Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. április 7.

• Nyomtatás

Részletek

2011. április 09. szombat, 05:09

Megbeszéljük

Bolgár György kérdései a 2010. április 7-ei műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy több helyen már négyszáz forintra emelkedett a benzin ára. Meddig mehet ez így, és lehet-e valamit tenni ellene?

Másik témánk, hogy Orbán Viktor szerint néhány éven belül 55-ről az európai átlagra, 65-re, aztán pedig 75 százalékosra kéne emelni a foglalkoztatottak arányát Magyarországon, mert csak akkor lehetünk versenyképesek. Mit fogunk csinálni? Hogyan érjük ezt el? Milyen munkát fognak végezni ezek az emberek, akik bekerülnek a munkaerőpiacra? Tudja ezt valaki? Vagy csak a célt tudjuk?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy egy rendőr szakszervezet kiállt Bajusz Ferenc rendőrőrnagy mellett, aki a napokban nyílt levélben fordult Orbán Viktorhoz, azt üzenve neki, hogy jó lenne ha felébredne és körülnézne. A rendőrségnek még vécépapírra sem telik, írta egyebek között, a terrorelhárítók viszont luxus Audin furikáznak.

Aztán beszéljük meg, hogy mégiscsak Széchenyi térre nevezik át a Roosevelt teret, nincs apelláta.

Mi a véleményük továbbá arról, hogy az ENSZ is helyteleníti a magyar média szabályozást?

És végül a gyógyszertámogatásra szánt összeg egyharmadát, mintegy százmilliárd forintot fölöslegesen fizeti ki az egészségbiztosító, mert a betegek nem az előírásoknak megfelelően szedik a gyógyszereket. Igen ám, de hogy lehet ezt a százmilliárdot megtakarítani? Ezt ugyanis a kormány nemrégiben célul tűzte ki. Orvost állítanának minden beteg mellé hogy büntesse őket?

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Kezdjük egy friss dologgal, talán éppen most, ezekben a percekben is demonstrációt tartanak Zuglóban az ottani József Attila Általános Iskola bezárása ellen. Ebben az iskolában sok speciális igényű, sajátos nevelést igénylő gyerek jár, és őket egy másik iskolába fogják vezényelni szeptembertől. De tudjuk, hogy azért a szocialista-szabaddemokrata kormányzás idején is be kellett zárni iskolákat, hiszen évről évre kevesebb a gyerekek létszáma és sokba kerül az iskolák fenntartása. Van-e egyfelől ráció az iskolabezárásban, másrészt úgy látják-e, hogy nem racionális például éppen ennek a bezárása?

Horváth Csaba: - Azt kell, hogy mondjam, hogy az iskolák méretének, kapacitásának a diáklétszámhoz igazítása teljesen normális, természetes folyamat. Csak van a mérleg serpenyőjében egy másik tétel, amit az elmúlt négy évben mi betartottunk. Történetesen, hogy a mérleg serpenyőjébe felújított iskolák kerültek. Amikor arról kellett dönteni, hogy két vagy három iskola működjön együtt, és közös tantestületként egy felújított vagy új épületbe költözzön át, annak mindig megvolt a szakmai háttere. Tehát több százmilliós vagy milliárdos fejlesztések után a gyerekek azt tapasztalták, hogy jobb környezetet kaptak, mint ami előtte szolgálta az ő fejlődésüket.

- Mindenesetre jobban is érezték magukat. A gyerek szívesebben megy egy olyan helyre, amelyik barátságos, modern, kedves, befogadó, nem?

- Ugye mindannyian szeretjük az új vagy az újonnan kifestett, kitatarozott épületeket. Ez igaz a lakásra, igaz az iskolára, amibe járunk, és azt gondolom, az élet minden területére. Jelen pillanatban csak arról a káoszról tudok beszámolni, ami például a fővárosban van, hiszen a közgyűlés tegnap 12 középfokú oktatási intézmény támogatását szüntette meg. Ez nagyjából azt jelenti, hogy 12 kerületben fenntartott, korábban a főváros által is támogatott intézmény szűnhet meg.

