rss      tw      fb
Keres

Hol élünk?



Az embernek kell egy kis idő, hogy magához térjen, és elgondolkozzon azon, mit is mondjon. A Népszabadság online változata 2011. április 20-i dátummal lehozta Vona Gábornak az „Ahogy én látom a cigányokat” című förmedvényét. Magával az írással, annak tartalmával nincs mit foglalkozni, még kevésbé vitatkozni. A kérdés az, miért gondolja egy magára valamit is adó, magát baloldalinak tartó, demokratikus elveket valló újság, hogy szóhoz kell juttatnia, nyilvánosságot kell biztosítania egy szélsőjobboldali párt vezetőjének. Tessék nekem megmondani, melyik európai országban történhetne meg ez? Miért nem hagyja a Népszabadság, hogy a pártvezér ott válaszoljon és terjessze ostoba gondolatait, ahol szokta? Miért nem lehet megérteni, hogy a demokratikus közvéleménynek és nyilvánosságnak elsőrendű feladata, hogy karanténba zárja a szélsőjobboldali ideológiát, annak terjesztőit? És ennek semmi köze a szabad sajtóhoz és véleménynyilvánításhoz. Ma Magyarországon senki és semmi nem gátolja a szélsőjobboldali, illetve rasszista ideológia terjesztését és terjedését. Sőt! A kérdés az, hogy miért kell ebben a színjátékban szerepet vállalnia a nol.hu-nak? Különösen akkor, amikor szélsőjobboldali hordák fizikailag fenyegetik a cigányságot több magyarországi faluban, amikor Gyöngyöspatán kiképzőtábort hoznak létre, amikor úgynevezett „polgárőrök” gúnyt űznek a demokráciából, nyílt kihívást intéznek az állami erőszakmonopólium ellen, amikor a kormány nem tudja megvédeni az ország leginkább védelemre szoruló polgárait. Azt pedig egyszerűen tragikomikusnak tartom, hogy a Népszabadság egyik, egyébként kiváló szerzője „sajtó- és politikatörténeti kuriózumnak”  tartja a történteket, s arról ír, hogy a szélsőjobboldali pártvezér „összességében higgadtan, kulturált hangnemben érvel”, és „Tett egy tétova lépést a szalonképesség irányába”. Nem tett, az említett írás tele van rasszista jellegű általánosításokkal. Hogy ezt az Népszabadság újságírója miért nem vette észre, arról csak találgatni tudnék.

De nem ez a lényeg. Hanem az, hogy megint átléptünk egy határt. Most már nemcsak a közszolgálati televízióban és a szélsőjobboldali újságokban, honlapokon olvashatók a Jobbik cigányellenes tirádái. Hanem a Népszabadságban is. S innentől fogva olvassa az a Népszabadságot, akinek ehhez gusztusa van, aki azt hiszi, hogy ennek bármi köze is van a sajtószabadsághoz, a demokráciához. Számomra a Népszabadság megszűnt mérvadó újságnak lenni.

(Niedermüller Péter)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!