Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. május 5.



Bolgár György kérdései a 2010. május 5-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy áll a bál az oktatásban. A pedagógusok akár sztrájkolni is készek, ha nem tárgyal velük a kormány. A felsőoktatásban pedig nagy felzúdulást keltett a kormányzat legújabb koncepciója arról, hogy megszüntetnék az egyetemek és főiskolák majdnem felét. Ami a Corvinus Egyetem szétdarabolását illeti, egyes hírek szerint ez Orbán Viktor kívánsága volt. És akkor végre is hajtják?

Másik témánk, hogy német konzervatív oldalról kapott ismét kemény kritikát az éppen Berlinben tárgyaló magyar miniszterelnök. Orbán a Die Welt című jobboldali lapnak írt cikkében az új alkotmányt Európa legmodernebb alaptörvényének és az újjászületés dokumentumának nevezte. A lapban azonban válaszolt neki az újság kiadója kiemelve, hogy a demokrácia a vitából él. Magyarország új alkotmánya azonban nem akarja ezt és a nemzeti identitással kapcsolatban ódon elképzelések bebetonozására törekszik. A nemzet, a nép olyan értelmezése csendül ki belőle, amely a távoli múltat idézi fel. Kell ez nekünk?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy már 15 éve nyugdíjasként dolgozik Pintér Sándor belügyminiszter, és így ül le tárgyalni a rendvédelmi szakszervezetekkel a nyugdíjkedvezmények eltörléséről. Ebből is látszik, hogy a kormánynak van igaza?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy még tíz évig titkos marad, miért döntött 2001-ben az Orbán-kormány a Gripen vadászgépek megvásárlása mellett.

És végül beszéljük meg, hogy abortuszellenes kampányt kezd a kormány, első körben plakátokkal. Az illetékes államtitkár azt mondta, hogy a magyar társadalom nem kész arra, amire például a lengyel, hogy itt is be legyen tiltva az abortusz. Ezért az élet fontosságára kívánják felhívni a figyelmet.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke


Bolgár György: - Ön azt nyilatkozta, hogy az ukrán titkosszolgálat vadászik azokra, akik magyar állampolgárságot igényeltek, és törvénytelen kihallgatásokkal félemlítik meg azokat a kárpátaljai magyarokat, akikről feltételezik, hogy magyar állampolgárságot igényelve bementek a magyar konzulátusra. Ez a vadászat mennyire kiterjedt?

Kovács Miklós: - Annyira még nem lehet kiterjedt, hiszen most kezdődött csak meg az a folyamat, amikor ténylegesen meg is kaphatják az állampolgárságot, mármint az ezt igazoló okmányt, illetve letehetik az esküt az igénylők. Úgy tűnik, hogy az első eresztést majdnem teljes egészében beidézték, bevitték a titkosszolgálathoz.

- Ez hány ember lehet? Néhány tucat, néhány száz?

- Inkább néhány tucat. Én annyit saccolnék. A dolog természetéből adódóan itt pontos számokat nem lehet mondani.

- És Ön pontosan fogalmazott, amikor most azt mondta, hogy bevitték őket, vagy beidézték, vagy mondjuk behívták őket? Nem mindegy talán, hogy vitték vagy hívták őket.

- Változó. Volt, akinek elég volt egy telefon, és ment, volt, akiért meg kiszálltak.

- Komolyan? Szóval odáig fajult a dolog, hogy elmentek a lakásába és bevitték a titkosszolgálatra kihallgatni?

- Igen, bár a kihallgatás ebben az esetben nem pontos fogalom, hiszen kihallgatni gyanúsítottat, esetleg tanút szoktak. Akkor viszont van egy hivatalos bűntett, folyamatban lévő büntetőügy.

- Akkor ezt hogy lehet minősíteni, kikérdezés? Arra meg nem viszik be az embert.

- Ahogy egy maffia pénzbehajtói megdolgozzák az embereket. Mondjuk megdolgozásnak, talán ez egy pontos kifejezés.

- Beszélt már olyan kárpátaljai magyarral, akit bevittek és kijött és elmondta, hogy mi történt?

- Igen, beszéltem személyesen is olyannal, akit ily módon dolgoztak meg, valamint a családdal, akik értelemszerűen csak annak voltak tanúi, ahogy az illetőt beszállítják a helyszínre. Nem egy kellemes élmény.

- Mit jelent a megdolgozás?