- Ennyire brutális? 12 középfokú iskola?

- Igen.

- A támogatás megszüntetése Önök szerint az iskolák bezárásával fog együtt járni?

- Nagy valószínűséggel ez fog történni, hiszen már eredetileg is úgy került a főváros asztalára a probléma, hogy a kerületek jelezték, hogy önállóan nem tudják fenntartani. És azért, hogy ne zárják be a kerületek ezeket az iskolákat, a főváros, még az én vezetésem mellett, egy támogatási rendszert dolgozott ki és nyújtott nyolcvanezer forintos támogatást gyerekenként azoknak a kerületi iskoláknak, ahol ez a veszély komolyan fennállt és az iskola maga megérdemelte minőségi oktatási szempontok alapján, hogy megmeneküljön. Tehát 12 konkrét iskola a kerületi önkormányzat által bemutatta, hogy ő meg fog szűnni. És hogy ne szűnjenek meg, ezért a főváros közbelépett. Most az új fővárosi vezetés, a fideszes közgyűlési többség pedig úgy határozott, hogy ezt a mentőövet nem kívánja a továbbiakban nyújtani, és ezután a kerületek döntsenek akár a bezárás mellett, az őket nem érdekli.

- Mekkora összeg ez, mennyivel mentesült vagy mennyitől mentesült a főváros a kiadásaiban?

- Nagyságrendileg négyszáz millió forintról van szó.

- És hány gyerekről, hány tanárról?

- Több ezer gyerekről. Például csak Zugló esetében, ahol éppen ma én is ott voltam ezen a tiltakozó demonstráción, ez hatszáz gyereket érint. Ez a Szent István gimnázium és a Szent István zeneművészeti iskolának a diákjait érintheti. Ez egyébként Zugló két legnagyobb múltú, illetve legjobb minőséget mutató és bizonyíthatóan a legjobb oktatást produkáló iskolája. Hatszáz gyereket érint ez az intézkedés, összesen közel negyvenhét millió forint, amivel ez az intézmény kevesebbet kap. És az idei zárolásokkal együtt, amit már a kerületi önkormányzat elhatározott, ez bizony azt jelenti, hogy az iskola komoly veszélybe kerül, további pedagógusokat kell elbocsátani.

- Akkor itt nem is arról van szó, hogy nincs gyerek.

- Itt nem. Itt működő és jól működő iskolákról van szó. Mint ahogy az előbb említett József Attila esetében sem arról van szó, hogy gyerekek nélküli üres iskolát miért nem kell tovább működtetni, hanem arról van szó, hogy a kerület vezetése úgy döntött, hogy takarékossági okokból és csak takarékossági okokból, tehát nem a minőségi oktatás és az oktatásfejlesztés érdekében, megszünteti, bezárja.

- Mit tenne Ön most, ha még mindig főpolgármester-helyettes volna, Ön alá tartozna az oktatás és látná, hogy takarékoskodni kell, mert a fővárosnak is összébb kell húznia a nadrágszíjat. Mondjuk meg kell takarítani, maradjunk ennél a számnál, 400 milliót. Mi lenne az Ön megoldási javaslata?

- Én nem hiszek a 400 millió forintos…

- Ja, hogy már a kiindulási pont is rossz? Azt mondja, valamiért hamis szám?

