Védtelenül – még egyszer a bírói kar tiltakozásáról
- Részletek
- Fleck Zoltán
- 2011. április 16. szombat, 07:30
Mihancsik Zsófia mindent jól megírt a bírókat ért „váratlan” támadásról, máshol, kollégámmal együtt, én is kifejtettem az értelmezésemet. De talán egy lényeges elemet érdemes lenne még röviden érinteni, az alá nem írók jelenségét. A bírói kar határozott megszólalása vezetőinek képében nagyon helyénvaló, de határozottan ront az összképen, hogy nem sikerült egységet felmutatni. Az alá nem íróknak nyilván megvolt a személyes okuk rá, hogy nem adták a nevüket a bírói kart reprezentáló megszólaláshoz. Nem érzik a veszélyt, amely a bírói státusz ilyen szabályozásából következik. Nem érzik azt a többletet sem, hogy az egyhangú megszólalásnak különleges ereje van. Egységesen fellépni csak akkor tudtak eddig, ha a nyilvánosság vagy a tudomány kritikáit kellett visszautasítani, olyankor egyként sorakoztak fel Baka András elődje mögött. Talán nem világos, hogy itt most elvekről van szó és a személyes érdekek, politikai félelmek vagy egzisztenciális számítások sokadrendűek? A bírói karnak az a része, amelyet ez a rendelkezés érint, különösen a vezetők legtöbbje (nem mindenki!) minden valószínűség szerint egy sorral sem értene egyet abból az ezernyi oldalból, amit én a bírói hatalomról írtam. Ennek többször hangot is adtak belső fórumokon, néha nyilvánosan. Nagyrészt ők tehetnek arról, hogy nehezen védhető a bírói szervezetrendszer eddigi teljesítménye. De ez egy pillanatig sem tartott vissza attól, hogy a bírói kar egészének érdekében kiálljunk védelmükben. Nem vagyunk sokan, egy ilyen ügyben egészséges szakmai reflexekkel és demokratikus elkötelezettséggel rendelkező társadalomban a jogász szakma egésze összerándul. Nem a néhány nyugdíjba kényszerített kolléga, hanem a bírói státusz megengedhetetlenül durva kezelése és a totális szakmai nívótlanság miatt, amely károkat okoz egy kiemelten fontos területen. Az elvek miatt, ha lenne az elveknek integratív ereje, de úgy látszik, csak annyi van, amely éppen kevés lesz egy eldurvult hatalomgyakorlás akadályozására. A néhány alá nem író könnyebbé tette a hatalom egyébként sem nagyon nehéz dolgát: senki nem hivatkozhat arra, hogy a bírói kar egységesen próbálja védeni integritását. Persze miért lenne jobb a jogász szakma, mint például az újságírók, vagy az ezután sorra kerülő többiek. Általában nincs ezzel sok dolga egy olyan hatalmi logikának, amely bedarálja az autonómiákat, nem kell számolnia a szakmai szolidaritással.
Broken mirror – flickr/p_kamski
Végül még egy félreértésről, amely a passzivitás szokásos indoka: a politikamentességről. Hosszú ideje félreértik a bíró azon kötelezettségét, hogy maradjon távol a politikától. Ez persze nem akadályozott néhány nagyhatalmú vezetőt abban, hogy kinyilvánítsa jobboldali pártszimpátiáját, ami nyilvánvaló politizálás volt, a szó legszorosabb értelmében. A bírói szervezetről, alkotmányosságról, a bíróságot érintő szabályozásról való vélemény korlátozása kényelmessé tette a szervezeten belüli hatalomgyakorlást, most pedig fokozza a bírói kar védtelenségét. Ez az önkorlátozás a politikamentesség öngyilkos félreértelmezése.