- Azt jelenti, hogy azonkívül, hogy megpróbálták rávenni az embereket, hogy saját maguk ellen tegyenek tanúvallomást, még fenyegették is őket. A fenyegetést nagyban hitelesítette az, hogy kiderült, feltérképezik az érintettek családi és szociális hátterét és a fenyegetések az egzisztenciális pontokra, illetve a családtagokra vonatkoznak. Tehát ahol valaki sebezhető munkahely, üzlet stb., alapon az állam által, azokra ezeken a pontokon gyakoroltak nyomást a titkosszolgálat megdolgozást végző tagjai.

- Ez nem számít törvénytelennek Ukrajnában?

- Természetesen annak számít, csak ugye Ukrajna nem jogállam, illetve miután a mai nap folyamán a titkosszolgálat szóvivője jelezte, vagyis elismerte, hogy zajlik ez az akció, ezek után világos az is, hogy ez egy megfontolt politikai megfélemlítő akció.

- Tehát nem valamiféle túlkapás, nem mondjuk a helyi biztonsági szolgálat vezető egyéni kezdeményezése, hogy esetleg jó pontokat szerezzen Kijevben, hanem ez egy központilag elindított, támogatott dolog.

- Igen. Van egy hölgy, az SBU egy központi szóvivője, ő nyilatkozta azt, hogy ez egy normális, kvázi nyomozati munka volt, amivel a kárpátaljai kollégák foglalkoztak, és minden a törvényesség keretein belül maradt.

- Igen, azt mondta, hogy a hatályos törvények alapján. De ha mondjuk a törvények bűncselekménynek minősítenék azt, hogy egy ukrajnai állampolgár fel akarja venni egy másik állam állampolgárságát is, akkor miért nem a rendőrség jár el ebben az ügyben, miért a titkosszolgálat?

- Ahogy már említettem, nyilván megfélemlítő akcióról van szó. Az, hogy a KGB utódszervezetébe viszik be az érintett embert, objektumot, annak nyilván erősebb a pszichikai hatása.

- Mindenesetre a szóvivő asszony azt is mondta ebben a bizonyos rádiónyilatkozatban, hogy ez Ukrajna államérdekeit szolgálja, és nem voltak kínzások. Ez megnyugtató, nem?

- Igen, legalább. Én se hallottam, hogy megvertek volna valakit, de nincs is vége a történetnek. Nyilván a fokozatosság elvét betartják. Egyelőre csak az ő, valamint a családtagjai ellehetetlenítésére operálnak.

- És arról hallott valamelyik behívott vagy bevitt állampolgárságot igénylőtől, hogy esetleg megígérte, hogy visszavonja az állampolgársági kérelmét, vagy megígérte, hogy följelenti saját magát?

- Itt különböző esetekről van szó. Nyilván volt, aki tagadott és kitartott amellett, hogy ő véletlenül járt arra. Nyilván volt olyan, aki idézőjelbe véve megtört. Megint csak arra tudnék hivatkozni, hogy ennek az ügynek nem olyan a jellege, ahol pontos jegyzőkönyvekből tudnék idézni vagy az egész sokaság mélyinterjút adott volna a felmérőknek.

- Ha az ember logikusan gondolkozik, akkor elvileg az ukrajnai hatóságoknak nem lehetnek bizonyítékaik arról, hogy xy bement a magyar konzulátusra és magyar állampolgárságért folyamodott, mert nyilván, vagy feltételezhető, hogy az ottani alkalmazottak nem fogják átadni az ukrán hatóságoknak a neveket. És feltételezhető, hogy az illető sem rohan az ukrán hatóságokhoz. Tehát, hacsak valamilyen, nem feltétlenül törvényes módon nem szereznek erről tudomást, akkor az illetők nyugodtan tagadhatnak, nem?

- Ha jogállamban élnének, de jogállamban be sem idézhetnék őket.

- És meg sem fenyegethetnék őket, hogy milyen következményei lesznek ennek, ugye?

- Ráadásul a dolog teljesen egyértelmű, lévén, hogy jóval az akció előtt az ukrán titkosszolgálat helyettes vezetője megrótta az ukrán honatyákat, hogy nem foglalkoznak értelmes dolgokkal, például hogy nem ejtették meg még az ukrán büntetőtörvénykönyv olyan értelmű módosítását, ami büntethetővé tenné ezt a cselekvést. Tehát ők teljesen tisztában voltak azzal, hogy ennek a megfélemlítési akciónak a végrehajtáshoz nekik az ukrán alkotmányosság kereteiből is ki kell lépni, ami egyúttal jól mutatja azt, hogy milyen cinizmusra képes az ukrán politikai döntéshozás, már ha valaki ezzel idáig nem lett volna tisztában.

