rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. április 1.



Bolgár György kérdései a 2010. április elsejei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy többen nézték az ATV-n Gyurcsány Ferenc interjúját, mint egy nappal vagy néhány nappal korábban a Magyar Televízióban Orbán Viktorét. Vajon mitől lett kíváncsi a néző Gyurcsányra?

Másik témánk, hogy az Orbán-kormány minden fogadkozása ellenére 3,8 helyett 4,3 százalékos volt tavaly az államháztartás hiánya. Csak nem hamis adatokat közöltek először, mint ahogy hasonló esetekben a Gyurcsány- és a Bajnai-kormányt vádolták?

Ezzel részben kapcsolatban, mi a véleményük arról, hogy megszűnik a gázártámogatás, holott a Fidesz mindig jóval nagyobb támogatást követelt ellenzékből?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy egy fideszes képviselő szerint kötelezővé kellene tenni a katonai kiképzést Magyarországon. Lehet, hogy vissza akarják állítani a sorkötelezettséget?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy egy internetes játékban Heller Ágnes filozófus szemét lövettetik ki egy szélsőséges hírportálon? A játék célja, hogy az Európai Parlament tárgyalótermében úszó Heller-fejek szemét a játékos kilője, a tömeg éljenzése közepette. Ezt ma Magyarországon szabad?

Mit gondolnak aztán arról, hogy a magyar bírói kar megdöbbentőnek tartja a Magyar Hírlap cikkét arról, hogy menesztenék a diktatúra bíráit az új alkotmány alapján, azokat a bírákat tehát, akik még az előző rendszerben kezdtek el dolgozni? A bírók arra hívják föl a figyelmet, hogy ha mindenkinek mennie kéne, aki 1989. előtt tevékenykedett, akkor foghíjas lenne például az Országgyűlés is! Nem baj, a kétharmad majd bölcsen dönt?

És végül beszéljük meg, hogy egy most fölfedezett hír szerint az egyszerűsített honosításról tárgyalt többek között még januárban Paraguayban Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes. A galamus.hu hírportál azonban megtudta, hogy a latin-amerikai országban mindössze körülbelül egy tucat olyan ember él, aki valamennyire beszéli a magyart. Ennyire fontosak volnának ők is nekünk, vagy esetleg valami másról van szó?


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Mellár Tamás, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. volt kutatási igazgatója


Bolgár György: - Miért csak volt kutatási igazgató?

Mellár Tamás: - Azért, mert március 31-én lejárt a szerződés, a megállapodás Heim Péter úrral. Mi tavaly nyáron kötöttünk egy ilyen megállapodást, hogy március végéig fogom csinálni a Századvéget, ez a határidő lejárt, és egyik fél sem akarta meghosszabbítani, mert arról beszéltünk, hogy akkor majd meglátjuk, hogy mi lesz. És így, hogy egyik fél sem akarta meghosszabbítani, ebből következett, hogy április elsejével a dolog már nem él, tehát mától már nem vagyok kutatási igazgató.

- Ebből én arra következtetek, hogy mindkét félnek voltak problémái. Az Önéről nyilván pontosabb választ tud adni, de Önnek például mi volt a baja esetleg Heim Péterrel vagy esetleg a Századvéggel, vagy a saját lehetőségeivel?

- Nekem Heim Péterrel semmi bajom nem volt, annál is inkább, mert – pláne az utóbbi hónapokba – elég könnyű volt, hogy ne legyen vele bajom, mert nem is találkoztam vele vagy 3-4 hónap óta. Ő többnyire külföldön van, néha egy-egy e-mailt váltottunk, vagy telefonon beszélgettünk, de semmilyen komolyabb szakmai probléma nem volt.

- Akkor mivel volt Önnek problémája, ha nem kezdeményezte a szerződés meghosszabbítását, mert gondolom, ha szeretne vagy szeretett volna ott dolgozni és nagy lehetőségeket látott volna benne, akkor nyilván ezt ambicionálta volna.

- Igen. Az egyik dolog az, hogy én ezt az állást az egyetem mellett csináltam, most ugye a Pécsi Egyetemen tanítok főállásba és hát Budapestre kellett följárni. Ez ugye önmagában elég nagy tortúrát jelentett, ez volt az egyik dolog, hogy talán ilyen pluszmunkát nem kéne magamra vállalni. A másik pedig az, hogy nem igazából láttam értelmét annak, hogy én ezt csináljam, mert mindenki azt mondta, mindenhonnan azt lehetett hallani, hogy a Századvég Gazdaságkutató Intézet egy kormányközeli intézet. De én egyáltalán nem éreztem ezt, nem kaptunk több információt, sőt szerintem kevesebbet kaptunk, mint mások, és nagyon sokszor volt olyan, hogy az újságírók kérdezgettek tőlem erről, arról, amarról, és számomra akkor vált nyilvánvalóvá, hogy ők több mindent tudnak, hogy mi készül a kormány boszorkánykonyháiban, mint amit én tudok vagy tudhatok. Másfelől pedig soha nem kérték sem az én, sem a munkatársaim véleményét semmilyen készülő ügyben, tehát mi soha nem szóltunk hozzá semmihez semmilyen háttéranyaggal és háttérbeszélgetéssel.

- A tudomása szerint kire támaszkodik a kormány, amikor különböző gazdasági elképzeléseket, koncepciókat, számításokat végeztet?

- Nem tudom, fogalmam sincs róla, hogy kire támaszkodik. Gondolom, hogy a...

