Magyar adatok

Magyarországon 7 991 566 választásra jogosult állampolgár van.

5 140 540 gondolta úgy – valamilyen, nem tudjuk, milyen megfontolásból –, hogy döntenie kell arról, kik lesznek jogosultak a következő négy évben politikai képviseleti szerepet betölteni, ezen belül kik lesznek jogosultak az ország teljes körű fejlődésének irányt szabni.

2 690 754* (52,75 százaléknyi) polgártársunk úgy gondolta, neki és mindannyiunknak az lesz az üdvös, ha az agresszív jobboldali nacionalista-populista, a teljhatalomért és a vitamentes hatalomgyakorlás lehetőségéért kuncsorgó párt, a Fidesz és a KDNP lesz a hatalom kizárólagos birtokosa a legfőbb népképviseleti szervben is, a végrehajtó hatalomban is. Tetszett neki, amit a pártszövetségtől és két vezetőjétől, Orbán Viktortól és Semjén Zsolttól az elmúlt tizenkét-nyolc-négy-egy évben látott és hallott.

850 776 (16,68 százaléknyi) polgártársunk gondolta úgy, hogy a náluk is agresszívabb, nacionalista-populistább, nyíltan és nemcsak olykor és nemcsak kacsingatósan rasszista és antiszemita, nemcsak rendpárti, hanem a nyílt fegyveres rendfenntartást és megtorlást hirdető, nemcsak az erőt, hanem a diktatúrák számos intézkedését beígérő pártnak, a Jobbiknak kellene ezt a szerepet betöltenie.

Magyarországon 3 541 530 választó, a politikailag valamelyest aktív állampolgárok majd 70 százaléka ebben az irányban keresi a megoldást a saját jövőjére, a gyerekéére és az országéra. Azt a politikát és azt a politikusfajtát kedveli, amelyet a fenti jelzők összességével (és még sok hasonló jelzővel) lehet leírni.

Magyarországon 379 559 (7,44 százaléknyi), feltehetőleg önmagát liberálisnak valló honfitársunk gondolja úgy, hogy az új törvényhozásban a parlamentre vetítő, sárgalabdázó, a támogatói gyülekezetet szmájlis élőképbe rendező, a közismerten liberális Védegyletből kibújt, a közismerten liberális Sólyom László támogatásában jeleskedő, a környezetvédelmet és minden mást performanszok és kollektív kényszerek soraként elképzelő LMP őt képviseli majd. A nácik szólásszabadságáért és szabad grasszálásáért folytatott megátalkodott harcban évtizede jeleskedő listavezetőjével egyetemben. Schiffer András büszke lehet: nem kevéssé az ő védencei azok, akikkel szép sikerük nyomán most együtt ülhet majd a parlamentben.

Magyarországon csak 135 606 (2,66 százaléknyi) polgártársunk gondolta úgy, hogy Bokros Lajosnak akkor is helye lenne a magyar képviselőházban, ha a mögötte álló párt nemigen létezik. És akkor is, ha a neves közgazdászt Lengyel László sem engedné a műtőasztal közelébe (én sem). Most ugyanis „ortodox sebészi módszereivel” nem „minket”, hanem a talán kétharmados hatalommal rendelkező, porhintő nagymestert, Orbánt kellett volna nap mint nap elővakarnia a szólamai mögül. Nem látom, rajta kívül ki tölthetné be majd be ezt a szerepet.

És végül 985 167 (19,31 százaléknyi) honfitársunk gondolta úgy, hogy a továbbkormányzásra teljesen esélytelen, de ellensúlynak még alkalmas szocialistákra szavaz, még ha undorral és szemlesütve is. Mert vannak helyzetek, amelyekben a végső kérdésekre egyszerűsödnek le a dolgok. A 2010-es magyar országgyűlési képviselőválasztás idejére ilyen helyzetbe kerültünk. Úgy gondolom, nem lehet annyira dühösnek lenni a szocialistákra, hogy az ember Orbánt akarja az országa élére. Úgy gondolom, aki a korruptságukért, fantáziátlanságukért, szakszerűtlenségeikért, elvtelenségeikért megveti az MSZP-t, az sem szavazhat a Fideszre. Mert aki az elmúlt évtizedben itt élt, és figyelt, az tudja, hogy Orbán a szocialistáknál ezerszer rosszabb gárdát gyűjtött maga köré. Az tudja, észrevette, hogy a Fidesz-vezér már az 1994-es bukást követően is, majd később egyre erőszakosabban és gátlástalanabbul távolított el maga mellől és a pártjából minden szuverén embert. Tudja, hogy a Fideszből egy parancsvégrehajtó gépezetet csinált, önálló akarat és gondolat nélküli, egy célra orientált, rossz jellemű, gátlástalan emberekből. Tudja, hogy szövetséget kötött minden radikális, intoleráns, indulatvezérelt szervezettel és emberrel, és csak azokkal. Tudja, hogy hazug és csaló médiát gründolt maga köré. Tudja, hogy a különféle értelmiségiek között is kizárólag aszerint válogatott, hogy ki hajlandó megszabadulni az értelmiségi lét alapfeltételétől, a szuverén kritikai és önkritikai képességtől. Tudja, hogy mindent és mindenkit, akivel kapcsolatba került, beszippantott és megrontott: pénzemberből, vállalkozóból, gazdasági és érdekképviseleti szervezetből, egyházból gyűlölködő, gáncsoskodó, nagyhangú, agresszív politikai segédcsapatot csinált. Vagyis magába szívott minden antidemokratikus és polgári kultúra nélküli erőt ebben az országban, vagy ha eredendően nem ilyen lett volna, ilyenné tette.

Nincs másfajta erő és nincs másfajta ember körülötte.

És ők ma már egymás foglyai: Orbán meg a teremtményei-szövetségesei.

Ha Orbán két hét múlva, április 25-én, este hét órakor, a végső és hatalmas győzelem katarzisában úgy érezné, itt az ideje, hogy jó emberré váljon, már akkor sem szabadulhatna attól az ezerszálú pókhálótól, amelyet következetes munkával maga köré épített. Ők a bázisa, a hadserege, az állománya, az eszköztára. Nem tud mással kormányozni és politikát csinálni, csak velük.

Az, aki a Fideszre szavazott, nem a szépszavú Orbánra, hanem sötét és torz gépezetének az uralmára szavazott. A hasonulásra szavazott. A slampos szocialistákkal szemben. Ahogy Lendvai L. Ferenc írta: a kuplerájjal szemben a börtönt választotta.

Az is baj, hogy önmagának. De az megbocsáthatatlan, hogy mindannyiunknak.


* Az adatok a pártok területi listás eredményeinek összesítéséből származnak, a szavazókörök 99,75 százalékának adatai alapján.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

ldthm dytf tkfz gfnbyfкак вылечить пародонтоз зубовпроверка позиций в поисковых системах