- Elnök úr, ön kemény szavakkal illeti az ukrán hatóságok eljárását, és mindannak alapján, amit elmond, nem alaptalanul, de nagyon kritikusan ideszólt Budapestnek is, mert azt mondta, hogy valószínűleg a Magyar Külügyminisztérium még emészti ukrajnai politikájának összeomlását. Miért hibáztatható a magyar kormány ennek az ügynek az ilyenfajta alakulásáért?

- A magyar diplomáciának sajnos mondhatni kormányzatokat átívelő sajátossága a gyávaság, a szolgalelkűség, a mindenkori külső partnernek való mazochisztikus megfelelési hajlam. És amikor a másik oldalon banditák vannak, ugye az ukrán uralkodó elit nagy része egy az egyben banditamentalitást hordoz, a börtönökben kialakult viselkedési szokások jönnek elő, ahol a gyengékből hímringyót csinálnak, akik egy évben egyszer, március 8-án alhatnak a hivatalos ágyukban, tehát amikor valakinek ilyen fazonokkal van dolga, ott ez a fajta mentalitás nem egyszerűen esztétikailag csúnya, hanem diszfunkcionális.

- De mit kellett volna vagy mit tudott volna a magyar kormány tenni, ha mondjuk bátrabb?

- Ha bátrabb, akkor lehet, hogy az ukránok nem mernek egy ilyen lépést meglépni, lévén, hogy a kárpátaljai magyarok számának messze-messze sokszorosa a románok meg az oroszok száma, akiknek vélhetőleg van, de gyakorlatilag biztosan tudhatóan van nem ukrán állampolgársága is és ezeket furcsa módon nem abajgatják.

- Tehát a magyar kormánynak oda kellett volna mennie Kijevbe, és azt mondani a miniszterelnöknek, hogy kérem szépen, mi ezt és ezt tervezzük, és elvárjuk az ukrán kormánytól, hogy ezt ne tekintse egyrészt Ukrajna elleni lépésnek, másrészt ne akadályozza? Tehát egyenesen kellett volna viselkednie?

- Én nem tudom, hogy pontosan hogyan viselkedtek és nem is akarok belemenni abba az utcába, hogy szakmai tanácsokat adjak vagy kritizáljak, hiszen nem ismerem és nem is ismerhetem pontosan a részleteket. Amit elmondtam az általános, 20 éves tapasztalatom a magyar külügyi állomány viselkedési stílusáról, amely viselkedési stílus az utóbbi néhány hónapban sem változott meg.

- És ez Ukrajnában összeomláshoz vezetett.

- Ez Ukrajnában jóval veszélyesebb, mint civilizált közegben, ahol a gyengéket nem feltétlenül alázzák meg szadisztikus módon.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke


Bolgár György: - Az Orbán-kormány a jelek szerint kiveszi az RMDSZ közeli szervezetek kezéből a határon túli támogatások folyósítását. Ezt a Népszabadság tegnapi híre címében sommásan úgy értékelte, hogy végleg szakít a Fidesz az RMDSZ-szel. Jó összefoglaló ez?

Kelemen Hunor: - Nem tudnám ezt jelen pillanatban megítélni, hogy jó összefoglaló-e, hogy végleg szakít vagy nem. Annyi biztos, hogy az oktatási, nevelési támogatást elvették az Iskola Alapítványtól és egy másik szervezetnek adták oda. Tegnap hivatalosan is közölték Budapesten szóban, nem írásban, de hivatalos közlés, hogy ebben a tanévben, ami most már lassan lejár, az oktatási, nevelési támogatást nem bonyolíthatja az Iskola Alapítvány. Egyébként az Iskola Alapítvány a 2003-as román-magyar államközi megállapodás értelmében volt ennek a támogatásnak a lebonyolítója nyolc éven keresztül.

- Tehát egy nemzetközi szerződés alapján volt megnevezve ez az alapítvány?

- Igen, természetesen.

- Tehát akkor a szerződést is módosítani kellene, nem?

