Egyszer kell győzni, de akkor nagyon
- Részletek
- 2010. április 13. kedd, 07:07
- Millner László
Millner László
A hetvenes, nyolcvanas években korlátok közé kényszerített társadalmunk a lehetőségeihez mérten nem szerepelt rosszul. Élhető volt a diktatúránk. Az elmúlt húsz év szabadságával azonban semmit sem tudtunk kezdeni, szánalmasan vergődtünk, vergődünk csupán. Szinte semmiben nem léptünk előre, a ránk váró feladatok közül szinte semmit nem tudtunk megoldani. Nem tudtunk a hirtelen jött szabadságunkkal mit kezdeni. Hazánkban a mellébeszélés, a gyűlölködés, az intolerancia, a hibát mindig másban keresés vált uralkodóvá. Élhetetlenné tettük a demokráciánkat. Ezért, bár nagyon különböző mértékben, mindannyian felelősek vagyunk.
A felelősséget viselők közül azonban egyik honfitársunk felelőssége kiemelkedő.
Ő, a beteges harci vágyától hajtva, vagy tartalmatlanná tette társadalmunk fontos alkotó elemeit, vagy maga alá gyűrte, ellehetetlenítette őket.
Először elvette tőlünk annak a reményét, hogy jöhet egy új, egy radikálisan tisztességesebb generáció, amelyik minden tekintetben meghaladja a különböző történelmi korszakokban belénk ivódott középszerűséget, tehetetlenséget, tisztességtelenséget.
Türelmetlen volt, nem hitt abban, hogy tisztességes eszközökkel is érvényesülni lehet a demokráciában.
- MDF székház ügy -
Később, már a hatalom birtokosaként, rossz példát mutatott a hatalomgyakorlás területén is. A szerződések be nem tartását természetessé tette.
- Négyes metró, Nemzeti Színház -
Anyanyelvünket is önkényesen értelmezte, ha a pillanatnyi érdeke ezt kívánta.
- Hetente (ha ő akarja) = háromhetente -
Szövetségeseit gátlástalanul felfalta.
- Kisgazda Párt és a kétéves költségvetés -
Amikor célszerűnek tűnt számára aktív kereszténnyé válni, hamarosan ennek az ”oldalnak” is a vezetőjévé vált.
- A korona elhelyezése a köztársaság alapintézményében, a Parlamentben -
- A KDNP beolvasztása -
Később úgy döntött, hogy létrehozza az úgynevezett nemzeti oldalt, ami társadalmunk legtiszteségtelenebb megosztásához vezetett.
- A kokárda kisajátítása -
Hatalmát féltve a Magyar Televízióban is csatasorba állította az embereit, akik egészen groteszk és undorító módon próbálták őt szolgálni.
- A nyolc évvel ezelőtti MTV-s műsoráradat -
Hatalma elvesztését követően magától értetődően vonta kétségbe a választások eredményét.
- A haza nem lehet ellenzékben -
Az emberek legalantasabb indulataira építve kivitte az utcára és radikalizálta a politikát.
- Polgári Körök -
Bohózattá tette a kormányprogram készítését, hárommillió emberrel állíttatta össze a leendő kormánya programját.
- Nemzeti konzultáció -
A pókerjátszma szintjére süllyesztette a Köztársasági Elnök megválasztását.
- Vakondozás -
Sikerült feszültséget teremtenie a határon inneni és határon túli magyarok között is.
- Kettős állampolgárság intézménye -
A fel- és elhasznált eszközök sorában a népszavazás intézménye következett.
- Népszavazás a vizitdíjról –
Kampányplakát 2002-ből
Szinte vég nélkül lehetne sorolni a további példákat. Kérem, mondjon nekem valaki legalább két ellenpéldát az elmúlt 8-10 évből, olyat, ahol az ő szerepe bármilyen fontos dologban pozitív volt.
A hatalomhoz való viszonyára jellemző, hogy két egymást követő választás elvesztése után sem merte senki megkérdőjelezni az ő vezető szerepét. Immár 21. éve vezeti a „pártját”. Újkori demokráciákban nem sok példa lehet erre.
És itt érkeztem el mondanivalóm lényegéhez. Ez az ember az elmúlt nyolc évben kisajátította és teljesen a saját képére formálta azokat az erőket, amelyek valós alternatívát kínálhattak volna az MSZP hatalomgyakorlásával szemben. Ki más felelős nála jobban azért, hogy ebben a társadalomban még a legutolsó választásokon is több bizalom volt a Lamperth Mónikák és Szekeres Imrék pártja iránt, mint az ő ”egyszemélyes” érdekközössége iránt? Ki felelős nála jobban azért, hogy ők ennyi ideig hatalmon maradhattak?
Nem volt neki túl nagy ár, hűséges fegyverhordozóival négy évre megbénítani, militarizálni az országot, hogy végül felülkerekedhessen, és valóban ő jelentse az egyetlen kiutat ebből a helyzetből. Nem tévedés, ő ma az egyetlen lehetőségünk. Ő, aki leginkább felelős azért, hogy ide jutottunk. Sikerült végül az egész országot maga alá gyűrnie. Körülötte minden romokban, de végre győzött.
Ezt a megfakult, kiszámíthatatlan, immáron vitaképtelen, ismert program nélküli, hónapok óta bujdosó embert ma olyan mérvű hatalomhoz juttattuk, amilyenre demokráciánkban eddig még nem volt példa.
- Egyszer kell győzni, de akkor nagyon -