Casting
- Részletek
- 2011. április 23. szombat, 04:46
- Endrődi Gábor
– Értsétek meg, nekem olyasvalaki kell, akit mi találtunk ki. Akit mi tettünk naggyá. Hogy ha valaki meghallja ezt a nevet, biztos lehessen abban: a mi táborunk áll mögötte. Tudjátok: csapatépítés. Ott kezdődik minden. Persze nem valami kezdőre gondolok. Először kicsit megszondázzuk, néhány polgári olvasókör, ilyesmi, aztán ha van kapás, jöhet a sorozat, a szobor, az utcanév, később valami komolyabb tér is. Hogy nincs már szabad tér Pesten? Majd csinálunk, barátocskáim, annyit, hogy eltátják a szájukat. Aztán majd írogathatnak a bécsi lapokba, amennyi csak jólesik.
– Ady? Azt azért lássuk be: a keresztény családmodell nem volt kimondottan az esete. A nagyváradi zűrös ügyeitől meg zengett az ország; nem tudom, mit szólna hozzá a püspöki konferencia. Arról nem is beszélve, hogy ragyogóan elvan ő Kispesten; hogy nézne ki, ha oda járnánk avatni? Zsoltéknak sem tetszene, nem mintha számítana, mit mondanak, de ostobaság lenne bajuszt akasztani ilyen fajsúlyú ügyekben. És ahogy azt már a múltkor leszögeztem: most néhány évtizedig nekem itt ne proletározzon senki.
– Kosztolányi? Érdekes elgondolás. Nem, a származásával nincs semmi bajom. De a fenébe is, nekünk most mindenekelőtt erőt kell mutatnunk. Jövőképet. Nem a szobalányokat kell isteníteni köteteken keresztül. Panaszkodni meg ott vannak ők; egyebet se tudnak. Amúgy nem mutatott rosszul a próbafelvételeken, de a csokornyakkendőjétől kis híján rosszul lettem. Még a végén valami alkotmányjogásznak nézné a jónép, s kezdhetnénk újból magyarázkodni, hogy csak átmenetileg…
– József Attila? Jó, ezt vegyük úgy, hogy meg se hallottam. Ha nem szólok múltkor a Pistának, hogy még kilencszázharminckettőben kilépett, már az utcájának is búcsút mondhatott volna azóta. És akkor még ott van az a kis duett Thomas Mann-nal… majd épp ő fogja megmondani, ki itt az európai, anélkül, hogy megkérdezte volna az Elnököt. Egyébként rendben van, ha Gábor garanciát vállal érte – elvégre ő rendezi –, később valamilyen kisebb szerepre tőlem még beköszönhet… de az bizonyára nem holnap lesz.
– Móricz? Nem is tudom. Hogy a Szerb jókat ír róla? Na, meg vagyok én áldva azzal is. Még ha legalább csak szerb lenne… azt talán ki tudnám magyarázni valahogy. Magunk közt szólva, a Rokonok is eléggé áthallásos. Csak tudnám, minek képzeli ez magát? Mégis, mit gondolt, majd a szakszervezetekből töltjük fel az államfői hivatalt? Hát azzal kicsit elkéstek az elvtársak. Ha jól tudom, már csak a kertész állása üres; oda feltétlenül találnunk kell valakit a családból. Olvasni tudjon; írnia nem fontos, vannak arra ott elegen. Jó, majd jövőre kap egy Schmitt-díjat, egyelőre érje be vele. Másnak még az sincs.
Balra: Márai szobra Kassán (Gáspár Péter); jobbra: Wass Albert szobra Budakeszin (Gábor Emese) – Wikipédia
– Márai? Nos, nehéz nekem erről beszélni, de most mégis megteszem. Megbíztunk benne, fátylat borítottunk az amerikai emigrációjára, de úgy látszik, annyi év után még mindig túlságosan jóhiszeműek vagyunk. Kilencvennyolc után megkapott mindent, amit ez az ország adhatott: a csapból is a polgár folyt. Kiadtuk még a télikabátját is. És akkor képes leírni, még ha a naplójába is, hogy „a kommunizmus tragédia, de az igazi ellenfél mindig a nemzeti jelmezbe öltöztetett, képmutató, kapzsi jobboldal”. Valami vörös tyúk képes lenne ezt is előásni, aztán ott állnánk kötésig az iszapban. Mondanom sem kell, ezzel aztán sikerült levernie a lécet; a Szentkirályi utcában azóta hallani sem akarnak róla. Annyit már biztosan tudtok: az ellenséggel bármikor farkasszemet nézünk, de egy barát tőrdöfésére nem készülhet fel az ember.
Hát így kapta meg, amint az mindenki előtt ismert, Wass Albert a címszerepet. Most már csak az a kérdés, hány előadás lesz.
Endrődi Gábor közgazdász, cégvezető
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