- Módosítani kellene, ha egy normális viszonyt az ember fenn akar tartani. 2002-ben volt egy Orbán–Nastase-féle megállapodás arról, hogy a magyar igazolvánnyal kapcsolatos ügyintézést Erdélyben lehet bonyolítani, és nyilván ennek a megállapodásnak az egyik elősegítője, előkészítője a Romániai Magyar Demokrata Szövetség volt. 2003-ban a magyar igazolványról szóló törvény folyományaként az oktatási, nevelési támogatásra volt egy külön megállapodás, akkor már Medgyessy és Nastase között, és ebben a kormányközi megállapodásban jelölték meg az Iskola Alapítványt mint romániai lebonyolítót, és ez így is működött egészen a múlt esztendő végéig, ennek az évnek az elejéig.

- Mi tartozik ebbe az oktatás-nevelési támogatásba? Az a bizonyos 20 ezer forint gyerekenként, hogy ha magyar nyelvű iskolába járnak?

- Igen, ha magyarul tanulnak, akkor családonként, illetve gyerekenként, mert nyilván egy családban lehet több gyerek is, kapják ezt a közvetlen támogatást. Egyébként ez az egyetlen olyan közvetlen támogatás, amely eljut a családhoz, és postai vagy banki utaláson keresztül mindig megkapták ezt a támogatást 2003-tól.

- Nem mindegy az, hogy ezt a támogatást az Iskola Alapítvány közvetíti vagy esetleg egy másik?

- Ha a rendszer jól működik, akkor mindegy. A lényeg az, hogy ez a támogatás célba érjen. Viszont itt van egy fölépített rendszer, amely jól működött, amely éveken keresztül ezt a programot bonyolította, és soha semmiféle kifogás nem merült fel azt illetően, hogy ezeket az egyébként jelentős pénzeket megfelelően kezelte és megfelelően juttatta el a jogosultakhoz. Most sem merült fel ilyesféle kifogás, tulajdonképpen nem is nagyon volt érvelés, egyszerűen csak tudomásunkra hozták. Nincs ebben a pillanatban a Romániai Magyar Pedagógus Szövetségnek egy olyan kiépített hálózata, amely le tudná ezt bonyolítani. Ki lehet építeni, mi is a nulláról indultunk.

- Hány ember kell hozzá körülbelül?

- Mi 54 emberrel dolgoztunk az elmúlt két esztendőben.

- Ez azt jelenti akkor, hogy ennek az 54 embernek fel kell mondania, mert nem lesz dolguk?

- Persze, fel fogunk mondani természetesen, május végétől kezdődően felmondunk nekik. Ez a legkevesebb, illetve nyilván annak az 54 embernek ez egy nagyon fontos problémát jelenthet, de ilyen körülmények között nekünk nincs más megoldásunk. Még az is fontos, hogy mit kezd majd a magyar kormány ezzel a kormányközi megállapodással egyrészt, másrészt pedig, ha ösztöndíj formájában folyósítják, akkor megint csak kell egy egyezség. Ha nem, akkor ez már adóköteles jövedelem lesz Romániában, és nyilván innentől kezdve megint csak bonyolódnak a dolgok. Ez az elmúlt esztendőben kb. 120  ezer embert érintett. A mi számításaink szerint ebben az esztendőben 144-145 ezer ember jogosult erre a támogatásra a mostani törvényes rendelkezések alapján.

- A Romániai Magyar Pedagógus Szövetség, amelyik megkapja az Iskola Alapítványtól ezt a feladatot az Orbán-kormány szándéka szerint, politikailag sorolható valahova?

- Bizonyára egyik-másik vezetőjének a szimpátiái fontosak, de ők tulajdonképpen közvetlen politizálással nem foglalkoznak. Én nem szeretném őket politikailag ide vagy oda sorolni, hisz nekünk egyébként szakmai, oktatási kérdésekben számos alkalommal nagyon jó együttműködésünk alakult ki a Pedagógus Szövetséggel, és ezt meg is kívánjuk őrizni mint politikai alakulat, mint érdekképviselet. És nem fogja befolyásolni ezt a viszonyt az, hogy most a Orbán-kormány az oktatási, nevelési támogatást rájuk bízta, mert mondom, nekünk ők egyébként stratégiai szempontból is szakmai partnereink évek óta.

- Mi a célja az Orbán-kormánynak ezzel ön szerint?

- Nem tudnám megmondani, nem bocsátkozom feltételezésekbe. Azt tapasztalom, hogy minden olyan programot, amelyet a Progress Alapítvány, az Iskola Alapítvány, az Eurotrans Alapítvány bonyolított le néhány hónap leforgása alatt, elvették és másnak adták oda. Sehol nem merültek fel egyébként olyan szakmai vagy törvényes kifogások, amelyek ezt indokolttá tették volna.

