Bauer Tamás
- Részletek
- G-7
- 2011. április 06. szerda, 02:48
Országházi epizód
Írtam már a hétfői parlamenti napról, Orbán Viktor napirend előtti válaszáról. Volt ennek a parlamenti napnak – amely történetesen április 4-re esett, s bennem mint „legnagyobb nemzeti ünnepünk” rögződött iskoláskoromban – egy apró epizódja, amely nem kevésbé figyelemre méltó, mint Wittner Mária előző heti megszólalása, de nem váltott ki akkora érdeklődést, pedig méltó lett volna rá. Ennek is az a Novák Előd jobbikos képviselő az egyik szereplője, aki Wittner Máriát késztette a Horn Gyulával kapcsolatos szörnyű megjegyzésre.
Novák ügyrendi kérdésben akart megszólalni még a napirend előtti szakaszban, de akkor erre nem kapott lehetőséget, és ezért később, a vita közben engedte meg magának a következő, a tárgyhoz nem tartozó észrevételt: „Kövér László házelnök úr és Lezsák Sándor előbbi levezető alelnök úr sem tartotta fontosnak, vagy inkább remélem, csak megfeledkezett róla, hogy ma van a szovjet kommunista megszállásunk hatvanhatodik évfordulója. Javaslom Elnök úrnak, hogy legalább most rendelje el, hogy legalább egy rövid néma felállással emlékezzünk erre a gyásznapra. Különösen, ha a jövő héten a holokausztról akarnak itt már megint megemlékezni, ami messze nem ekkora tragédiája a magyarságnak. A néma felállással esélyt kapnának a szocialisták, hogy végre elhatárolódjanak a megszállóktól és jogelődjüktől, bár mivel most ismét kivonultak a házszabályban is rögzített részvételi kötelezettségüket is felrúgva, talán célszerű volna elnök úrnak ezt majd az interpellációknál elrendelni, hátha akkor majd szíveskednek visszajönni a munkahelyükre.” Abban, hogy egy jobbikos képviselő így beszél, semmi meglepőt nem találhatunk.
Az ülést ekkor éppen Latorcai János vezeti, és a következőképpen reagál Novák szavaira: „Képviselő Úr, az Országgyűlés elnöke a Házbizottságot minden esetben tájékoztatta. Úgy gondolta, hogy a mai napon nem szükséges, hogy az Országgyűlés erről a szomorú eseményről, április 4-éről testületileg emlékezzék meg. Ügy gondolom, lelkünkben valamennyien megrendülve állunk a nap súlya előtt, és azt hiszem, ez is kell, hogy jellemezzen bennünket. Hála istennek, ezen túlvagyunk.”
A Fidesz-KDNP által jelölt országgyűlési alelnök tehát szervezési jellegű ellenvetést tesz: nem iktattak a napirendre olyan megemlékezést április 4-ről, amilyet a gyásznapnak tekintett október 6. vagy november 4. esetében szoktak. Abban azonban nincs kifogása a jobbikos képviselő által mondottak ellen, hogy gyásznapnak nevezi április 4-ét, amikor a Vörös Hadsereg kiverte Magyarország területéről a náci Németország hadseregét és a nyilas vezetésű magyar Honvédség megmaradt alakulatait, és abban sem, hogy Magyarország szovjet megszállásához képest „messze nem ekkora tragédiája a magyarságnak” a magyarok százezreinek módszeres kiirtása. Aki a Fidesz nevében ül az elnöki pulpituson, ezt szó nélkül hagyja. A múlt héten már a szoborbontási és térátnevezési terveket kommentálva írtam arról, hogy a Fidesz a maga szimbolikus intézkedéseivel és az alaptörvény-tervezet szövegezésével utólag átáll a tengelyhatalmak oldalára. Korábban pedig külön foglalkoztam azzal, hogy a Fidesz alkotmánytervezetének preambuluma a Horthy-korral vállal kontinuitást, amely kirekesztette a nemzetből a magyar állampolgárok egy részét. Ezt a felfogást tükrözi az ülésvezető elnök egyetértő válasza az újnyilas képviselőnek.