rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. április 1.

Mellár Tamás, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. volt kutatási igazgatója


Bolgár György: - Miért csak volt kutatási igazgató?

Mellár Tamás: - Azért, mert március 31-én lejárt a szerződés, a megállapodás Heim Péter úrral. Mi tavaly nyáron kötöttünk egy ilyen megállapodást, hogy március végéig fogom csinálni a Századvéget, ez a határidő lejárt, és egyik fél sem akarta meghosszabbítani, mert arról beszéltünk, hogy akkor majd meglátjuk, hogy mi lesz. És így, hogy egyik fél sem akarta meghosszabbítani, ebből következett, hogy április elsejével a dolog már nem él, tehát mától már nem vagyok kutatási igazgató.

- Ebből én arra következtetek, hogy mindkét félnek voltak problémái. Az Önéről nyilván pontosabb választ tud adni, de Önnek például mi volt a baja esetleg Heim Péterrel vagy esetleg a Századvéggel, vagy a saját lehetőségeivel?

- Nekem Heim Péterrel semmi bajom nem volt, annál is inkább, mert – pláne az utóbbi hónapokba – elég könnyű volt, hogy ne legyen vele bajom, mert nem is találkoztam vele vagy 3-4 hónap óta. Ő többnyire külföldön van, néha egy-egy e-mailt váltottunk, vagy telefonon beszélgettünk, de semmilyen komolyabb szakmai probléma nem volt.

- Akkor mivel volt Önnek problémája, ha nem kezdeményezte a szerződés meghosszabbítását, mert gondolom, ha szeretne vagy szeretett volna ott dolgozni és nagy lehetőségeket látott volna benne, akkor nyilván ezt ambicionálta volna.

- Igen. Az egyik dolog az, hogy én ezt az állást az egyetem mellett csináltam, most ugye a Pécsi Egyetemen tanítok főállásba és hát Budapestre kellett följárni. Ez ugye önmagában elég nagy tortúrát jelentett, ez volt az egyik dolog, hogy talán ilyen pluszmunkát nem kéne magamra vállalni. A másik pedig az, hogy nem igazából láttam értelmét annak, hogy én ezt csináljam, mert mindenki azt mondta, mindenhonnan azt lehetett hallani, hogy a Századvég Gazdaságkutató Intézet egy kormányközeli intézet. De én egyáltalán nem éreztem ezt, nem kaptunk több információt, sőt szerintem kevesebbet kaptunk, mint mások, és nagyon sokszor volt olyan, hogy az újságírók kérdezgettek tőlem erről, arról, amarról, és számomra akkor vált nyilvánvalóvá, hogy ők több mindent tudnak, hogy mi készül a kormány boszorkánykonyháiban, mint amit én tudok vagy tudhatok. Másfelől pedig soha nem kérték sem az én, sem a munkatársaim véleményét semmilyen készülő ügyben, tehát mi soha nem szóltunk hozzá semmihez semmilyen háttéranyaggal és háttérbeszélgetéssel.

- A tudomása szerint kire támaszkodik a kormány, amikor különböző gazdasági elképzeléseket, koncepciókat, számításokat végeztet?

- Nem tudom, fogalmam sincs róla, hogy kire támaszkodik. Gondolom, hogy a...

-… A minisztériumi apparátusokra?

- A gazdasági vagy a gazdasági csúcsminiszter holdkörébe tartozó olyan szakértőkre vagy olyan szakemberekre, akikben ő megbízik. De én ezeket nem ismerem, tehát az én ismeretségi körömből egyetlenegy olyan emberrel sem találkoztam, aki azt mondta volna, hogy igen, ő tanácsokat adott éppen legutoljára. Erről a dologról Csaba Lászlóval beszélgettünk egy műsorban, hogy nagyon sokan megkérdezgették tőlünk, hogy ugye akkor most nagyon sok dolgunk van, és nagyon sokszor hívnak bennünket és kérnek tőlünk tanácsot, hogy mit kéne tenni kormányzati kérdésekben? Már a gazdasági ügyek vonatkozásában. És mind a ketten azt kellett hogy megállapítsuk, egyetlenegyszer sem hívtak vagy kértek bennünket arra, hogy mondjunk véleményt.

- Pedig politikailag azt lehet mondani, hogy Önök nem álltak túl távol, valószínűleg most sem állnak távol a Fidesz-kormányzattól és mégis azt lehetett észrevenni, maradhatunk csak Önnél, de – ha már említette – Csaba Lászlót is ide sorolhatjuk...

- Nem akarom belekeverni.

- Nem akarom én sem, de vállalja ő a saját nyilatkozatait.

- Úgy érzem, igen.

- Szóval, hogy több esetben látványosan különbözött az Ön vagy az Önök véleménye attól, amit a kormány éppen csinált. Nem lehet, hogy a kormány ezen sértődött meg, hogy elvárnánk a Századvég kutatási igazgatójától, hogy támogassa a mi elképzeléseinket, és ő mégse teszi?

- Ezt én nem tudom, ezt tőlük kéne megkérdezni. Tehát az én álláspontom a dologban az, én ezt sohase rejtettem véka alá, öt évvel, tíz évvel, tizenöt-húsz évvel ezelőtt sem, sőt még azelőtt sem, erre egyébként a korábbi miniszterelnök is utalt az egyik blogjában – ugye Gyurcsány miniszterelnök úrra gondolok –, hogy amikor én tanítottam Pécsett, akkor is pontosan lehetett tudni, hogy én nem vagyok egy szocialista, hanem egy jobboldali keresztyén beállítódású ember vagyok. Ezt most is fönntartom. De ugyanakkor vannak szakmai kérdések, és szakmai kérdéseket szerintem szakmai alapon kell letárgyalni. Tehát bármennyire is az együttérzésem és a szívem a jobboldal mellett van, de ha van egy olyan gazdaságpolitika, amelyben én látok problémákat és gondokat, akkor azt gondolom, nekem az a feladatom, hogy azokra a figyelmet fel kell hívni. Én ezt próbáltam megtenni a jobbítás szándékával azért, hogy esetleg minél hamarabb legyen róla egy vita, amiből esetleg az is kiderülhet természetesen, hogy én látom rosszul a dolgokat. De akkor ez is váljon nyilvánvalóvá.

- Mert a vitáknak többek között ez az értelme, hogy kiderüljön, hogy melyik álláspont a megalapozottabb, melyik a kevésbé az és akkor lehet továbbmenni.

- Így van. Mert a bölcsek köve senkinek nincs a kezében, ezért valamelyik együttes munkában kell ennek tulajdonképpen kijönnie.

- Most a napokban derült ki, hogy a tervezettnél meg a mostanáig hangoztatottnál viszonylag jelentősen nagyobb lett az államháztartás hiánya tavaly, vagyis nem sikerült tartani ezt a 3,8 százalékot. Nem nagy dráma, de ahhoz képest, hogy a kormány rengeteg plusz bevételi forrást teremtett tavaly, mégiscsak meglepő így utólag. Aztán az az elmúlt hetek fejleménye, hogy – legalábbis az első két hónapban – nagyon drámai volt az idei hiány is, és a Nemzeti Bank becslései szerint ez még tovább fog folytatódni. Lehet, hogy a nyár közepére az egész évre tervezett hiány százötven százalékát elérjük. Ön szerint a hiány kordában tartása mennyire súlyos problémája ennek a kormánynak?

- Én úgy gondolom, hogy ebből még nem lehet levonni messzemenő következtetéseket az egész esztendőre vonatkozólag. Azért sem, mert jó néhány olyan bevétel van, amelyik majd az év későbbi részében fog befolyni. Ugyanakkor ne feledkezzünk el arról, hogy a magánnyugdíjpénztárakból való átutalás is ebben az évben, az év közepe tájékán fog megtörténni.

- Igen, ez például erre az évre biztos hogy megoldja a gondokat, legfeljebb a következő évben kezdődnek a bajok.

- Igen, de ami viszont esetleg figyelmeztető lehet, vagy kellene, hogy legyen, az az például, hogy már a nyolcvan százalék megvan, hogy a munkanélküliség makacsul tartja magát – ugye ez is egy viszonylag friss hír –, azért ezek olyan figyelmeztető jelek, amelyekkel fontos lenne, hogy a kormány foglalkozzon. Hogy vajon a 2011-es költségvetési terv tényleg megfelelő-e, illetve hogy az a gazdaságpolitika, amit folytat a kormány, mennyire jó vagy mennyire megfelelő.

- Igen. Ön annak idején nem volt híve az egykulcsos adórendszer bevezetésének sem, legutóbb pedig azt bírálta, hogy nem akarunk csatlakozni ehhez bizonyos uniós versenyképességi paktumhoz. Ez utóbbit miért tartja rossz döntésnek?

- Azért, mert én azt gondolom, hogy nem lehet semmiképpen sem hosszú távon versenyképességet adócsökkentéssel fönntartani. És én úgy vélem, hogy Magyarország számára nem az az egyetlenegy esély vagy lehetőség, hogy itt a balkáni országokhoz hasonlóan licitáljunk lefelé, hogy minél alacsonyabb adókkal próbáljuk meg az országot vonzóvá tenni vagy a versenyképességet növelni, hanem sokkal inkább kutatás-fejlesztésre, humántőke-fejlesztésre lenne szükség. És ebből következően egy tartós növekedésre. Tehát én azt hiszem, hogy például finn rokonainkat kellene valamilyen módon követni. Finnország nem arról híres egyébként, hogy az adók alacsonyan tartásával tudott versenyképességet teremteni, hanem sokkal inkább a humántőkével. És egyébként, ha az adókat csökkentjük, akkor olyan biztos bevételektől esünk el, ami éppen amiatt lenne fontos, hogy mondjuk a humántőkét lehessen ezzel fejleszteni. Tehát mondjuk egy normális oktatási rendszert tudnánk kiépíteni, vagy megdupláznánk a kutatás-fejlesztésre fordított összeget, hiszen ez a GDP kevesebb mint egy százaléka, miközben lehet látni, hogy a skandináv országokban ez 2-3-4 százalék. Ráadásul náluk magasabb GDP-re számítódik ez. Tehát én azt gondolom, hogy inkább az lenne a főcsapás. És a másik probléma pedig az, hogy azért az is jól látható, hogy most kezdik el kialakítani a kétsebességes Európát, és énszerintem első lépésként azt mondani, hogy mi nem is akarunk beletartozni, tehát nem akarunk minél hamarabb eurót bevezetni és nem akarjuk ezeket a harmonizációkat megcsinálni, hanem csak később, ez szerintem nem biztos hogy egy jó lépés. Mert lehet egyébként, hogy ha mi a csatlakozást választottuk volna most, akkor is a második sebességű országok közé sorolnának be bennünket előbb-utóbb. De így viszont még nagyobb a valószínűsége.

- S így magunk választjuk azt, hogy inkább a lassabb csoporthoz akarunk tartozni.

- Igen.

- Bár van az ellenkező érvelés, hogy majd így leszünk gyorsabbak, de ez a dolog politikai része. Visszakanyarodnék még a nyitókérdésemhez. Ugye azt mondta, hogy egyikük sem kezdeményezte a szerződés meghosszabbítását, de a valóságban hogy zajlott ez, azért beszéltek egymással, vagy leveleztek egymással Heim Péterrel, hogy kedves Péter, javaslod a szerződés meghosszabbítását, vagy nem javaslod, vagy ő Önhöz fordult, hogy kedves Tamás, akarsz-e még maradni, vagy nem akarsz, vagy egyszerűen csak semmit nem szóltak egymáshoz és a szerződés szépen kimúlt?

- Valamikor februárban volt egy vezetőségi gyűlés, és ennek kapcsán Heim Péter telefonon megemlítette nekem, hogy volt szó az én ügyemről is, jelesül arról, hogy március végén lejár a szerződésem. Akkor kérdeztem meg, hogy és mi a döntés, amire azt mondta, hogy nincs döntés, és nincs határozott elképzelés. Ez szerintem vagy február legvége, vagy március legeleje volt, ettől kezdve semmilyen hivatalos értesítést én tőle nem kaptam, ezért aztán, amikor március 31-e eljött, akkor írtam egy olyan levelet, hogy figyelembe véve, hogy mi a helyzet, én holnaptól kezdve már nem vagyok kutatási igazgató.

- És hol születnek, vagy nem születnek ezek a döntések?

- A Századvégnél? Fogalmam nincs.

- Ha Heim Péter azt írta vagy azt mondta, hogy nincs döntés, akkor valahol nincs döntés.

- Ott a vezetőség, az igazgatósági, hiszen ez egy zrt. és ennek ő a vezérigazgatója. Van egy igazgatóság és egy felügyelőbizottság is, tehát valami olyan szinten születtek erről döntések. És amikor én ezt leírtam, hogy március 31-gyel ez befejeződik, akkor erre válaszolt nekem Heim Péter, és azt mondta, hogy nagyon sajnálja, de ő éppen Ausztráliába van, Ausztráliából ő most nem tud engem rávenni arra, hogy maradjak még, de ő úgy gondolja, hogy nagyon jó együtt töltött idők voltak. Ilyeneket írt még.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Izsák Jenő karikatúrái