rss      tw      fb
Keres

Kicsoda Pintér Sándor?

Avagy a nácizmus mint szabálysértési tevékenység


Április tizenhetedikén a Gyöngyöspatát, Hejőszalontát, majd Hajdúhadházat megszálló, szélsőjobboldali szabadcsapatok nem kisebb dolgot jelentettek be, minthogy katonai kiképzőtábor építésébe kezdtek, Gyöngyöspatán.

A neonácik bejelentését semmiféle válasz nem követte a hatalom oldaláról. Mintha a Magyar Köztársaságban sem állam, sem kormány nem működne, ezért a neonácik azt tehetnek, amit akarnak – valójában ők vannak hatalmon. S bár a szóban forgó intézmények képviselői a parlamentet szemmel láthatóan működtették, ez a működés a náci megszállások napjaiban egy monoteisztikus alkotmány kivitelezésére koncentrálódott, így másra nem jutott energia. Ezért ugyanaz a Kontrát Károly, akit idéztem már ez ügyben itt, a Galamusban, és aki még március 18-án a parlamentben azt üzente a Jobbiknak, hogy „Nincs szükségünk önjelölt rendfenntartókra, a rend fenntartása továbbra is a hatóságok dolga”, most nem tartotta fontosnak felhívni a figyelmet arra, hogy a katonai kiképzés szintén az állam monopóliuma.

Pintér Sándor belügyminiszter ugyancsak mélyen hallgatott, és sem a parlamentben, sem azon kívül nem szólalt meg az ügyről, amivel mintegy szentesítette egy korábbi (itt már szintén említett) vereségét. Utoljára ugyanis április 13-án tett egy nyilatkozatot, amikor délután azt közölte az MTI-vel, hogy „az egyesület, amely kedden kezdte meg a járőrözést (t.i. Hajdúhadházon, L.J.), a rendőri felhívásnak megfelelően szerdán már be is fejezte ezt a tevékenységet”.

Mondatait azonban még aznap este a szó szoros értelmében megsemmisítette a szóban forgó egyesület elnöke, Boda Lajos, aki ugyancsak az MTI-nek elmondta, hogy „Folytatja a járőrözést Hajdúhadházon a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület. A járőrök jelenleg is kint vannak az utcákon, az esti járőrszolgálatot mintegy hatvanan kezdték meg”. Ami, ha kis eltérésekkel is (aznap éjszaka mégsem járőröztek), de valóságosnak bizonyult a későbbiekben. Boda mondatait még további nyilatkozatok követték, amelyek egyértelművé tették, hogy a Jobbik vezérelte szabadcsapatok tényleg azt tesznek, amit akarnak. Most éppen ott tartunk, hogy egy ellenzéki párt alternatív hadserege az általa megszállt településen egyszer csak nemkívánatos személynek nyilvánítja a belügyminisztert, és általában is folyamatosan érvényesíti a gondolatot, hogy nem a belügyminiszter állásfoglalása számít, hanem az övék. „Kicsoda Pintér Sándor, hogy megmondja nekünk, hogy mit csinálhatunk, amíg nem hágjuk át a törvényeket?”tette föl a mindent eláruló, költői kérdést a Jobbik helyi képviselője az Index tudósítójának, arra az esetre, ha netán valaki azt gondolná, hogy Pintér Sándor a szándékait érvényesíteni képes belügyminiszter volna.

Az április 17-től zajló események pedig folyamatosan bizonyítják, hogy a neonáci szabadcsapatok jelenlétének rendőri vonatkozású lépéseit egyértelműen a Jobbik, és a legkevésbé sem az állam, illetve annak belügyminisztere és rendőrsége uralja.

Ez pedig úgy lehetséges, hogy a kormány annak ellenére semmilyen módon nem tisztázta, mit jelent a szabadcsapatok fellépése, hogy erre a jogvédők és egy ellenzéki párt (az LMP) is kellő értelmezési keretet biztosított a számára.