- Ezekből a támogatási pénzekből a közvetítő szervezetek bármilyen módon, mondjuk a munkán kívül hasznosíthattak valamit? Tehát ez valamiféle anyagi támogatásrész elvesztésével is jár?

- Nem, nem volt ennek semmiféle más jellege, mint a munkavégzés, illetve az Iskola Alapítvány gyakorlatilag egy ilyen ügyintéző, programbonyolító szervezet volt. Nyolc százaléka volt a költségeknek működésre szánva, azzal el kellett tételesen számolni. Ebben a legnagyobb részt természetesen a postai utalások és az űrlapok kinyomtatása, előkészítése jelentette, de ezt ennél kevesebb pénzből más sem fogja tudni lebonyolítani. Bármilyen rendszert működtetnek, a mi tapasztalatunk az, hogy például a bankkártyás rendszer Romániában ebben a pillanatban, mivel körülbelül az 55 százaléka a jogosultaknak faluhelyen él, vidéki településeken 20 ezer fölé nem nyomható. Mi néhány év alatt alig 21–22 ezerre tudtuk a bankkártyás igénylést felnyomni, a többi postai szolgáltatás, postai utalás formájában történt.

- És ezeknek a támogatási pénzeknek az eljuttatásával a közreműködő szervezetek nem tudnak valahogy politizálni, hogy hozzájuk közelebb álló embereket, csoportokat, szervezeteket támogassanak függetlenül tulajdonképpen attól, hogy a magyar kormány mire szánja ezt a pénzt? Tehát nem lehet, hogy ezért mégiscsak lehet valamilyen politikai iránya a különböző támogatási pénzek eljuttatásának?

- Az elmúlt nyolc esztendőben ilyenre nem nagyon került sor, és nem is kerülhetett, mert az igénylő, mint fizikai személy, kéri ezt a pénzt, ezt az ösztöndíjat, és soha senki nem kérdezi meg, hogy a politikai szimpátiái milyenek, és az utalás sem aszerint történik, hogy ki milyen politikai alakulatot kedvel esetleg. Ez soha fel sem merült és föl sem merülhet a mostani törvényes keretek között. Úgyhogy ilyen szempontból tulajdonképpen nem lehet kivételezni, hogy esetleg egy jobboldali szimpatizánsnak hamarabb adjuk a pénzt, egy baloldalinak később adjuk a pénzt, mert ez soha nem derült ki 140, 130–150 ezer ember esetében, hogy ki, főleg, hogy gyerekekről van szó, itt tulajdonképpen gyerekekről és kamaszokról van szó, 18 éves korig. Nem merül fel, hogy kivel szimpatizálnak, ezt nem is kérdezi meg senki tőlük és nem is lehet ezt csoportonként megítélni. Mi mindig azt az elvet követtük, hogy a kérések beadásának a sorrendjében történt a feldolgozás, a feldolgozás sorrendjében történt az utalás. Soha nem kapta meg előre a pénzt az alapítvány, hanem amikor eljuttatta Budapestre a feldolgozott adatokat, Budapesten ezt ellenőrizték, és akkor mindig ugyanannyi pénzt küldtek, amennyit igényelt a beadott kérdések alapján az alapítvány. Azt pedig az alapítvány továbbította, mondom, postai vagy banki rendszeren keresztül.

- De akkor az lehet a következménye ezen támogatások útiránya megváltoztatásának, hogy az RMDSZ kevésbé fontossá válik és ezt majd lassanként a romániai magyarok is észre fogják venni, hogy nem az RMDSZ-hez vagy a hozzá közeli szervezetekhez kell fordulni, hanem másokhoz? Szóval ilyen módon az Önök jelentősége, súlya csökkenhet?

- A mi jelentőségünk, súlyunk az erdélyi magyarok megítélésében soha nem attól függött, hogy az oktatási, nevelési támogatást mi folyósítjuk, de lehet ennek egy ilyen olvasata, vagy lehet egy ilyen szándék. Én ezt nem akarom taglalni, nem akarom tagadni, nem akarom megerősíteni. Mi mindig a politikai munkánk és az elvégzett munkánk függvényében kaptuk vagy nem kaptuk meg a feladatokat és nem annak függvényében, hogy egy magyarországi programot egy mondjuk hozzánk közel álló alapítvány hogyan bonyolított le. Soha nem az alapítványra kellett szavazni, de nyilván akinek vannak vagy lehetnek ilyen szándékai, akár így is beállíthatja egy adott pillanatban. De mondom, a mi megítélésünk nem ettől függött és nem fog függni.

