőt eredményezni a tiltakozgatás.
Hadd gondoljam végig, mi a helyzet, ha igaz ez az információ, s mi, ha nem.
Ha Önt tényleg menesztik, akkor most kell eldöntenie: akar-e, hajlandó-e hőssé válni, hősként távozni vagy sem. Néha mindannyian vágyunk arra, hogy hőssé, sőt, olykor arra is, hogy mártírrá váljunk. Mégis ritkán tesszük meg, mert a józan ész és a félelem legyőzi az ilyesféle vágyainkat.
Mostanában nyilván Ön is rengeteget tépelődik azon, mit tegyen. De ha eddig szándéka ellenére nem ért el semmit – legyünk őszinték: Önök sem hitték, hogy egy bármilyen keményen megfogalmazott nyilatkozat eltántoríthatja bármitől is ezt a kormányt –, abból az következik, hogy igazi nyomás híján nem is fog. Igazi nyomást pedig ebben a helyzetben csak a nyilvánosság adhat.
Pedig meglehet, hogy egyes hatalmi tényezőknél a passzivitás csak olaj a tűzre: akinél megérzik az erő hiányát, abba még nagyobbat rúgnak.
Most viszont ezzel a lépéssel Ön tényleg hőssé válhat. Hogy mártírrá is-e egyszersmind, vagy csak hőssé – ez előre nem tudható.
Ha az Ön sorsát már tényleg eldöntötték, akkor e tekintetben Önnek szinte minden mindegy, éppenséggel az itt javasolt lépést is megteheti, s távozhat igazi drámai hősként. Ám akkor is jobban jár, ha az Ön menesztése még nem dőlt el, de úgy érzi, valóban ilyesmire készülnek. Ha megteszi ezt a lépést, sokkal nagyobb nemzetközi támogatást, talán védelmet is kap, hiszen kiállt az emberei védelmében. És ráadásul nemcsak Ön jár jobban, még csak nem is Ön és az érintett 228 bíró, hanem mind a 2800 magyar bíró, aki Önnel vállvetve kivívja a függetlenségét – akár elhiszi ezt, akár nem –, nem beszélve az igazságszolgáltatás alanyairól, magukról az ügyfelekről, akikért elvileg a rendszer működik.
Ám – szerintem – erre talán csak a nyilvánosság kényszerítheti rá Önt. Hiszen könnyebb időt húzni, abban bízni, hogy ha eltelik valamennyi idő, majd „kitisztulnak a látási viszonyok” – nem cselekedni mindig sokkal könnyebb. Emberek vagyunk.
Ám mi hisszük: Ön erős személyiség, így – mivel most már más választás nemigen van – megteszi az általunk javasolt intézkedéseket.
Tisztázzuk végül a frontokat az esetleges szikár jogi kérdőjelek dolgában is!
Azt javaslom Önnek, hogy szokatlan indok alapján, de jogszerűen alkalmazzon egy jogintézményt? Igen, azt! A munkavégzés alóli mentesítést eredetileg nem ilyen célra találták ki, hanem arra, hogy ha felrobban a gyár, és nem lehet bemenni, vagy ha a felmondási idő egy részében a főnök nem akarja, hogy az illető dolgozzon, akkor erre kapjon törvényi felhatalmazást. De hiszen itt „felrobbant a gyár”, és egy másik főnök nem akarja, hogy 228 bíró dolgozzon! És sem a Bjt., sem a Munka Törvénykönyve, sem más jogszabály nem zárja ki ezt az indokot. Sehol nincs meghatározva, hogy kizárólag ilyen vagy olyan indokok alapján lehetne mentesíteni valakit a munkavégzés alól. Tehát a mentesítésnek nincsenek sem törvényben kizárt, sem kifejezetten felsorolt okai.
A joggyakorlat elfogadja, ha egy esztergapad tönkremenése esetén a munkáltató nem kívánja, hogy az esztergályos munkavállaló esztergapad nélkül dolgozzon, ezért mentesíti a munkavégzési kötelezettsége alól a megrendelt új esztergapad megérkezéséig. Akkor az ítélkező bíráknál a bírói függetlenség alkotmányos garanciái mint a munkavégzéshez szükséges lelki-szellemi feltételek hiányában Ön milyen jogi érvelés, jogi rendelkezés alapján ne lenne jogosult egy ilyen döntésre? Nincs, nem létezhet ilyen alapos jogi előírás, jogi következtetés. A Bjt. 25. §-ának (2) bekezdése alapján Önnek kötelessége a munkavégzéshez szükséges feltételek biztosítása? Igen. Leszűkíthető-e a feltételrendszer a materiális, a fizikai, a megfogható követelményekre? A bírósági bélyegzőre, az adminisztratív segítségre, a székre, az asztalra, a fűtésre, a számítógépre? Nyilvánvalóan nem, és a szöveg nyelvtani, akár teljesen hétköznapi értelmezése alapján sem juthatunk ilyen eredményre. Kiterjed tehát az ilyen döntés a munkavégzés szellemi-lelki feltételeire is? Igen. A bírói függetlenség alkotmányos garanciái ez utóbbiak közé tartoznak? Igen.
Akkor hát nincs más hátra, Elnök Úr, kérem, cselekedjen!
Rögzítsük azért: ez nem sztrájk – ami a bíróknak tiltott –, hanem vezetői utasításra mentesülés a munkavégzés alól. Mindazon bírók tehát, akik engedelmeskednek az Ön jogszerű döntésének, semmiféle törvénysértést nem követnek el, nem válnak felelősségre vonhatóvá. Tegyük hozzá, kötelesek engedelmeskedni! Ráadásul sokan vannak, ami pedig lehetetlenné is teszi a felelősségre vonás minden válfaját.
Elnök Úr!
Mentse meg a 228 embert, és védje meg a magyar bíróságok igazi függetlenségét!
________________
* Legutóbb Makovecz Imre: „Nézzük meg, hol tartunk ma az úgynevezett rendszerváltással! A bíróságok tele vannak a múlt rendszer híveivel…” Korábban például Szájer: a 62 éves bíró alkotmányosan nem alkalmatlan, csak nem bírja a pszichés terhelést.
dr. Kende Péter ügyvéd, közíró
(Kép: klubhalo.hu)
________________
Írásai a Galamusban:
Akkor már…
A jó Niccolò tanácsai a Fejedelemnek – és a bíráknak
Helyreigazítás
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