A jogvédők ez ügyben egyértelmű és minden részletre kiterjedő muníciót adtak bármiféle döntéshez, rögtön az akciók kezdetekor. A Társaság a Szabadságjogokért, a Magyar Helsinki Bizottság és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda már március 13-ától többször és határozottan, példákkal alátámasztva kimondta, hogy itt egy etnikai csoport megfélemlítéséről és a jogbiztonság csorbulásáról van szó, és hogy a településen magukat rendfenntartóknak nevezők félelemkeltő tevékenysége nem tartozhat a gyülekezési jog védelme alá. Vagyis: a jobbikos polgárőrök bizonyíthatóan rasszisták, ráadásul a polgárőri alibi-tevékenységeiket illetően nem működnek együtt az önkormányzatokkal, és ez elegendő ok a törvényes fellépésre. Ezzel mind a kormány, mind a belügyminiszter számára kiváló alkalom nyílt volna arra, hogy átállítsák a vágányt, és kimondják, hogy amit a szélsőjobb az általa elfoglalt településeken művel, az fajelméleti alapokon áll, tehát tűrhetetlen. S bár az nem vitás, hogy egy ilyen akciónak egyszerre vannak társadalmi-politikai és rendészeti-adminisztratív dimenziói, a hangsúlyt most a társadalmi-politikaira dimenzióra kell helyezni, vagyis a helyzet nem elsősorban rendőri, hanem alkotmányjogi kérdés. Az alkotmány (bármelyik, ez éppen szabadon választott) pedig kimondja, hogy fajelméleti alapon nem lehet akciózni. „A továbbiakban ennek szellemében kell eljárnia mindenkinek, a rendőrségnek is” – kellett volna mondania a kormánynak, de nem mondta, hanem továbbra is kifejezetten a Jobbikkal való rivalizálásán belüli, hatalomtechnikai kérdésnek tekintette az ügyet, így gondosan lebegtette azt a kérdést is, hogy kik is az agresszorok a megszállt városokban. Hogy a szabadcsapatok volnának azok, azt egyszer sem sikerült kimondania.


Captive – flikcr/m for matthijs

Pintér április 13-i nyilatkozatának volt még egy árulkodó mondata, amely így szólt: „Bizton mondhatom, hogy ilyen jellegű járőrözés, mondvacsinált törvényesség mögé bújva nem lesz Magyarországon.” Pintér tehát pontosan tudja, hogy itt „mondvacsinált törvényesség”-ről van szó, ugyanakkor nem lépett tovább, és egyáltalán nem érvényesítette ennek a mondatának az igazságát. Sőt, ki sem fejtette, hogy ami történik, mitől mondvacsinált. Amivel egyúttal benne is hagyta a mechanizmust abban a mondvacsináltságban, amelyben azután valóban tisztán rendőri, alkalmasint egyszerű szabálysértési kérdésnek minősül minden, amit a neonáci megszállók a különböző községekben művelnek. Így maga a rendőrség is belekényszerül, hogy alapvetően formai kérdésekben intézkedjen, s miután a városaik rasszista szabadcsapatok megszállása alá kerültek, rasszista fellépésért legfeljebb mazochista kedvű napjain büntessen.

Április 17-től így univerzálisan az a mondvacsináltság uralja az eljárásokat, minden oldalról, amiről Pintér beszélt. Gyöngyöspatán pl. néhány szkinhed eredendően azért került a figyelem középpontjába, mert előzőleg mind a cigányokat, mind az általuk gyenge kezűnek ítélt polgármestert is életveszélyesen megfenyegették: „Elvágjuk a torkotokat, meghaltok.” Ez azonban nem volt elég a kiutasításukhoz. Meg kellett várni, hogy egy igazoltatás során hibát kövessenek el (nem adták át elsőre a papírjaikat), és ezen az alapon lehessen följelentést tenni ellenük, majd mindjárt el is engedni őket, amikor a rendőrségen már hajlandóak voltak betartani a szabályokat. Feljelentést a valódi inzultus miatt csak a kisebbségi önkormányzat elnöke tett, Tábi László polgármester azt mondta, hogy ő ezt egyelőre csak fontolgatja.

Hajdúhadházon már közelebb jártak a lényeghez, amikor azért tartóztattak le neonácikat, és indítottak ellenük szabálysértési eljárást garázdaság miatt, mert jogtalanul igazoltattak járókelőket, a Debreceni Városi Bíróság azonban fölmentette a Szebb Jövőért tagjait. A bíróság – igazolva, hogy ha valami hamis vágányon fut, akkor az egyébként hatályos törvények csak véletlenül vihetnek el az igazsághoz – elfogadta a neonácik érvelését, hogy ők csupán civilként aláírásokat gyűjtöttek az utcán. Rubi Gergely jobbikos országgyűlési képviselő az ítéletet követően elmondta, hogy feljelentést fognak tenni a rendőrök és a belügyminiszter ellen, amire érdekes módon már érkezett reakció a minisztériumtól: „A fekete egyenruhában, provokatívan fellépő emberek félelmet keltenek a helyi cigányságban, amely egy jogállamban elfogadhatatlan.” Itt ugyan végre sikerült megfogalmazniuk a lényeget, a huzavona azonban továbbra is jogi, formai és nem politikai síkon zajlik. A közleményben kinyilvánított „elfogadhatatlan” kifejezés változatlanul üres szövegelés, hiszen a neonácik jelenlétét tényszerűen mindenki elfogadta, és eltakarta önnön szeme elől is azt a tényt, hogy neonácik.

