F D R
- Részletek
- 2011. április 09. szombat, 05:53
- Hanák András
Franklin Delano Roosevelt tere költözik, a terv kiötlője szerint oda, ahova tartozik: a szovjet világháborús emlékmű szomszédságába. Az sem kizárt, hogy az emlékmű is költözik, de ehhez még néhány akadályt el kell mozdítni az ide vezető úton.
Úgy gondolom, elegen és eleget írtak a Roosevelt tér áthelyezéséről. A döntés legalább akkora hübrisz és annyira megfontolt, mint amikor 1941. december 13-án, néhány nappal Pearl Harbor megsemmisítését követően, a magyar kormány feje – a maga módján – hadat üzent az Egyesült Államoknak. Roosevelt elnök ezt nem vette olyan komolyan, csak hónapokkal később terjesztette a Kongresszus elé intézkedés végett. Tudta, honnan fúj a szél, lehetőséget kívánt hagyni azoknak az erőknek, akik kimenekültek volna Berlin és Róma karmaiból. Úgy gondolta, remélte, hogy az ország lakónak többsége nem támogatja az Egyesült Államokkal szembeni hadviselést. Nem mintha az Egyesült Államoknak sohasem lenne érdemes, jogszerű és célirányos hadat üzenni, de mint oly sok minden egyéb dolog, ez is a hely, a körülmények és időzítés kérdése.
Ha ma megkérdeznék, akkor bizonyára legyintene: joggal gondolná, hogy a tér áthelyezése nem tükrözi a város lakóinak többségi szándékát, még a főpolgármesterét és az atomfizikában nagymenő legfőbb akadémikusét sem. Egyetlen ember döntött így, mert szerinte ez is a magyar New Deal része. Ez a New Deal nem csupán a gazdasági helyreállítás nehéz programja, hanem szellemi megújulás is, és ha ehhez arrébb kell tolni a Roosevelt teret, akkor ezt kell tenni. Senkit sem érdekel, hogy a főváros polgárai ehhez mit szólnak. Elvis Presley teréről közvélemény-kutatást szerveznek abban a hiszemben, hogy a Király a magyar forradalmat támogatta 56-ban (feltehetően összetévesztették Bélával), az alkotmány és a Kárpát-medence faunája és flórája megmentése érdekében nemzeti konzultációt folytatnak, de egy ilyen egyszerű kérdésben a populista krédó megfogalmazója nem kívánja megismerni, mit gondolnak nagyszabású tervéről a budapesti polgárok, és Sancho Panza akadémikusa, valamint Sancho Panza főpolgármestere ehhez hajbókolnak. A főpolgármester és a fizikában nagymenő szégyene, hogy szolgalelkűen behódolnak egy ilyen ötletnek.
Sancho Panza (Havanna) – flickr/florriebassingbourn
Nincs olyan amerikai város Kaliforniától New York szigetéig, Clevelandtől az arkansasi Little Rockig, ahol az ilyen kérdésekben ne a helyi polgárok dönthetnének. Nincs olyan amerikai város, ahol egy polgármesterre rátelefonálhatna egy kormányzó, szenátor, elnök vagy egyéb potentát. Ezért van Cardinal Mindszenty Plaza Clevelandben és Kossuth Place Brooklynban. Ezért erős ország az Egyesült Államok, és azért hiányzik ez a kvalitás ebben az országban.
Az igazi New Deal az lenne, ha valaki a döntéshozatal körül sürgölődő polgárok közül egy határozott nemet merne mondani. Ez lehetne az első lépés a Strong Hungary felé. Addig talán annyit tehetünk, hogy akinek fáj, hogy ilyen sommásan bántak el Roosevelt elnökkel, tegyen egy FDR matricát vagy kitűzőt autójára, lakására, vagy ha ezzel nem rendelkezik, akkor oda, ahova tudja.
Írásai a Galamusban:
G-7
Basta
Countdown – Keith Olbermann távozik
Minden macska (ember nem lehet)
A médiatörvény szégyen (Ab-indítvány helyett)
Minden macska (ember nem lehet)
Marad a híresztelés
Alkotmányozni nem mindig szabad, de olykor érdemes
Kerget a tatár
A szótlanság szabadsága
***
Alkotmánybírósági beadványok tára