- Hamis. Én azt tudom elmondani, hogy amikor 2006-2007 környékén a Fővárosi Közgyűlés azzal szembesült, hogy több tízezer diákkal kevesebb jár az iskoláinkba most már hosszú-hosszú évek, évtizedek óta, mint amekkora kapacitással rendelkezünk, akkor arról a súlyos döntésről kellett a közgyűlést szakmai tanulmányokkal és megfelelő szakmai érdekkel meggyőzni, hogy 19 iskolát más iskolákhoz csatolva kell a továbbiakban működteti. Effektíve ez 19 iskolaépület felszabadulását, felszámolását jelentette, ugyanakkor tízmilliárd forint fejlesztés volt a mérleg másik serpenyőjében. Tehát amire utaltam a beszélgetésünk elején, hogy lehet racionalizálni, aminek lehet az a következménye, hogy megtakarít, de nem lehet a célja. A megtakarítás egy következmény kell hogy legyen, és ha a tízmilliárd forintos befektetést nézzük a jövőben, amit az oktatás tekintetében az elmúlt években befektettünk, akkor nagyságrendekkel kisebb megtakarítást értünk el. Tehát ha így nézzük, nem volt gazdaságos döntés, de ha a minőségi oktatást nézzük, hogy a gyerekeknek nagyobb esélye lesz-e majd a munkaerőpiacon elhelyezkedni, jó minőségű szakmát kapnak-e a kezükbe, jó minőségű tudást kapnak-e a kezükbe, akkor erre a válasz igen. És ha az a kérdés merül fel, hogy a városnak érdekében áll-e a diákokat úgy kibocsátani az iskola kapuján, hogy megállják a helyüket és könnyebben állják meg a helyüket, akkor azt gondolom, hogy ez a világ legjobb befektetése.

- Igen, de képviselő úr, nyilván Önnek is azt mondaná mondjuk a többség a közgyűlésben, hogy értse meg főpolgármester helyettes úr, nagyon szépeket mond, meg ez volna az érdeke az oktatásnak, az abban résztvevőknek stb., de ha nincs pénz, ha nincs elég a kasszában, akkor innét is el kell vennünk. Hogyan válaszolna erre?

- Szerkesztő úrnak teljes mértékben igaza lenne, ha igaz lenne az az állítás, hogy üres a kassza. De a kasszában közel tízmilliárdos tartalékot képeznek, minden korábbi évnél nagyobb tartalékot, közel a dupláját, mint amire egyébként a városnak valójában szüksége van. Tehát a tartalékképzés oltárán azért, hogy néhány milliárd forinttal több legyen a bankszámlán, bezár iskolákat a Tarlósék vezette fideszes városvezetési többség. És tegnap erről döntött, hogy gyermekvédelmi intézményekből, tehát az állami gondoskodásban élő gyermekek ellátásából elküldenek 130 pedagógus szakembert, például a tehetséges cigány fiatalok ösztöndíj programját, korrepetálását, felzárkóztatását szolgáló programokat, tehetséggondozását szolgáló programokat megszüntetik, és így egy olyan útra terelik rá Budapestet, amely nem a fejlődésé, hanem a visszafejlődésé és a megtorpanásé. Káosz és katasztrófa, ami a város jövőjét illeti.

- Mit mond az oktatási szakma? Nyilván vannak pedagógusok, akik akár Önökhöz is fordulnak, vagy Önök érdeklődnek náluk, hogy hogyan tovább? Ezt csak úgy lenyelik, vagy mit tesznek?

- A pedagógusoknál most fele részben államtitkárok lettek a korábbi szakszervezeti képviselőkből. Nyilvánvalóan mindenki döntse el maga, hogy akkor a korábbi hangos pedagógusvélemények mennyire voltak átpolitizáltak. Az tény, és helyesen hívja fel erre a figyelmet, hogy mostanában mintha kevesebbet hallanánk a pedagógusok érdekérvényesítési hangját. Noha ha valamikor, akkor most igazán lenne miért szólni.

- Térjünk át akkor egy másik témára, ami szintén nem kevésbé meglepő vagy legalábbis engem meglepett. A BKV kapott tízmilliárdot a közelmúltban a kormánytól, ez része egy tizenkilenc milliárdos gyorssegélynek, nagyjából ugyanolyan nagyságrendről van szó, amit még a Bajnai-kormány is adott a BKV-nak, bár egy kicsit kevesebb, ha jól emlékszem.

- A Bajnai kormány 22,5 milliárd forintot adott.

- Igen. Akkor nem jól emlékeztem, hogy egy kicsit kevesebb. Biztos most jobban megy a BKV-nak, nincs annyira szükség. De nem humorizálni akarok ezen, hanem inkább az lepett meg engem, hogy mindezt a pénzt pedig a 4-es metró még el sem kezdett második szakaszára félretett pénzből veszik el? Ez hogy működik?

- Mondhatnánk úgy, hogy egy pofon, egy simogatás. Az egyik kezével ad, a másikkal elvesz. Sajnálatos módon ezt viszont most a városvezetés közreműködésével és támogatásával tették. Míg az első Orbán-kormány a 4-es metrót fúrta meg, egyébként nagyon hatékonyan, és a Medgyessy-kormány indította újra be, ezért sokéves csúszás után indult nagyon sok nehézség közepette a 4-es metró építése. Most a második Orbán-kormány nevéhez hűen a 4-es metró második szakaszát állítja le.

- De nincs abban valami ráció, hogy az első szakasz is elég nehezen, lassan megy és tovább fog csúszni, várhatóan még pár év, amíg meg lehet nyitni, hát akkor most mi a fenének tegyünk félre pénzt a második szakaszra?

- Lehet így is gondolkodni, de azt gondolom, hogy okos ember, ha már egy döntés ilyen messze jutott, hogy a metró elvileg megépült, nemcsak elméletben, hanem ténylegesen, tehát kész van maga a szerkezet…

-… Most már csak be kell rendezni.

- Be kéne lakni, be kell rendezni, felszerelni az elektronikai berendezésekkel és a hozzá tartozó szerelvényekkel. Tehát tulajdonképpen az értelmet kéne beleönteni a projektbe. Pont ebben a munkában sem látjuk azt a lelkesedést és eltökéltséget, mint amit ez a projekt igényelne. Márpedig azért vannak elszámolási határidők is az Európai Unióval szemben.

- Mekkora időhúzási lehetősége van a kormányzatnak? Ugye ha egy-két évvel kitolják az egész építkezést, az azt jelentheti, hogy egy-egy évre talán kevesebb kiadás jut és ily módon úgy gondolhatják, hogy spórolnak valamit. Összességében persze nyilván vesztenek.

- Tarlós István már azt lebegteti, hogy ő nem kívánja átadni a 4-es metrót, és hogy legfeljebb 2015-től használhatják ezt majd a budapestiek. Ennek lehet tudatos, szándékos oka, lehetne a véletlen műve is. De a főpolgármester nem arra helyezi az energiái nagy részét, hogy például ezt a projektet a kormányzat segítségével mielőbb befejezze, hanem tereket nevez át - egyébként nyilván más fontos feladatok elől véve el az energiát. Hát én nem látom azt az akaratot és elszánást, ami ahhoz kéne, hogy ez a metróprojekt valóban a lehető legrövidebb időn belül szolgálja a budapestiek érdekeit.

- Ami a BKV támogatását illeti, ez a mostani fővárosi vezetés annyit ad a BKV-nak mint az előző?

- Tulajdonképpen nem, kevesebbet. Ebben az évben tizenöt milliárd forintot kellett volna biztosítani. Illetve pontosítanám, a tavalyi évben tízmilliárd plusz ötmilliárdot biztosított a főváros a BKV számára és a kormány-főváros megállapodása szerint ebben az évben tíz plusz tíz, tehát összesen húszmilliárd forintot kellene a fővárosnak adnia a BKV-nak. Ebből most kevesebb mint tizenegy milliárd forintot teljesített, és nincs fővárosi szándék ennek az összegnek a növelésére. Tehát kilenc milliárddal kevesebbet kíván fordítani a főváros erre, mint amit az előző városvezetés egy szerződésben vállalt.

- És négymilliárddal kevesebbet, mint amennyit ténylegesen a múlt évben el is költött rá.

- Pontosan így van.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Ön tegnap a Népszavában publikált egy levelet Orbán Viktorhoz, amely úgy sistergett, hogy csak na. Szóval magyar publicista közíró, fordító, műfordító, néprajzos ilyet biztos nem merne írni a miniszterelnöknek. De mitől lett olyan dühös?

Clemens Prinz: - Hogy mitől lettem ilyen dühös? Valahogy a tehetetlenség miatt, amit már régóta érzek. Én most tizenöt éve vagyok itt, körülbelül 1990-ben jártam először Magyarországon, a Balatonon, és valahogy azóta követett az ország sorsa.

- Ezek szerint annyira követte Önt az ország sorsa, hogy itt is ragadt.

- Igen.

- Ide nősült?

- Igen. Az egész úgy kezdődött, hogy én egy kisvárosból származom Felső-Ausztriából, elkerültem onnan egyetemre, és annak idején, 91-ben mondták mindenhol, hogy keleti nyelveket kell tanulni. És Ausztriában a keleti nyelv például a magyar. Ha itt valaki azt mondja, hogy keleti nyelv, akkor nem feltétlenül a saját nyelvére gondol.

- Akkor az kínai lenne, de valóban, Ausztriától keletre esünk és egészen más típusú nyelv. Úgyhogy lehet annyira idegen, mint a kínai nekünk vagy az osztrákoknak, nem? Nehéz nyelv volt a magyar Önnek?

- Nem.

- Akkor mégsem stimmel a kínai hasonlat.

- Csalódottságot kell okoznom, nem volt annyira megtanulhatatlan a nyelv.

- Na és mihez kezdett a magyar nyelvtanulással? Ez volt a szándéka, hogy fordító legyen?

- Nem. Én néprajzos voltam az elején, igazából nem tudtam, hogy mit tanuljak, ahogy ez bölcsészeknél elő szokott fordulni. És aztán, mivel mindenhonnan ajánlották, hogy keleti nyelvet tanuljak és ez nagyon támogatandó és nagyon támogatják, úgy gondoltam, tanulok egy kicsit magyarul. Ez maradt meg, és akkor idekerültem.

- Az maradt meg, hogy nagyon jól beszél magyarul. Úgyhogy ezt a részét elvégezte. Hogy az egyetemen végezte-e el, vagy a magánéletben, az már tulajdonképpen mindegy.

- Gyakoroltam.

- Értem. Ezzel kezdődött tehát a Magyarország iránti érdeklődése. És aztán egy házassággal folytatódott. Na de hogyhogy ennyire a szívére veszi, ami itt a politikában történik?

- Nem tudok erre válaszolni, mert ez nekem természetes. Én nem vagyok olyan, és szerintem a legtöbb ember nem ilyen, hogy magába fordulva nézi az RTL Klub vagy a Tv2 hülyeségeit, és nem törődik a világ dolgaival. És mindenkinek van véleménye. Nekem is. És a politika, ami folyik Magyarországon is, ami folyt az elmúlt tizenöt évben, az egyszerűen nem teremtett jó közhangulatot. Attól eltekintve, hogy azt, hogy igazából fejlődés nem történt az elmúlt húsz év alatt, egy kicsit eltúloztam, de sok változást nem látok.

- Komolyan nem lát? Azért 88-89-hez képest óriási változások zajlottak le az országban.

- Természetesen, most mindenki nyugati autóval jár, de a gondolkodásban nem változott szerintem semmit.

- Látja, abban sok igazság van. De a keretek változtak. Tehát sokkal szabadabbak, sokkal több lehetőséget adnak az embernek. Nemcsak nyugati autóra és utazásra, akár szabadabb gondolkodásra is.

- Itt nem értek teljesen egyet ezzel, hogy szabadabbak az emberek. Mert az emberek nem értik, hogy mi a szabadság. Mert a szabadság az, hogy úgy vagyok szabad és úgy viselkedek, hogy a másikat nem bántom és az nem fáj a másiknak. Az a szabadság. És nem az, hogy azt csinálok, amit akarok.

- Igen. Nekem is volt tegnapelőtt egy kis incidensem Stockholmban, itt a műsorban is szó esett róla, egy előadáson, ahol a résztvevők mindenáron meg akartak szólalni, de a szervezők azt mondták, ez nem az a műfaj, mert ők egy előadóestet vagy egy előadást rendeztek, nem pedig vitaestet. És azt mondta a svéd PEN klub elnöke, hogy már bocsánat, a szólás szabadság nem azt jelenti, hogy mindenki azt beszél, amit akar és ahol akar, hanem hogy ha itt végighallgatta és nem tetszik neki, akkor szervez magának egy másik estet vagy másik fórumot, és ott elmondja a maga véleményét azoknak, akiket érdekel. Nem azt jelenti, hogy mindig azt kiabáljuk mindenkire és minden esetben és minden helyen, ami éppen az eszünkbe jut. De ezt Magyarországon valóban nem értik, azt hiszik, hogy a szabadság ebből a szempontból korlátlan, holott mindig figyelembe kell venni valahogy a másik jogait és érdekeit is.

- Meg a másik véleményét is.

- Igen.

- És ezt nem értem és soha nem fogom megérteni, szerintem harminc év múlva sem, hogy ha a másiknak más a véleménye, akkor én miért sértődöm meg. Megsértődöm, mert a másiknak más a véleménye. És a kompromisszum azt jelenti, hogy nekem van igazam, tehát az a kompromisszum, ha nekem adnak igazat. És nem úgy van, hogy közeledünk egymáshoz és megbeszéljük és kitalálunk valami közöset, ami nekem is jó és a másiknak is jó. Nem. Az nem létezik. Nekem kell, hogy igazam legyen és kész.

- Ehhez képest, hogy kölcsönös megértés, kompromisszum, a cikkében igazán nem válogat a szavakban. Olyasmit ír, hogy talán senki nem merne ilyeneket írni. Hogy „százezer agyalágyult dolgot írnak bele az alkotmányba. Hogy fogja Orbán Viktor mindezt a hazugságot, ezt a pökhendiséget, megvetést és a gondolt tévedhetetlenségét megmagyarázni a gyerekeinek? Önkényeskedő operettkirály, hottentotta diktátor.” Nagyon kemény. Igazán nem válogat a jelzőkben. Miért gondolja, hogy ezekkel a nagyon kemény, akár sértő szavakkal talán el lehet jutni a rációig, hogy jobb belátásra tudja bírni a vezetőt vagy a vezetést?

- A vezetést biztosan nem tudom jobb belátásra bírni, mert a vezetés ezt el sem fogja olvasni.

- Azért hátha két sort idéznek az Ön cikkéből, hogy a Népszavában már megint milyen durva támadás érte őt és akkor talán még odaírják az Ön nevét is. Tudja, ilyen összefoglalókat szoktak készíteni.

- Igen, a zsidó cigány már megint írt valamit.

- Azt nem tudom, hogy odaírják-e, de hogy osztrák néprajzos és fordító, azt talán igen.

- Ja, ahhoz meg szeretném megjegyezni, hogy én a csíksomlyói búcsúból diplomáztam, tehát nagyon magyar témából.

- Ajaj, akkor Önt nehezebb egy kicsit támadni, de nem lehetetlen. Maradjunk ennél.

- Jó, ez engem nem érdekel, támadjon aki akar. Ez a szóhasználat szerintem eléggé pimasz, de egy miniszterelnöknek ezt el kell tudni viselni, ha sajtószabadság van.

- Nem nagyon viselte el, amikor az Európai Parlamentben például Daniel Cohn-Bendit bírálta őt.

- Igen. Röhögök a mai napig ezen a jeleneten. Én nem gondoltam, hogy viszonylag sok visszajelzést fogok kapni, kaptam már becsmérlő e-mailt is, de sokkal több volt az, aki azt suttogta nekem vagy írta nekem, hogy teljesen egyetért.

- Volt, aki csak suttogta?

- Igen. Volt. Az embereknek látniuk kell valahogy, hogy nincsenek egyedül, hogy vannak emberek, akik ugyanígy gondolják. És az országban csak akkor fog változni valami, ha mindenki összefog. És ha félretesszük a különböző a piszlicsáré ügyeket, hülyeségeket…

-… Ez az összefogás nagyon jól hangzik, csak egy demokráciában nagyon ritka vagy csak nagyon nagy veszély esetén fordul elő. Hiszen a demokráciának épp az a lényege, hogy van szociáldemokrata, van konzervatív, van liberális, van nem tudom milyen, zöld. És állandóan vannak differenciák, véleményeltérések közöttük. Nem fognak össze, legfeljebb megegyeznek valamilyen kompromisszumban.

- Az tökéletes.

- Vagy nem egyeznek meg, és a többség dönt, mert úgy érzi, hogy mégis neki van igaza és megvan a felhatalmazása.

- Persze. De most, ebben az ügyben az egyik kérdés az, hogy az ötvenhárom százalék akarta-e, hogy még az alkotmány is meg legyen változtatva, mert azt én azért kötve hiszem.

- Miután nem kérdezték meg őket, biztos nem akarhatták előre.

- Igen. És a másik dolog az, hogy abszurd, ami történik. De sok ember ezt valahogy nem látja, mert nincs viszonyítási alapja. Ha az ember nem beszél jól idegen nyelven és nem tud informálódni külföldről, külföldi hírforrásokból, nem tudja, hogy egyáltalán milyen az élet külföldön, mert nem volt lehetősége, hogy kimenjen, akkor nehéz.

- Akkor nem tudja igazán. De Önnek ugye volt lehetősége, hiszen Ausztriából jött, ugyanakkor tudjuk, hogy Ausztria sem egy mintademokrácia. És például az az ország, ahol a Haider-féle populista és nem ritkán szélsőséges párt előretörése miatt az unió még büntető szankciókat is elhatározott, szóval ha összehasonlítaná ezt a nem tökéletes Ausztriát Magyarországgal, miben írná le a különbséget?

- Hogy Ausztriában mindig úgy volt, hogy bármilyen hevesek is voltak a viták a politikusok között, meg a pártok között, ők utána mindig leültek és söröztek egyet. Még a parlamentben is. És ez most nem duma, hanem tényleg.

- Itt pedig ellenséget csináltak az ellenzékből.

- A végén még be sem akarnak szállni egymással egy liftbe Brüsszelben. A Fidesz meg az MSZP. Ennél nagyobb röhej nincs a világon. Erre hiányoznak a szavak.

- Bár Ön keresi őket. Fogja még keresni? Kedvet kapott ahhoz, hogy a véleményét esetleg rendszeresen megírja?

- Ha valaki le akarja hozni, akkor én nagyon szívesen keresem a szavakat.

- Akkor még annyit mondjon magáról, hogy miket fordít?

- Mondjuk három példa. A 45-ös Márai-naplót fordítottam én németre, ami nagyon lehangoló volt, mert 45-ben a magyarok ugyanolyanok voltak, mint ma még mindig.

- És ezt Márai is keserűen látta.

- Ezt Márai nagyon keserűen látta, igen. Faludyt fordítottam, elkezdtem fordítani, nem fizetik meg az egész fordítást, de lényegtelen, a Pokolbeli víg napjaimat. Faludy is nagyon szépen ír arról, hogy milyenek a magyarok. És a mai napig ilyenek az emberek, igen. Különben szerintem, amikor Faludy meghalt, a Fidesz nem képviseltette magát a temetésen.

- Ezt nem tudom.

- Egyszer azt írta Faludy egy versében, hogy én ezt az embert nem szenvedhetem. És ezzel el volt intézve a Fidesznél, bár ő a modern kor egyik legnagyobb irodalmi személyisége, szerintem ebben egyetértünk. És olyasmit is fordítottam, mint például az Ida regénye Gárdonyitól.

- Komolyan?

- Igen. És még sok más dolgot.

- Akkor kíváncsian olvasom, hogyha legközelebb is ilyen keményen megírja a véleményét.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >