Képünk a világban – Kurier, Die Presse: Orbán hatalmi mámorban

Die Presse – Magyarország: Orbán hatalmi mámorban


Magyarországon Schmitt Pál elnök hétfőn aláírja a vitatott új alkotmányt. Diadalmas választási győzelme után egy évvel Orbán Viktor jobboldali miniszterelnök úgy tesz-vesz, ahogy akar – írja a Die Presse honlapján megjelent írásában Bognár Péter.

Orbán Viktor elérte pályája csúcsát. Kádár János, a gulyáskommunizmus atyja (1957–1988) óta egyetlen magyar sem rendelkezett olyan hatalommal, mint a 47 éves Orbán. Ő és jobboldali pártja, a konzervatív Fidesz tetszése szerint csinálhat, amit akar. A kétharmados parlamenti többség szabaddá teszi a pályát. És most még egy alkotmányt is összetákoltak, amely megfelel a karizmatikus vezér ízlésének.

Orbán már 1998-tól 2002-ig tartó első kormányzati periódusában is felvillantotta hatalmi ösztönét. Akkor azonban egy koalíciós kormány élén állt, amelyben tekintettel kellett lennie egy kisebb partnerre. Egy évvel ezelőtti, földcsuszamlás szerű győzelme óta azonban Orbán most teljes egészében kibontakoztathatja világképét. E történelmi választási diadal napján, 2010. április 25-én még azt ígérte, „szerénységet és alázatot” gyakorol majd. Ezt azonban kormánya nem tartja be. Pártját időközben Fidesz-gőzhengernek nevezik. A kormány mindent lehengerel kétharmados többségével, ami az útjába kerül.


Az engedelmesség számít

Röviddel kormánya hivatalba lépése után Orbán habozás nélkül hozzálátott ahhoz, hogy olyan személyekkel töltse fel az államapparátust, akik függők. Parádés példa erre Schmitt Pál, aki 2010 végén váltotta fel Sólyom Lászlót az államfői tisztségben. Orbán szemében Sólyom egyetlen hibája az volt, hogy volt saját véleménye, és ezt gyakran ki is mondta. Schmitt, a volt vívó világbajnok azonban ura, Orbán hű szolgája. A jelek szerint Orbánt alig zavarja, hogy Schmitt ügyetlen fellépéseivel és kínos helyesírási hibákkal többször a nemzet bohócává tette magát. Csak az engedelmessége számít igazán.

Orbánnak és kormányának nem voltak skrupulusai akkor sem, amikor az államapparátusban, és ide tartozik a közszolgálati rádió és televízió is, fejeket hullattak. Rövid úton teremtettek egy törvényt, hogy közalkalmazottakat indoklás nélkül rúghassanak ki. Közalkalmazottak ezreit bocsátották el és helyettesítettek lojális káderekkel. A kormányzó Fidesz képviselői szemrebbenés nélkül fogadtak el olyan törvényeket is, amelyek Orbán kegyenceinek a testére vannak szabva. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) vezetőjét, Szász Károlyt például simán kivétellé tették az alól a törvény alól, amely a közalkalmazottak számára öt évre visszamenőleg 98 százalékos adóval sújtja a végkielégítéseket. Ezt a kivételszabályt az ellenzéki sajtóban Lex Szásznak nevezik.

A közalkalmazottak végkielégítéseinek visszamenőleges hatályú megadóztatását egyébként alkotmánysértő volta miatt semmissé nyilvánították, Orbán reakciója: a parlamenti kétharmados többség útján egyszerűen megvonták az alkotmánybíróságtól az adókérdésekben való illetékességet.


Vitatott médiatörvény

A kormány eddigi legnagyobb figyelmet keltő akciója mindeddig az új médiatörvény megteremtése volt. Először a kormány átkorbácsolta a parlamenten, annak ellenére, hogy külföldön „média-szájkosárként” bírálták, hogy aztán az EU sürgetésére mégis enyhítse. Hasonló helyzet állt elő az alkotmány e heti elfogadásánál is: leperegtek a kormányról a bírálatok, amelyek szerint az alaptörvény illegitim, középkori, hipernacionalista és antidemokratikus. Az ellenzék ebben túl is lőtt a célon: a bírálatok, amelyekhez főleg baloldali politikusok csatlakoztak külföldön, részben tényleg elég hisztérikus volt. Még az 1930-as évek fasizmusának visszacsengését is emlegették. Ez túlzás.

Ám társadalmi konszenzust nem képez le az alkotmány. Túlságosan avítt és szakrális az alkotmány preambulumának pátosza, amely Istenre hivatkozik, és rögzíti a meg nem született élet védelmét. Ráadásul a Nemzeti Hitvallást – ahogyan teljes komolysággal nevezik – hamarosan ki akarják függeszteni a hivatali szobákban.

