Mártonffy Marcell
- Részletek
- 2011. április 11. hétfő, 04:43
- Mártonffy Marcell
Konzerv
A sokféleség és a megosztottság ostorozása a katolikus egyházi és a politikai tekintélyelvűség posztmodern retorikájának nélkülözhetetlen eszközévé vált. Indítékai részben hasonlóak, részben különbözőek: XVI. Benedek pápát legfőképpen az évezredes tanítás életmódot szabályozó befolyásának világméretű csökkenése készteti arra, hogy szót emeljen a szorongató, arctalan ellenség, a „relativizmus diktatúrája” ellen. A népnemzeti eszme ezzel szemben minden híve által jól ismert politikai ellenfelére vetíti ki ellenségképét, és ezt látja el a „morális relativizmus” cimkéjével. (Orbán Viktor szemléletesen foglalta össze e fogalom közismert jelentését: „nincsen jó és rossz, csak ‘attól függ’”.) Az értékviszonylagosság és ellentéte, a hagyományos értékek tisztelete a nemzeti populizmus nyelvezetében köztudottan nem az erkölcsi jóról, rosszról és közömbösségről való elmélyült gondolkodást szolgálja, hanem jók és rosszak, mi és „ezek”, magyarok és idegenek stb. szembefordítását. A moralizáló fogalmak politikai használatának elemzésére ezért a nacionalizmus kutatói a leghivatottabbak. Ugyanakkor egy rövid összehasonlítás is tanulságos lehet. Az egyház vezetőjének és a nemzet elhivatott képviselőjének meggyőződését szövevényes szálakkal köti össze a vallási és kulturális hagyomány.
Közös bennük, hogy elbeszélésükben, amellyel a világot magyarázzák, éles határt húznak jó és rossz közé. Közös, hogy ellentétes típusokat különböztetnek meg: egyikük a keresztény kultúra nyugati utódkultúrájában, másikuk a nemzet tagjaiban. A tekintélyről alkotott felfogásukban nem válik szét vallás és politika. Kimondva-kimondatlanul közös nevezőjük a konzervativizmus, amelyet ugyan a vallási igazság kizárólagosságának öntudata nem tekint annak, de amely összeköttetést teremt az eredetileg eltérő távlatok, a transzcendencia-hit és az etnikai nemzetfelfogás között. Arra is módot ad, hogy keresztények sokasága nacionalista nézeteket valljon.
Ugyanakkor az időtlen tanítást hirdető intézmény és a hitetlen világ felpanaszolt ellentéte nem téveszthető össze azzal a történettel, amelynek szereplői a nemzet hűséges és elfajzott tagjai. Az élet-halál harcként elgondolt küzdelem globális terében az egyház változatlanul, tévútjai ellenére és válságai közepette is kötelezőnek tartja magára nézve az önzetlenség tanúsítását, amint az önzetlenség elmulasztása miatti bűntudatatot is. Ugyanakkor az önfényezés, a tökéletes összkép gondozása támasztékul szolgál a populista politikának, amely tömegbázisát gyarapítandó veti be a szeretet és a lelki közösség szókincsét, hibáit pedig soha nem ismeri el. Ahol az egyházi intézmény saját múltját és hierarchikus arculatát ünnepli, ott maga is hozzájárul ahhoz, hogy a hatalmi érdekek mezőnyében szétszóródjanak a hagyomány jelképei és szavai, megkülönbözhetetlenné váljanak időtálló és selejtes alkotóelemei.
A keresztény értékek megválogatott regionális készletének alkalmatlansága a társadalmi folyamatok értelmezésére a stílusérzék hiányaként lepleződött le, amikor évekkel ezelőtt a Jobbik Magyarországért Mozgalom a színre lépés brutális egyértelműségével ádventi kereszteket állított Budapest és több vidéki város közterein. A fenyegetően otromba ácsolatokat, csak mert kereszt alakúak voltak, az ifjú újkeresztények buzgalmát megillető nyájassággal és vallásos lelkesedéssel fogadta a katolikus egyház. Az elejétől fogva kiismerhető szerveződéstől csak vonakodva lépett kissé távolabb. Akkor, amikor nagyobb és megbízhatóbb politikai partnere elengedte a szélsőséges alakulat kezét. A Jobbik keresztény lelkiismeretének azonban nem kell háborognia.
A „nemzeti-keresztény” értékrend konstrukcióját Közép-Európában a modernség-ellenes egyház és a politikai konzervativitmus együttműködése hívta létre és tartotta fenn. E történelmi kapcsolatra emlékezve a kereszténység nem (vagy ezért sem) csatlakozhat ártatlanul a relativizmus populista bírálatához. Az értékviszonylagosság, amelyet elutasít, beépült szerkezetébe: Isten autoritását az autoritárius politikának kölcsönözte ki. Vagy fordítva, saját helyi változatát a konzervatív eszmeiségből alkotta meg, s csak feltételesen fogadta be a demokrácia értékeit.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
- << Előző
- Következő