- Igen. Amióta önt elnökké választották és ennek már jó néhány hónapja, tárgyalt ön magyar politikai vezetőkkel?

- Számtalan magyar politikai vezetővel tárgyaltam mind a Fideszből, mind a KDNP-ből.

- Milyen magas szintig jutott el?

- Mondjuk a miniszterelnök-helyettessel többször tárgyaltam, és nemsokára lesz hivatalos találkozó Erdélyben a KDNP-vel. A Fidesz több vezetőjével volt alkalmam tárgyalni, a miniszterelnök úrral még nem, de én türelmes ember vagyok.

- És érzett valamilyen idegenkedést az RMDSZ-től vagy netán valamilyen elfordulást, hogy ők nem az RMDSZ-ben látják a partnert, hanem sokkal inkább mondjuk Tőkés Lászlóban?

- Nem titok az, hogy Tőkés-Orbán viszonya vagy szoros baráti, vagy személyes viszony. Ezt mi soha nem is kérdőjeleztük meg és meg sem kérdőjelezhetnénk. Minden egyes tárgyalásunk vagy tárgyalásom az elmúlt két hónapban, amióta megválasztottak a szövetség elnökévé, a teljes nyitottság jegyében és a legőszintébb módon történt. Ezek mindig konkrét témákról és politikai kérdésekről szóltak, hosszú távú célokról. Tehát azt mondhatom, hogy ezek a beszélgetések nagyon hasznosak voltak, és én azt gondolom, hogy ezeket folytatni kell. Én legalábbis nyitott vagyok a továbbiakban is mindenféle tárgyalásra.

- És föl is vetette például az oktatási támogatások elvételét önöktől valakinek?

- Persze, természetesen.

- És mit szóltak rá?

- Ezek többnyire négy- vagy hatszemközti beszélgetések voltak, nem szeretném ezt a nyilvánosság előtt ebben a pillanatban elmondani. Annyit azért mindenféleképpen megtehetek, hogy elmondom, hogy a szakértői javaslatok hosszú ideig arról szóltak, hogy ez egy jól működő rendszer, nincs ennek ebben a pillanatban politikai súlya olyan szempontból, hogy valaki ezt politikai célokra használta volna fel és a szakértői előterjesztések nagy része hosszú ideig arról szólt, hogy ezt a rendszert érdemes megőrizni.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Kis Papp László, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének elnöke, a Műegyetem tanára 


Bolgár György: - Az elmúlt 24 órában meglehetősen drámai változások látszanak körvonalazódni, már ami a felsőoktatás jövőjét illeti. Az Origo című hírportál adott hírt először arról, hogy Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár megbeszélést folytatott több egyetemi vezetővel, rektorral, és aztán kiszivárgott az a hír, hogy az oktatási tárca egészen radikális módon kívánja átszervezni az egyetemi, főiskolai intézményrendszert. A 29 intézményből mindössze 16 maradna, és például megszűnne a talán legnagyobbra tartott vagy nemzetközileg legelismertebb magyar egyetem, a Corvinus Közgazdasági Egyetem is. De nem is ez a mellékes rész a legfontosabb az egészből, hanem számomra az, hogy például egy ilyen terv az illetékes szakszervezet tudta és bevonása nélkül született. Vagy lehet, hogy önöket is bevonták, csak mi nem tudunk róla?

Kis Papp László: - Hadd mondjam el, hogy én személyesen az Origo tegnap reggel megjelent oldalain olvastam erről, illetőleg olyan hírek, szintén a sajtóból, eljutottak hozzánk, hogy elsősorban a gazdasági kormányzat nagyon határozott fellépésére radikálisan csökkenteni kívánják az államilag finanszírozott hallgatók létszámát. Idén, 2011 szeptemberében 56 ezer államilag finanszírozott, ha szabad azt mondanom, az állam által fizetett hallgatónk van, elsőéves hallgatónk és ez a szám 2011 szeptemberére...

-… Tehát néhány hónap múlva már…

-… Néhány hónap múlva ez a szám 53 455 főre fog leapadni. Ez 5 százalékos csökkentés.