-… A minisztériumi apparátusokra?

- A gazdasági vagy a gazdasági csúcsminiszter holdkörébe tartozó olyan szakértőkre vagy olyan szakemberekre, akikben ő megbízik. De én ezeket nem ismerem, tehát az én ismeretségi körömből egyetlenegy olyan emberrel sem találkoztam, aki azt mondta volna, hogy igen, ő tanácsokat adott éppen legutoljára. Erről a dologról Csaba Lászlóval beszélgettünk egy műsorban, hogy nagyon sokan megkérdezgették tőlünk, hogy ugye akkor most nagyon sok dolgunk van, és nagyon sokszor hívnak bennünket és kérnek tőlünk tanácsot, hogy mit kéne tenni kormányzati kérdésekben? Már a gazdasági ügyek vonatkozásában. És mind a ketten azt kellett hogy megállapítsuk, egyetlenegyszer sem hívtak vagy kértek bennünket arra, hogy mondjunk véleményt.

- Pedig politikailag azt lehet mondani, hogy Önök nem álltak túl távol, valószínűleg most sem állnak távol a Fidesz-kormányzattól és mégis azt lehetett észrevenni, maradhatunk csak Önnél, de – ha már említette – Csaba Lászlót is ide sorolhatjuk...

- Nem akarom belekeverni.

- Nem akarom én sem, de vállalja ő a saját nyilatkozatait.

- Úgy érzem, igen.

- Szóval, hogy több esetben látványosan különbözött az Ön vagy az Önök véleménye attól, amit a kormány éppen csinált. Nem lehet, hogy a kormány ezen sértődött meg, hogy elvárnánk a Századvég kutatási igazgatójától, hogy támogassa a mi elképzeléseinket, és ő mégse teszi?

- Ezt én nem tudom, ezt tőlük kéne megkérdezni. Tehát az én álláspontom a dologban az, én ezt sohase rejtettem véka alá, öt évvel, tíz évvel, tizenöt-húsz évvel ezelőtt sem, sőt még azelőtt sem, erre egyébként a korábbi miniszterelnök is utalt az egyik blogjában – ugye Gyurcsány miniszterelnök úrra gondolok –, hogy amikor én tanítottam Pécsett, akkor is pontosan lehetett tudni, hogy én nem vagyok egy szocialista, hanem egy jobboldali keresztyén beállítódású ember vagyok. Ezt most is fönntartom. De ugyanakkor vannak szakmai kérdések, és szakmai kérdéseket szerintem szakmai alapon kell letárgyalni. Tehát bármennyire is az együttérzésem és a szívem a jobboldal mellett van, de ha van egy olyan gazdaságpolitika, amelyben én látok problémákat és gondokat, akkor azt gondolom, nekem az a feladatom, hogy azokra a figyelmet fel kell hívni. Én ezt próbáltam megtenni a jobbítás szándékával azért, hogy esetleg minél hamarabb legyen róla egy vita, amiből esetleg az is kiderülhet természetesen, hogy én látom rosszul a dolgokat. De akkor ez is váljon nyilvánvalóvá.

- Mert a vitáknak többek között ez az értelme, hogy kiderüljön, hogy melyik álláspont a megalapozottabb, melyik a kevésbé az és akkor lehet továbbmenni.

- Így van. Mert a bölcsek köve senkinek nincs a kezében, ezért valamelyik együttes munkában kell ennek tulajdonképpen kijönnie.

- Most a napokban derült ki, hogy a tervezettnél meg a mostanáig hangoztatottnál viszonylag jelentősen nagyobb lett az államháztartás hiánya tavaly, vagyis nem sikerült tartani ezt a 3,8 százalékot. Nem nagy dráma, de ahhoz képest, hogy a kormány rengeteg plusz bevételi forrást teremtett tavaly, mégiscsak meglepő így utólag. Aztán az az elmúlt hetek fejleménye, hogy – legalábbis az első két hónapban – nagyon drámai volt az idei hiány is, és a Nemzeti Bank becslései szerint ez még tovább fog folytatódni. Lehet, hogy a nyár közepére az egész évre tervezett hiány százötven százalékát elérjük. Ön szerint a hiány kordában tartása mennyire súlyos problémája ennek a kormánynak?

- Én úgy gondolom, hogy ebből még nem lehet levonni messzemenő következtetéseket az egész esztendőre vonatkozólag. Azért sem, mert jó néhány olyan bevétel van, amelyik majd az év későbbi részében fog befolyni. Ugyanakkor ne feledkezzünk el arról, hogy a magánnyugdíjpénztárakból való átutalás is ebben az évben, az év közepe tájékán fog megtörténni.

- Igen, ez például erre az évre biztos hogy megoldja a gondokat, legfeljebb a következő évben kezdődnek a bajok.

- Igen, de ami viszont esetleg figyelmeztető lehet, vagy kellene, hogy legyen, az az például, hogy már a nyolcvan százalék megvan, hogy a munkanélküliség makacsul tartja magát – ugye ez is egy viszonylag friss hír –, azért ezek olyan figyelmeztető jelek, amelyekkel fontos lenne, hogy a kormány foglalkozzon. Hogy vajon a 2011-es költségvetési terv tényleg megfelelő-e, illetve hogy az a gazdaságpolitika, amit folytat a kormány, mennyire jó vagy mennyire megfelelő.

