rss      tw      fb
Keres

Két hamisság, egy igazság alkotmányügyben


A Fidesz, pontosabban egyik napilapja a minap előállt azzal, hogy nem találják az MSZP-s Igazságügyi Minisztérium által még 2006-ban készített alkotmánytervezetet. Annak idején tudni lehetett, hogy Petrétei József felügyelete alatt készül valami, azután lekerült a napirendről. A TASZ szerette volna látni, hogy mire jutottak a minisztériumban, de nem adták oda, és a bíróság sem kötelezte rá a minisztériumot. Hogy komolyan gondolkozott-e a Gyurcsány-kormány azon, hogy új alkotmány elfogadását kezdeményezi, nem tudjuk, annyi mindenbe kellett a 2006-os választási siker után belevágni, annyi fronton kellett a 2006. őszi politikai katasztrófa után védekezni. Az Orbán Viktor által a választások után nyomban újraindított belpolitikai hidegháború körülményei között semmiféle kétharmados törvényre nem volt esély, nemhogy alkotmányozásra, ezért Petréteiék munkaanyaga legfeljebb önképzőköri dolgozatként volt kezelhető. Nincs okunk kételkedni abban, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök idejéből nem futotta akkoriban arra, hogy kézbe vegye, s nem fért be se a kormány, se a parlamenti frakció túlterhelt napirendjébe.

Azután a Fidesz másik napilapja hipp-hopp közölte, hogy birtokában van az egykori munkaanyag. Mindjárt közölték is fénymásolatban néhány részletét: azt, ahol megemlítik benne a koronát, azt, ahol az szerepel benne, hogy a legfőbb ügyészhez csak kérdést lehessen intézni, interpellációt viszont nem, továbbá azt a fejezetcímet, amely a közpénzügyekkel foglalkozó részt vezeti be. Azt is idézik, hogy a munkaanyag szerint az alkotmányt az Országgyűlés fogadná el, tehát nem kellene hozzá népszavazás. E részletekből mindjárt le is vonták a következtetést: „saját alkotmányukkal mentek szembe a szocialisták”, vagyis a szocialisták titkos tervezetében is benne volt sok minden, ami miatt most a Fidesz alkotmánytervezetét bel- és külföldön támadják, Szijjártó Péter szerint bírálatuk „teljesen hiteltelen”.

A napilap honlapjára fel is tették a régi munkaanyag teljes szövegét. Hálásak lehetünk érte a Fidesznek. Ha ugyanis áttanulmányozzuk a szöveget, fontos következtetéseket vonhatunk le belőle. Az egyik, amire a Hírszerző is felfigyelt: több olyan hely van a szövegben, amely szó szerint megegyezik a Fidesz alkotmánytervezetével. A legfontosabb a határon túli magyarokkal kapcsolatos felelősség újrafogalmazása: e felelősséget nemcsak érzi a magyar állam, de viseli is. Nemcsak a szó, de a kifejtő mondatok is megegyeznek a két szövegben, csak éppen a fideszes alaptörvénytervezet szerint az „egységes magyar nemzet eszméjétől vezérelve” viseli a felelősséget, ami a régi munkaanyagban nem szerepel, hiszen 2002-ben az Európai Unió nyomására a státustörvényből is ki kellett venni ezt a formulát, amelyhez a Fidesz a Trianon-törvényben tért vissza. Ettől függetlenül egyet kell értenünk a Hírszerző következtetésével: a Fidesznek legalábbis hetekkel, de inkább hónapokkal e műbalhé kirobbantása előtt birtokában lehetett a 2006-os szöveg. Bizonyára senki sem tüntette el az irattárból, alighanem ott hevert, fel is használták az alkotmánytervezet készítéséhez, csak úgy gondolták, hogy a szocialisták megtámadására is alkalmas lehet. A Fidesznek nemcsak az az állítása hamis, hogy a munkaanyagot eltüntették, de az is – és ez a fontosabb –, hogy az egykori munkaanyag tartalmilag hasonlít az ő tervezetükre, tehát a szocialisták nem elvi okokból, hanem csak a politikai harc jegyében támadják az övéket.

Érdemes végigolvasni a Gyurcsány-kormány Igazságügyi Minisztériumának 2006-ban készült tervezetét. Ez a szöveg jól láthatóan abban a felfogásban készült, amely a Horn-kormány idején, a kilencvenes évek közepén folyt hatpárti alkotmányozási próbálkozást jellemezte: megtartani az 1989-es alkotmány elvi alapjait, de elszakadni az 1949-es évszámtól és szerkezettől, továbbá rendbe szedni, szükség szerint korrigálni a normaszöveget, megerősíteni a garanciákat, végül kiegészíteni az alkotmány tartalmát a közpénzügyek szabályozásával. Részt vettem az akkori próbálkozásban, emlékszem, hogy ezek voltak a célok, annak kikötésével, hogy a hatályos rendelkezéseken csak akkor változtatnak, ha hatból öt párt egyetért. (Azután az MDF kettészakadása után hétből hat párt.)