A rendőrség fellebbezett az ítélet ellen, de – érthető módon – ezzel már nem tudta visszaállítani a rendőrség általános presztízsét az érintettek előtt. A rendőrséget többen is kiszámíthatatlannak, megosztottnak látják az ügyben – Farkas János, a Roma Polgárjogi Mozgalom országos alelnöke például arról beszélt a Klubrádióban, hogy azt szeretné, ha Gyöngyöspatán ezentúl a Budapesti Rendőr-főkapitányság intézkedne, mert a Heves megyei rendőröket elfogultnak tartja. A rossz összképen az sem tud változtatni, hogy a Hajdú megyeiek eljárását mintaszerűnek látják.

Ugyanakkor huszadikán kiderül, hogy a Hajdú-Bihar megyei rendőrfőkapitány indoklás nélkül leváltotta Kozma Jánost, a Hajdúhadházi Rendőrkapitányság vezetőjét. Ennek előzményeként a Jobbik egyik képviselője még 18-án, a parlamentben arról érdeklődött a belügyminiszternél, hogy még meddig maradhat Kozma János a Hajdúhadházi rendőrkapitányság élén, hiszen hat jobbikos képviselő is a szemtanúja volt az úgymond jogszerűtlen rendőri intézkedésnek, melynek következtében előállították az „aláírásgyűjtőket”.

A belügyminiszter erre azt válaszolta: „Jogszabály és törvénysértés nem történt, és ennek megfelelően fogjuk vizsgálni a kapitányságvezető tevékenységét”, majd következett Kozma indoklás nélküli fölmentése. Mivel végül vizsgálatot nem folytattak, pillanatnyilag csak azt látni, hogy a belügyminiszter engedett a Jobbik kívánalmainak, de hogy miben találták hibásnak a helyi rendőrség vezetőjét, az átláthatatlan.

Azt viszont világosan látni, hogy a helyi rendőrség csak ellentmondásos viselkedést tapasztalhat a politikusoktól: a város vezetése hol háborog a jobbikosok viselkedésén, hol asszisztál nekik, hiszen a hajdúhadházi önkormányzat maga adta ki a vendégházát gárdistaruhás rohampolgárőröknek, amelyen ott lenghet az árpádsávos zászló, és az Index beszámolói szerint még a vonatállomáson is a szétvetett lábú, vizsla tekintetű fekete egyenruhások sora előtt kell elvonulniuk az utasoknak. A rendőröknek kéne korrigálniuk azt a helyzetet, hogy a kormány nem ad egyértelmű elvi állásfoglalást? Hogy az egyik pillanatban azt mondja: emberi jogi kérdés a csapatok masírozása, és mint ilyen, tűrhetetlen, a másikban viszont azt, hogy a náci viselkedés pusztán szabálysértés?!

A Jobbik – amely, félreértés ne essék, nem hatalmon lévő párt, hanem ellenzéki – elérte, hogy szabályosan megszállhatott területeket, amelyeken ettől kezdve értelmezhetetlenné vált a közbiztonság, a közigazgatás, a közbizalom, a jogrend és a jogbiztonság fogalma. Gyöngyöspatán lemondott a polgármester, Tiszavasváriban csendőrség alakult, Hajdúhadházon pedig, ahol nemkívánatos személy a belügyminiszter, a kormány a nácik elvárásainak megfelelően maga kezdi leszalámizni a rendőrséget. Mindezek kizárólag civileket, jogvédőket, kisebbségi önkormányzatokat és egy ombudsmant aktivizáltak; ők azok, akik határozottan, ám annál magányosabban védik a jogállamot a neonácikkal szemben.

Gyöngyöspatán pedig gőzerővel készülnek egy alternatív kiképzőtábor beindítására.

A táborba kizárólag a romák lakta részen át lehet feljutni, ott vonulnak majd a képzelt „faji önvédelem” mámorától felajzott, és e felajzottságukat módszeres testi erőnöveléssel fenntartó, érvényesítő nácik.

Ami azt jelenti, hogy családok több napon át egy ellenük létrehozott harci terep felvonulási területének lakói lesznek. Egy ilyen helyzetben rég nem múlhat a helyi romák bölcsességén, belátásain és végtelen önfegyelmén, hogy ami ott történik, az benne maradhat-e még a „szabálysértés” kategóriájában, vagy már letagadhatatlanul véres harccá fajul. És valószínűleg a józan gondolkodású, empátiára képes gyöngyöspatai többségiek bölcsessége, belátása és végtelen önfegyelme is kevés ehhez.

A helyzet megoldásához az is kéne, hogy ne csak nácik tegyék föl a kérdést: „Kicsoda Pintér Sándor?”, hanem jó volna, ha végre ő maga is rákérdezne erre. És érdemben intézkedne.



Lévai Júlia                   


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!