- Igen. Ön annak idején nem volt híve az egykulcsos adórendszer bevezetésének sem, legutóbb pedig azt bírálta, hogy nem akarunk csatlakozni ehhez bizonyos uniós versenyképességi paktumhoz. Ez utóbbit miért tartja rossz döntésnek?

- Azért, mert én azt gondolom, hogy nem lehet semmiképpen sem hosszú távon versenyképességet adócsökkentéssel fönntartani. És én úgy vélem, hogy Magyarország számára nem az az egyetlenegy esély vagy lehetőség, hogy itt a balkáni országokhoz hasonlóan licitáljunk lefelé, hogy minél alacsonyabb adókkal próbáljuk meg az országot vonzóvá tenni vagy a versenyképességet növelni, hanem sokkal inkább kutatás-fejlesztésre, humántőke-fejlesztésre lenne szükség. És ebből következően egy tartós növekedésre. Tehát én azt hiszem, hogy például finn rokonainkat kellene valamilyen módon követni. Finnország nem arról híres egyébként, hogy az adók alacsonyan tartásával tudott versenyképességet teremteni, hanem sokkal inkább a humántőkével. És egyébként, ha az adókat csökkentjük, akkor olyan biztos bevételektől esünk el, ami éppen amiatt lenne fontos, hogy mondjuk a humántőkét lehessen ezzel fejleszteni. Tehát mondjuk egy normális oktatási rendszert tudnánk kiépíteni, vagy megdupláznánk a kutatás-fejlesztésre fordított összeget, hiszen ez a GDP kevesebb mint egy százaléka, miközben lehet látni, hogy a skandináv országokban ez 2-3-4 százalék. Ráadásul náluk magasabb GDP-re számítódik ez. Tehát én azt gondolom, hogy inkább az lenne a főcsapás. És a másik probléma pedig az, hogy azért az is jól látható, hogy most kezdik el kialakítani a kétsebességes Európát, és énszerintem első lépésként azt mondani, hogy mi nem is akarunk beletartozni, tehát nem akarunk minél hamarabb eurót bevezetni és nem akarjuk ezeket a harmonizációkat megcsinálni, hanem csak később, ez szerintem nem biztos hogy egy jó lépés. Mert lehet egyébként, hogy ha mi a csatlakozást választottuk volna most, akkor is a második sebességű országok közé sorolnának be bennünket előbb-utóbb. De így viszont még nagyobb a valószínűsége.

- S így magunk választjuk azt, hogy inkább a lassabb csoporthoz akarunk tartozni.

- Igen.

- Bár van az ellenkező érvelés, hogy majd így leszünk gyorsabbak, de ez a dolog politikai része. Visszakanyarodnék még a nyitókérdésemhez. Ugye azt mondta, hogy egyikük sem kezdeményezte a szerződés meghosszabbítását, de a valóságban hogy zajlott ez, azért beszéltek egymással, vagy leveleztek egymással Heim Péterrel, hogy kedves Péter, javaslod a szerződés meghosszabbítását, vagy nem javaslod, vagy ő Önhöz fordult, hogy kedves Tamás, akarsz-e még maradni, vagy nem akarsz, vagy egyszerűen csak semmit nem szóltak egymáshoz és a szerződés szépen kimúlt?

- Valamikor februárban volt egy vezetőségi gyűlés, és ennek kapcsán Heim Péter telefonon megemlítette nekem, hogy volt szó az én ügyemről is, jelesül arról, hogy március végén lejár a szerződésem. Akkor kérdeztem meg, hogy és mi a döntés, amire azt mondta, hogy nincs döntés, és nincs határozott elképzelés. Ez szerintem vagy február legvége, vagy március legeleje volt, ettől kezdve semmilyen hivatalos értesítést én tőle nem kaptam, ezért aztán, amikor március 31-e eljött, akkor írtam egy olyan levelet, hogy figyelembe véve, hogy mi a helyzet, én holnaptól kezdve már nem vagyok kutatási igazgató.

- És hol születnek, vagy nem születnek ezek a döntések?

- A Századvégnél? Fogalmam nincs.

- Ha Heim Péter azt írta vagy azt mondta, hogy nincs döntés, akkor valahol nincs döntés.

- Ott a vezetőség, az igazgatósági, hiszen ez egy zrt. és ennek ő a vezérigazgatója. Van egy igazgatóság és egy felügyelőbizottság is, tehát valami olyan szinten születtek erről döntések. És amikor én ezt leírtam, hogy március 31-gyel ez befejeződik, akkor erre válaszolt nekem Heim Péter, és azt mondta, hogy nagyon sajnálja, de ő éppen Ausztráliába van, Ausztráliából ő most nem tud engem rávenni arra, hogy maradjak még, de ő úgy gondolja, hogy nagyon jó együtt töltött idők voltak. Ilyeneket írt még.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Tóth Bertalan, az MSZP pécsi frakcióvezetője

Bolgár György: - Úgy hozta a véletlen, hogy Ön előtt néhány perccel egy betelefonáló hallgató éppen szóba hozta Szili Katalint és Wittner Mária nem túl szép kijelentését Toller Lászlóról, és azt is, hogy a Fidesz pécsi szervezete kiadott egy nyilatkozatot, hogy ők ezzel nem értenek egyet. Nem erről akarok Önnel beszélni, Ön is tudja, hogy más a témánk, de ha már szóba került, akkor mivel magyarázza azt, hogy a Fidesz pécsi szervezete legalább megszólalt. Elhatárolódásnak ugyan nem nevezném, de az országos Fideszhez képest ez mégiscsak valami. Miért kellett ezt megtenniük Ön szerint?