A 2006-os szöveg megfelel e tíz évvel korábbi kívánalmaknak: megtartja az 1989-es alkotmány lényegi tartalmát, átveszi a benne szereplő intézményeket, de az akkori szándékoknak megfelelően előre veszi az alapjogokat, és csak utána tárgyalja az államszervezetet. Az alapjogok katalógusát kiegészíti, de nem vesz el az 1989-es alkotmányhoz képest semmit. Tartalmazza az alkotmánybíróság, az ombudsmanok és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács intézményét, változatlan jogosítványokkal. Ez pedig azt jelenti, hogy a munkaanyag a fékek és ellensúlyok rendszerét nem szűkíti, megmarad az erős kormány, az erős parlament és az erős ellensúlyok. Van a szövegben egy-két változtatás, például a legfőbb ügyész interpellálhatóságának megszüntetése – ez egy 1989-es hiba korrekciója –, ami azonban az államszerkezet egészét nem érinti. A munkaanyagban olvasható alkotmányszöveg tehát gyökeresen különbözik a Fidesz alaptörvény-tervezetétől, amely szűk körre korlátozza az alkotmánybíráskodást, megszünteti az adatvédelmi biztost és helyettessé fokozza le a kisebbségi biztost, és megszünteti a bírósági szervezet függetlenségét a kormánytól.

A 2006-os munkaanyag nem változtat a független közjogi intézmények vezetőinek választási rendjén és mandátumuk időtartamán, mindössze az alkotmánybírák függetlenségét erősíti meg egy régi javaslat beemelésével: tizenkét évre hosszabbítja meg mandátumukat, viszont kizárja az újraválasztást. Gyökeres különbség ez a fideszes alaptörvényhez képest, amely úgy hosszabbítja meg az alkotmánybírák mandátumát, hogy megőrzi az újraválaszthatóságot, és a parlamenti többségre bízza a bíróság elnökének megválasztását, és  más közjogi tisztségviselők mandátumát is meghosszabbítja (akiket most ellenzéki egyetértés nélkül helyez tisztségükbe a Fidesz).

Diadalmasan mutatja fel a Magyar Nemzet a korona megemlítését a 2006-os normaszöveg rövid bevezetőjében. Valóban ott van, ahogy a pártok közötti alkudozás eredményeként, a jobboldal kezdeményezésére, de Bihari Mihály támogatásával bekerült az 1996-os tervezetbe is. Csakhogy a korábbi anyagokban csak mint a történelmi hagyományok jelképe szerepel (úgy is a köztársasági eszmével együtt), és nem mint ami „megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét”. A 2006-os szöveg semmi olyasmit nem tartalmaz, ami a fideszes „Nemzeti Hitvallásra” emlékeztetne, nincs benne történelemlecke, nem szerepel benne a kereszténység, nem jelenik meg benne Isten. Világnézetileg semleges szöveg, amely minden magyar számára elfogadható, ebben is gyökeresen eltér a fideszes alaptörvénytervezettől, amely a keresztény-nemzeti ideológiát erőlteti rá az egész országra.

A 2006-os munkaanyag közpénzügyekkel foglalkozó része nem tartalmazza az „adósságféket”, ami a Fidesznél egyrészt kampányeszköz (arra kíván folyamatosan emlékeztetni, hogy a szocialisták eladósították az országot), másrészt eszköz arra, hogy a fideszesített Költségvetési Tanács szükség esetén megbéníthasson egy esetleges jövőbeli nem fideszes kormányt. A 2006-os anyag közpénzügyi része az államháztartási törvény legfontosabb elemeit emeli be az alkotmányba (eddig a feles államháztartási törvényt a kormányok újra meg újra fellazították, kibővítve saját játékterület), és rögzíti, hogy minden évben kell költségvetést készíteni, míg a fideszes alaptörvény teret nyit az újabb, több évre szóló költségvetésnek.

A 2006-os munkaanyag nem változtat a kétharmados, illetve feles törvények körén, nincs benne olyasmi, mint a Fidesz alaptörvényében, hogy a gazdaság- és társadalompolitika számos kérdése magába az alkotmányba kerül bele, vagy „sarkalatos törvénnyé” válik. A munkaanyag tehát nem vonja el a lehetőséget a mindenkori kormány többségről, hogy programja, választói felhatalmazása szerint alakítsa politikáját, mint azt a Fidesz teszi.

Feltűnő sajátossága a 2006-os munkaanyagnak, hogy külön fejezet foglalkozik benne az európai és hazai jog viszonyával, mindig elsőbbséget adva az uniós szabályoknak, hiszen szövegezésekor már két és fél éve EU-tagok voltunk. Az öt évvel későbbi fideszes szöveg ezzel szemben számos ponton – például a földtulajdonnal vagy a nemzeti vagyonnal kapcsolatban, illetve a forint mint fizetőeszköz alkotmányba iktatásával – inkább feszegeti az uniós kereteket.

