rss      tw      fb
Keres

A demagógia csődje



Igaza van Mihancsik Zsófiának, „az ember minden nap azt hiszi, hogy nincs lejjebb”. De van. A kormány és/vagy a kormánypárt képes bármelyik hazugságát, bármelyik csúsztatását, mellébeszélését adott esetben egy még nagyobbal megfejelni. Az azonban, ami a gyöngyöspatai cigányok kitelepítése kapcsán történt, valóban meghaladja a képzeletet. Amikor Szijjártó „régebb óta szervezett üdülésről” beszél, csak azt felejti el megemlíteni, hogy ez a „régebb” kedd, a kitelepülés előtti kedd, s hogy az „üdülés” oka a helyi cigányok félelme a szélsőjobboldali hordáktól. Ennél is riasztóbb az a demagógia, amiről a belügyminiszter tett tanúságot: „a vöröskereszt (...) meghívta a gyöngyöspatai cigány családokból a nőket és a gyerekeket egy húsvéti kirándulásra (...) Csillebércre és Szolnokra. Ezt úgy állították be egyesek, hogy ez nem más volt, mint evakuálás (...) ami arról szólt, hogy ki kellett menteni innét a cigány lakosságot. Felteszem a kérdést, hogy mi elől kellett kimenteni a cigány lakosságot. Mi az, ami jelen pillanatban oly mértékig zavarja Gyöngyöspata közrendjét és közbiztonságát, hogy innét bárkinek el kellett volna menekülnie? Én nem tapasztalom ezt. Én azt tapasztalom, hogy itt rend van". Majd hozzáteszi, hogy munkahelyeket fognak teremteni…

Eközben persze az egész világ tudja már, hogy miről van szó, és elképedéssel vegyes felháborodással figyeli ezt a hazudozást. S ha már itt tartunk, jegyezzük meg azt is, kevés dolog rongálja oly mértékben Magyarország képét a világban, mint a kormány folyamatos csúsztatásai, ügyetlen mellébeszélései, dilettáns akciói. Az igazi kérdés azonban az, hogy mi mozgatja a Fidesz és a kormány politikusait nyilvánvaló mellébeszéléseik során? És itt nem a miniszterelnök szóvivőjére gondolok – tőle senki sem vár önálló gondolatokat. De hogyan mondhatja a belügyminiszter, hogy Gyöngyöspatán rend van, amikor épp azért ment oda, mert éppen hogy nincs rend? Egyáltalán, miért nem képes egyetlen kormánypárti politikus sem beismerni, hogy ebben az országban súlyos társadalmi konfliktusok vannak, amelyeket képtelenek kezelni, amelyeket nem is lehet egyik napról a másikra megoldani? Miért gondolják, hogy ha bárki bármilyen társadalmi problémára rámutat, akkor amögött valamiféle összeesküvést kell sejteni? Miért gondolják azt, hogy úgy kell tenniük, mintha nem léteznének társadalmi feszültségek, miért gondolják azt, hogy ebben az országban gyengeelméjűek az emberek, akikkel bármit meg lehet „etetni”? Miért gondolják azt, hogy az üres sikerpropaganda, a rend, a büszkeség stb. emlegetése, a nemzeti hitvallás pátosza majd megoldja a konfliktusokat – vagy legalábbis elfedi őket? Ezek a kérdések költőiek – nincs rájuk értelmes válasz. Egyszerűen tudomásul kell vennünk, a kormány tehetetlen, és oly mértékben demagóg, hogy ez a demagógia már önnön funkcióját sem képes betölteni. Ami ezekben a napokban a szemünk előtt lejátszódik, az valóban a politikai kultúra legalja, a legszégyenletesebb színjáték.

(Niedermüller Péter)