Tóth Bertalan: - Ez nyilván abból adódik, hogy Toller László egy nagyon emblematikus személyiség volt Pécs városában, s ugye korábban, a balesetét követően a pécsi fideszes önkormányzati képviselők, helyi vezetők is elismerően szóltak az ő munkásságáról. Tehát azt gondolom, hogy nem tehette meg a pécsi Fidesz, hogy egy ilyen kijelentés után teljesen csöndben maradjon. Az egy másik kérdés, hogy azért ez nem egy olyan elégtétel, azt gondolom, sem a családnak, sem Pécsnek, amit ez a mondat mutatott, hogy nem értenek vele egyet.

- S miért nem mertek továbbmenni Ön szerint?

- Azt gondolom, hogy valamilyen központi akarat érvényesülhet ebben az esetben, hiszen Wittner Mária oszlopos tagja a parlamenti frakciónak, valamiért az országos vezetésnek is fontosabb lehet. A pécsi fideszes képviselők gondolták, hogy ez egy ilyen mondattal elrendezhető, de ez a kijelentés, azt gondolom, nem megbocsátható, és nem elfelejthető.

- Amúgy Pécsett keltett visszhangot ez a kijelentés?

- Igen, mindenképpen. Ugye itt helyi szinten elég sok internetes lap működik, ezeknek nagyon nagy terjedelmű hozzászólási fórumai vannak. Azért eléggé felkorbácsolta az indulatokat, ezekből a fórumokból ez derült ki.

- És nem Wittner Mária mellett.

- Elképzelheti Bolgár úr, hogy nem mellette!

- Akkor most térjünk át arra, amit a mai Népszabadság írt meg és illusztrált is néhány markos férfival egy fotón, hogy Pécs most a közlekedési cégét foglalta vissza, mégpedig nagyjából hasonló keménységgel, határozottsággal és nem biztos, hogy teljesen törvényesen, csakúgy, mint évekkel ezelőtt a vízműveket. Ön szerint jól döntött a pécsi vezetés?

- Egy kicsit úgy érzem, hogy ebben a mostani esetben az újabb biztonsági őrök megjelenése inkább valamilyen színháznak lehetett a része, hiszen egészen más szituáció alakult ki a buszos cég és annak idején a vízművek cégnél. Ugye akkor éjszaka, hajnalban biztonsági őrök zárták le a vízmű tulajdonában lévő épületet, s nem engedték be a vízmű vezetőit, amit, azt gondolom, minden józanul gondolkodó pécsi elítélt és igazából félve várjuk, hogy a végén ez mennyibe fog kerülni a városnak.

- Hol tart ez az ügy mellesleg és milyen bíróság vizsgálja?

- Az az igazság, hogy egyetlenegy döntés született, a Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő választott bíróság ítélete, hogy jogszerű volt a birtokbavétel, amelyet utána a Tolna Megyei Bíróság hatályon kívül helyezett valamiféle formai hiba miatt. Legalábbis a Fidesz ezt kommunikálta, mondjuk ezt a határozatot mi nem láttuk, úgyhogy egyelőre ma semmilyen jogerős döntés nincs sajnos.

- És újból választott bíróság elé kerül, vagy most már rendes bírósághoz?

- Újból a választott bíróságnak kell lefolytatni ezt az eljárást.

- És ha a választott bíróság most formailag helyesen dönt, akkor onnantól kezdve már nincs egyéb jogorvoslati lehetőség?

- Nyilván, ha dönt a választott bíróság, akkor újra megnyílik a rendes bíróság előtt egy jogorvoslati lehetőség. Ha mondjuk ellenkezőképpen döntene a választott bíróság, mint korábban, akkor kérdés, hogy az eredeti állapotot helyre lehet-e állítani. Én azt gondolom, hogy nem, viszont kártérítést mindenképpen kellene fizetni, ami nyilván sok lesz.

- De volt egy francia bírósági ítélet is, ha jól emlékszem, ebben az ügyben.

- A bécsi választott bírósághoz fordult a francia tulajdonostárs, hiszen annak idején, Páva Zsolt korábbi polgármestersége alatt megkötött szerződésben azt a bíróságot határozta meg, amit kért a felperes.

- Ja, bocsánat, összekevertem az Alstom-üggyel, ott volt francia bíróság.

- Igen, tehát nem francia, hanem bécsi.

- Az is francia, de ez egy választott bíróság előtt zajlik.

- Így van. Mert az a bécsi bíróság a kártérítésről dönthet, hiszen még tizenhárom éve lett volna vissza a Sueznek.

- Igen. Akkor visszatérve a közlekedési vállalatra, ez tehát nem egészen ugyanaz a helyzet és nem ugyanaz az eset?

- Nem, mert itt hivatalosan összehívott közgyűlés volt a pécsi közlekedési cég székházában. Tehát itt nem egy hajnali lerohanásról volt szó, hanem egy hivatalos közgyűlésről, ahol a korábban, 2008-ban megkötött szindikátusi szerződés egyik pontjára hivatkozva lehívott egy olyan opciót Pécs városa, miszerint ha kárt okoz a befektető a közlekedési cégnek, akkor visszavásárolja azt a részvénypakettet, amely menedzsmentjogot jelentett a tulajdonostársnak. Ez történt meg ezen a közgyűlésen, amelyet nyilván vitatott a tulajdonostárs, és ez alapján új vezérigazgatót választott a közgyűlés, amelyet már Pécs városa jelölt ki.