- Igen, sőt olyat is olvastam, hogy néhány éven belül akár 30 ezerig is lemennének.

- Igen. És én is csak a sajtóból informálódtam arról, hogy vannak olyan elképzelések, hogy a gazdasági tárca úgy gondolja, mintegy 80 milliárd forinttal csökkentené a felsőoktatás állami, tehát költségvetési támogatását, és ennek egyik lépése lenne a hallgatói létszám radikális csökkentése. Na most, ezeket az információkat hallva, nekünk a kapcsolatunk az oktatási kormányzattal a Felsőoktatási Érdekegyeztető Tanács. Tehát felhatalmazást kaptam arra a felsőoktatásban érintett szakszervezetek többi elnökétől, hogy levélben forduljanak Dux Lászlóhoz, ő a felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár, és ő koordinálja a Felsőoktatási Érdekegyeztető Tanács munkáját. Ezt a levelet én a múlt pénteken megírtam, és kértem, hogy hívjuk össze a Felsőoktatási Érdekegyeztető Tanács rendkívüli ülését.

- De akkor még nem tudták, hogy az intézményrendszert is teljesen szétvernék vagy összevonnák.

- Erről még akkor semmit nem tudtunk. Dux László felhívott telefonon hétfőn. Egyébként mi elég szoros kapcsolatban vagyunk, ezt szeretném hangsúlyozni, hiszen az új kormány megalakulását követő héten Hoffmann Rózsa államtitkár asszony összehívta a felsőoktatásban érintett szakszervezetek elnökeit. Négyen vagyunk egyébként érintettek, és Dux László helyettes államtitkár úr megbeszélést folytatott velünk többször.

- Ahhoz képest ez a mostani, legutóbbi, Ön által még részleteiben nem látott változat mennyiben különbözik?

- Én úgy ítélem meg, hogy jelentős változások vannak, amiket sajnos nem ismerünk még.

- Pénzben, szervezetben és hallgatóban egyaránt. Ebből pedig az következik, hogy természetesen oktatóban is kell hogy óriási változás legyen.

- Természetesen. Hogy folytassam, Dux László helyettes államtitkár úr azt kérte tőlünk, hogy legyünk türelemmel, a kormány az új tervezet első vagy második fogalmazványát májusban fogja tárgyalni, és az azt követő napon összehívja a Felsőoktatási Érdekegyeztető Tanácsot. Ezt tudomásul vettük. Végül is az összehívásban mi kezdeményező szerepet töltöttünk be. Ezt megtettük és várjuk, hogy mikor kerül erre sor. Időközben ugye napvilágot látott ez az Origo-cikk, és itt szeretném a szerkesztő úr és a tisztelt hallgatók figyelmét arra is összpontosítani, hogy vidéki intézményekről is szó van itt. Kecskemétről, Nyíregyházáról szól esetlegesen, de Hódmezővásárhelyről…

- Győr és Kaposvár, nem?

- Győrről, Kaposvárról is, de nem akarom végigsorolni azokat a vidéki intézményeinket, ahol igen jelentős szakmai képzés folyik. Na most, mi úgy gondoltuk, amikor napirendre került, hogy csökken a hallgatói létszám, hogy komolyan hozzákezdünk ahhoz a szervezéshez, hogy a felsőoktatási szakképzésben, aminek viszont a létszámát emelni kívánja a kormányzat, akkor nagyobb szeletet kérnénk a vidéki felsőoktatási intézményeknek, mert jelenleg ezt közösen csinálja a felsőoktatás a közoktatási intézményekkel. Sokkal hasznosabb lenne, ha a felsőoktatási intézmények intéznék ezt a felsőfokú szakképzést.

- De hogy csinálják, ha közben bezárják őket?

- Hát ez a probléma. Mi úgy gondoltuk, itt az elnökséggel ezt megvitattuk már, hogy akkor a vidéki felsőoktatási intézményeinknek profiltisztítást kell végezni, és ezeket az – úgy hívom őket, hogy – orchidea szakokat, amelyek művészeti képzésekre, különböző olyan jellegű képzésekre összpontosultak, ahova nagyon nehéz hallgatókat szerezni, másrészt a munkaerőpiaci igények sem egyértelműen biztosítják az elhelyezkedést, ki tudjuk váltani a felsőfokú szakképzéssel és még egy nagyon fontos kérdéssel, a felnőttképzéssel.

- Önnek lehet, hogy ez a véleménye, meg Önöknek, csak ezek szerint az Önök véleményét egy, nem kérik ki, kettő, mintha egészen más meggondolások játszanák a főszerepet az egyik hónapról a másikra vagy akár egyik napról a másikra alapvetően megváltoztatott felsőoktatási koncepciókban. Mert ezek szerint sokkal kevesebb pénz lesz, sokkal kevesebb intézmény lesz, sokkal kevesebb hallgató lesz, sokkal kevesebb oktató lesz, amit valószínűleg nem lehet majd összeegyeztetni a sokkal több, mondjuk Önök által szükségesnek tartott feladattal.

- Remélem, hogy azért ez a javaslat még nem válik törvénnyé, és erről még tudunk vitatkozni, hiszen azért ez nagyon nagy problémákat vet fel a jövő szempontjából.

- Na és mi lesz, ha a kormány ehhez úgy áll hozzá, hogy de igen, mi azt szeretnénk, hogy ezt a kormány elfogadja a következő hetekben, utána a parlament is elfogadja még a nyáron és akár ősztől már az új felsőoktatási törvény életbe is léphet. Na, akkor mit fognak szólni?

- Én úgy érzem, hogy ez lehetetlen. Teljesen kizárt, hogy egy ilyen rövid ciklusú menetben ez átmenjen a parlamenten. Nekünk egyrészt a koncepcióhoz hozzá kell szólnunk, el kell mondanunk a véleményünket. Mi egyszer már rendkívüli kongresszust is összehívtunk, úgy gondoltuk, hogy a végleges koncepció megtárgyalására, és ott vendégünk volt Dux László helyettes államtitkár úr, és elmondtuk a véleményünket.

- Na de látja, abból az úgynevezett végleges koncepcióból lett egy egészen más.

- Hogy ez most mennyire más, mennyiben változott meg, ezt sajnos azért nem tudom megmondani, mert nem ismerem ezt az új koncepciót.

- Senki nem cáfolta tegnap óta. Márpedig, ha nem lett volna valóságos, amit az Origo közölt, akkor az oktatási kormányzat nyilván azt mondat volna, hogy teljesen alaptalan. Ugyan már, mit idegesítik az egyetemi és főiskolai oktatókat meg a hallgatókat.

- Én akkor tudok ebben egyértelműen állást foglalni, ha a birtokomba kerül egy ilyen anyag, mert most fent vannak adatok, amelyeket olvasni lehet. Ezek rendkívül elszomorítóak. Ezek mind-mind olyan problémák, amelyek a jövő generációja, a jövő értelmiségének a nevelése szempontjából fontos, és én nagyon szeretném idézni Pokorni Zoltánt, aki azt mondta, hogy a felsőoktatás jelene és jövője Magyarország jelenének és jövőjének a záloga.

- De mintha itt alapvető elvi és gyakorlati különbség volna a Pokorni-féle vagy a Pokorni által elképzelt oktatáspolitika és felsőoktatás-politika, illetve a kormányzati oktatáspolitikai elképzelések között.

- Elkezdünk lobbizni és a nagyobbik kormányzó pártnak azokkal a képviselőivel szeretnénk találkozni a következő napokban, akik foglalkoztak felsőoktatással, akár miniszterként is, és akikkel nagyobb, komoly tárgyalásaink voltak az előző kormány idején, azoknak a kompromisszumkészségben, már bocsánatot kérek, hiszek.

- Én sem volnék a konfrontáció híve, tehát egyetértek önnel a kompromisszumkeresésben, de éppen most olvasom, hogy a Pedagógus Szakszervezet elnöke beszámolt arról, hogy sztrájkbizottságot hoznak létre a közoktatásban dolgozó szakszervezetek, mert úgy érzik, hogy nemigen marad más hátra számukra. Nem tudják az érdekeiket megfelelően képviselni, úgyhogy minderről értesítették a miniszterelnököt is. Önök még nem tartanak itt?

- Nem tartunk itt. Nekünk meg kell várni ennek a koncepciónak a tervezetét. Levélben egyértelműen közöltük Hoffmann Rózsa államtitkár asszonnyal, hogy nem tudunk azzal egyetérteni, hogy már ennyire kitolódott a koncepció készítésének az ideje, hogy a parlament a tavaszi ülésszakán ezzel érdemben foglalkozni tudjon, mert úgy ítéljük meg, hogy a koncepciótervezetet és a kodifikált változatot meg kell hogy ismerjék az érintettek.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!