rss      tw      fb
Keres

Kósa Lajos történelemtudása: Roosevelt és Roosevelt



Néhány napig nem volt alkalmam televíziót nézni, így csak mostanában jutottam el az ATV új Start programjának március 27-i adásához, abban is egy interjúhoz, amelyben Kósa Lajos ország-világ előtt fitogtatja elképesztő tudatlanságát. Mégpedig az általa megszokott kioktató módon. És csinálja ezt a műsorvezető, Gajdos Tamás jóváhagyó szavaival kísérve. Vak vezet világtalant, mondhatnánk.

Szóval, miről van szó? A műsorvezető az interjú legvégén megemlíti Tarlós István és Pálinkás József ötletét, hogy a Roosevelt teret át kellene keresztelni Széchenyi István térre. Na, erre beindult a mi nagy tudású Kósánk, aki azonnal félbeszakította Gajdost, hogy felvilágosítsa, a Roosevelt tér, amelynek névadóját Kósa helytelenül Rúzvelt-nek mondja, bizony nem „a New Deal-es Roosevelt” hanem „a másik, aki az első világháború idején élt, és aki megakadályozta, hogy kifosszák a Nemzeti Múzeumot”. Mire Gajdos bejelenti, hogy „neki is sokat köszönhetünk.” Az ember nem tudja, hogy sírjon-e vagy nevessen. Én inkább fel vagyok háborodva, amikor azt látom, hogy tudatlan műsorvezetők állnak szemben hasonlóan tudatlan politikusokkal, és még büszkék is a „jól” informáltságukra. Nem tudom, hogy melyik a nagyobb baj.

Tudom, sokak szerint én csak kukacoskodom. Nem mindenki történész, nem kell mindenkinek tudni, hogy melyik Roosevelt mit tett vagy mikor élt. Ezek a kormánykritikusok a bolhából is elefántot csinálnak. Hát, istenem, Kósa tévedett. Összekeverte a két Rooseveltet. És akkor mi van?

Talán apróságnak tűnik a névcsere, de gondoljunk csak bele. Itt arról az első világháborúról van szó, amelyik Magyarország számára egyet jelent Trianonnal, a történelmi Nagy-Magyarország végével. Arról a békeszerződésről van itt szó, amely Magyarországnak a háború végét jelentette, és amely mérföldkő az ország modern történetében. Itt az elveszített háborúról és Trianonról van szó, amit a magyar jobboldal, a Fidesszel az élen, valamiképpen semmissé akar tenni mindenféle határokon keresztüli nemzetegyesítés formájában.

Ha ennek a pártnak egyik fontos vezetője azt gondolja, hogy „a másik Roosevelt”-nek volt valami köze az első világháborúhoz, akkor ennek az embernek fogalma sincs a huszadik század egyik legnagyobb traumájáról, az első világháborúról, amelynek a legtöbb történész szerint meghatározó szerepe volt a 20. század alakulásában. Ez az ember ezek szerint sohasem hallott a Woodrow Wilson amerikai elnök által meghirdetett nemzetek önrendelkezési jogáról, aminek jegyében szétdarabolták Magyarországot. Ha ez az ember azt hiszi, hogy Theodore Roosevelt volt az Egyesült Államok elnöke 1919-ben, akkor gondolom, azt sem tudja, hogy kik voltak azoknak a nagyhatalmaknak a vezetői, akik például aláírták a versailles-i békét Németországgal. Arra már nem is merek gondolni, hogy tudja-e, kik írták alá a trianoni békét. Ennek a két embernek, akik március 27-én az ATV Startjában beszélgettek, még érettségi bizonyítványt sem lett volna szabad adni, nemhogy egyetemi diplomát.

De, kérdezhetnénk, hogy kerülnek ide egyáltalán a románok, akik ki akarták fosztani a Magyar Nemzeti Múzeumot és akiket Theodore Roosevelt halálmegvető bátorsággal megakadályozott ebben az elvetemült cselekedetükben. Kezdjük azzal, hogy Theodore Roosevelt 1919 januárjában halt meg, míg a román csapatok csak 1919 augusztus elején érkeztek Budapestre. Woodrow Wilson elnök 1919 augusztusa előtt már visszatért európai útjáról Washingtonba, és a békekonferenciával kapcsolatos visszamaradt ügyeket az amerikai kormány egy külügyi államtitkárra, Frank Polkra hagyta. Miután a román csapatok elfoglalták Budapestet, elhatározták, hogy egy szövetséges katonai missziót küldenek Budapestre. Harry Hill Bandholtz tábornok képviselte az Egyesült Államokat, de Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország is küldött magas rangú katonatiszteket Budapestre. Harry Hill Bandholtz kifejezetten nem szerette a románokat, és általában a magyarok oldalán állt mindenféle vitás kérdésben. A magyar politikusok és az arisztokrácia Budapesten tartózkodó tagjai ezért természetesen igen kedvelték Bandholtzot. Még arra is emlékeztek, hogy az amerikai Hálaadás Napja milyen napra esik, és fenséges töltött pulykával kedveskedtek neki. Minderről lehet olvasni a tábornok magyarul is kiadott naplójában, Napló nem diplomata módra – román megszállás Magyarországon (Budapest, Magyar Világ, 1993) vagy angolul a neten, An Undiplomatic Diary by the American Member of the Inter-Allied Mission to Hungary, 1919-1920. És nem mellesleg ő volt az, aki megvédte a Nemzeti Múzeum kincseit a románoktól.

Szóval, a két Roosevelt, Bandholtz, a román megszállás óriási zagyvalékként fortyog Kósa fejében, és nincs senki, aki ki tudná javítani. Ez valóban tragikus. De, hogy helyre tegyük a dolgokat, bizony a jelenlegi Roosevelt tér „a New Deal-es” Franklin Delano Rooseveltről van elnevezve, aki az Egyesült Államok elnöke volt 1933 és 1945 között. „A másik” Rooseveltet Theodore Rooseveltnek hívták, aki 1901 és 1909 között volt a Fehér Ház lakója.

(Balogh S. Éva)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!