- De ehhez nem kellett őrző-védő cég, ugye azt mondja?

- Ez volt ebben a meglepő, nem igazán értettük mi sem, bár utólag a sajtóból értesültünk erről az akcióról. Hozzátartozik, hogy most a polgármester úr fölhívta az ellenzéki frakció vezetőit, és tájékoztatta őket a közgyűlésen történtekről. Engem is fölhívott, viszont hogy az őrző-védő cégre miért volt szükség, ezt nem tudom megmondani Önnek.

- És az az eljárás, hogy 562 millió forint névértékű részvényért kifizettek 381 ezer forintot azon az alapon, hogy a közlekedési cég eladósodott, ezt hogy lehet értékelni?

- Nagyon nehéz ezt megítélni, mert ugye mi semmilyen számot nem láttunk. Tehát ha most összehasonlítom az APEH által vagy most már NAV által kiszabott büntetést, ami hétszáz-valahány millió, nem tudom, hogy az hogy lett összehasonlítva az ötszáz millióval, és hogy jött ki ez a 338 ezer. De nyilván így nagyon kevésnek tűnik, nehéz erről ítéletet mondani. Inkább attól tartunk mi is, pécsi képviselők, hogy nehogy aztán a bíróság ezt a vételárat magasabban állapítsa meg, és a városnak megint fizetnie kelljen.

- Magyarán Ön szerint megvan az a rizikója ennek az ügyletnek is, hogy a város nyakába szakad egy csomó fizetési kötelezettség?

- Megvan a kockázata, ráadásul itt az elmúlt – ugye most kétéves az a történet, hogy a tulajdonostárs a közgyűlés megkerülésével eladta a pécsi buszokat – két évben...

-… És visszabérli.

- És visszabérli. Tehát, hogy ebben a két évben milyen tárgyalások folytak, milyen egyeztetések, erről nekünk semmilyen információnk nincs. Én bízom benne, hogy nem az lesz a vége, hogy százmilliókat kell majd fizetni.

- De hogy ez a buszcég vitathatóan és zűrökkel működött, azt még az országos nyilvánosság is tudja. Én csak azt nem értem, hogy miért akar a nyakába venni Pécs városa egy olyan vállalatot, amely ab ovo nem lehet nyereséges. Biztos megvan a város lakói iránt érzett felelőssége, hogy szeretne minél jobb tömegközlekedést. De hogy ez a cég nem hoz bevételt, az borítékolható. Miért ragaszkodtak ehhez, miért nem valami más megoldáshoz?

- Nyilván azért, mert a buszpark, amely biztosítja Pécsett a tömegközlekedést, ha nem is száz százalékban, de áttételesen ennek a cégnek a tulajdona. Tehát a Busz Rent Kft-nek, ami most tulajdonosa a buszoknak, negyven százalékban tulajdonosa a közlekedési cég. Tehát arról nem lehet lemondani, hiszen abban vannak olyan buszok, amit Toller László idején szerzett be az önkormányzat, amit az önkormányzat saját hitelből vásárolt. Tehát nyilván a közlekedésszervezés, a szakemberek, a buszsofőrök mind ebben a társaságban vannak, most attól függetlenül, hogy ez mindenhol kiadást jelent. Én ezért is csodálkoztam, mert a Fidesz egy pár hónappal ezelőtt létrehozott egy teljesen új céget ötmillió forinttal, nem is értettük akkor sem, hogy...

-… De valószínűleg akkor valami más módszert találtak ki.

- Igen, más elgondolás volt. Úgyhogy én azt gondolom, hogy ez a megfontolás vezérelte, hogy azok a buszok Pécs városáé kell hogy legyenek. Ugye a NAV is most megállapította, hogy színlelt volt az eladási szerződés, de ugye ezt sem a NAV állapíthatja meg, hanem a magyar bíróság.

- Ha mondjuk Pécsnek most Tóth Bertalan volna a főpolgár- vagy a polgármestere, akkor a helyi MSZP egy esetleges többség birtokában milyen megoldást tudna elképzelni például a városi közlekedés átláthatóbbá, ésszerűbbé, elfogadhatóbbá, olcsóbbá tételére?

- Annak idején a mi időnkben jött ez a befektető. Természetesen ezt egyedül nem dönthettük el, tehát csak konszenzus mellett vállaltuk, hogy bevonjuk a befektetőt. Akkor ez egy jó ötletnek tűnt, de azt gondolom, hogy mindkettőnk számára, mind a Fidesz, mind a mi számunkra ez a befektetés csalódást okozott.

- Tehát, hogy ezen változtatni akarnak, az önmagában nem baj.

- Az önmagában nem gond. Azt gondolom, hogy kölcsönös volt ez a csalódás. Tehát azt nem lehet megtenni, hogy a város képviselői, a város vezetése nem tud arról, hogy azok a buszok, amelyeket saját pénzen vett, amik már nem a városéi, hanem egy befektetőé, amit visszabérelnek, tehát ez megengedhetetlen. Miután én nem ismerem a számokat, ami alapján ezt a döntést most a városvezetés meghozta, nem tudom, hogy ez lesz-e a jó megoldás. Nyilván azért felelős pécsi képviselőként azon drukkolunk, hogy jó legyen és ne kerüljön több százmillió forintba.

- De ha az Ön stílusán vagy az Ön elképzelésein múlna, akkor hasonló erőt demonstrálva igyekezné elintézni ezt az ügyet, vagy létezne más, akár konszenzusos vagy tárgyalásos vagy békésebb vagy polgáribb módszer is?

- Én mindenképp azt gondolom, hogy lett volna erre tárgyalásos megoldás, de miután a polgármester úr azonnal büntetőfeljelentéssel kezdte, aminek a most leváltott vezérigazgató a vádlottja, nem tudjuk, hogy milyen bírósági döntés születik. Ezért előre borítékolható volt, hogy itt már tárgyalásos megoldás nem nagyon születhet. De ilyen körülményeket teremteni, biztonsági őröket megjelentetni, az biztos, hogy nem az én stílusom.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Magyar György ügyvéd


Bolgár György : - Ugyan nem erről szeretnék Önnel beszélni, de nem tudom megállni, hogy ne gratuláljak önnek, mert valószínűleg Önnek is érdeme, hogy az országszerte nagy figyelemmel kísért Balla Irma-ügyben szabadon engedték a gyilkossággal vádolt fiút, akit Ön képviselt. Azért ez egy különleges esete a magyar büntetőjognak és ítélkezésnek, nem?

Magyar György : - Nagyon szépen köszönöm a jókívánságokat, de hárítanom is kell ezt, mert az ügyvédnek itt minimális szerepe van. Én annak örültem, és azt is nyilatkoztam, ha jól emlékszem, hogy tulajdonképpen ez az igazságszolgáltatás dicsősége, hogy képes a hibáit a rendszeren belül korrigálni. A védőnek ebben pici a szerepe, legfeljebb annyi, hogy mi írjuk meg a fellebbezést. Hetvennyolc pontban fölhívtuk a figyelmet nyolc oldalon, hogy mik az első bírói ítélet tévedései, hibái, logikátlanságai, és hála a jó istennek, a másodfok ezt nagymértékben elfogadta és ebből fakad az, hogy hatályon kívül helyezték a megítélésem szerint justizmordnak minősíthető első bírói ítéletet, amiben a fiatalembert anyagyilkosként aposztrofálták.

- Az ügyészség mennyire volt együttműködő a hibák földerítésében?

- Minimálisan, inkább semennyire. Ő védi a saját mundérját, az ügyészség praktikusan beleszeretett a saját verziójába, és nem kíván ettől letérni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a fellebbviteli főügyésznő, aki részt vett a másodfokú tárgyaláson, és úgy tartott perbeszédet, mintha le sem folyt volna a másodfokú eljárás, mintha másodfokon nem derült volna fény ezeknek a hibáknak jó nagy részére, mintha másodfokon a szakértők nem mondták volna el azt, hogy igenis lehetett az a bizonyos pajszer az elkövetés eszköze, amit mi voltunk kénytelenek az eljárás tartama alatt feltárni, mert a bizonyítás és a nyomozás rendkívüli hiányosságokat tartalmazott. Az ügyészség tehát tartotta magát az eredeti koncepciójához, majd amikor ez az ítélet, vagyis ez a végzés megszületett a hatályon kívül helyezésről, és felszabadították Sándort, mármint szabadlábra helyezték, akkor előterjesztették a fellebbezésüket másodfokra bűnösség megállapítása végett, magyarul az ő koncepciójuk a világon semmit nem változott.

- Ha megengedi, még egy nagy visszhangot kiváltó ügyre is kitérnék, mielőtt a fő témánkról beszélnénk. Ez a Stohl András-féle ítélet. Itt látom a különböző nyilatkozatokat, természetesen a színházi szakmából mindenki meg van döbbenve és mindenki azt nyilatkozza, hogy őket meglepte ez a szigorúnak mondható ítélet, mert felfüggesztett szabadságvesztésre számítottak. Az Ön ügyvédi tapasztalatai alapján egy ilyen jellegű ügyben ez súlyosnak számít, vagy normálisnak, általánosnak? Az lett volna esetleg a meglepő, hogyha Stohl András egy felfüggesztett ítélettel ússza meg?

- Én megmondom őszintén, picit kínos egy ilyen ügyről kívülről véleményt mondani.

- Akkor maradjunk az ügyön kívül. Tehát hasonló esetekben, bár minden ügy különböző, de azért milyen szokott lenni az ítélkezés?

- El kell mondanom, hogy amivel a művész urat vádolták, az egy 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő cselekmény. Önmagában csak ez. Tehát ha azt mondom, hogy valahol a középmérték körül szabták ki rá a büntetést, akkor azt kell mondanunk, hogy ez a mai büntetőjogi politikának egy része, a középmérték körüli ítélkezés. Ámde a bíró azért bíró, hogy mérlegeljen. 0-5 év közötti szabadságvesztést ő meghatározhat a súlyosító és az enyhítő körülmények figyelembevételével, mérlegeléssel. Azt kell mondanom, hogy miután a törvény csak kettő évig engedi a felfüggesztést, kettő év fölött erre nincs jogi lehetőség, ha valaki két év fölött kap szabadságvesztés büntetést, az csak végrehajtható lehet. Tehát a laikusok ezt nem tudják, hogy nem arról van szó, hogy miért nem adták neki a két év négy hónapot felfüggesztve. Azért, mert nem lehet. Akkor adhatott volna, ha két évben akarta volna az elsőfokú bíróság meghatározni ezt. És én azt gondolom, hogy ez valami kis zöld fényt jelenthet a művésztársadalomnak is meg a művész úrnak is elsősorban, a másodfokú eljárás során, ha az enyhítő körülmények száma nő, a súlyosító körülmények száma esetleg csökken, akkor másodfokú mérlegeléssel el lehet jutni egy enyhítésig, nevezetesen lejönni, leszállni a két évre. És akkor már fel lehet függeszteni a szabadságvesztés büntetést. Erre van remény másodfokon, de ezt ígérni persze nem szabad.

- Jó, ez csak a jogi lehetőségek fölvázolása volt természetesen.

- Igen.

- És akkor most a mai beszélgetésünk lényegére áttérve, a stop.hu internetes újság tegnap számolt be arról, hogy egy szélsőséges hírportálon egy úgynevezett flash-játékban ki lehet lőni Heller Ágnes, az ismert filozófus szemét. Vagyis egy internetes játékról van szó, amiben Heller Ágnes feje ott úszik az Európai Parlament tárgyalótermében, és a játékos célja az, hogy kilője az ő szemét. Ugye finom vagy inkább meglehetősen brutális utalás ez a 2006. őszén történt állítólagos szemkilövésekre, kétségtelenül voltak ilyenek, hogy néhány demonstráló szeme megsérült, de azért a rendőrség mégsem szemkilövésre utazott. Itt viszont, ebben a komputeres játékban, gyakorlatilag ez a cél, méghozzá egy közismert személyiséget kell ilyen módon támadni. Ez a magyar büntetőjog szerint belefér, nem büntethető, ezt nem lehet leszedetni és nem lehet a kitalálóit, illetve üzemeltetőit bíróság elé vinni?

- Induljunk ki abból, hogy ezt kénytelenek vagyunk játéknak venni, de abszolút nem játék. Ez valami borzasztóság! Eljutottunk oda, hogy így kommunikálnak az emberek. A legnagyobb probléma az, hogy ezt büntetőjogilag megfogni rendkívül nehéz. Abszolút értelemben és elvonatkoztatva ez egy becsületsértés lenne büntetőjogi oldalról, aminek azért a jogi következményei rendkívül vékonyak. Sokkal inkább polgárjogi következményeket érzek, a jó hírnév megsértése, teljes sérelem. Emlékezzünk csak vissza, annak idején, ha jól tudom, G. Nagyné Maczó Ágnes kapott egy igen jelentős kártérítést, amikor őt eléggé illetéktelen pózban ábrázolták. Ugye tetszik emlékezni?

- Igen.

- A fejét kicserélték, vagy a testét változtatták.

- Egy karikatúrában gyakorlatilag.

- Igen. És kapott érte egy jelentős kártérítést. Azt kell mondanom, hogy valószínűleg itt is ezt kéne eljátszani, illetve nem eljátszani, hanem végrehajtani, de sajnos azt is megtapasztaltuk már, hogy a Kurucinfo, mint olyan, eléggé képlékeny, nehezen manifesztálható, nehéz lesz egy alperest vagy egy elkövetőt megnevezni. Úgyhogy a Kurucinfo az megy, de hogy hogyan fogjuk őt értesíteni a büntetőeljárásról, az már nehezebb lesz.

- Egy polgári perben. De ezért is vetődik föl bennem az, hogy és biztos, hogy itt csak a jó hírnév megsértéséről van szó, hiszen miért ne lehetne ezt úgy felfogni, mint erőszakra való uszítás? Itt valóban valakire lőni kell.

- Annak konkréttá kéne válni. És még egy rossz hírem van e tekintetben, mégpedig, hogy Heller Ágnes is közszereplő és sajnos az ő tűrőképességük, mint már sokszor elmondtuk, az Alkotmánybíróság álláspontom szerint helyes vélekedése folytán máshol van, mint az átlagembereké, következésképpen ennek a büntetőjogi relevanciája sajnos nem nagyon értékelhető. A polgárjogi igen, a visszatartó erő ott jelenik meg, ha egy feltűnően durva módon elkövetett becsületsértésért valaki kap egy dádát, annak valószínűleg nem lesz visszahatása, de egy jelentős mértékű kártérítés, és amit ön említett, hogy elvenni a lehetőségét ennek az internetes portálnak, az igen. Elnémítani, betiltani, visszamenőlegesen és mindenféle jogsértéssel kapcsolatosan elmarasztalni őket, ez működne akkor, ha, de nincs kit. Ha lenne elég bátorságuk ahhoz, hogy szembenézzenek a saját bűnös tevékenységükkel, akkor lehetne.

- A rendőrség nem derítheti föl, hogy kik ezek a valóságos személyek, akik természetesen elbújnak? Miért nincs erre jogosítványa?

- Volt már erre kísérlet. Megvan a rendőrség jogosítványa feljelentés esetén, mert a magánvádas ügyek csak feljelentéssel indulhatnak. Ha ez becsületsértés lenne csak, akkor csak magánvádas lehetne, de ez lényegtelen, hogy közvádas vagy magánvádas, meg kéne találni az elkövetőt és a nyomozás el is indulhatna akár, csak én félek, hogy az eredménye lesz eléggé kiábrándító.

- De hát a rendőrség nem hülye.

- Nem azt mondtam, hogy hülye, azt mondtam, hogy tehetetlen. Tehetetlen a tekintetben, hogy ha egy portálnak az amerikai vagy nem tudom, milyen tengeren túli változataiban próbálunk tulajdonost vagy hozzáférést találni. Volt már erre kísérlet, Bolgár úr kérem. Néhány sértett már nekilódult a Kurucinfónak, csak lepattantak annak ismeretlensége és gyávasága okán.

- De miért a szervert kell keresni Amerikában, miért nem azokat, akik írnak erre a portálra, vagy akik ezt megszerkesztik? Azokat pedig valószínűleg nem a világ másik végén kell keresni.

- Létezik az úgynevezett internetfigyelő rendőrség, és el lehet követni ilyen cselekményeket helyes módon a számítógépen keresztül is, az interneten keresztül is és a számítástechnika erre lehetőséget ad, de a megtalálhatóságával kapcsolatosan vannak kétségeink, mert mint tudjuk, ezeket a fedőtevékenységeket ők viszonylag könnyen megoldják. Más néven teszik föl, utolérhetetlenek lesznek ezek a bizonyos hírlehetőségek és források. Nem lesz valószínűsíthetően végrehajtható ezzel kapcsolatosan az intézkedés, de el kell ítélni és nagyon helyes dolog, hogy a médián keresztül ezt mi kifejtjük. Ők ezt nagyon jól tudják és ezért bújócskáznak a jog határán, mert ők mindig megtalálják azt a sávot, ugyanúgy, mint a Magyar Gárda – erről beszéltünk már ugye –, hogy hol van a jog és a jogtalanság között az a vékony mezsgye. Azon gyalogolnak és arra számítanak, hogy nem esnek bele. Ez is egy ilyen hasonló gyáva tevékenység. Hozzá kell tennem tehát, hogy sokkal inkább polgárjogi ügy lenne, csak az alperes megtalálása nem könnyű.

- Tegnap beszéltem a műsorban Papcsák Ferenc fideszes képviselővel, Zugló polgármesterével, mellesleg ügyvéddel, aki följelentést tett a rendőrségen, mert különböző internetes hírportálok kommentjeiben, tehát névtelen hozzászólásaiban őt és családját gyakorlatilag életveszélyesen megfenyegették. És azt mondja, hogy az ő jogi tudása alapján ez nemcsak hogy elfogadhatatlan az ő számára személyesen, hanem itt el is lehet járni, a hatóságnak ez kötelessége is az ő feljelentése szerint. Ön egyetért ezzel?

- Szurkoljunk, Bolgár úr! Nekem itt is kétségeim vannak az eredményt illetően, úgy, mint a Heller Ágnes-ügy tekintetében. Szurkoljunk, hogy lesz hatékony fellépés. Meglátásom szerint őt nem illeti meg a világon semmivel több védelem, mint egy normál magyar állampolgárt. Úgy tudom, hogy ő még ma nem a hatodik közjogi méltóság, bár lehet, hogy az lesz. Öt közjogi méltóságunk van, akiket különböző speciális védelem illet meg ugye alanyi jogon. Úgy vélem, hogy őt nem illeti meg, különösen nem azért, ha több helyről veszi föl a támogatását, és különösen nem azért, mert közszereplőként aposztrofálható több jogcímen is. Ugye, mert itt is, ott is van szerepvállalása, miáltal megítélésem szerint az ő tűrőképessége is egész magas szinten kell, hogy legyen. Én úgy vélem, hogy ez a sérelem valós lehet, csak vele szemben a kötelező eljárást kétlem. Ha úgy véli, hogy bántják vagy a családja veszélyeztetett, tegyen rendőri bejelentést, kérjen védelmet, de ez neki alanyi jogon nem jár megítélésem szerint. Arra persze joga van, hogy magántestőrséget fogadjon és különböző védelmi eszközöket állítson be.

- Nincs semmi tetten érhető felelőssége egy hírportál vagy egy internetes blog szerkesztőjének vagy üzemeltetőjének azzal kapcsolatban, hogy ott milyen kommentek, akár uszító vagy fenyegető kommentek jelennek meg?

- Ha van egy tisztességes portál, egy tisztességes ilyen internetes felület, akkor igenis a tartalomért felelhet, igenis meg kell...

-… Felelhet vagy felel?

- Felel, tartalmi értelemben felel akkor, ha az, aki a tartalmat felteszi, utolérhetővé válik. De a tartalom egy jogbiztonságos világban levehető, ha felelősséggel bíró portál-üzemeltetővel szemben egy ilyen tiltakozó nyilatkozat megérkezik. Ugye már tapasztaltuk, hogy levettek bizonyos ilyen kommenteket.

- Sőt, éppen a Papcsák elleni első ilyen kommentet, megjegyzést a blog üzemeltetője le is vette. Ezzel a dolog akkor el is van intézve. Ez volna a normális eljárás adott esetben. Ha mondjuk az üzemeltető vagy szerkesztő nem követi állandó figyelemmel azt a bizonyos megjegyzéssort, de felhívják a figyelmét arra, hogy ezt távolítsa el és megteszi, akkor a dolog el van intézve.

- Igen, mert különböző szerződéseket kötnek ilyenkor a tartalomszolgáltatókkal. Ugye Ön is nagyon jól tudja, hogy léteznek, mint az újságnak, úgynevezett felületei, ezekre a felületekre rá lehet repülni, itt a tartalomszolgáltató nehezebb helyzetben van. De ha ő tesz fel tartalmat, akkor azért igenis felel, és ennek letilthatóságára vagy leállíthatóságára van sansz, ha valaki nem úgy bújócskázik, mint például fentebb említettük a Kurucinfót.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!