A 2006-os munkaanyag másképp kezeli a második és harmadik generációs jogokat: a munkához, az egészséghez, az egészséges környezethez való jogot, mint az ezeket szűkítő fideszes szöveg. A munkaanyag jogokként fogalmazza meg ezeket, és leírja a jogok megvalósulásához ellátandó állami feladatokat is. Ez a fideszes szövegből hiányzik, és a jogok helyébe több esetben az állam „törekvése” kerül, vagyis államcélként kezeli csak azt, amire a hatályos alkotmány szerint az embereknek joguk van. Abban ugyan hasonlít a két szöveg, hogy a korábbi munkaanyag is férfi és nő házasságáról tud csak, de alkotmányos védelmet ad bármely „két személy életközösségének” is, amiről a Fidesz alaptörvénye nem vesz tudomást.

Arra is hivatkozik a Magyar Nemzet, hogy a szocialista tervezet szerint is az Országgyűlés fogadta volna el az új alkotmányt, ahogy arra a Fidesz készül. Azt a szocialista igényt akarják ezzel hitelteleníteni, hogy legyen népszavazás az új alkotmányról. Csakhogy amikor a munkaanyag készült, a kormánykoalíciónak csak egyszerű többsége volt, a parlamenti elfogadáshoz is kormány és ellenzék egyetértése kellett volna. Az akkori szövegezők mégis gondoltak arra az eshetőségre is, hogy valamikor előállhat kétharmados kormánytöbbség, és ezért négyötödös többséget írtak elő az alkotmány elfogadására vagy módosítására, amit legkorábban félév elteltével meg kell ismételni. Már a vitája is csak legalább egy hónappal a beterjesztése után kezdődhetett volna meg, szemben a mostani ripsz-ropsz eljárással. Emellett megnyitották a népszavazással való megerősítés (vagy elutasítás) lehetőségét is. A Magyar Nemzet ebben is félrevezeti olvasóit.

A 2006-os, az irattárban talált munkaanyag nyilvánosságra hozatalával tehát nem sikerült a Fidesznek „lelepleznie” a maga alaptörvénytervezetének bírálóit, hiszen a bírálat által érintett fontos pontokon a korábbi munkaanyag alapjaiban különbözik a fideszes szövegtől. Kiváltképp különbözik a lényegben: míg a 2006-os munkaanyag megőrzi a fékek és egyensúlyok rendszerét, a polgárok szabadságának legfontosabb garanciáit, a Fidesz előterjesztése szűkre szabja a szabadságot, s rendkívül meggyengíti a fékeket és ellensúlyokat. A 2006-os anyag a demokratikus jogállam megőrzésére és megerősítésére törekedett, a 2011-es alaptörvény a lebontására. Amit a Fidesz állít, alapjaiban hamis. Gyurcsány Ferencnek van igaza, miszerint a 2006-os munkaanyag vállalható. Tovább is mennék: a szocialisták kifejezetten büszkék lehetnek rá, mert szakmailag alaposan kidolgozott, a jogállami garanciákat megerősítő, de a rendszerváltó alkotmány lényegét megőrző tervezet lapult a Gyurcsány-kormány fiókjában, amely munícióul szolgálhat az Orbán-alkotmány elvi alapon történő elutasításához. Itt a szöveg, amelyből kiderül, hogy milyen demokratikus, jogkiterjesztő alkotmányunk is lehetne a huszonegyedik század elején, a Fidesz jogkorlátozó, önkényuralmi alaptörvénye helyett.

Ezt az igazságot szegezhetjük szembe a Fidesz hamis állításával. Miért írtam a címben két hamisságot az egy igazsággal szembeállítva? Mert elhangzott a hét végén a Fidesz hamis állítása mellett egy másik hamis állítás is. Schiffer András, az LMP frakcióvezetője hazugsággal vádolta meg Gyurcsány Ferencet. Szerinte „itt szó nincs a 49. évi XX. törvény megújításáról, hanem egy teljesen új alaptörvény-tervezetet készítettek elő, egész egyszerűen hülyének nézi az írni-olvasni tudó embereket a bukott miniszterelnök”. Bízzunk benne, hogy Schiffernek nem jutott ideje végigolvasni a terjedelmes szöveget, hiszen ha megtette volna, be kellett volna látnia, hogy a munkaanyag az 1989-as alkotmány újraírása volt minden lényeges vonásának megtartásával, szemben – ahogy Schiffer maga szokta mondani – a magyar alkotmányosságot alapjaiban felforgató fideszes tervezettel.



Bauer Tamás közgazdász - Déri Miklós felvétele


Korábban a Galamusban:

A nemzeti kérdés két évtized magyar politikájában (előadás)
Bauer Tamás beszéde (a Körcsarnokban)
„Hiába itt Cicero, Diderot…”
G-7
Mi folyik itt kormányzás gyanánt?
„Nyaltam. Szar ember vagyok”
A hazudozás apológiája
Mit tegyünk nyugdíj-ügyben?
A magyar szellem
Köztársaság
Már nem köztársaság
A köztársaság lebontása
Távol maradva
Átállás
Orbán vallomása
Részletes vita

Lásd még:
Alkotmánybírósági beadványok tára



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!