A kormány a gazdaságpolitikában is csörömpölve járta  „magyar útját”. Csak az Európai Unió tudta rendreutasítani, például költségvetési kérdésekben. Orbán harsonákkal adott jelt a „gazdasági szabadságharcra”, hogy kiszakítsa magát a nemzetközi pénzügyi szervezetek, így a Nemzetközi Valutaalap „gyámsága” alól.


Kevéssé volt átgondolt

Gazdaságpolitikai téren a kormány egyelőre tervszerűtlennek tűnő cikkcakk-kurzus mentén halad. Néhány döntése igencsak kétséges volt. Így a bankokra, távközlési vállalatokra, kereskedelmi láncokra és energiaellátókra hatalmas különadókat rótt ki. Ráadásul önkényesen államosította hárommillió magyar magánnyugdíjpénztárakban lévő megtakarításait, hogy betömje a költségvetés lyukait. A hitelminősítő intézetek leszállították Magyarország minősítését, amely most csak egyetlen szinttel áll a „bóvli” felett.

A választók menekülnek. Sok Fidesz-szavazók közül soknak a jelek szerint nem tetszett Orbán nyers erőpolitikája. A felmérések szerint a kormánypárt az elmúlt három hónapban elvesztette szavazói harmadát.

***

Kurier – Orbán Viktor: Ahogy neki tetszik

Magyarország: Egy évvel a választások után Orbán Viktor miniszterelnöknek a kitartó kritika ellenére elég nagy a támogatottsága – írja cikkében a Kurier című osztrák napilap honlapján Romana Klär.

Ha Magyarországon most újra választanának, Orbán Viktor a felmérések szerint ugyan már nem arathatna olyan elsöprő győzelmet, mint egy évvel ezelőtt, a kormányfőnek azonban bőséges többsége maradna, és továbbra is azt tehetné, amit akar: 2010. áprilisában a magyarok olyan hatalmas bizalomelőleggel ruházták fel nemzeti konzervatív Fideszt, hogy az kétharmados többséggel nekiláthatott a társadalom átépítésének.

Az egykori liberális és ma keményvonalas politikusnak még leginkább a liberális értelmiségiek körében és a Nyugaton akadnak bírálói. A fontos tisztségekben ülők, de még a tudományos tisztségek feltöltése is saját emberekkel viharos sebességgel történt anélkül, hogy a tömeg akadékoskodott volna.

Az ok: „A legtöbb magyar azzal van elfoglalva, hogyan tud megélni” – mondta egy volt közalkalmazott a Kuriernak. A legtöbb embernek nincs elég ereje ahhoz, hogy 600 eurós átlagjövedelem és az ausztriaiakhoz fogható árak mellett szabadságon és demokrácián törtje a fejét.


Isten és család

A nemzetközileg bírált médiatörvényre, amely korlátozza Magyarországon a sajtószabadságot, alig figyeltek fel otthon. Az új alaptörvény, amelyet húsvétkor ír alá Schmitt Pál elnök – Orbán egyik bizalmasa – Istenre, családra és Szent István koronájára való hivatkozásával sok ember nemzeti érzelmeit szólítja meg.

A továbbra is feszült gazdasági helyzetet tartják az egyik alapvető oknak, amiért jelentős a különbség aközött, ahogyan Orbán Viktort és intézkedéseit külföldön érzékelik, és ahogyan a lakosság nagy része látja a Fideszt. Míg külföldön az elavult értékekhez fordulás mellett a Fidesz hatalmának kormányzati perióduson túli megszilárdítását szimatolják, addig Magyarországon több biztonságot és nagyobb stabilitást remélnek. A szocialisták viszályai közepette kevesen látnak alternatívát. A szélsőjobboldali jobbik és a „zöldek” főleg a fiatalokat vonzzák.

Orbán hívei a keményen dolgozó, felső középrétegből kerülnek ki, amely a gazdasági válság kitörése óta különösen aggódik a jóléte miatt. Nekik adókönnyítéseket adtak. A családnak és a vallásnak, a saját nemzet felé fordulásnak körükben csúcsszezonja van.


A forradalom vesztesei

Aki azonban csalódott a Fideszben, az elfordul a politikától. A nyugdíjasok és a rosszul fizetett munkások látják, hogy rajtuk spórolnak. Nekik nem sokat használ az sem, hogy időben korlátozott adókkal a nagyvállalkozókat is a kasszához kérték.

Elégedetlenséget okozott például az a döntés is, hogy a munkanélküliek a jövőben már nem kilenc hónapon, hanem csak 90 napon át kapnak valamennyi támogatást. Kereken 11 százalékos munkanélküliség mellett nehezen lesz teljesíthető az elvárás, hogy ettől az érintettek hamarabb keresnek majd munkát maguknak.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!