rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. május 5.

Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke


Bolgár György: - Ön azt nyilatkozta, hogy az ukrán titkosszolgálat vadászik azokra, akik magyar állampolgárságot igényeltek, és törvénytelen kihallgatásokkal félemlítik meg azokat a kárpátaljai magyarokat, akikről feltételezik, hogy magyar állampolgárságot igényelve bementek a magyar konzulátusra. Ez a vadászat mennyire kiterjedt?

Kovács Miklós: - Annyira még nem lehet kiterjedt, hiszen most kezdődött csak meg az a folyamat, amikor ténylegesen meg is kaphatják az állampolgárságot, mármint az ezt igazoló okmányt, illetve letehetik az esküt az igénylők. Úgy tűnik, hogy az első eresztést majdnem teljes egészében beidézték, bevitték a titkosszolgálathoz.

- Ez hány ember lehet? Néhány tucat, néhány száz?

- Inkább néhány tucat. Én annyit saccolnék. A dolog természetéből adódóan itt pontos számokat nem lehet mondani.

- És Ön pontosan fogalmazott, amikor most azt mondta, hogy bevitték őket, vagy beidézték, vagy mondjuk behívták őket? Nem mindegy talán, hogy vitték vagy hívták őket.

- Változó. Volt, akinek elég volt egy telefon, és ment, volt, akiért meg kiszálltak.

- Komolyan? Szóval odáig fajult a dolog, hogy elmentek a lakásába és bevitték a titkosszolgálatra kihallgatni?

- Igen, bár a kihallgatás ebben az esetben nem pontos fogalom, hiszen kihallgatni gyanúsítottat, esetleg tanút szoktak. Akkor viszont van egy hivatalos bűntett, folyamatban lévő büntetőügy.

- Akkor ezt hogy lehet minősíteni, kikérdezés? Arra meg nem viszik be az embert.

- Ahogy egy maffia pénzbehajtói megdolgozzák az embereket. Mondjuk megdolgozásnak, talán ez egy pontos kifejezés.

- Beszélt már olyan kárpátaljai magyarral, akit bevittek és kijött és elmondta, hogy mi történt?

- Igen, beszéltem személyesen is olyannal, akit ily módon dolgoztak meg, valamint a családdal, akik értelemszerűen csak annak voltak tanúi, ahogy az illetőt beszállítják a helyszínre. Nem egy kellemes élmény.

- Mit jelent a megdolgozás?

- Azt jelenti, hogy azonkívül, hogy megpróbálták rávenni az embereket, hogy saját maguk ellen tegyenek tanúvallomást, még fenyegették is őket. A fenyegetést nagyban hitelesítette az, hogy kiderült, feltérképezik az érintettek családi és szociális hátterét és a fenyegetések az egzisztenciális pontokra, illetve a családtagokra vonatkoznak. Tehát ahol valaki sebezhető munkahely, üzlet stb., alapon az állam által, azokra ezeken a pontokon gyakoroltak nyomást a titkosszolgálat megdolgozást végző tagjai.

- Ez nem számít törvénytelennek Ukrajnában?

- Természetesen annak számít, csak ugye Ukrajna nem jogállam, illetve miután a mai nap folyamán a titkosszolgálat szóvivője jelezte, vagyis elismerte, hogy zajlik ez az akció, ezek után világos az is, hogy ez egy megfontolt politikai megfélemlítő akció.

- Tehát nem valamiféle túlkapás, nem mondjuk a helyi biztonsági szolgálat vezető egyéni kezdeményezése, hogy esetleg jó pontokat szerezzen Kijevben, hanem ez egy központilag elindított, támogatott dolog.

- Igen. Van egy hölgy, az SBU egy központi szóvivője, ő nyilatkozta azt, hogy ez egy normális, kvázi nyomozati munka volt, amivel a kárpátaljai kollégák foglalkoztak, és minden a törvényesség keretein belül maradt.

- Igen, azt mondta, hogy a hatályos törvények alapján. De ha mondjuk a törvények bűncselekménynek minősítenék azt, hogy egy ukrajnai állampolgár fel akarja venni egy másik állam állampolgárságát is, akkor miért nem a rendőrség jár el ebben az ügyben, miért a titkosszolgálat?

- Ahogy már említettem, nyilván megfélemlítő akcióról van szó. Az, hogy a KGB utódszervezetébe viszik be az érintett embert, objektumot, annak nyilván erősebb a pszichikai hatása.

- Mindenesetre a szóvivő asszony azt is mondta ebben a bizonyos rádiónyilatkozatban, hogy ez Ukrajna államérdekeit szolgálja, és nem voltak kínzások. Ez megnyugtató, nem?

- Igen, legalább. Én se hallottam, hogy megvertek volna valakit, de nincs is vége a történetnek. Nyilván a fokozatosság elvét betartják. Egyelőre csak az ő, valamint a családtagjai ellehetetlenítésére operálnak.

- És arról hallott valamelyik behívott vagy bevitt állampolgárságot igénylőtől, hogy esetleg megígérte, hogy visszavonja az állampolgársági kérelmét, vagy megígérte, hogy följelenti saját magát?

- Itt különböző esetekről van szó. Nyilván volt, aki tagadott és kitartott amellett, hogy ő véletlenül járt arra. Nyilván volt olyan, aki idézőjelbe véve megtört. Megint csak arra tudnék hivatkozni, hogy ennek az ügynek nem olyan a jellege, ahol pontos jegyzőkönyvekből tudnék idézni vagy az egész sokaság mélyinterjút adott volna a felmérőknek.

- Ha az ember logikusan gondolkozik, akkor elvileg az ukrajnai hatóságoknak nem lehetnek bizonyítékaik arról, hogy xy bement a magyar konzulátusra és magyar állampolgárságért folyamodott, mert nyilván, vagy feltételezhető, hogy az ottani alkalmazottak nem fogják átadni az ukrán hatóságoknak a neveket. És feltételezhető, hogy az illető sem rohan az ukrán hatóságokhoz. Tehát, hacsak valamilyen, nem feltétlenül törvényes módon nem szereznek erről tudomást, akkor az illetők nyugodtan tagadhatnak, nem?

- Ha jogállamban élnének, de jogállamban be sem idézhetnék őket.

- És meg sem fenyegethetnék őket, hogy milyen következményei lesznek ennek, ugye?

- Ráadásul a dolog teljesen egyértelmű, lévén, hogy jóval az akció előtt az ukrán titkosszolgálat helyettes vezetője megrótta az ukrán honatyákat, hogy nem foglalkoznak értelmes dolgokkal, például hogy nem ejtették meg még az ukrán büntetőtörvénykönyv olyan értelmű módosítását, ami büntethetővé tenné ezt a cselekvést. Tehát ők teljesen tisztában voltak azzal, hogy ennek a megfélemlítési akciónak a végrehajtáshoz nekik az ukrán alkotmányosság kereteiből is ki kell lépni, ami egyúttal jól mutatja azt, hogy milyen cinizmusra képes az ukrán politikai döntéshozás, már ha valaki ezzel idáig nem lett volna tisztában.

- Elnök úr, ön kemény szavakkal illeti az ukrán hatóságok eljárását, és mindannak alapján, amit elmond, nem alaptalanul, de nagyon kritikusan ideszólt Budapestnek is, mert azt mondta, hogy valószínűleg a Magyar Külügyminisztérium még emészti ukrajnai politikájának összeomlását. Miért hibáztatható a magyar kormány ennek az ügynek az ilyenfajta alakulásáért?

- A magyar diplomáciának sajnos mondhatni kormányzatokat átívelő sajátossága a gyávaság, a szolgalelkűség, a mindenkori külső partnernek való mazochisztikus megfelelési hajlam. És amikor a másik oldalon banditák vannak, ugye az ukrán uralkodó elit nagy része egy az egyben banditamentalitást hordoz, a börtönökben kialakult viselkedési szokások jönnek elő, ahol a gyengékből hímringyót csinálnak, akik egy évben egyszer, március 8-án alhatnak a hivatalos ágyukban, tehát amikor valakinek ilyen fazonokkal van dolga, ott ez a fajta mentalitás nem egyszerűen esztétikailag csúnya, hanem diszfunkcionális.

- De mit kellett volna vagy mit tudott volna a magyar kormány tenni, ha mondjuk bátrabb?

- Ha bátrabb, akkor lehet, hogy az ukránok nem mernek egy ilyen lépést meglépni, lévén, hogy a kárpátaljai magyarok számának messze-messze sokszorosa a románok meg az oroszok száma, akiknek vélhetőleg van, de gyakorlatilag biztosan tudhatóan van nem ukrán állampolgársága is és ezeket furcsa módon nem abajgatják.

- Tehát a magyar kormánynak oda kellett volna mennie Kijevbe, és azt mondani a miniszterelnöknek, hogy kérem szépen, mi ezt és ezt tervezzük, és elvárjuk az ukrán kormánytól, hogy ezt ne tekintse egyrészt Ukrajna elleni lépésnek, másrészt ne akadályozza? Tehát egyenesen kellett volna viselkednie?

- Én nem tudom, hogy pontosan hogyan viselkedtek és nem is akarok belemenni abba az utcába, hogy szakmai tanácsokat adjak vagy kritizáljak, hiszen nem ismerem és nem is ismerhetem pontosan a részleteket. Amit elmondtam az általános, 20 éves tapasztalatom a magyar külügyi állomány viselkedési stílusáról, amely viselkedési stílus az utóbbi néhány hónapban sem változott meg.

- És ez Ukrajnában összeomláshoz vezetett.

- Ez Ukrajnában jóval veszélyesebb, mint civilizált közegben, ahol a gyengéket nem feltétlenül alázzák meg szadisztikus módon.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái