Tarlós elmerülése
- Részletek
- Napi apró
- 2011. április 08. péntek, 03:09
- Bauer Péter
„…fontos volna figyelni, a figyelésben nem ellankadni, mert egyre érzékeletlenebbé válunk, egyszerűen hozzászokunk mindenhez.”
(Esterházy Péter)
Mindig is kedveltem Tarlós Istvánt. Látszólagos pragmatizmusa, jó modora és az a tény, hogy mérnökemberről van szó, valószínűsítette, hogy nem lesz rosszabb főpolgármester, mint elődje.
A fordulatot Tarlós megítélésében a legutóbbi közgyűlés némely határozata hozta meg bennem. Az első ilyen a Roosevelt tér átkeresztelése. Ilyesmi egy normális mérnökember agyában persze fel sem merül: praktikus ellenérvek tucatjai állnak szemben azzal a ténnyel, hogy Budapesten tizenhat közterület van a legnagyobb magyarról, illetve családjáról elnevezve, eggyel több vagy kevesebb igazán nem számít, Lánchíd és Akadémia ide vagy oda.
Teljesen nyilvánvaló, hogy itt nem a legnagyobb magyarról van szó. Ez az átkeresztelés valószínűleg felsőbb ukázra történt, mondjuk fricskaként azért, mert Clinton nem jött volna el Budapestre május végén, miközben ugyanabban az időben viszont Obama elmegy Varsóba. És ami még fontosabb: a nemzet miniszterelnökét sok éve nem fogadják a Fehér Házban. Ez egyszerűen elviselhetetlen egy önérzetes magyar politikusnak!
Tarlós (és Pálinkás) felelőssége abban van, hogy nevüket adják ehhez a kutyakomédiához.
(Tarlósnak viszont az a mondata, hogy az Egyesült Államok sem kéri ki Magyarország véleményét egy utcanév változtatásnál, minden színvonal alatt van. Minősíthetetlen. De lehet, hogy Orbánnál piros pont jár érte.)
A további határozatok, amelyek ugyancsak nehezen köthetők Tarlós személyéhez: a hátrányos helyzetű fiatalok segítésére alkalmazott 130 ember elbocsátása, ezeknek a pénzeknek, így a hátrányos helyzetű fiatalok ösztöndíjainak elvonása. Ezek az intézkedések jól illenek a Fidesz szegény-/cigányellenes politikájába (lásd még: a közmunkák és a munkanélküli segélyek megfaragása stb.), de nem egy normális, távlatosan gondolkodó főpolgármester koncepciójába. Érzésem szerint ez az előterjesztés sem Tarlós agyából pattant ki.
Ha feltevéseim mégis tévesek, akkor ki kell mondanunk, hogy a pragmatizmus nem pótolja a szilárd elvszerűséget, mely utóbbi, úgy tűnik, hiányzik a főpolgármesterből.
Ha mégis igazam van, akkor csak annyi történik, hogy Tarlós szép lassan elmerül a Fidesz pocsolyájában, feladva személyiségét, elveit.
Egyik változatnak sem lehet örülni.
(Bauer Péter)
